VARGA GÉZA
VARGA GÉZA
VARGA GÉZA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. A 12., 29., 38., 58. és 59. javaslatokhoz szeretnék hozzászólni.
Így a részletes vita vége felé szeretnék néhány olyan új szempontot behozni bár már tárgyalt témákhoz, ami még nem hangzott el. Persze ez nem könnyű feladat. Három téma köré csoportosítanám a rövid felszólalásomat. Ezek közül az egyik - lássunk csodát - a természeti kincseink és a föld kérdése, a másik az államadósság, a harmadik pedig a jövőképünk.
Termőföldünk és természeti kincseink védelme már-már a vármegye sorsára jutott ma, hiszen - ha jó a magánstatisztikám - a második lenne a legtöbbször elhangzott kérdések körében, csak a vármegyével szemben erről nem lehet elég sokat beszélnünk. Én mégis egy új szempontot szeretnék behozni a termőfölddel és a természeti kincseinkkel kapcsolatban. Ahogy benne van az alapjavaslatban, az úgy nem egyéb, mint jámbor óhaj. Nagyon nagy érdeklődéssel vártam a kormánypárti oldalról is a módosító javaslatokat, hogy ezekből vajon hogyan lehet konkrét védelmet biztosítani a földnek a módosítókon keresztül. Egy nagyon szerény, de figyelemre méltó módosító érkezett be a Lázár-Harrach párostól, ez pedig az, hogy az erdő a természeti kincsekhez került, amit természetesen üdvözölni lehet és üdvözlünk mi is.
Ugyanakkor egy belső ellentmondás van. Miközben mindannyiunk számára úgy tűnik, hogy itt van a levegőben a föld és természeti kincseink védelmének a fontossága, azért nem ártana figyelemmel lennünk arra is, hogy a nemzetközi szerződéseink milyen korlátokat szabnak ezzel kapcsolatban. Másutt az alaptörvény-javaslatban találkozunk olyan utalással, hogy a módosításainkat és az alkotmányunkat a nemzetközi szerződéseink függvényében és keretein belül szeretnénk meghozni. Ezzel mi nem igazán értünk egyet, mert ezeket a kereteket feszegetni kellene. Azt hiszem, ha a kormánypárt így hagyja ezt a földről és a természeti kincsekről szóló cikkelyt, akkor nagyon nagy nehézségei lesznek a brüsszeli Bizottság vagy akár az Európai Bíróság felé a magyar termőföld védelme során, amikor arra majd intézkedéseket akarnak hozni.
Ezért én egy új szempontot szeretnék behozni a részletes vitába, ami egész pontosan a 12. számú módosító javaslat, amit magam adtam be. Ez úgy próbál konkrét javaslatot tenni arra, hogy a termőföldet és az egyéb természeti kincseinket hogyan tudnánk megvédeni, hogy létrehozunk egy termőföld-nyugdíjalapot. Ez a termőföld-nyugdíjalap nem más, mint egy kombináció a Nemzeti Földalap és a termőföldalap között. A termőföldalap a nyugdíj-befizetéseket mint tőkét fektetné be olyan állampapírba, értékpapírba, amit viszont a Nemzeti Földalap bocsát ki, és ami mögött konkrét területek, konkrét hektárszám, vízkészlet vagy éppen más természeti kincs, például erdő van.
Ez a kombináció semmilyen európai uniós törvénybe nem ütközne, és ezzel már a moratórium előtt jelentősen meg tudnánk pezsdíteni a földpiacot. Ennek számos előnye volna. Akit ez érdekel, annak a részletekkel természetesen szívesen állunk rendelkezésére, erre most nem tudok kitérni, viszont az öt előnyét mindenképpen mondanám. Ezzel lehetőségünk volna arra, hogy a magyar föld magyar kézbe kerüljön, úgy, hogy az nemzetközi szerződéseinkbe se ütközzön.
Értékálló fedezetet biztosítana azoknak, akik a nyugdíj-megtakarításukat ebben az alapban szeretnék elhelyezni, sokkal értékállóbbat, mint bármelyik tőzsdén forgó részvény, hiszen egy-egy nyugdíj esetében húsz-harminc éves távlatokról beszélünk, és tudjuk, hogy ezek a shooting starok, ezek az üstökösként feltűnő részvények nagyon gyorsan le is tűnnek. Éppen ez volt a probléma a szocialisták által létrehozott magánnyugdíjalapokkal is.
(17.40)
Tehát termőföldbe fektetni azt az önkéntes magánnyugdíjalapot, aki erre igényt tart, ez sokkal biztosabb fedezetet biztosítana. Ez volt tehát a második előnye.
A harmadik pedig az, hogy tőkebevonás történne a mezőgazdaságba, hiszen így a fiataloknak bérbe tudná adni ezeket a földeket. Hiszen akkor nem idegeníthető el a Nemzeti Földalapban lévő földtulajdon, hiszen állampapírral vagy fedezeti papírral fedezetet biztosítottunk rá, tehát nem lehet elidegeníteni se külföldinek, se magyar spekulánsnak. Viszont a fiataloknak oda lehet adni bérbe, így azoknak a fiataloknak, akik akarnak venni, mondjuk, 30 hektár földet, és ez, mondjuk, 20 millió forintba kerülne, nem kell a földet megvásárolniuk, hanem a 20 millió forintjukat, akár hitelből, akár a családtól szerezték, rögtön a gazdaságuk felépítésére tudnák fordítani, hiszen bérbe megkaphatnák ezt a földet 20-30 évre, akármilyen hosszú időre. Tehát tőkebevonás történne a mezőgazdaságba, ami nagyon ráférne.
