HEGEDŰS TAMÁS
HEGEDŰS TAMÁS
HEGEDŰS TAMÁS (Jobbik): Köszönöm. Akkor e rövid közjáték után folytatom épp csak elkezdett mondandómat.
Tehát a fő kérdés itt az, tisztelt képviselőtársak, hogy vajon veszélyben van-e a jegybank függetlensége. A vita jórészt erről szól. A szocialisták állítása szerint igen, komoly veszély fenyegeti ezt az állapotot. A kormány ezt cáfolja, azzal érvelve, hogy csak erősödik a függetlenség. De tegyük fel, hogy tényleg veszélyben van. Kérdés: mi ebben a veszély? Bár így lenne! A jegybanki függetlenség ugyanis, tisztelt képviselőtársak, ördögtől való dolog.
Tisztelt Képviselőtársak! Belegondolnak abba, hogy mennyire abszurd, hogy az úgynevezett Nemzeti Bank független a választott képviseleti hatalomtól, a demokratikusan választott hatalomtól? Milyen alapon vonjuk ki éppen ezt a demokratikus kontroll alól? Miközben ugyanez az intézmény az Európai Központi Banktól egyáltalán nem független, attól akár még utasítást is kaphat. A jegybank feladata az infláció féken tartása, eszköze pedig a pénzkibocsátás meghatározása és az alapkamat mértékének megállapítása. Mindez a gazdaságpolitikának, a gazdaságpolitika irányításának egyik legfontosabb eszközét jelenti. Milyen alapon vesszük ki éppen ezeket az eszközöket a választott hatalom kezéből?
Fontos cél az infláció, ezt senki nem vitatja. Fontos cél az infláció féken tartása. De emlékeztetem képviselőtársaimat arra, hogy ez csupán egy a, ha nem is sok, de több, jól meghatározható gazdaságpolitikai cél közül. Ha indokolt az, hogy a foglalkoztatáspolitika, a költségvetési politika, a növekedéspolitika és az egyensúlyi politika kormányzati kézben legyen, milyen alapon vesszük ki éppen az infláció féken tartását, az infláció kezelését a kormányzati politika hatásköréből? Csak nem azért, hogy zavartalanul működhessen a pénzszivattyú? Az a globális pénzszivattyú, amely Magyarországon is az úgynevezett rendszerváltozás óta, immár 20 éve rendületlenül szívja ki az erőforrásokat a magyar gazdaságból, több kárt okozva ezzel a magyar gazdaságnak, mint az egyébként számolatlan, súlyos gazdaságpolitikai tévedés.
Mindennek eszközeként a mesterségesen magasan tartott kamatlábakkal, amelyek ugyan a problémát nem oldják meg, hiszen 20 éve tartósan magas inflációval küzdünk, ugyanakkor a spekulatív tőkét egy ingyen ajándékkal jutalmazza immáron második évtizede. A Jobbik nevében ezért mindenképpen üdvözöljük azt a folyamatot, amelynek, reméljük, az első lépését látjuk csak, hogy erősödik a törvényhozási kontroll a jegybank felett. Ezzel erősödik annak is az esélye, hogy a jegybanki politika végre összhangba kerüljön a kormányzati gazdaságpolitikával. Annak ellenére, hogy számos ponton bíráljuk és kritizáljuk a kormányzati gazdaságpolitikát, le kell szögezni, nincs annál rosszabb, mintha egy szekeret kétfelé húznak a lovak. Márpedig az előző hónapokban erre számos példát látunk.
A több lépésben bekövetkezett jegybanki alapkamat-emelésre, ami az elmúlt hónapokban megtörtént, nehéz más magyarázatot találni, mint hogy a jegybank a maga eszközeivel betartson a kormánynak, és lehetőleg fékezze le azokat a törekvéseket, amiket a kormány kitűzött maga elé. Lehetne persze ennek ellenzéki pozícióból örülni vagy kárörvendeni, de maga az ország súlyos árat fizet ezért. Nagyon sokba kerül az az országnak, és került a múltban is, amikor a jegybanki politika a kormányzati gazdaságpolitikával szembekerült. Csak remélni tudjuk ezért, hogy a jegybanki függetlenség abszurd fogalma, ami néhány száz év óta fojtogatja a világ nemzetgazdaságait, előbb-utóbb oda kerül, ahová való: a történelem süllyesztőjébe.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)
