VONA GÁBOR
VONA GÁBOR
VONA GÁBOR (Jobbik): Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm szépen, hogy elmondhatom a beszédemet - megmondom őszintén, meglep. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) A miniszterelnök úrnak a beszédével kapcsolatban az jutott eszembe, hogy olyan volt egy picit, mint a tanácstalan embernek az előremenekülése - én viszont abban vagyok tanácstalan, hogy hová is menekül előre, pontosan, hogy hová. Ez nagyon jó kérdés. Kicsit úgy látom, hogy a semmibe vagy esetleg az alkotmányozásnak a lehetőségébe.
Elképesztő volt azt hallani, hogy egy új programra van szükség Magyarország megújulásához. Ezek szerint akkor mégsem volt a Fidesz-kormánynak programja arra, hogy mit kezdjen az országgal? Tíz hónapot, lassan tíz hónapot úgy töltöttünk el itt együtt, hogy fogalmuk nem volt arról, hogy mit kell ezzel az országgal csinálni? Most bízzák meg Matolcsy Györgyöt, hogy ezt a programot kidolgozza? Mi a fenét csinált Matolcsy György akkor eddig?
A médiatörvényről annyit hadd jegyezzek meg, hogy lehet, hogy a kormány visszaverte a nemzetközi és hazai liberális, balliberális erők támadását, amihez egyébként gratulálok, de azért a médiatörvénynek nem ez volt a célja, vagy legalábbis remélem, hogy nem ez volt a célja. Én azt tapasztalom, a médiában a balliberális dementorok, a posztkádári szellemek még továbbra is ott kísértenek mind személy szerint, mind szellemükben egyaránt.
Szintén nem hallottunk semmi érdemlegeset a devizahitelesek megmentésének kérdéséről sem, pedig több mint egymillió ember várta ezt vágyakozva a miniszterelnök úrtól. Oktatásról, egészségügyről ugyan hallottunk, beszélt erről a miniszterelnök úr, de nem mondott róla semmit. Az elmúlt időszak mérlegével kapcsolatban pedig a legsúlyosabb hiányosságnak, a közbiztonságnak egyáltalán a megemlítéséről sem hallhattunk, kínosan kerülte ezt a témát a miniszterelnök úr. Ön eddig közbiztonság kapcsán, ha jól emlékszem - próbáltam itt a beszéd hallgatása közben ezt feleleveníteni -, két dolgot tett: egyszer azt mondta, hogy két hét alatt rendet tesznek, azóta többször két hét eltelt, a másik pedig, hogy egyszer, ha jól emlékszem, a belügyminiszter úrral lelátogattak Ózdra, egy nemzeti konzultációra; annak az eredményeiről majd kérnék esetleg, ha lehetséges, egy beszámolót az Országgyűlés számára.
(13.50)
Megkérdezném mind a belügyminiszter úrtól, mind pedig a miniszterelnök úrtól, hogy hányszor jártak az ózdi látogatásuk óta, mondjuk, Borsod megyében vagy Szabolcs megyében - és itt a Videoton felkészülési meccseit nem ér mondani.
Sajnos, azt kell mondanom, hogy a magyar királyi csendőrség megalakulásának 130. évfordulóján - ez a mai nap egyébként - Magyarországon a közbiztonság összeomlott. Ezt nem én mondom mint országgyűlési képviselő csupán, hanem a magyar emberek azon milliói, akik szenvednek a bűnözéstől, amelyen önök semmit nem változtattak, sőt a helyzet egyre rosszabb. Nyugodtan mondhatjuk most már, számtalan idős ember halála után, hogy Magyarországon etnikai tisztogatás folyik.
Miniszterelnök úr, ön évek óta részese a magyar közéletnek, és nem tudom, nem érzi-e furcsának azt, hogy minden egyes újabb kormányzati nekibuzdulás után újra és újra ugyanarra a pontra lyukadunk ki, újra és újra ugyanabba a helyzetbe kerülünk. Nagy reményekkel elindul valamilyen terv, aztán jön a kiábrándító valóság, és ez a kiábrándító valóság mindig a magyar társadalomnak valamilyen fokú megnyomorítása, van, aki ezt megszorításnak nevezi, van, aki reformnak, van, aki kiigazításnak, van, aki csomagnak, van, aki konvergenciaprogramnak vagy strukturális átalakításnak vagy ki tudja még, mi mindennek. A lényeg azonban ugyanaz: általában az emberek szokták megfizetni ezt a számlát.
Ön azt mondta, hogy nem lehet többet fogyasztanunk, mint amennyit megtermelünk. Ezzel egyetértek, csak ezt magyarázza meg, miniszterelnök úr, egy lakossági fórumon a magyar embereknek, hogy ők, mondjuk, többet fogyasztottak, mint amit megtermeltek. Ez egyáltalán nem így van! Egyáltalán nem így van, 60 éve nincs így.
Jelenleg ismét ugyanahhoz a helyzethez értünk, határhelyzethez, amelyhez a magyar kormányzatok szinte tényleg periodikusan félévente elérkeznek: a saját felszínt kaparó döntéseik után újabb és újabb válságmenedzselésbe kell kezdeniük. Sohasem a problémák gyökerét kezelték, ez volt az oka ennek, hanem a tüneteit. Ön is arról beszélt, hogy nem a tüneteket kell kezelni, de semmit nem hallottunk arról, hogy ez hogyan nyilvánulna meg.
