JÁVOR BENEDEK
JÁVOR BENEDEK
JÁVOR BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Két ajánlási ponthoz, a 24. és 180. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni. Egy kicsit nehéz helyzetben vagyok, tekintve, hogy a 24. ajánlási pontnál szereplő módosító indítvány előterjesztője, Lázár János képviselő úr nincs itt a teremben, ezzel együtt én azt gondolom, hogy érdemes szót ejtenünk erről a módosító indítványról.
Ez egy elég nagy nyilvánosságot kapott módosító indítvány, a kormányon belül is komoly konfliktusok alakultak ki ezzel kapcsolatban. Csak emlékeztetőül: három lényegi eleme van ennek a módosító indítványnak, egyrészt a tűzifaégetés kötelező átvételi rendszerből való kivezetését irányozza elő, másrészt magának az egész kötelező átvételi rendszernek a két lépésben történő, először 25, majd 35 százalékos megkurtítását javasolja, és végül a kapcsolt energiatermelésnek ugyancsak a kát-rendszerből való kivezetését javasolja.
(0.50)
Azt gondolom, három olyan eleme van ennek a módosító indítványnak, amelyek igen kevéssé függenek össze egymással, és az ezekben a módosító indítványokban foglalt szándékok részben támogathatók, másfelől viszont alkalmasak arra, hogy hihetetlen károkat okozzanak az egész magyar megújulóenergia-szektornak. Abban egyetértek Lázár János képviselő úrral, hogy a tűzifa, a rönkfa felhasználása a nagy erőművi blokkokban, és ennek megújuló energiaként való aposztrofálása nemkívánatos jelenség. Szükséges volna, hogy minél hamarabb sor kerüljön ennek a rendszernek a megszüntetésére Magyarországon, és azt remélem, hogy nagyon rövid időn belül olyan menetrend születik meg a kormányon belül, ami ennek a rendszernek a kivezetését tartalmazni fogja.
Hasonlóképpen egyetértek azzal, hogy a kapcsolt energiatermelés, ami gyakorlatilag a megújuló energiák támogatását célzó kát-rendszer keretösszegének a 65-70 százalékát a gázerőművek támogatására használja fel, ez ugyancsak káros rendszer, és ez is kivezetésre kell hogy kerüljön a rendszerből. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy az ilyen energetikai jellegű beruházásokkal és erőművekkel, amelyekről itt szó van, nem lehet egyik pillanatról a másikra sakkozni. Az a javaslat, ami a frakcióvezető úr javaslatában megfogalmazódott, gyakorlatilag olyan bizonytalansági tényezőt hoz be ebbe a rendszerbe, amely teljesen kiszámíthatatlanná teszi a befektetők számára az energetikai szabályozási környezetet, és ezzel tökéletesen alkalmas arra, hogy eltántorítsa a befektetőket attól a szándéktól, hogy egyáltalán a megújulóenergia-szektorba beruházzanak.
Másrészt azt tudjuk, hogy ezek a beruházások jórészt hitelből valósulnak meg, az elmúlt hetekben nyilvánvaló visszajelzések - erre Józsa képviselőtársam is már említést tett - érkeztek a hitelpiacok felől, hogy egyfelől a megújulóenergiás projektek szabályozási kockázatát olyan magasnak ítélik, hogy ezeknek jó része gyakorlatilag eleve eleshet bármiféle hitellehetőségtől, és így ezek nem fognak megvalósulni. Amelyek pedig mégis hozzájuthatnak hitelekhez, azoknak a hitelköltsége jelentősen megugrott.
Az a játék, ami itt zajlott az elmúlt hetekben Lázár képviselő úr módosító indítványával, ha a végén az Országgyűlés leszavazza ezt a módosító indítványt, akkor is sok milliárd forintba kerül az országnak, és évekre hidegre tette az egész megújulószektort, egész egyszerűen azzal, hogy kihúzta alóla a finanszírozási hátteret.
Azt gondolom, hogy nem engedhetjük meg magunknak, amikor azt látjuk, hogy akár az új Széchenyi-tervben, akár a költségvetésben amúgy is rendkívül szűkös források állnak rendelkezésre a megújuló energiák támogatására, egész egyszerűen az ország nem engedheti meg magának, hogy olyan mértékben elbizonytalanítsa a piaci finanszírozási forrásokat; amiből két dolog jöhet ki: vagy az államnak kell ezeket a forrásokat a szektor rendelkezésére bocsátani - márpedig látjuk, hogy az államnak erre nincsenek forrásai -, vagy pedig gyakorlatilag elbúcsúzhatunk évekre attól, hogy Magyarországon hosszú távú megújulóberuházások történjenek.
