IVÁDY GÁBOR
IVÁDY GÁBOR
IVÁDY GÁBOR (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Negyvennégy perc - fantasztikus ezt látni! Ezzel is kezdeném, szeretném megköszönni a Lehet Más a Politikának független képviselőtársaim nevében is, hogy a 34 percüket átadták nekünk, így remélhetőleg érdemi és tartalmasabb hozzászólásokat fogunk tudni elmondani.
Egyben szeretnék utalni a Szocialista Párt nyilatkozatára, akik, amikor azt kértük, hogy az új alkotmányban való tartalmas és előremutató munkánkat segítendő ők is bocsássák rendelkezésünkre a saját idejüket, ezt áprilisi tréfának titulálták. Egyrészt ők maguk egy nagy áprilisi tréfa, és attól tartok, hogy összekeverik a humort vagy a humorosságot a röhejességgel, és sajnos évek óta nem tudnak a röhejességből kilábalni.
Ott folytatom, ahol pénteken abbahagytam, a Nemzeti hitvallás résznél tartottunk. Engedjék meg, ha már a nyelvről beszéltünk… - a módosító indítványokról beszélek természetesen, a H. cikk (1) bekezdésének a módosítására tettem javaslatot, amely két pontból áll. Az egyik az, hogy Magyarország hivatalos nyelve a magyar. A kormánypárti szövetség módosító indítványa úgy hangzik, hogy Magyarországon a hivatalos nyelv a magyar. A kettő között lényegi különbség van, és engedjék meg, hogy erről egypár szót szóljak. Magyarországon a hivatalos nyelv a magyar, vagy pedig Magyarország hivatalos nyelve a magyar. Ha megnézzük a Magyar Tudományos Akadémia egyik ilyen kutatását - Szarka László készítette el ezt a kutatást, a Kisebbségkutató Intézet részéről -, akkor egy kicsit elmélyedhetünk abban, hogy a környező országokban hogyan kezelik az államnyelvet, a nemzeti nyelvet és a hivatalos nyelvet. Nincsen egységes szabályozás, a kérdés a hozzáállásban van, és az természetes minden államnak és minden nemzethez tartozó embernek, hogy a nyelv több mint a hivatalos kommunikáció eszköze, a nemzetállam kifejeződésének eszköze lehet, vagy a nemzeti kultúra értékeinek a hordozója lehet, nemzeti kulturális kincs, a nemzeti önazonosság alapvető eleme.
Azonban engedjék meg, hogy elmondjam, egy kutatás alapján hat csoportba sorolták azokat az országokat, amelyek ezzel foglalkoztak. Az egyik, a kisebbségi nyelvek hivatalos használatát a választ küldők közül… - ez egy kutatás, a kisebbségi nyelvek közötti viszony alapján a kisebbségi főbiztos jelentése. Az államok hat csoportjáról beszélek tehát. Az egyik: a kisebbségi nyelvek hivatalos használatát a választ küldők közül egyedül Franciaország nem engedélyezte 1999-ben. A második csoportba sorolt államok kormányai vagy nem válaszoltak az idevágó kérdésekre, az európai államok közül Fehéroroszország, Bulgária, Lengyelország, Törökország, vagy mint kisebbségiek nélküli állam határozták meg magukat: Izland, Ciprus, Luxemburg, San Marino, s a többi. A harmadik csoportot azok az államok alkották, amelyek kizárólag a hivatalos nyelvként elismert nyelveken engedélyezik a hivatalokkal való kommunikációt, az európai államok közül ilyen például Málta - angol, máltai -, Norvégia - norvég, szami -, Írország - angol, ír -, Svájc, s a többi, s a többi.
(18.10)
A negyedik csoport a kisebbségek nyelvét is hivatalosnak tekinti, de kizárólag a kisebbségek által lakott régiókban. Ilyen például Ausztria, ahol a szlovén és a horvát nyelvről beszélünk; Finnország, ahol a finn és a svéd országos hivatalos nyelv mellett a szami nyelvről; Németországban a szorbok nyelvéről például; az Egyesült Államokban csak az őslakosok indián törzseiről beszélhetünk.
Az ötödik csoportot alkotó országok a bizonyos területen többségben vagy meghatározott százalékban élő valamennyi kisebbség nyelvét elfogadják regionális nyelvként. Ilyen Horvátország, Észtország, Litvánia, Moldávia.
