Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az önök által elnevezett húsvéti alaptörvény - amely bár nem a feltámadásról szól véleményünk szerint - ajánlásának 36. pontjáról szeretnék elsősorban beszélni, természetesen érintve további beadott módosító indítványokat, amelyek legalább mentenék a menthetetlent, de nem kergetünk illúziókat. Úgy látjuk, hogy ezek sem fognak keresztülmenni, de kutya kötelességünk ezt elmondani önöknek újra és újra, mint ahogy az iskolában kell, egészen addig, amíg meg nem értik azt a hangot, amit a magyar nemzettest egyébként vall és foganatosít itt, a Házon kívül. Tehát behoznánk az elefántcsonttoronyba azt is, amit az átlagos magyar emberek elmondanának ezen alaptörvény-tervezettel kapcsolatban.
Lépjünk túl azon, hogy 63 ponton kellett ezt nyelvtanilag javítani, tehát még a stilizálással is hadilábon állnak, hiszen az alapvető célokat egyértelműen felülírta az, hogy önök a választások második fordulójának évfordulójára le tudják tenni az asztalra azt az alaptörvény-tervezetet, amit talán már önök sem mernek alkotmánynak nevezni - nagyon helyesen egyébként. Lépjünk ezeken túl, és beszéljünk arról, az ajánlás 36. pontjáról, amelynek értelmében a magyarországi termőföldeket, vízkincseket, egyáltalán a természeti kincseket biztonságba szeretnénk helyezni mindenféle idegen behatolási vagy felvásárlási szándéktól.
Jelen pillanatban az önök elképzelése szerint ezek a nemzeti örökség részét fogják képezni. Ez egy nagyon szépen hangzó frázis, csakhogy igazából nem jelent semmit, mert ettől még nyugodtan kerülhet holland vagy izraeli kézbe az adott földterület vagy vízbázis, aztán majd a kormányzat széttárja a kezét, hogy mi megkértük őket, hogy vigyázzanak rá, hiszen ez a nemzeti örökség részét képezi.
Ezzel szemben mi azt nyújtottuk be, és kérünk minden tisztességes, jóérzésű, magyarul gondolkodó és beszélő embert ebben a Házban, hogy ezt támogassa, hogy kizárólag magyar állami önkormányzati vagy természetes személy tulajdonában állhasson magyarországi földterület, természeti kincs vagy egyáltalán a vízbázist érintő bármilyen kis morzsa Magyarországon, tehát az idegen behatolási szándékot zárjuk ki. Amennyiben ez nem sikerül, és amennyiben önök arra hivatkoznak, hogy az Európai Unión belül a tőke szabad áramlásának nem lehet útját állni, és egyéb ilyen, tankönyvekből lopott lózungokkal, hablatyokkal próbálnak minket elkábítani, akkor ki kell jelenteni azt, hogy szembe kell szállni ezzel a birodalommal, akár a brüsszelivel is.
Tehát ha a magyar termőföld, a magyar természeti kincsek sorsa a tét, amelyek nélkül nincsen magyar jövendő, amelyek nélkül nincsen demográfiai földprogram sem, ahogy önök el szokták mondani, hogy kiváló elképzelés lesz majd újra benépesíteni először a csonka országot, aztán véleményünk szerint az egész Kárpát-medencét újra be kellene népesíteni magyarokkal, de amennyiben ezek nem valósulnak meg, akkor nincs értelme európai uniós tagságról vagy annak fenntartásáról beszélni. Akkor ki kell lépni az Európai Unióból!
Ezek ennyire kardinális és ennyire sorskérdések. Maszatolással ezeket már nem lehet megoldani. Lehet rajta mosolyogni, de akkor is ezek a leginkább húsbavágó kérdések ma Magyarországon, és nem az egyébként általam is támogatott vármegye-koncepció, ami számomra is nagyon szimpatikus, de talán ott kéne kezdeni, hogy védjük meg azt, ami a lábunk alatt van, ami a miénk, ami nagyon-nagyon régóta, jóval több mint ezer év óta a miénk, és egész egyszerűen azt látjuk, hogy önök számára ez nem fontos.
Maszatolnak! Nem érkeznek egyértelmű válaszok arra nézve, hogy hogy akarják a magyar termőföldkincset megvédeni az idegen felvásárlási szándéktól. Majd újabb moratóriumokért könyörgünk Brüsszelben, újabb hároméves hosszabbítgatásokért, hogy esetleg addig csak zsebszerződésekkel fogják tőlünk elvenni a földünket és nem hivatalosan? És mi lesz utána?
De mehetnénk tovább. Ajánlásaink szerint a természeti erőforrásokat a nemzeti vagyon részévé kéne tenni. Jelen pillanatban ezek még mindig csak a megfoghatatlan nemzeti örökség részét képezik. Márpedig a gyarmatosítás ellen fel kell, fel kellene lépni oly módon, mint ahogy ajánlásunk, módosítónk is tartalmazza, hogy a természeti erőforrásaink váljanak forgalomképtelenné a lehető legnagyobb százalékban. Adott esetben érjük el azt, hogy a magánkézbe szivárgásnak is gátat tudjunk szabni, például az erdővagyon esetében ez természetszerűleg indokolt lenne. Lényegében ezzel szemben aggály nem merülhet fel, legalábbis felelős magyar törvényhozó, döntéshozó igenis prioritásként kéne hogy kezelje ezt a területet.
De mehetnénk tovább, és ugyanígy kiemelhetnénk azt is, hogy önök kivezetik a legmagasabb szintű ellátáshoz való jogot beteg emberek esetében, az egészségügy esetében, amiből egyenesen következik az ellátás színvonalának zuhanása, hiszen már csak az egészség megőrzéséhez való jog fog számítani alapjognak, a gyógyuláshoz fűződő jog nem. Nincsenek illúzióink, nagyon jól tudjuk, hogy ez lényegében eddig sem valósult meg.
De ha önök az alapvetését is eltüntetik ennek, akkor mit várnak a későbbiekben, mit várnak a jövőben? Az állami erőszak-monopóliumra ki sem térek, hiszen képviselőtársam ezt kiválóan megtették helyettem. Ugyanakkor ezen alaptörvény-tervezetben a demográfiai integritás sem szerepel lényegi kitekintésben, tehát az, hogy a csonka országban, de az egész Kárpát-medencében a magyar maradjon a domináns nép, de a legnagyobb mulasztás mégsem csak ez.
A legnagyobb mulasztás az, hogy az utóbbi 20 évet, amit a szemétdombra kéne vágni, amit ki kéne takarítani a magyar közéletből, most ki lehetne, önök kaptak - nem szereztek: kaptak - rá egy történelmi esélyt, és jelen pillanatban másodszor sikkasztják el a rendszer megváltoztatását. Ennél nagyobb történelmi bűnt a 2000-es években még a magyar politikum felmutatni nem tudott.
Kérem, legalább gondolkozzanak el ezen! (Taps a Jobbik padsoraiban.)
