DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Figyelemmel hallgattam a vitát, és próbálok miniszterelnök úr tegnapi szavainak megfelelően megfelelő önuralommal megszólalni, hiszen ahogy említette, az önuralom egy nagyon fontos kelléke kell legyen a parlamenti képviselőnek. De mindaz, ami valóban itt most elhangzott, azok az érvrendszerek, amelyek úgy foglalhatók össze a Szocialista Párt részéről, hogy a jogállamiságot fenyegetik azok az intézkedések, amelyek azt az időszakot próbálják helyrehozni, helyreállítani, azokat a jogsérelmeket végre a megfelelő medrükbe hozni, reparálni azokat a törvénysértéseket, amelyeket önök elkövettek; ugyanezt tették önök, Lendvai Ildikó kivonult annak az albizottsági ülésnek a jelentéselfogadási szakaszáról, amelyben nemcsak 2006 ősze kapcsán, de az elmúlt nyolc év teljes egésze tekintetében egyöntetűen megállapította az emberi jogi bizottság tavaly december 8-ai ülésén, hogy a kormány a hatalom, elnyomás eszközeként használta a rendőrséget, és képtelen volt betartani a rá vonatkozó jogállami szabályokat.
Ez alól 2006 ősze volt a legtipikusabb és legvéresebb példa. Mert mi történt ekkor? Elmondták már képviselőtársaim, és többször elhangzott, de ne felejtsük el soha. Az alkotmányozás vitájában éppen ma kellett utaljak arra, hogy az ellenállási jog egyik legkiemelkedőbb történelmi alkotmányos értékünk. Bizony az ellenállás jogával éltek azok a polgártársaink, akik kivonultak akkor az utcára, és a hazug rendszer elkergetését próbálták békés eszközökkel elérni.
Ekkor mi történt? A rendőrségnek mi az alapfeladata egy államban? Az, hogy a közbiztonság, a közrendvédelem eszközeként a jog kereteit figyelemben tartva, csak és kizárólag olyan esetben járjon el, amikor a törvénysértés útjára lép valaki. Ebben az esetben, és itt csatlakozom Gulyás Gergely képviselőtársamhoz, ezekben a napokban a bűnösség vélelme állt fenn, és ehhez igazodott a rendőrség minden egyes szervezetrendszere, minden egyes parancsnoki szintje, minden egyes végrehajtói szintje. Itt most ez a törvényjavaslat, amelyet a magunk részéről támogatunk, szükségesnek, de nem elégségesnek tartunk egyébként, mert majd elmondjuk és kifejtjük, szeretnénk az érintettek körét kiszélesíteni, és nemcsak 2006 ősze tekintetében álltak fenn ezek a jelenségek, hanem ahogy említettem, ez a bizonyos emberi jogi jelentés, amelyet elfogadott a bizottság, megállapította, hogy az elmúlt nyolc évre is jellemzőek voltak az ilyen típusú koncepciós jellegű eljárások és koncepciós elítélések rendőri jelentések, rendőri vallomások alapján. Tehát az egész elmúlt nyolc év tekintetében szükséges ez a semmisségi törvény, hogy hatályba lépjen.
(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
És végül, de nem utolsósorban ebben a körben azt is javaslati körben előterjesztjük, hogy azok, akik ebbe a körbe nem tartoznak bele, tehát nem rendőri jelentés, kizárólag rendőri jelentés, nem kizárólag rendőri vallomás alapján ítélték el őket, de politikai szabadságjoguk gyakorlásában, alapvető gyülekezési joguk gyakorlásával összefüggésben kerültek elítélésre, vagy olyan cselekményt követtek el, amely miatt elítélés veszélye fenyegeti őket, ott a közkegyelem lehetőségét kell igénybe venni, hiszen erre már volt példa akár a taxisblokád idején, az azt követően született törvényt említhetném.
Visszatérve a törvényjavaslat lényegi elemére, és itt veszíti el talaját teljeskörűen a szocialista kritika, a lényeg az, hogy ezek a rendőri jelentések és rendőrvallomások tipikusan, ahogy ezt jogvédőként is tapasztaltam, és ahogy számtalan más jogvédő kollégám is megélte, és az áldozatok is ahogy megélték, tipikusan a valótlanság talaján álltak.