A hatodik csoportba - idetartozunk egyébként mi is - a kisebbségi nyelvhasználatot firtató kérdésre minden részletezés nélkül pozitív választ adó államok tartoznak, például Magyarország, Csehország, Dánia, Görögország, Portugália, Románia és a többi.
A kettő között - hogy Magyarországon a hivatalos nyelv a magyar, vagy Magyarország hivatalos nyelve a magyar - a különbség pusztán abban rejlik, hogy a későbbiekben lehetőséget biztosítunk-e arra, hogy a kisebbségek a saját nyelvüket azokon a területeken, ahol ők egyébként, ha nincsenek is feltétlenül többségben, de jelentős fővel rendelkeznek, használhatják-e hivatalos ügyintézésnél a saját nyelvüket. A kérdés ebben az, hogy ennek a lehetőségét akarjuk-e biztosítani, vagy pedig nem. Ezért azt javasolom, hogy ha lehet, akkor gondolják át még egyszer az előterjesztők, és talán támogassák azt, hogy Magyarország hivatalos nyelve a magyar.
A H. cikknél a második pont: Magyarország védi a magyar nyelvet, tiszteletben tartja a hazai nemzetiségek és népcsoportok, valamint más nemzetek nyelvét. Ez kapcsolódik az elsőhöz. Ha elismerjük és támogatjuk azt, hogy a kisebbségek használhassák a saját nyelvüket, akkor biztosítsuk annak a lehetőségét, hogy a későbbiekben akár hivatalos nyelvként is használhassák, nyilvánvalóan megfelelő korlátozások mellett. De ne védjük a magyar nyelvet azért, mert erre semmi szükség nincsen. Nincs mitől védeni a magyar nyelvet. Ápolni és gondozni, azt kell.
Ha védelemről van szó, az azt jelenti, hogy bezárjuk egy kalitkába, korlátokkal vesszük körül, ami a fejlődést is gátolja, és nem ragaszkodhatunk a jelenlegi magyar nyelvhez, hiszen nézzék meg a nyelv fejlődését, hogy az elmúlt évszázadokon keresztül is milyen fejlődéseken ment keresztül, és ettől még ez a magyar nyelv. Csak nézzük meg a Himnusz megfogalmazását! Ott néhány olyan mondat vagy olyan szóösszetétel is található, amely a magyar nyelvben már nem állja meg a helyét, de ettől még a magyar a nyelvünk, és nem kell védeni. Ezt egyébként nyelvész szakemberek is kérik, hogy ha egy mód van rá, akkor ápoljuk a magyar nyelvet.
A következő módosító javaslat a Nemzeti hitvallás részéhez tartozik. Itt az eredeti javaslat azt mondja, hogy tiszteletben tartjuk történelmi alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét. Az én javaslatom az, hogy a “tiszteletben tartjuk”-at cseréljük ki “tiszteljük”-re. Higgyék el, megint csak apróságnak tűnik, de a magyar nyelvnek pontosan ez a szépsége. Általában mit szoktunk tiszteletben tartani? Másoknak a jogát valamihez. “Tiszteletben tartom a véleményét, de”, “tiszteletben tartom az álláspontját, de” - általában így folytatódnak ezek a mondatok. Az alkotmányban ne legyen “de”. A tisztelet, az, hogy tiszteljük a Szent Koronát és a történeti alkotmányunk vívmányait, az egy sokkal inkább belső érzés, a belsőnkből fakadó hozzáállás akár az alkotmányhoz, a történelmi alkotmányokhoz, akár a Szent Koronához.
A törvényjavaslat C. cikkének (1) bekezdése azt mondja ki, hogy a magyar állam működése a hatalom megosztásának elvén alapszik. Hallgattam politológiát, tehát értem azt, hogy pontosan miről van szó. A kérdés az, hogy hallgatott-e mindenki politológiát, és tisztában van-e azzal, hogy a hatalom megosztásának az elvén alapszik. Nyilvánvalóan ez azt jelenti, hogy a hatalmi ágak szétválasztásának az elvén alapszik, illetve egy kicsit már túlhaladott megfogalmazás a hatalmi ágak szétválasztása, ezért lett talán modernebb módon megfogalmazva, hogy a hatalom megosztásának az elvén alapszik. De én azt kérem mégis, hogy a módosító javaslatomnak megfelelően: a magyar állam működése a hatalmi ágak szétválásának, a hatalom megosztásának elvén alapszik. Ez értelmezés kérdése. Ez így félreérthetetlen, nem fogják azt mondani, hogy a hatalom megosztásának az elve azt is jelentheti, hogy két ember egymás között megosztja a hatalmat, és úgy gyakorolja.
