ROZGONYI ERNŐ
ROZGONYI ERNŐ
ROZGONYI ERNŐ (Jobbik): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha leszűkítjük a tárgyalást arra, amit elénk tettek, erre a módosító javaslatra, akkor azt kell mondanom, hogy ezt a Jobbik támogatni fogja, de ugyanakkor azt is hozzá kell tennem, hogy ezt egy ilyen kezdeti, tétova, helyes irányba menő, de tétova lépésnek tekintjük, ezzel ugyanis a problémák gyökere nem lesz megoldva. Azt is el kell mondanom, miután itt széles körben beszéltünk mindenről, a Nemzeti Bank egész tevékenységéről, a nemzetgazdaságra gyakorolt hatásáról, az égvilágon mindenről beszéltünk, akkor én is kénytelen vagyok ebbe belemenni egy kicsikét, hogy érezzék, miről is van itt szó, és a táborok közt miről is megy itt a vita tulajdonképpen.
Kérném tisztelettel, a Magyar Nemzeti Bank állítólag egy jegybank, és ameddig mi nem tartozunk bele az euróövezetbe, addig nálunk a forint a fizetőeszköz, az a mi saját állami fizetőeszközünk. Amíg ez így van, addig a jegybanknak az az alapvető dolga, bár ezt nem írja le a jogszabály valamilyen rejtélyes oknál fogva, az az alapvető feladata, hogy a gazdaság pénzellátását biztosítsa; biztosítsa úgy, hogy közben természetesen a fizetőeszköz értékállóságát is, amennyire csak lehetséges, garantálja; és valamilyen rejtélyes oknál fogva bekerült, ugye, a Nemzeti Bankról szóló törvénybe az, hogy az árstabilitásért felel, azaz - ezt mindjárt lefordítjuk egy kicsikét közgazdász nyelvre - az infláció megfékezéséért.
De kérem szépen, gondoljanak bele abba, hogy ha ez a fő feladat, az árstabilitás, az infláció megfékezése, hogyan lehet az, hogy a jegybank elnökei - nem csak ez az egy - az elmúlt 20 évben nem tudnák azt, ami minden közgazdasági szakkönyvben le van írva, hogy monetáris eszközökkel csak olyan inflációt lehet befolyásolni és kezelni, amelyeknek monetáris okai vannak.
Mikor vannak monetáris okai egy inflációnak? Akkor, ha a jegybank több pénzt bocsát forgalomba, mint amennyi a forgalom szükségletének ellátásához szükséges. Kérem, ez egy alaptétel, ha nekem nem hiszik el, akkor higgyék el Meir Kohnnak, aki a Nemzetközi Bankárképző vezetője, és akinek egy ilyen vastag könyve van (Mutatja.) a pénzpolitikáról és a banki tevékenységről, és aki figyelmet szentelt arra is, hogy szerinte egy jegybanknak mi a dolga. Ha ezt el méltóztatnak olvasni, akkor rá fognak jönni arra, hogy egészen egyszerűen hihetetlen, hogy ezt az alaptételt a mi Magyar Nemzeti Bank-elnökeink, úgy látszik, nem tudták, nem tudják vagy nem akarják tudni. Ebben az az érdekes, miután itt felmerült két név is, teljesen mindegy, hogy most a Surányit akarják leültetni vagy a jelenlegi bankelnököt, tudniillik mind a kettő ugyanazt csinálja.
Ami pedig a pénzellátást mint alapkötelezettséget jelenti, kérem szépen, ott is az elmúlt 20 évet tessék végignézni. Az Antall-kormányt miért tudták belekényszeríteni abba, hogy nincs pénz, tehát mindent el kell adni a külföldieknek, minél előbb, minél olcsóbban szabaduljunk meg tőle, mert nincs pénz? Na, de kérem, ha ez igaz - és ezt azóta is mondja a Nemzeti Bank meg mindenki, hogy nincs pénz -, akkor hogyan lehet az, hogy 20 éve ez a Nemzeti Bank restrikciós pénzpolitikát folytat, amit csak akkor lehet folytatni, ha többletpénz van kint a forgalomban? Abszurdum! De ha tényleg többletpénz van a forgalomban, mert ez előfordulhat, kérem szépen, hiszen beözönlött a nemzetközi tőke, mert az indulásnál erről szó sem volt, de amikor beözönlött a tőke, úgy, mint kés a vajban, hiszen mindent előkészítettek számára, akkor előfordulhat, hogy átmeneti helyzetekben a gazdaságban több pénz van, mint amennyit a gazdaság igényel, megkövetel.
(21.40)
Ez előfordulhat, de ha ilyen van, kérem szépen, hát az is a Nemzeti Bank hibája, mert az sincs leírva a törvényekben és a jogszabályokban, hogy a hitelkibocsátásért is a Nemzeti Bank felel, mert az pénzkibocsátás, mert a mai pénz a hitel útján kerül a forgalomba.
Nem lehet megengedni azt sem, ami itt folyik, hogy a külföldi bankok annyi hitelt adnak ki, amennyit akarnak, amennyit nem szégyellnek. Mert mi van? A nyújtandó hitelüknek az 5 százalékát kell letenni a Nemzeti Bankba, és ezért a Nemzeti Bank még kamatot is fizet. Elképesztő, hölgyeim és uraim, és nincs rá példa a világon!