(16.00)
Tehát ez volt sajnos a fő irányvonal. Az volt ugyanis az eljárási rend, hogy lényegében azokat, akikkel szemben a rendőrség megpróbált megtorló eszközzel fellépni, azokat úgymond nem tudta a hatáskörébe vonni, azonban akik kéznél voltak, azokat szabályosan levadászták, és a levadászás során kegyetlenül bántalmazták, kínozták, megalázták őket. Utána elindult egy olyan kényszerpálya, ami kezdődött egy rendőri jelentéssel, amikor lényegében... - említhetném a legtipikusabb esetet, a legmegrázóbb történetek egyike az a nagymama, aki a Deák téren került október 23-án a rendőri intézkedések körébe, aki a metróból följőve nem tudta igazából, hogy mi történik, és azonnal, minden reagálási lehetőség nélkül rárontottak a rendőrök, leteperték, majd pedig durván behurcolták, megbilincselték, előállították. Az ő esetében az volt a rendőrök egyöntetű vallomása először, hogy négy rendőrre támadt ez a nagymama, utána pedig később már ez a gyanúsítás szelídült egy rendőrre való támadássá, és ez az eljárás valami csoda folytán végül is odajutott, hogy sikerült a gyanúsítottat felmentetni, de ennek egyetlen oka volt, hogy szerencsére volt két olyan civil tanú, aki tudta tanúsítani, hogy a rendőrök egyöntetűen és nyilvánvalóan hazudnak. És bizony ezek a rendőrök ezt a hamis, valótlan tartalmú rendőri jelentést fenntartották a tárgyaláson is, és váltig állították, hogy az a nagymama, akinek a kezében szatyor van, kézzel-lábbal ütötte, vágta, rúgta őket, és veszélyeztette a testi épségüket, ezért kellett - úgymond - egymást megmenteni az ő legyűrésével.
Aztán ott van a másik példa, egy banktisztviselő esete, aki október 24-én, az Erzsébet híd pesti hídfőjénél sétált, és a maga naiv és jóhiszemű mivoltából fakadóan azt gondolta, hogy az a 300 rendőr, aki Budáról felfejlődik és Pest felé indul felszámolni az ottani ellenállókat, majd szépen békén hagyja őt. Hát nem ez történt. Kivált a rendőrsorból hat rendőr, rárohantak, agyba-főbe verték, három bordáját eltörték, és utána egybehangzóan olyan rendőri jelentés készült, hogy ő fenyegetést jelentett a rendőri sorfalra, sőt mi több, kővel dobálta a rendőröket, és ennek következtében őt szabálysértési eljárásban bizony el is ítélték.
De ehhez képest vannak még súlyosabb esetek, olyan fiatalember esetét is ismerjük, akit valóban úgynevezett fedett nyomozók egybehangzó vallomása alapján teljesen valótlan és teljesen légből kapott állítások alapján ténylegesen el is ítéltek. Ráadásul, mivel a büntetőjogunkban a történeti tényállást az elsőfokú eljárásban alakítja ki a bíróság, ezt követően a másodfokú vagy a felülvizsgálati eljárásban már nem lehet változtatni ezen a kész helyzeten. A bírók eljárásukban nemcsak az előzetes letartóztatásra vonatkozó szabályokat szegték meg sok esetben ezekkel az arányokkal, amelyeket Gulyás Gergely elmondott, az elképesztő, 97 százalékosan megváltoztatott döntéseikben, hanem bizony aránytalanul és kétség nélkül hitelt adtak mindenfajta egyéb körülmény mérlegelése nélkül ezeknek a rendőri jelentéseknek és rendőri vallomásoknak.
Összezárt a rendőri sorfal, nemcsak az utcákon, amikor a tüntetőkre rontottak, de összezártak akkor is, amikor ezeket a valótlan tartalmú jelentéseket meg kellett védeni a bíróságokon. Ezt a közokiratokba foglalt bizalmat is helyre kell állítani egyszerre. Tehát pontosan éppen fordított a helyzet, és most pontosan arra van szükség, hogy lemossák a gyalázatot magukról, és akik felhasználták a rendvédelmi szerv alakját, beöltöztek rendőrnek, bár ugye, azonosító jelvény nem volt rajtuk, de mégis igénybe vették, és visszaéltek azzal a lehetőséggel, amit az állami tisztviselő lehetősége biztosít, azaz hivatalból elvileg vélelmezni kell, hogy amit mond és amit leír, az igaz. Ehhez képest ez tömegesen nem így volt.
