HEGEDŰS TAMÁS
HEGEDŰS TAMÁS
HEGEDŰS TAMÁS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Jó hírem van ma estére ezen a késői órán: ez a hozzászólás nem lesz hosszú, ugyanis nem a nyugdíjrendszer egészéről szól most a vita, és erre felhívnám képviselőtársaim figyelmét is.
(22.40)
Itt mindösszesen arról van szó, nem többről és nem kevesebbről, mintha a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal egy ellenőrzési jogot és feladatot kap a felett a vagyon felett, annak a vagyonnak a történetének a vizsgálata felett, ami most visszakerül a kötelező magánnyugdíjpénztárak kezeléséből az állami felügyelet alá.
A kérdés tehát csupán az, hogy van-e indokoltsága, van-e jogosultsága a Kehinek mint közpénzeket vizsgáló hivatalnak annak a vagyontömegnek a vizsgálatára, ami egészen a legutóbbi időkig magánpénztárak kezelésében volt. Az álláspontunk ebben egyértelmű, igen, van jogosultsága és van indokoltsága. Mégpedig azért, mert annak ellenére, hogy ezt a pénzt az állam átadta a pénztártagok szempontjából kötelező módon magánkezelésbe, és ezzel jól-rosszul gazdálkodtak, erre nyilván a vizsgálat majd fényt derít, hogy mennyire volt jó, mennyire volt rossz ez a gazdálkodás, tehát függetlenül attól, hogy magánkézbe adta az állam ezeknek az pénzeknek a kezelését, ez a vagyon mind az eredetét tekintve, mind a tervezett felhasználását tekintve közpénznek minősül. Hiszen törvényi erővel szedték be, maga az állam szedte be ezeket a pénzeket az adóhatóságon keresztül, és maga az állam irányította át ezeket a pénzeket a kötelező magánpénztárakhoz.
E tekintetben éppen ez az az ok, ami miatt a szocialista demagógiával ellentétben nem beszélhetünk valós megtakarításokról, hiszen semmiféle pluszforrás nem került bele a nyugdíjrendszer egészébe. Van ilyen konstrukció, ez a harmadik pillér, az önkéntes magánnyugdíjpénztárak rendszere, ami ugyanúgy, mint eddig, változatlan formában tovább működik a jövőben is. De az a pénz, ami a második pillérben volt, azok a “megtakarítások” valójában átirányított közpénzek voltak már akkor is, amikor magánkezelésben voltak. Nem beszélve arról, hogy a felhasználás célja szintén közfeladat. Hiszen a nyugdíjak kifizetése, a nyugdíjak biztosítása az állam egyik alapvető, alkotmányos kötelezettsége, akkor is, ha ezt egyfajta kiszervezéssel magánkézbe adta. A többi kiszervezéstől ezt a megoldást csak a nagyságrendje különbözteti meg. A felhasználás ettől még éppen olyan közcélúnak kell hogy minősüljön.
Ráadásul most már előállt az az állapot is, amelynek kezdeményezésében a Jobbik úttörő szerepet vállalt, hogy ezek a pénzek visszakerültek oda, ahová valók. Ha valamit közpénzként szedünk be, és közpénzként fogjuk fölhasználni a végén, az lehetőleg már a felhasználás, a kezelés során is legyen állami felügyelet alatt. Ez a feladat, ez a folyamat január végén gyakorlatilag lezárult, egy kis számú kivételtől eltekintve. Ez a lépés üdvözlendő, mert megteremti a lehetőségét a hosszú távú gazdálkodásnak - hangsúlyozom: a lehetőségét. Ahhoz, hogy valóban felelősségteljes gazdálkodás történjen, még sok kritériumnak kell teljesülnie.
Tehát megtörtént ezeknek a pénzeknek a visszaterelése oda, ahová már kezdettől fogva valók voltak, a közpénzek közé. Tehát immáron még csak formai ok sincs arra, hogy ezeket ne közpénznek, ne közvagyonnak tekintsük. És mint ilyen, értelemszerűen a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalnak joga és feladata is, hogy ezeket vizsgálja. Fontos megvizsgálnunk azt, hogy hogyan sáfárkodtak ezek a pénztárak az elmúlt években ezzel a vagyonnal, hogy véget vessünk már annak az állapotnak, hogy egy hitvita szintjén hangoznak el érvek pró és kontra e pénztárak működésének az eredményességéről.
Éppen ezért támogatjuk ennek az előterjesztésnek az elfogadását, abban bízva, hogy fény derül ezekre a kérdésekre, valós képet alkothatunk arról, hogy milyen volt a gazdálkodás az elmúlt években, és mindez megteremti a feltételét annak, hogy a jövőben a gazdálkodás eredményes legyen.
Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)
