ZAKÓ LÁSZLÓ
ZAKÓ LÁSZLÓ
ZAKÓ LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Egy kicsit váratlanul ért, mert sokadikként láttam magam felírva, de nem baj, köszönöm a lehetőséget.
Apáti István képviselőtársammal adtunk be egy módosító javaslatot, amelynek az ajánlási száma a 32., a halálbüntetés alaptörvényben való rögzítéséről szól.
(12.30)
Szeretném elmondani, hogy tudom a hivatalos választ az önök részéről: az Európai Unióban a halálbüntetés tilos. Ugyanakkor az önök miniszterelnöke a napirend előtti felszólalásában azt mondta, felírtam szó szerint: “Sikeres minták keresése sosem juttatott el a sikerhez. Mi nem az EU-ban hiszünk, mi Magyarországban hiszünk.” Ennek a felvetésével szeretném kezdeni az érvelésemet is. Tisztában vagyunk azzal, hogy a halálbüntetés a legsúlyosabb büntetési forma, amely gondolkodásra készteti az embert, mert egy jogi, etikai, teológiai és társadalmi kérdést ölel fel önmagában. Az elrettentés példáját hoznám fel elsősorban, amely már önmagában elegendő lehetne ahhoz, hogy átgondoljuk a kérdést.
Egy tanulmány szerint egy halálos ítélet az Egyesült Államokban 74 gyilkosságot előz meg. Nem kívánok ilyen aránypárokat felállítani az Egyesült Államok és Magyarország között, viszont ha ezt lefordítanánk magyar nyelvre, akkor azt mondanám, hogy ha csak egy vagy két emberélet menthető meg ezáltal, akkor már semmilyen pénzben ki nem fejezhető ez az érték. Ha már a pénznél tartunk: egy négy alapműveletes számológép elegendő ahhoz, hogy kiszámoljuk, egy életfogytiglanra ítélt rab mennyibe kerül a magyar államnak. Én harminc évet szoroztam fel 365 nappal és napi 10 ezer forintos költséget - 100 millió forintnál többre jön ki ez az összeg. Százmillió forint! Sajnos, valóban nem anyagi oldalról kellene megközelíteni ezt a kérdést, de ne felejtsük el, hogy ez a 100 millió forint az önök és a mi adóforintjainkból van. Ha az áldozatok hozzátartozói, akiknek az élete törik ketté egy családban történt tragikus esemény folytán, ennek csak egy töredékét kapnák meg, ha más módon nem is, de egzisztenciális módon valamilyen kártérítést kaphatnának.
A rend pártján vagyunk, a rendnek pedig minden körülmények között érvényesülni kell. Egy olyan gyilkos, aki gyilkosság minősített formájával követi el a cselekményét, tehát előre kitervelten, nyereségvágyból, aljas indokból, különös kegyetlenséggel, több emberen, sok ember életét veszélyeztetve, hivatalos személy ellen, 14 év alatti sérelmére, visszaesőként, ha ilyen halmazati körülmények között követi el a gyilkosságot, akkor megkérdezem, hogy a 20-30 év utáni szabadulását követően milyen élet vár erre az emberre és a környezetére. Nagyon sok tanulmány, disszertáció készült ezzel kapcsolatban, nem kívánok más szakterületére evezni; én azzal a 920 ezer, önöknek visszaküldött adatlappal érvelek, amelyről megtudtuk a hét végi híradásokban, hogy rendkívül nagy arányban szerepeltették azt a szót, hogy halálbüntetés. El tudom képzelni, hogy a halálbüntetés kifejezést nem úgy rögzítették az adatlapokra, hogy tiltakozunk a halálbüntetés bevezetése ellen, hanem követelik annak visszaállítását. Ezt önöknek jobban kell tudni, azoknak, akik ezeket az adatlapokat feldolgozták.
Ha a társadalom véleményére egyáltalán valamennyire is kíváncsiak, és nem csak a szavak szintjén, akkor legyenek szívesek figyelembe venni ezt is. Az európai uniós jogszabályok tiltására hivatkozva pedig számtalan olyan példát tudnék mondani, amely mind a mai napig más területen moratórium formájában fennáll, tehát ezt a halálbüntetés visszaállítása kapcsán is be lehetne vezetni.
A frakciómtól kapott időkeretem lejárt sajnos, majd ha lesz időm, akkor később folytatom. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