Arról se feledkezzünk el, hogy ezek a fiatalok, ezek a jogsértettek, akiket így levadásztak az utcákon, és utána bekerültek akár a VI. kerületi fogdába vagy a Magyar Rádió udvarának a kínzókamrájába, utána előzetes letartóztatásba kerültek. Tehát végig kellett menniük a bűnösség vélelmének következtében azokon a kanosszajárásokon, amelyekről valóban megdöbbentő beszámolókat olvashattunk, tapasztalhattunk, ez alapján készült el valóban, ahogy Mátrai Márta képviselőtársam nyilatkozta, a Civil Jogász Bizottság jelentése, és ugyanezt a körülményrendszert tártuk fel, vizsgáltuk ki a 2006-os, illetve az egész elmúlt 8 év jogsértéseit kivizsgáló bizottságban is, ahol személyes tanúságot, megrázó vallomásokat tettek azok a jogsértettek, akik ezeken a gyalázatos jogsértéseken áldozatként, elszenvedőként jelen voltak.
Tehát bizony itt most a jogállam helyreállítása keretében szükséges ennek a törvénynek az elfogadása, és éppen ezért támogatjuk. Azonban mindenképpen ki kell emelnem azt, hogy nem állhatunk meg ezen az úton, hiszen a 2006. őszi jogsértések típusrendszere utána meghonosodott, és a 2006 ősze utáni tiltakozások kapcsán folyamatosan ugyanez a forgatókönyv érvényesült, amikor a hazafias tüntetéseket betiltották, szétkergették, és utána a kialakult összecsapások során olyan embereket vontak eljárás alá vagy ítéltek el, akik egyébként arra nem adtak okot, vagy pedig a rendőri támadás ellen védekeztek.
Tehát igenis, az ilyen típusú elítéléseket semmisségi körbe kell vonni. Tehát az a módosító javaslatunk, és kérjük ennek támogatását, hogy ennél a személyi körnél - tehát a 2002. július 4-étől 2010. április 25-éig terjedő időszakban a Magyar Köztársaság területén alapvető politikai szabadságjoguk gyakorlásával összefüggésben kifejtett tevékenység kapcsán elítélt vagy szabálysértési megállapítások érintettjei - ezeket az elítéléseket vagy megállapításokat ugyanúgy semmisnek kell tekinteni, ha ezeket kizárólag rendőri jelentés, rendőri vallomás képezte.
Beszélni kell a törvény egyik olyan hiányosságáról, amit szerintem még érdemes volna orvosolni, mégpedig a beismerő vallomás esetköre, amely kiveszi az elítélteket ennek a törvénynek a kedvezményezetti köréből. Sok esetben észleltünk olyat, hogy a váratlan sokk, a kényszerítő körülmények hatására az érintettek inkább adott esetben beismerő vallomást tettek olyan cselekmény miatt is, amelyet egyébként nem követtek el, és máig nem értik, hogy tulajdonképpen miért ítélték el őket. Ezt a személyi kört megítélésem szerint semmiképpen nem szabad kivenni ennek a törvénynek a hatálya alól, tehát az a kérésem, hogy az erre irányuló módosító javaslatomat is támogassák.
Elhangzott az az álláspontom szerint végképp cinikusnak tekinthető érv, hogy manapság sztrájkolnak az igazságszolgáltatás szereplői Franciaországban, és most sztrájkba kellene lépnie az egész igazságszolgáltatási ágnak. Azt gondolom, 2006 őszén kellett volna mindazoknak sztrájkba lépni, és mindazoknak megtagadni az együttműködést, ezekben az embertelen és jogállamiatlan eljárásokban való részvételt, amelyet akkor annak idején megtapasztaltunk, és amelyet most már teljes mértékben feltártunk és dokumentáltunk.
A rendőr a közbizalom élvezésére akkor jogosult, ha nem él vissza a rábízott jogosítványokkal. Bizony, ebben az időszakban visszaéltek, ezt így ebben a formában nem lehet érintetlenül hagyni, ezért történelmi kötelességünk és feladatunk, hogy ezt a Gyurcsány-időszakban elkövetett jogsértéssorozatot megszüntessük, és mentesítsük ezeket az áldozatokat a jogkövetkezmények alól. Ezért kell kiállnunk ezen javaslat mellett, és ezen módosítási javaslatok elfogadását kérve kérjük önöktől is, hogy támogassák a javaslatot.
Köszönöm. (Taps a Jobbik, a kormánypártok és az LMP soraiban.)