A következő javaslat a törvényjavaslat E. cikkének (3) bekezdéséhez tartozik, ez pedig arról szól, hogy vállaltuk az alaptörvényünkben vagy a tervezett alaptörvényünkben azt, hogy mivel az Európai Unió tagjai vagyunk, ezért bizonyos kérdésekben alárendeljük magunkat az Európai Unió jogszabályainak, és ehhez igazítjuk a saját törvényeinket. Az eredeti javaslat azt mondja, hogy a nemzetközi szerződés kötelező hatályának elismerésére adott felhatalmazáshoz az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Én úgy gondolom, hogy az EU-tagság a népszuverenitás alkotmányon alapuló legfontosabb korlátozása. A korlátozásán van a hangsúly.
Az uniós csatlakozási klauzula megalkotásával az alaptörvény az államhatalom gyakorlásának széles körét az Európai Unióra ruházza át. Ha ezt az átruházást ki akarjuk terjeszteni, és ezzel a magyar állami szervek hatáskörét szűkítjük - hiszen pontosan erről szól ez a törvényjavaslat, illetve ez a cikkelye, hogy akár szűkíteni is lehet a magyar állami szervek hatáskörét -, akkor ehhez a döntés fontosságának és a jelentőségének megfelelően véleményem szerint a szuverén nép hozzájárulása szükséges. Ezért azt javasolom, hogy ezekben a kérdésekben ne a parlamenti, az országgyűlési képviselők kétharmadának a szavazata legyen szükséges, hanem országos népszavazáson kelljen ezt megerősíteni.
A következő módosító javaslatnál szeretnék egy kicsit visszautalni a pénteki beszédemre, amikor támogatást is kaptam a Fidesz és a KDNP soraiból - és nagyon szépen köszönöm -, amikor azon törekvésemet próbálták meg támogatni, miszerint próbáljuk meg úgy megalkotni ezt az alkotmányt, hogy annak a későbbiekben minél kevesebb részét kelljen módosítani, legalább a Nemzeti hitvallás legyen egységes és mindenki számára elfogadható. Azért tettem be ezt a módosító javaslatot - ezúton szeretném megköszönni azoknak a képviselőtársaimnak a felszólalását, akik támogattak ebben -, mert például ott, hogy ígérjük, hogy megőrizzük az elmúlt évszázad viharaiban részekre szakadt nemzetünk szellemi és lelki egységét, ne mondjuk ki, hogy az elmúlt évszázad, azért, mert kétszáz év múlva, ha még mindig ez lesz az alkotmányunk, és ez lesz a nemzeti hitvallás, akkor nem az elmúlt évszázadban, hanem a magyar történelem viharaiban vagy a XX. század történelmében részekre szakadt nemzetünk szellemi és lelki egységét.
Arra, hogy a Magyarországon élő nemzetiségeket és népcsoportokat a magyar nemzet részeként tekintjük, vagy sem, beadtak önök is módosító javaslatot, és önök azt mondják, hogy ezeket a nemzetiségeket és népcsoportokat a politikai közösségünk részeként tekintjük. Én azt javasolom, hogy vegyük ki a politikai szót. Az én módosító javaslatom azt mondja, hogy ezeket a nemzetiségeket és népcsoportokat közösségünk elválaszthatatlan részeként tekintjük, ugyanis a kultúra nem feltétlenül politika például, és a kultúrában hogyne tekintenénk a saját közösségünk részeként, hogyne tekinthetnénk, mondjuk, a szlovák nemzetiségieknek a kultúrájára! Tehát én azt kérem önöktől, hogy ezt a módosító javaslatot is, ha egy mód van rá, akkor gondolják át.
A következő megint csak a Nemzeti hitvalláshoz tartozik, amikor is azt mondja ki a javaslat, hogy büszkék vagyunk a magyar emberek nagyszerű szellemi alkotásaira.
