VÁGÓ GÁBOR
VÁGÓ GÁBOR
VÁGÓ GÁBOR (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedvenc Képviselőtársaim! Ha politikai szempontból szeretném értékelni ezt az előttünk fekvő törvényjavaslatot, akkor azt kell mondjam, hogy Selmeczi Gabriella képviselőtársunk már eddig is elkápráztatta az országot retorikai bravúrjaival, és az előttünk fekvő törvénymódosítási javaslata csak fokozza ezt a tempót. A képviselő asszony a nyugdíjak megvédésének tekintette a nyugdíjak einstandolását, majd továbbment, és a nyugdíjpénztár-választás szabadságával jellemezte azt a helyzetet, amikor is a védelmi pénz szedésére hasonló feltételek mellett tereltek vissza több millió embert az állami pillérbe. A nemzeti együttműködés programjában mára eljutottunk oda, hogy a kormány védelmét kiterjesztik a magán-nyugdíjpénztári vagyon kezelésének ellenőrzésére és átvilágítására.
Ezen a ponton felmerül az emberben egy kérdés, mi lesz a következő. Hol fogja még ellenőrizni a kormány, hogy jó gazda gondosságával járt-e el? Ha már ezt a párhuzamot használta a képviselő asszony, az LMP sokkal inkább attól tart, hogy a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal a jó gazdája, a Fidesz-kormány megrendeléseit teljesíti majd, amikor először csak a magánnyugdíjpénztárakhoz, azután ki tudja, hová rendelik majd. Merthogy a törvénymódosítási javaslatban szereplő érvelés alapján félő, hogy egyetlen adófizető, legyen az magánszemély vagy vállalkozás, sem lehet majd biztonságban a Fidesz házi revizoraitól.
Ha szakmai szempontból szeretném értékelni az előttünk lévő törvényjavaslatot, nagy bajban vagyok, mivel szakmai érvelés hírből sem található a törvényjavaslatban. Röviden próbálkozzunk meg az indítvány elemzésével! A visszafogottan csak kormányzati ellenőrzési szervként nevesített Kehi vizsgálhatná a magánnyugdíjpénztárak gazdálkodását és működési költségeiket. Ennek indokoltsága már önmagában is nehezen látható be, tekintettel arra, hogy ez nem tartozik szorosan hozzá a vagyonátvételhez. Ez utóbbinál külön felhatalmazás nélkül is minden adat a nyugdíjbiztosító rendelkezésére áll jelenleg is.
De a törvényjavaslat igazán vérlázító része csak ezután következik. Selmeczi képviselőtársunk és csapata mindezt visszamenőlegesen tennék, ami már teljesen egyértelművé teszi, hogy a cél nem a vagyonátadáshoz szükséges adminisztráció elvégzése, hanem elsősorban politikai célokat szolgáló elszámoltatás. (Folyamatos zaj a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólás ugyanott.) Tavaly októberben, amikor még csak a folyó járulékbefizetések einstandolása, nem pedig az egész második pillér beszántása volt terítéken, lefogadom, hogy a képviselő asszony sem gondolta volna, hogy egyszer majd egy ilyen törvényjavaslatot kell védelmeznie. Ezúton megkérném Pósán képviselőtársamat, hogy a miniszterelnök úr évértékelőjében elhangzott szavakat, amelyek szerint ez a megújulás éve kell hogy legyen, a parlamenti bekiabálásokban is igazán tessék alkalmazni. Az “ülj le” kifejezés igazán tavalyi kifejezés volt. Köszönöm szépen a zárójelet. (Több fideszes képviselő közbeszól és tapsol.)
De még ha a legnagyobb jóhiszeműséget is feltételezzük a kormány részéről, szakmai szempontból akkor is érthetetlen, hogy az 1. § szerint a pénztártag portfólióját alkotó eszközök átadását és átvételét miért a Kehi, miért nem a PSZÁF ellenőrzi. Csak a PSZÁF-nek van a feladathoz megfelelő tőkepiaci ismerete, a PSZÁF felügyelte folyamatosan a pénztárakat, nekik szolgáltattak adatot havi rendszerességgel a pénztárak, tehát kivétel nélkül minden információ birtokában ő van, ami egy átadás-átvétel során figyelembe jöhet. A Kehinek eddig is joga volt a banktitokhoz hozzájutni, de kizárólag a központi költségvetés, az elkülönített állami pénzalapok, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai és a költségvetési szervek gazdálkodását érintő ellenőrzések vonatkozásában.