Azt gondolom, ezzel a felelősséggel kellene a kormánynak és a kormánypárti képviselőknek az energiapolitikához hozzányúlnia. Nem arról van szó, hogy most itt bejön egy indítvány, kimegy egy indítvány, végül úgysem fogadtuk el. Arról van szó, hogy az a szabályozási kockázat, amit mára a hitelbiztosító intézetek érzékelnek, és belekalkulálnak a hitelezési gyakorlatukba, ez Magyarország esetében gyakorlatilag az elviselhetetlen szintet érte el.
Végül a Lázár-féle javaslat harmadik pontjáról, amely a kát-rendszer visszavágását tartalmazza. Ez, ha lehet, még súlyosabban érinti a megújulószektort, mint az előző kettő, amelynek a szándékával egyet lehet érteni, a módjával nem, hogy ilyen rövid időtávon belül rúgná föl ezt a rendszert. Egyébként ehhez azt is hadd tegyem hozzá, hogy számos megújulós projektben például takarékszövetkezetek állnak ott hitelbiztosítóként. Tehát ők nyújtottak hitelt ezekhez a beruházásokhoz. Amennyiben a szabályozási rendszer felrúgásával ezek a beruházások megbuknak, akkor az magával rántja a magyar takarékszövetkezeti szektor egy részét is. Nem tudom, kinek érdeke ez. Azt gondolom, hogy Magyarországnak, a magyar takarékszövetkezeteknek és a Magyar Országgyűlésnek, ha kicsit is felelősen gondolkodunk, akkor nem érdeke.
Idekapcsolódik, ahogy mondtam, a harmadik része ennek a módosító indítványnak. A kötelező átvételi rendszer visszavágása, ha lehet, akkor ez a végső kegyelemdöfés lenne az egész magyar megújulószektornak. Itt 5-10-15 éves távlatú üzleti tervek születtek, ilyen távlatú szerződések vannak egyébként érvényben, és hogyha a szabályozó, a törvényhozó olyan szabályozást hoz be, amelyik felrúgja ezeket az üzleti terveket ilyen mértékű kát-támogatáscsökkentéssel, és ezeknek a beruházásoknak - szélenergiás vagy akár geotermális beruházásoknak - a megtérülési rátája nem túl magas, tehát ezek nagyon ki vannak számolva, hogy éppen csak a mostani szabályozási és támogatási szint mellett még a beruházó számára megbízhatóan megtérüljenek, ha itt ilyen mértékű változtatás következik be, akkor ezek a projektek szép sorban be fognak bukni, és Magyarország itt marad a ligniterőműveivel, itt marad a földgázfüggőségével, itt marad egy teljesen lehetetlen és kiszolgáltatott energetikai helyzetben.
Úgyhogy egészen ijesztőnek tartom, hogy nem is - elnézést hogy így mondom - egy mezei fideszes képviselő, hanem a kormányoldal frakcióvezetője részéről egy ilyen mértékben káros és nem pillanatnyi, hanem hosszú évekre súlyos és káros kihatással bíró módosító indítvány be tud jönni. Azt remélem, hogy ezt a módosító indítványt mihamarabb el tudjuk felejteni. Ebben még nem lehetünk biztosak, a mai bizottsági üléseken egyébként még mindig nem derült ki, hogy tulajdonképpen mi a kormánypárti frakciók álláspontja ezzel a módosító indítvánnyal kapcsolatban. A fenntartható fejlődés bizottságban történetesen nem kapott többséget a kormányoldal részéről ez a módosító indítvány, de például a fogyasztóvédelmi vagy a gazdasági bizottságban pedig igen. Tehát továbbra is a piacok és a beruházók is a legnagyobb bizonytalanságban vannak a tekintetben, hogy mi fog történni az egész kát-rendszerrel.