(18.20)
Teljesen egyetértek vele, joggal lehetünk büszkék. A kérdés az én szempontomból az, hogy mi a szellemi alkotás, mit határozunk meg ebben az esetben. Ha az internetre felmennek, akkor ilyen meghatározásokat találhatnak: a szellemi alkotás kreatív emberi tevékenység során létrejött olyan mű, amely nem anyagi formában, hanem információként, tudásként létezik; azok az alkotások és műszaki megoldások, amelyek alkalmasak arra, hogy iparjogvédelem tárgyát képezzék. De még a Műegyetemen is volt egy olyan pályázat, amely “pályázat hasznosítható szellemi alkotások megvalósítására”.
A kérdés a következő ebben: a megvalósult dolgokra nem vagyunk büszkék? Miért tekintünk szellemi alkotásként, csak és kizárólag szellemi alkotásként akár például erre a házra, az Országházra, hiszen ezt meg kellett valósítani? Szellemi alkotásnak számít-e, mondjuk, sportolóink sikere? Ezekre is büszkék vagyunk nyilvánvalóan, valahogy bele kellene tenni a megfogalmazásba. Én nem tudtam jobbat kitalálni, mint hogy “büszkék vagyunk a magyar emberek nagyszerű szellemi alkotásaira és tárgyi eredményeire”, talán nem a legszerencsésebb megfogalmazás. Azt kérném önöktől, hogy egy kicsit gondolkodjanak el rajta, hogyan lehetne kiszélesíteni a “szellemi alkotás” megfogalmazást azokra a dolgokra is, amiket eddig megemlítettem.
Ugyancsak a Nemzeti hitvallásnál; a pénteki felszólalásom után kaptam egy észrevételt, miszerint hagyjuk azt a részt úgy, ahogy van, hogy “Bízunk a közösen alakított jövőben, a fiatal nemzedékek elhivatottságában. Hisszük, hogy gyermekeink és unokáink tehetségükkel, kitartásukkal és lelkierejükkel ismét naggyá teszik Magyarországot.” Ezt én benne szeretném hagyni, az én javaslatom is ez lenne. Engedjék meg, hogy felolvassam azt, hogy mi lenne a teljes kiegészítése: “Bízunk a közösen alakított jövőben, a fiatal nemzedékek elhivatottságában. Hisszük, hogy állhatatosságunkkal, szellemi erőnkkel, hazaszeretetünkkel naggyá tesszük Magyarországot. Hisszük, hogy gyermekeink és unokáink tehetségükkel, kitartásukkal és lelkierejükkel sikerrel folytatják megkezdett munkánkat.” Nem akarom megismételni a pénteki mondanivalómat, csak talán egy mondatban: sugallnunk kell a jövő nemzedékeinek azt, hogy igenis, mi is képesek vagyunk rá, képesnek tartjuk magunkat arra, hogy naggyá tegyük Magyarországot, és hittel tesszük a dolgunkat már most is. Ne toljuk át rájuk a munka dandárrészét!
A következő törvénymódosító javaslat a 31. cikk (1) bekezdése, amely azt mondja, hogy “Magyarországon a helyi közügyek intézése és a közhatalom gyakorlása érdekében önkormányzatok működnek.” Engem megnyugtatott a mai vitában, amikor Tállai államtitkár úr azt mondta, hogy nem kell aggódnunk az önkormányzatokért, és szó szerint kimondta azt, amit én itt módosító javaslatként megfogalmaztam. Nagyon kérem önöket, hogy ha tényleg igaza van Tállai államtitkár úrnak, és önök azt mondják, hogy nincsen veszélyben egyetlen magyar önkormányzat sem, és ahogy ő fogalmazott, minden egyes településnek lesz saját önkormányzata, akkor fogadják be a módosító javaslatomat. Ugyanis meggyőződésem, hogy a rendszerváltoztatás egyik legnagyobb vívmánya az, hogy az önkormányzati rendszer így kiépült, ahogy kiépült, és megszűntek a csatolt települések, megszűntek azok a státusok, amelyek miatt negatív megítélés alá kerültek, illetve ellehetetlenítettek egyes településeket.
