DR. JÓZSA ISTVÁN
DR. JÓZSA ISTVÁN
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Nem gondoltam, hogy ebben a témában a parlament sorai között szólni kellene, úgy gondoltam, hogy a főváros bölcs vezetői elrendezik maguk között, hogy ne kerüljön sor ilyen nemzetközi bonyodalmakkal járó és komoly gazdasági károkat eredményező névváltoztatásra, de nem így történt.
Ma van a napja, hogy a Fővárosi Közgyűlés napirendjére tűzte a Roosevelt tér és a Moszkva tér névváltoztatását, és még azt az ostoba indoklást is hozzáfűzték, hogy ők leegyeztették Washingtonnal, leegyeztették Moszkvával, és senki nem tiltakozott. Kérem szépen, hogy lehet ennyi politikai ismerettel, ennyi diplomáciai tudással valakinek várost vezetni? Hogy lehet a kormány, a külügy ilyen hozzáállással, ennyi tudással, vélemény nélkül ilyen kérdésekről? Aki egy picit is járatos, mint Varga képviselő úr, a történelemben, ha kicsit is járatos valaki a diplomáciában, tudja, hogy a szimbolikus politizálásnak különösen nagy szerepe van - soha senki nem fogja megmondani a másik oldalról, hogy őt sérti egy szimbolikus lépés, azt majd mutatni fogják az eredmények.
A kilencvenes években úgy en bloc a magyar jobboldalnak már sikerült rendesen elintéznie az orosz piacot, meg kell kérdezni a gazdaság szereplőit, vagy akár az ország népét, hogy mi erről a véleménye. Azt fogják mondani, hogy nagy kár volt elrontani a pozícióinkat az orosz piacon. 2002 után ezeket a pozíciókat a szocialista kormányoknak sikerült újraépíteni. 2003 és 2005 között az Oroszországba irányuló kivitelünk a tízszeresére emelkedett, és ebben jelentős szerepe volt többek között annak, hogy nem változtattuk meg a Moszkva tér nevét, de egy sor olyan diplomáciai lépésnek is, amelynek eredményeként kialakulhatott egy gazdasági bizalom az orosz kormány, a magyar kormány és általában az orosz kormányzóságok között. Ennek az eredménye lett az, hogy tízszeresére nőtt a magyar kivitel, és 2008-ban minden történelmi csúcsot megdöntött, 4,2 milliárd dollár volt a magyar kivitel, tehát Nagy Péter cártól Brezsnyeven, akárkin keresztül 2008-ban érte el a legnagyobb értéket a két ország forgalma, több mint 13 milliárd dollár értékben, és ebben, ahogy említettem, 4,2 milliárd dollár volt a magyar kivitel. Oroszországban a kormány dönt a nagyberuházásokról, öt modernizációs programot folytatnak, ezek kormányzóságokra vannak lebontva, ezt a bizalmat ki kell érdemelni, és élni kell vele.
Meg kell nézni, az elmúlt egy évben mennyi sikert ért el az Orbán-kormány az Oroszországgal folytatott tárgyalásokkal; én úgy gondolom, hogy egy szép nulla leírható erről, mert tudomásom szerint semmit. Mire számítunk egy ilyen szimbolikus lépés után, ha megsértjük az olyan korábbi partnereinket, akikkel a gazdasági kapcsolatok szépen épültek? Nincs ez másképpen a Roosevelt tér esetében sem. Az Amerikai Egyesült Államok a rendszerváltás óta több mint 10 milliárd dollár működő tőkét fektetett be Magyarországon. El tudják képzelni, hogy mekkora gazdasági potenciál ez? Árfolyamtól függően mintegy 2000 milliárd forint működő tőke, amely itt működött, ebben az országban, a világpiacra termel, Magyarországon adózik, Magyarországon létesít munkahelyeket, itt foglalkoztatja az embereket.
(9.40)
A piac működésében, még az önök által rendkívül sokat kritizált globalizált világban is az országok közötti kapcsolatnak rendkívül nagy szerepe van, hogy egy-egy reláció hogyan működik. Kérdezem: miért kockáztatja a Fidesz ilyen negatív gesztusokkal a Moszkva tér névváltoztatásával, a Roosevelt tér névváltoztatásával, hogy a magyar export bővítésének lehetőségét, pozícióinkat rossz megítélésbe helyezze ezeken a piacokon.
Lehet, hogy Matolcsy úrnak és Tarlós Istvánnak elég a “széll”, mondjuk szélkerékben vagy Széll Kálmánban, de sok háztartás azért ragaszkodik a gázhoz. 10 milliárd dollár amerikai befektetés, 4 milliárdos magyar export az orosz piacra - ezt kockáztatják. Ki mondja meg végre Tarlós Istvánnak, hogy fogja vissza magát, és ne okozzon kárt az országnak?
Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)
