SZILÁGYI LÁSZLÓ
SZILÁGYI LÁSZLÓ
SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Jó reggelt kívánok! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Ön az elmúlt hónapokban körbejárta az országot, és egyeztetett az ágazati szereplőkkel, ami önmagában nagyon dicséretes, de azért a híradásokból azt vettem le, hogy most is leginkább a magasabb progresszivitási szinteken folyt az egyeztetés, és az alapellátásra kevés hangsúly esett.
Azt gondolom, két kitörési pont van a mostani nyomorúságos helyzetben és a mostani pénzhiány közepette: egészségesnek kell maradni, és tehermentesíteni kell az ellátórendszer magasabb szintjeit, ezért az alapellátást kell mindenképpen megerősíteni. Köztudott, hogy Magyarországon óriásiak a területi egyenlőtlenségek az egészségügyi mutatók terén, a keleti országrészben és a kistelepüléseken jóval alacsonyabb a várható életkor, és kiugró a középkorú és munkaképes férfiak halandósága. Tíz év a különbség egy ma született pasaréti és egy Bodrogközben született kisfiú születéskor várható élettartama között. Tíz év, és ez nyilván sokféle okra vezethető vissza, de az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés egyenlőtlensége nyilván nagyon fontos ezek között az okok között.
Az LMP számára nagyon fontos, hogy ez az egyenlő hozzáférés végre megvalósuljon, és az orvosi alapellátást kell megerősíteni. Jó néhány napot eltöltöttünk itt az alkotmányozási folyamat közepette, hogy jártuk a végeket - Szatmárt, Hevest, Veszprém megye kistelepüléseit -, és az alapellátás minőségéről tájékozódtunk, és hát nagyon nagy a nyomorúság, államtitkár úr. Tele van az ország betöltetlen háziorvosi praxisokkal, olyan településen is jártunk Szatmárban, ahol még az OALI segítségével sem biztosított az ellátás, és láttam olyan körzetet, ahol 81 éves a körzeti orvos, és nem képes nyugdíjba menni, egyrészt, mert nem lenne, aki a helyébe lép, másrészt pedig a nyugdíja olyan szánalmasan kevés lenne, hogy abból nem tudná a szépkorát fenntartani. Jártam olyan településen, Tarnabodon, ahol egy héten kétszer jön ki egy orvos - egy szülész-nőgyógyász szakorvos - háziorvosi rendelésre, gyerekorvos pedig havonta egyszer jár a településen, pedig rengeteg a gyerek. Az elhibázott támogatási konstrukcióknak köszönhetően több helyen épült szép egészségház az elmúlt években, csak nincs benne orvos és nincs benne patika, ott áll üresen a csilli-villi egészségház, pedig orvos kellene, aki a helyi közösség tagja, ismeri a helyi embereket, és a problémáikra tud választ adni.
A járóbeteg-ellátásért utazni kell a kistérségi központba - szinte minden kistelepülésről -, és rosszak az utak, rossz a tömegközlekedés. Egyszer el kell menni a laborba, amivel elmegy egy fél nap, ha nem több, utána el kell menni a leletért, mert már a leletet sem kapja meg a körzeti orvos az informatikai rendszeren át. Nem tudom, igaz-e, államtitkár úr, hogy fölmondta az az informatikai vállalkozás a szerződést - mert hónapokig nem kapott egy fillért sem -, amely éppen azt biztosította, hogy a labor és a háziorvosok között legyen internetes kapcsolat. Harmadszor is kell utazni, mert patika sincs, úgyhogy egy kisebb betegség miatt elmegy három napja az aktívaknak is. Pedig nem ezt ígérték. Azt ígérték, hogy az új kormánynak fel kell vállalni, hogy javítja a családorvosi praxisok finanszírozását és megőrzi annak reálértékét. Ilyet írtak, hogy vonzóvá kell tenni a háziorvosi életpályát a fiatalok számára, növelni kell a szakma presztízsét és megbecsülését. Egyelőre ebből semmi nem érezhető egy év kormányzás után. Azt mondták, hogy a szükséges többletet a helyi morbiditási adatok alapján súlyozva kellene biztosítani, hát a morbiditási adatok a kistelepüléseken a legrosszabbak, és ide kellene a legtöbb erőforrást koncentrálni.
A szűrővizsgálatok egy külön misét megérnének, nagyon szívesen beszélnék róla, talán majd egy másik felszólalásban. De azt mondták, hogy támogatják a korszerű műszerpark kialakítását, de egyelőre nem látjuk. A praxisok szabályozása szinte teljesen értelmetlen a kistelepüléseken. Valószínű, hogy vissza kellene térni a közalkalmazotti rendszerre, és a kistelepüléseken legalább egy diplomás nővért kellene mindenhol alkalmazni, aki el tudja végezni a laborvizsgálatok elejét, a krónikus ellátásban tudna segíteni, akár a hospice-ellátásban, nagyon sok minden másban. Ehhez, mondjuk, le kellene beszélni a kórházakat arról, hogy minden beteget be kelljen hívni és be kelljen fektetni.
Az LMP szerint a finanszírozás javítása elsőrendű lenne a kistelepülések szempontjából, és oda kellene a legtöbb pénzt küldeni, ahol a népegészségi mutatók legrosszabbak. Az Új Széchenyi-terv sem foglalkozik érdemben ezzel, egészségiparról meg fogászati turizmusról beszél, 30 milliárdot fognak ebbe az ágazatba belepumpálni. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.). Kérdés, hogy mit lehetne tenni 30 milliárd forintból az alapellátásban.
Köszönöm szépen, nagyon várom a válaszát. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.)