A magánpénztári vagyon nem tartozik ebbe a körbe. Attól, hogy most beolvasztásra kerül az alapba, sem a múltra, sem a jövőre nézve nem terjedhet ki a joga a Kehinek, hogy ezekhez bármilyen indokkal is hozzáférjen. Ezek nem költségvetési pénzek, hanem magánszemélyek megtakarításai, amelyek eddig is ellenőrzött formában és csatornákon keresztül jutottak el a pénztárakhoz. Folytatva a jóhiszemű megközelítést, a 8. §-ról akár még el is hihetnénk, hogy önmagában nem lenne rossz, ha a PSZÁF adatot szolgáltatna a Kehinek és költségvetési szervek beszerzéseivel kapcsolatos pénzmozgásokról. Csakhogy ez a 8. § logikailag ebbe a törvénymódosításba került beillesztésre, tehát egyértelmű, hogy a pénztári vagyonokról szóló adatszolgáltatásra terjed ki. Ráadásul azokra a pénztári adatokra is vonatkozik, amelyek nem kerülnek be az adósságcsökkentő alapba, tehát továbbra is a magánszemélyek megtakarításai lesznek, vagyis ezekről is kell majd adatot szolgáltatni.
(22.50)
Tehát a kormány pontosan tudni fogja, hogy annak a 100 ezer embernek, aki maradt a magánnyugdíjpénztárakban, hogyan változik a számlája. A cél így egyértelműen az, hogy felmérjék, azok közül, akik maradtak a rendszerben, kik azok, akik az önkéntes pénztárakban rendszeres megtakarításokat eszközölnek, kik és mekkora vagyonnal bírnak a csonka pillérben. Nem véletlen, hogy még tavaly beleillesztették a PSZÁF-törvénybe, hogy az önkéntes pénztárak felett a PSZÁF átveheti az irányítás jogát. Hamarosan eljön az az idő is, amikor ha elég nagy vagyon lesz az önkéntesekben, hogy azt is einstandolni akarja a gazdagok számára juttatott felesleges adócsökkentésekkel kivéreztetett állam. Ne legyen igazunk, de jelenleg sajnos minden jel ebbe az irányba mutat.
Sokat lehetne még arról beszélni, hogy milyen gondolkodásmód vezethet valakit egy ilyen törvényjavaslat beterjesztéséhez. Ha pusztán a közérdek érvényesítése vezérelné a Fidesz-frakciót és a mögötte álló kormányt, akkor bízvást állíthatom, hogy az LMP is támogathatná ezt a javaslatot. Itt azonban erről szó sincs, ahogy a javaslatnak sincs köze ahhoz, hogy hogyan viszonyulunk a magánnyugdíjpénztárak vagyonkezelési teljesítményéhez. Az LMP és jómagam az őszi-téli nyugdíjviták során e falak között számos alkalommal megfogalmaztuk kritikáinkat a korábbi magán-nyugdíjpénztári szabályozással és gyakorlattal szemben.
Ez a törvénymódosítási javaslat azonban nem ehhez a teljesen legitim szakmai vitához kapcsolódik. Célja egyértelműen politikai. A kormánnyal szembeszállni merészkedő nyugdíjkasszák e javaslattal nyernék el végső büntetésüket egy szakmailag a feladatra alkalmatlan, kormányutasításokat végrehajtó csendőrszervezet vegzálásával. Ez a fajta bűnbakkeresés sajnos precedensértékű lehet, és a lejtőn nem lesz megállás. Újabb vegzálások és újabb államosítások jöhetnek. Számos szakmai kifogást említettem hozzászólásomban. Amíg ezekre nem kaptunk világos, megnyugtató választ, hogy a javaslat célja a bosszú a pénztárakban maradókkal és magukkal a pénztárakkal szemben, a kormány szándékaitól eltérően gondolkodók és cselekvők megfélemlítése, ha ezekre a vádakra nem adnak olyan válaszokat, ami megnyugtatna minket, akkor sajnos nem tudjuk megszavazni ezt a törvényt.
Ne legyen igazam, amikor azt mondom, hogy sokat fogunk még erről a törvényről beszélni, mint egy olyan út kezdetéről, ahol a Fidesz egy újabb öles lépéssel távolodott el a jogállam útjáról. Ne legyen igazam, amikor azt mondom, hogy ebben a javaslatban benne van egy, a magánnyugdíjpénztárak elleni bosszúhadjárat lehetősége. És bizony, kedves képviselőtársaim, benne van az önkéntes pénztárakban még az Orbán-kormány kisgömböce elől menekített vagyon einstandolásának lehetősége is. Nehéz fokozni azt, amit az Orbán-kormány nyugdíjelkobzó tevékenysége kapcsán már eddig elmondtunk, de tényleg úgy érezzük, hogy ezzel az újabb visszamenőleges hatályú javaslattal Selmeczi képviselőtársam és a mögötte álló kormánytöbbség ismét átlépi a jogállamiság határát. Kérjük, forduljanak vissza, amíg lehet!
Köszönöm a szót. (Taps az LMP és az MSZP soraiban. - Szórványos taps és közbekiáltások a Fidesz soraiból: Bravó!)
