SCHEIRING GÁBOR
SCHEIRING GÁBOR
SCHEIRING GÁBOR (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Egy hónapja a csepegtetett információk alapján a kormány arra készül, hogy jelentős összegeket vonjon ki négy területről: a nyugdíjellátásból, a közösségi közlekedésből, a gyógyszertámogatásokból és a munkanélküli-ellátásokból. Ma növekednek az élelmiszerárak és az energiaárak. A munkanélküliség nem csökken, csak a munkanélküli-ellátás, az átlagon és az alatt keresőknek nettó jövedelme sok esetben csökken, a szociális ellátások csökkennek, eközben perverz módon csökken a tőkejövedelmek és a jómódúak adója, megy a habzsi-dőzsi a jól keresőknél. Ezt úgy hívják, hogy abszurd újraelosztás. Lehet, hogy önök szerint ez gazdaságilag racionális és beindítja az országot; szerintünk éppen hogy akadálya a felemelkedésnek, és ráadásul mélységesen igazságtalan is.
Megszoktuk már a Fidesztől, hogy előbb cselekszik, azután gondolkodik, most mégis arra kérem a kormányt, hogy próbáljanak meg választ adni a következő kérdésekre.
Egyrészt hogyan kívánnak 100 milliárd forintot megtakarítani abból a gyógyszerkasszából, ahonnan már 2007-ben kivettek több tíz milliárdot? Ennek maximum a harmada reális. És miért szerepel az Új Széchenyi-tervben kiemelt alprogramként a gyógyszergyártás támogatása, ha most ilyen intézkedésre készülnek?
Az egészségügy mellett a kormány bátor emberként a munkanélküli-segélyen élőket is megtámadná. Januárban Orbán Viktor azt nyilatkozta, hogy vége a hosszan tartó és nagylelkű munkanélküli-juttatásoknak. A miniszterelnök úr valószínűleg nem ezen a bolygón él, ha a havi 28 500 forintot, ami három hónap lejárta után jár, nagylelkűnek véli, ez ugyanis a létminimum harmada.
(16.20)
Kérdezem a kormány képviselőjét, miért gondolják, hogy válság idején, amikor munkahely alig van, a védőháló gyengítése bármilyen eredményre vezethet a feketegazdaság és a nyomor növekedésén kívül.
De a kormányzati hozzá nem értés magas foka a közösségi közlekedés kivéreztetése. Nemhogy kivonni kellene pénzt ebből az ágazatból, hanem beletenni, fejleszteni, hogy versenyképes legyen a jóval több támogatást élvező közúti közlekedéssel. A MÁV-ot persze át kell alakítani - ebben egyetértünk -, ám a megtakarítást vissza kell forgatni. Emellett be kell vezetni a régóta esedékes kilométer alapú útdíjat, hogy a vasút számára az egyenlő versenyfeltételeket megteremtsük, és a tranzitforgalom legalább részben fizesse meg az általa okozott károkat.
Kérdezem, hogy a kormány valóban meg kíván-e szüntetni 1200 kilométer vasutat, ahogy az az új Széchenyi-tervben szerepel, és tervezi-e bevezetni az útdíjat.
Várom államtitkár úr megtisztelő válaszát. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.)