A 180. ajánlási szám pedig egy általam más egyebek mellett benyújtott módosító indítvány, és most a többi közül csak ezt emelném ki, erről szeretnék röviden egy-két szót ejteni. A javaslat lényege, hogy az egész törvénymódosító csomagot egy 225. számú paragrafussal egészítené ki, amely felhívja a kormányt, hogy a megújuló alapú hőtermelés, illetve a földgázhálózatba táplálható biogáztermelés ösztönzési rendszerének kialakításához szükséges törvénymódosításokat ejtse meg 2011. szeptember 30-ig.
A kötelező átvételi rendszer megteremtette a feltételét a megújuló alapú villamosenergia-termelés finanszírozási rendszerének, ugyanakkor a hőtermelés tekintetében ilyen ösztönzőrendszer nincs jelenleg a magyar energetikai rendszerben, szemben például a német példával, ahol létezik ilyen megújuló alapú hőtermelési támogatási rendszer.
Maga a kormány által elkészített nemzeti megújuló cselekvési terv is a megújuló energiák komparatív versenyelőnyét éppen a hőtermelésben jelöli meg. Azt mondja, hogy sokkal nagyobb arányban tudjuk a megújuló arányt a hőtermelésben növelni, mint a villamosenergia-termelésben. Ha ez így van, és fogadjuk el, hogy ez így van, akkor szükséges lenne a megújuló alapú hőtermelésnek is kialakítani egy olyan támogatási rendszerét, ami adott esetben nemcsak beruházási jellegű támogatásokat, hanem a hőtermelésre vonatkozó kiszámítható támogatási rendszert hoz magával. Ezzel megint csak biztosíthatnánk egy kiszámítható támogatási és szabályozási környezetet a megújuló hőtermelés tekintetében. Ismét hangsúlyoznám, hogy az energetikai típusú beruházásoknál a legtöbb, amit a jogalkotó tehet, az, hogy egy kiszámítható szabályozási környezetet teremt.
(1.00)
Amennyiben a szabályozási környezet kiszámítható, akkor a beruházó ki tudja számolni, hogy az hogyan, miként térül meg neki, és bele fog vágni ezekbe a beruházásokba, de ha nem tud előre kalkulálni azzal, hogy abban a 10-15 éves megtérülési időfutamban, amire neki terveznie kell, hogyan alakul a szabályozás, nem fognak megkezdődni ezek a beruházások.
És idekapcsolódik a biogáztermelés ösztönzési rendszerének a kialakítása. A megújuló cselekvési terv, úgy gondolom, nagyon nagy mértékben biomassza alapon képzeli el a hazai megújuló energiatermelést, amit nem tartok feltétlenül szerencsésnek. Több más megújuló energiaforrásban több potenciál van, mint amit a megújuló cselekvési terv tartalmaz. Ezek között, azt gondolom, az egyik lehetőség a biogáztermelés. Ugyanakkor ehhez valóban egy olyan ösztönzési rendszer kell; a biogáztermelés esetében abban az ördögi körben vagyunk benne, hogy amíg nincs meg a kialakított felvevőpiac, addig nem épül ki a kapacitás, amíg pedig nem épül ki a biogáztermelő kapacitás, addig a biogázt használó piac sem fog igazából kialakulni.
Erre több lehetséges megoldás van. Egyébként azt gondolom, hogy például a biogáz közlekedési használata sokkal előnyösebb lenne fenntarthatósági szempontból, ha teljes életciklus-elemzésekben gondolkodunk, mint az agroüzemanyagok bekeverési arányának növelése, amelyek mezőgazdasági hatásairól már itt a parlamentben is elég sokat beszéltünk, de egy másik lehetséges irány, hogy a földgázhálózatba való biogáz-betáplálás feltételeit pontosan meghatározzuk és ennek a rendszerét kialakítjuk. Nem gondolom, hogy ennek a részletes szabályozása törvényi szinten kell hogy megtörténjen. Valóban vélhetően kormányrendeleti szint a megfelelő szintje ennek, de szükségesnek tartanám, hogy ezt az igényt, a megújuló hőtermelés támogatási rendszerét, illetve a biogáz-betáplálásra vonatkozó rendszer kialakítására vonatkozó igényt az Országgyűlés törvényben fogalmazza meg a kormány felé.
Azt gondolom, hogy ez a javaslat jelentősen hozzájárulhatna a megújuló cselekvési tervben foglaltak teljesítéséhez is, és ebben a reményben kérem a kormányoldalt és az ellenzéki pártokat is ennek a módosító indítványnak a támogatására. Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiban.)