Mi elmondtuk már számtalanszor, most is el fogom mondani, hogy szerintünk az ország problémáinak gyökere egy hármas csapdahelyzetben rejlik, ezt kell megoldani. Amennyiben ez nem sikerül, a spirál egyre inkább folytatódik, egyre mélyebbre jut, és végül a teljes összeomlásban fog kulminálni.
Mondjuk ki, hogy az elmúlt hónapokban az országban nem zajlott más, nem a csapdahelyzetből való kiszabadulás kísérletét láthattuk, hanem a csapdahelyzetbe való berendezkedésnek egy, a Gyurcsányéhoz képest humánusabb formáját láthattuk. Ez nem a csapdahelyzetből való kilépésnek a kísérlete, legalábbis a mi szemünkben nem.
Miniszterelnök úr, lehet, hogy Egyiptomban forradalmat csinált, de itt a magyarországi forradalomnak még egyelőre nem látjuk a jeleit. (Taps a Jobbik soraiban.) Az elmúlt húsz év egyáltalán nem ért véget Magyarországon, az elmúlt húsz év folytatódik, és ha így folytatódik, akkor az nem más, mint a magyar rendszerváltozás második elsikkasztása.
Persze, most beszélnek önök az alkotmányozásról, amely salamoni bölcsességgel készül, de ezzel azért több problémánk is van. Az egyik, a legalapvetőbb problémánk az, hogy a történelmi jogfolytonosságot nem állítják helyre. Ez egy történelmi bűncselekmény, amelyért az utókor még ítéletet fog önök fölött mondani. A másik az, hogy a mögötte lévő szándék sem őszinte. Meggyőződésem, hogy az önök számára ez csupáncsak figyelemelterelés arról a válsághelyzetről, amivel nem tudnak mit kezdeni, vagy esetlegesen egy lehetőség az előrehozott választásba való menekülésbe.
Akkor egypár szót a hármas csapdahelyzetről. Az egyik egy nemzetközi csapdahelyzet, amely az egyoldalú euroatlanti függésünkből fakad. Végre be kellene látnia a tisztelt kormánynak, hogy az Európai Unióban Magyarországnak hosszú távon - de középtávon sem, vagy akár rövid távon sem - semmilyen jövője nincsen. Egyetlenegy kiutunk van Európában: a sorstárs közép-európai nemzetekkel való összefogás, a velük való történelmi szövetségkötés. Ebbe az irányba kellene érdemi lépéseket tenni, mert a lisszaboni út számunkra halálos.
A másik pedig: a feltörekvő, a világ uralmát egyre inkább a saját kezükbe vevő keleti hatalmakkal partnerségre kell törekedni. Nem olyan partnerségre, mint amilyenre önök, hogy néhány hónappal ezelőtt még minden rossz keletről jött, aztán pedig a keleti szelet akarják becsatornázni a vitorlájukba. A történelem során Magyarország már számtalanszor volt utolsó csatlós egy süllyedő hajón, becsületből, most önök pedig utolsó csatlósok akarnak lenni hazaárulásból. (Zaj, felzúdulás a Fidesz és a KDNP soraiban.)
A másik csapdahelyzet az adósságunkkal kapcsolatos. Többször mondtuk már, és most is megismétlem: a jelenlegi gazdaságpolitikai helyzetben reménytelen az adósságcsapdából való kilábalás. A jelenlegi feltételek között a magyar gazdaság nem képes olyan fellendülésre, hogy az adósságszolgálatot, ami Magyarországra nehezedik, meg tudja oldani. Méghozzá miért? Azért nem, mert pont az adósságszolgálat nem teszi lehetővé az ilyen fokú gazdasági felemelkedést, a kígyó a farkába harap. Egy lehetőség maradt: az adósságot újra kell tárgyalni. Lehet, hogy önök ezt most még tagadják, vagy ezen nevetnek, de ha a józan ész nem láttatja be ezt önökkel, akkor majd a szükség beláttatja előbb-utóbb.
A harmadik csapdahelyzet pedig egy demográfiai csapda, amelynek két eredője van. Az egyik a magyarság fogyása, a másik a cigányság elképesztő és indokolatlan népszaporulata. (Zaj, felzúdulás az MSZP, az LMP, a Fidesz és a KDNP soraiban.) Itt nem arról van szó, hogy cigány gyerekek születnek, ezzel még önmagában nem volna probléma, hanem az a baj, hogy nagyon sok olyan cigány gyerek születik Magyarországon, aki mögött sem gazdasági, sem szociokulturális háttér nincs. Ezért a magyar társadalomnak két lehetősége marad: egyrészt el kell tartani őket, másrészt asszisztálni és el kell fogadni azt, hogy a törvényeket, a normákat nem tartják be. (Taps a Jobbik soraiban.) Ha nem történik érdemi fordulat, anarchia és polgárháború vár Magyarországra.
Szeretném hangsúlyozni, hogy a Jobbik minden tisztességes magyarországi cigány embernek segítő jobbot nyújt. Ezeket az embereket testvéreinknek tekintjük, magyar állampolgároknak. De azokat a cigány embereket viszont végre bele kellene terelni a törvénykövetésbe, akik erre nem hajlandóak. Ezért arra kérem a kormányt, hogy foglalkozzon a pótcselekvés helyett a valódi problémákkal, mert ez jelen pillanatban nem más, mint a magyar rendszerváltozás második elsikkasztása.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