Na most, ezek után nem kell összeesküvés-elmélet, de azért végig kell gondolni azt, hogy mi folyik ebben az országban, és mi az, hogy a Nemzeti Bank függetlensége. Mitől független? Azt már bebizonyította, hogy független mindentől, ami ennek a magyar nemzetnek az érdeke. Ezt bebizonyította az elmúlt húsz év alatt. Milyen függetlenségről van itt szó? A függetlenséghez tartozik az, hogy azt, ami a nemzetnek a vagyona - mert az a nemzetnek volt a vagyona -, most az aranykészletről beszélek - a Nemzeti Bank a megőrzője volt, ez a nemzetnek a vagyona volt -, milyen alapon bocsátotta áruba úgy, hogy azóta sem tudjuk, hogy kinek, mennyiért, miért, hova került. Mi ez, kérem szépen? Ez a jegybanki függetlenség? Ez nem az, kérem szépen. Ez egy egészen utolsó félrevezetése ennek az egész országnak, ha úgy tetszik, mindenkinek, aki ebben az országban valamit el akar érni, és valamit csinálni akar.
Kétségtelen, lehet önállósága és lehet függetlensége egy nemzeti banknak meghatározott határok között. Elő lehet például írni azt, hogy a magyar vagy bármelyik állam a jegybanktól nem kérhet vagy nem követelhet - inkább így fogalmazok - kölcsönt. Ezt elő lehet írni, de azt a függetlenséget, ami ma ott tart, hogy csak nálunk független, csak amikor mi ez ellen megpróbálunk ágálni, abban a pillanatban jön a függetlenség. Érdekes módon, amikor kívülről jön egy óhaj, és ez még csak nem is biztos, hogy az európai jegybanktól jön, ez bárhonnan jöhet, amit úgy éreznek, hogy a globalizmus pénzügyi háttérhatalmából érkezik, azt zokszó nélkül teljesítik. Mi az oka ennek, tessék mondani?!
Ha végiggondolják ezt a folyamatot, akkor el lehet ám odáig jutni, hogy a Nemzeti Bank elmúlt húszévi teljesítménye nagyon erőteljesen belejátszott abba, hogy ma ez az ország gyarmati sorsban van, hogy nincs iparunk, nincs kereskedelmünk, nincs szolgáltatásunk, és ellopták tőlünk menet közben a kül- és belpiacainkat is. Márpedig, ha egy ország ilyen állapotba kerül, azt gyarmati állapotnak hívják. Kérem szépen, ezen mindenképpen változtatni kell.
Addig, ameddig a nyugat-német, mert akkor még Nyugat-Németország létezett, a Deutsche Bundesbankról szóló törvényben elő volt írva, törvény írta elő, hogy a Bundesbank mint jegybank köteles a tevékenységét összehangoltan, úgy folytatni, hogy az a mindenkori kormánynak a gazdaságpolitikáját támogassa, mert egy ország a gazdaságán keresztül él. Ezek alaptételek, kérem szépen.
Nem igaz, hogy nem tudják a tisztelt jegybankelnökeink ezt. Állítom, hogy lehetetlen, hogy ezt nem tudják az ország vezető politikusai, mert ezt mindenkinek tudnia kell. Hát akkor miért vagyunk itt? Azért, mert elfogadunk mindenféle liberális halandzsát, amit kívülről erre az országra azért húznak rá, hogy ez az ország olyan állapotban legyen, sőt még ennél is rosszabb állapotban legyen, mint amilyenben van. Kérem, aki ezt nem veszi észre, annak fogalma sincs arról, hogy ebben a világban mi zajlik és mi történik.
Ezek után, kérem szépen, mindenképpen el kell jutni odáig, hogy ezen változtatni kell. Még egyszer mondom, ameddig a forint a fizetőeszköz, addig nem az Európai Unió szabja meg, hogy egy magyar jegybank mit csinál. Kettő: minden tevékenységet, így a jegybanki tevékenységet is ellenőrizni kell. Ez sincs megoldva, kérem szépen, mert az, ami ma az ÁSZ kezébe le van téve, hogy ellenőrizhet a Nemzeti Bankban, az pusztán arra vonatkozik, hogy helyesen könyvelnek-e, azaz a könyvviteli előírásokat betartják-e. Kérem, ez egy abszurdum, egész egyszerűen ez egy olyan lehetetlen állapot, hogy az embernek az esze megáll, hogy ezen hogy tudunk egyáltalán vitatkozni.
Úgyhogy komoly bajokról van itt szó, amin muszáj túllépni. Mert, kérem szépen, gondoljanak bele ebbe, hogy a kormányzat például most, a 2011-es költségvetés révén, ez egy expanzív gazdasági költségvetés, tehát egy gazdasági növekedési pályát elindítani akaró költségvetés, egy expanzív fiskális politika mellé nem lehet odarakni egy restriktív nemzeti banki pénzpolitikát. A kettő, kérem, olyan, mint a fizikában a hulláminterferencia, kioltják egymást. Ezt meg kell érteni. Ha ezt nem értjük meg, akkor soha nem fogunk tudni lábra állni, és soha nem fogunk tudni kikerülni abból az ördögi körből, amibe ezt az országot szándékosan belevitték.
Ezért még egyszer mondom, mi valóban mellé állunk, de ezt igen tétova első lépésnek tekintjük csak, de mint ilyen is fontos, hogy elfogadja a parlament.
Köszönöm szíves türelmüket. (Taps a Jobbik és a kormánypártok soraiban.)