Így a szubszidiaritás elve azt mondja ki, hogy a lehető legalacsonyabb szinten kell meghozni a döntéseket, ahol optimális az informáltság, ahol a döntési felelősség és a döntések hatásainak következményei a legjobban láthatóak és érvényesíthetőek. A szubszidiaritás tehát a közjó megvalósításánál egy olyan irányító elv, amely annak az eléréséhez szükséges hatalmat szabályozza. Védelmet nyújt a szabad kezdeményezésnek a társadalomban, védelmezi a kicsinyek jogait a társadalmi életben és az alulról felfelé épülő társadalom kiépítését. A kormány az egyes állampolgárok, kis közösségek önálló kezdeményezéseit nem helyettesíteni, magához vonni, hanem kiegészíteni és támogatni hivatott, így a szubszidiaritási elv alkalmazásának egyik fő célja a különböző helyi érdekek párhuzamos, egymást nem kizáró képviseletének biztosítása, az egyes állampolgárok ésszerű bevonása az őket közvetlenül érintő döntéshozatal előkészítésébe. Az önkormányzati rendszer megőrzése és védelme még a kis lélekszámú települések esetén is demokratikus kötelességünk, és ezt sem gazdasági, sem politikai ok nem csorbíthatja.
Ezért kérem, hogy a javaslatomat fogadják be, amely szerint “Magyarországon a helyi közügyek intézése és a közhatalom gyakorlása érdekében minden településen önálló önkormányzat működik.” Ha valóban igaz, amit Tállai államtitkár úr mondott, akkor kérem, hogy védjük meg és fektessük le az alkotmányban is azt, hogy ezeknek a településeknek a szubszidiaritáshoz joguk van, és az önrendelkezést megtarthatják maguknak, és ez lélekszámtól független.
Ha úgy gondolják, hogy pazarló dolog ennyi önkormányzatot fenntartani, és pusztán anyagi okokról beszélnek, akkor változtassák meg, vagy nyilván ne változtassák meg rögtön, tegyenek javaslatot arra, hogy bizonyos lélekszámú településen a képviselő-testület ne vehessen fel például tiszteletdíjat, vagy bizonyos lélekszám alatti településen a polgármester kizárólag társadalmi megbízatásban láthassa el a feladatát. Ezzel megoldják a gazdasági problémát, de ne vegyék ki az ottani embereknek a kezéből azt, hogy ki tudjanak menni a saját vezetőjükhöz, ha problémájuk van a faluban, akár azzal, hogy éppen a szomszéd fájának az ága rálóg a tetőre. Egészen máshogy - ezt tapasztalatból mondom - közeledik egy rászoruló ahhoz a polgármesterhez, akit a kis közösségben megismert, és tudja, hogy ki ő, milyen ember, mint ha el kellene mennie, mondjuk, egy közeli városba, és ott kellene kérnie a segítséget.
A következő módosító javaslatomról sajnos az első alkalommal nem tudtam bővebben beszélni, ezért szeretnék most, amely a Szabadság és felelősség XXIV. cikkének módosítása. Ez a cikk csak emlékeztetőként: “Az állam működésének hatékonysága, a közszolgáltatások színvonalának emelése, a közügyek jobb átláthatósága és az esélyegyenlőség előmozdítása érdekében törekszik az új műszaki megoldások és a tudomány eredményei alkalmazására.”
Egy XXI. századi alkotmányban említést kell tennünk az internetről, az e-közigazgatásról és az informatikáról. Az én módosító javaslatom azt mondja ki, hogy az informatikának a demokratizmus megerősödését, kiszélesítését kell szolgálnia, ne lehessen eszköze kiváltságoknak, szellemi és gazdasági monopóliumok kialakulásának; ezzel egyben védjük is az internetet alkotmányos szinten. Az informatikához kapcsolódó eszközök és alkalmazások használatát, forgalmazását az állam ne korlátozhassa; ez is egy védelem. Magyarország minden állampolgára számára jogot biztosít az elektronikus ügyintézésre, az elektronikus ügyintézéshez szükséges ismeretek elsajátítására, ingyenes ügysegédi hálózat igénybevételére.
Miről is beszélek konkrétan? Az esélyegyenlőség megemlítődik ennek a cikknek az (1) bekezdésében, miszerint az “esélyegyenlőség előmozdítása érdekében”. Kérem szépen, az esélyegyenlőséghez hozzátartozik az is, hogy azok az emberek, akik kistelepülésen élnek, és esetleg az informatika már eljutott erre a településre, akkor ugyanolyan eséllyel és ugyanolyan lehetőséggel, ugyanoly minőségben és ugyanolyan mennyiségben juthasson hozzá a közszolgáltatásokhoz, illetve a közigazgatáshoz, az e-közigazgatáshoz, és ugyanolyan könnyedén vagy pontosan ugyanakkora nehézségekkel tudja az ügyeit intézni, mint ahogy a nagyvárosokban lakó társai megtehetik.