A negyedik előny: birtokpolitikai célokat az állam kiválóan tudna alkalmazni. Tudná szabályozni a birtokpolitikát, a birtoknagyságokat, hiszen a Nemzeti Földalapról van szó, a Nemzeti Földalap gyarapításáról van szó, olyan pénzeszközökkel, amiket egyébként is valahova befektetnénk.
Az ötödik pedig az, hogy ezáltal a moratórium lejártáig úgy tudnánk élénkíteni a földpiacot, hogy az magyar kézben tudja tartani a földet, és azok az idősebb földtulajdonosok, akik igen szeretnék elkölteni vagy eladni a földjüket, hogy ezzel bevételhez jussanak, az unokáiknak, a gyermekeiknek segítve, abban érdekeltek, hogy pezsdüljön föl a földpiac.
Tehát öt előnyhöz juthatnánk ezzel a javaslattal. Én ajánlom a figyelmükbe, bár úgy tudom, hogy a bizottságban nem ment át ez a konkrét módosító javaslatom, de ennek ellenére ezt gondolják meg, akár hogy önök kapcsolódóként beadják.
Még a másik, amit előre jeleztem, hogy szeretnék érinteni, az államadósság kérdése. Az államadósság: ha már az alaptörvényben kezeljük ezt a nagyon változó valamit, egy alaptörvényt azért hosszabb időre volna illendő megalkotnunk, mint ahogy az államadósság éppen, pillanatnyilag áll. Ez pár év alatt tud csökkenni, de növekedni még könnyebben.
Tehát tisztáznunk kellene azt, és erre is csak egy nagyon szerény módosító érkezett be, szintén a Lázár-Harrach-páros részéről, amikor a bruttó hazai termék fogalmat egyszerűen csak kicserélik nemzeti össztermékre. Én itt is sokkal radikálisabb változást szerettem volna látni módosítókkal, hiszen a miénket nem fogadták el.
Itt pedig tisztázzuk azt, hogy az ország külső államadóssága és az államháztartás adóssága között óriási különbség van. Önök az alaptörvényben az államháztartás külső adósságáról akarnak beszélni, csak nem ezt írják. Az államadósságban - külső államadósságról vagy az ország külső adósságáról is szoktak beszélni - benne van az államháztartás külső eladósodottsága, a vállalkozásoké, a gazdaságé és az egyéneké, a magánszemélyeké.
Tehát hogyha egyedül azt célozzuk meg, hogy korlátozzuk az államháztartás hiányát, akkor becsaptuk a választóinkat. Ez a kérdőívben is egy fontos kérdés volt: akarja-e ön, hogy 50 százalék alatt legyen az államháztartás hiánya? Önök államadósságnak nevezik ott is. Hát persze, ez olyan kérdés, mintha azt kérdezzük valakitől, hogy akarsz-e több fizetést. Persze, hogy mindenki azt mondta, hogy igen. De ezzel azok a választók, azok a polgárok, akik ide behúzták az X-et, be lettek csapva. Önök nem tettek ezzel semmi mást, mint legitimálják azt, ami következni fog.
Ugyanis az államadósságot vagy az államháztartás hiányát hogy lehet csökkenteni? Kizárólag megszorításokkal. Mert miből áll az államháztartás? Az intézmények fenntartásából, az egészségügy, az oktatás, a környezetvédelem, nem sorolom, a szociális ellátás fenntartásából és a többi. Tehát ha önök az államháztartás hiányát akarják 50 százalék alá csökkenteni, akkor kizárólag ezekhez tudnak hozzányúlni. És amikor majd ezekhez önök kénytelenek lesznek hozzányúlni, akkor hivatkozni fognak arra, hogy: kedves 1 millió állampolgár, ti beikszeltétek azt, hogy csökkentsük az államháztartás hiányát, lám, ezt most csak úgy tudjuk csökkenteni, ha ezeket a megszorításokat megtesszük. Tehát én azt gondolom, hogy ebbe nem gondoltak önök bele, de van az az 1 millió vagy 920 ezer választó, különböző számokat hallunk, akik erre behúzták az X-et.
A jövőképről még csak annyit, hogy az a mondat továbbra sem került ki, nagy fájdalmamra, nem érkezett rá módosító, amiben azt írják önök a Nemzeti hitvallásban, hogy: “Hisszük, hogy gyermekeink és unokáink tehetségükkel, kitartásukkal, lelkiismeretükkel ismét naggyá teszik Magyarországot.” Kérem, nem volna szabad kinevettetni magunkat a következő generációk által, hogy mi abban hiszünk, hogy majd ők ismét naggyá teszik Magyarországot - erre nekünk kellene kísérletet tenni. Kérem, hogy módosítsák, finomítsák ezt a mondatot, mert vagy közröhej tárgya leszünk, vagy közutálat tárgya a jövő generációk által.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik, szórványos taps a kormányzó pártok padsoraiból.)