A módosító javaslat kitér arra is, hogy ezzel párhuzamosan védeni kell természetesen az adatainkat, a személyes adatainkat is, ezt is jó, ha lefektetjük az alaptörvényben, hogy erre különös védelmet kell biztosítani.
(18.30)
Szeretnék még egyszer szólni, erről egyszer már beszéltem, de szeretném nagyon kihangsúlyozni, hogy Az állam címszó alatt az országgyűlési képviselők jogállása nevű IV. cikk (2) bekezdése az én javaslatom szerint akképpen módosul, hogy országgyűlési képviselő más keresőfoglalkozást nem folytathat, és egyéb tevékenységért díjazást nem fogadhat el. Minden más, ami itt, ebben a Házban elhangzik - az álláshalmozástól elkezdve a politikai bűnözésig és a polgármesterek országgyűlési képviselőkkel való összeférhetetlensége -, számomra mind álszent dolog.
Ha komolyan gondoljuk azt, hogy itt teljes embert igénylő munkát kell végezni, hogyha a Jobbik frakciója - szerintem egyébként jogosan - rendszeresen kritikával illeti azon képviselőtársainkat, akik a szavazás után rögtön elmennek, és nem ülik végig a vitanapokat, merthogy más teendőik vannak, merthogy például polgármesterek, merthogy például ügyvédek, merthogy például rengeteg más dolga lehet valakinek, minden más álszent dolog, aki nem azt mondja, hogy vagy legyen egy országgyűlési képviselő teljes embert igénylő feladat, vagy pedig ne beszéljünk semmi másról, semmiféle diszkriminációról. Én nem álszent módon amellett vagyok, hogy ezt a szabályozást tegyük bele az alkotmányba, ahogyan a köztársasági elnök nem folytathat semmilyen más keresőtevékenységet. Szerettem volna erre újra hangsúlyt fektetni.
A következő módosító pont pedig - és ez lesz az utolsó, hogy Szili Katalin képviselőtársam is szóhoz jusson - a törvényjavaslat X. cikkének (1) bekezdése, ezt hagytam a végére, azt hiszem, ez fog a legkevésbé tetszeni önöknek, amely azt jelenti, hogy a köztársasági elnököt nem az Országgyűlés választja 5 évre, hanem a választópolgárok, a választók akaratának szabad kifejezését biztosító választáson, sarkalatos törvényben meghatározott módon választják 5 évre. Tudom, ennek történelmileg, a rendszerváltás kezdetétől kezdve elég nagy irodalma van, hogy hogyan alakult annak idején a közvetlen elnökválasztás, hogyan módosult ez.
Tudom azt is, hogy politológiailag félelmet kelthet esetleg a jelenlegi berendezkedéshez képest, ha a nép választja közvetlenül a köztársasági elnököt vagy a köztársaság elnökét - akkor vajon ezzel megerősödik-e a pozíciója? El fogunk-e mozdulni egy félprezidenciális vagy prezidenciális berendezkedés irányába?
De kérem szépen, ez nem a közvetlen választáson múlik. A közvetlen hatáskörre ez nincsen befolyással, azért, mert a köztársasági elnök hatáskörét nem a választás módja, hanem az alkotmány rendelkezései adják meg. A köztársasági elnöknek van egy speciális szerepe. Azt mondja a törvényjavaslat IX. cikke, hogy Magyarország államfője a köztársasági elnök, aki kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett. Ez azt jelenti, hogy a köztársasági elnöknek integráló szerepet kell betöltenie. Ha lehet, akkor legyen független mindenféle politikától és párttól egyaránt, hiszen akkor tudja betölteni ezt a szerepet. Ha integráló szerepet kell betöltenie, akkor engedtessék meg az, hogy az állampolgárok saját maguk kiválaszthassák azt a köztársasági elnököt, aki szerintük ezt a szerepet a leginkább be tudja tölteni.
És nem vagyok naiv: azokban az országokban, ahol közvetlen elnökválasztás van, ott sem független a köztársasági elnök a mindenkori politikától, a kormánytól sem, a kormánypárttól sem. A kérdés az, hogy teszünk-e egy lépést annak érdekében, hogy az emberek a köztársasági elnököt sokkal inkább magukénak érezzék, és sokkal inkább úgy érezzék, hogy ő valóban megtestesíti azt a szerepet, azt a posztot, amit egy köztársasági elnöknek be kell töltenie.
Nagyon szépen köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)
