DR. HARANGOZÓ TAMÁS
DR. HARANGOZÓ TAMÁS
DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Megpróbálnék a törvényről beszélni. Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő javaslat, amelynek a tárgyalásába ma belekezdtünk, egy semmiségi törvény, egy semmisségi törvény, amelyhez hasonlót diktatúrák, önkényuralmi rendszerek megdöntésekor szokás alkotni a koncepciós perekben hozott ítéletek felülvizsgálatánál. (Moraj a kormánypárti padsorokból. - Közbeszólások a Fidesz soraiból: Az volt! Az volt!) Köszönöm. A jegyzőkönyv kedvéért még hangosabban legyenek kedvesek mondani! Köszönöm szépen. (Moraj a kormánypárti padsorokból.)
Az áldozatok rehabilitálása érdekében konkrét bírósági ítéletek semmisségét kimondó törvények a magyar jogtörténetben sem ismeretlenek. Legutóbb a rendszerváltozást követően, az ’56-os forradalom és szabadságharcban betöltött szerepük miatt elítélt áldozatok rehabilitálása érdekében alkotott ilyen törvényt a Magyar Országgyűlés.
(15.10)
Húsz évvel a rendszerváltást követően az Országgyűlés ismét érdemben megvitat egy semmisségi törvényjavaslatot. A javaslat előterjesztőjének és tárgysorozatba-vételét támogató képviselőknek az üzenete egyértelmű: 2006-ban Magyarországon nem volt jogállam. 2006-ban a Magyar Köztársaság bírái koncepciós eljárásokat folytattak le az ügyészek tevékeny közreműködésével, rendőrök hazug vallomásai alapján. (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: Így van!) Az előterjesztők szerint az igazság érvényre juttatására a jelenlegi keretek között a magyar igazságszolgáltatás nem alkalmas.
Az Országgyűlés és az ország nyilvánossága előtt a magam és a Magyar Szocialista Párt nevében határozottan le kell szögeznem, hogy a törvényjavaslat hazug előfeltételezéseken alapul. Megfogalmazása, beterjesztése és tárgyalása is színtiszta politikai manipulációnak tekinthető. Az előterjesztő sugallatával szemben 2006-ban Magyarországon jogállam volt, ahol független igazságszolgáltatás az alkotmányosság iránt elkötelezett bírói karral, a jogállamiság elveinek megfelelő törvényeket alkalmazva végezte a dolgát.
Nem állítom, hogy az elmúlt húsz évben minden eljárás szakmailag kifogástalan és minden esetben az igazságérzetünknek (Babák Mihály: Ne beszéljünk húsz évről!) megfelelő lett volna. (Gulyás Dénes: 2006-ról beszéljünk!) A bírák, az ügyészek és a rendőrök is csak emberek, és egyetlen testület és szervezet sem tévedhetetlen.
Igen, az előző kormányzati ciklusban is voltak szakszerűtlen rendőri intézkedések, és bizonyára akadtak szakszerűtlen bírósági eljárások, felületesen dolgozó ügyészek. 2006 őszén, amikor a korábban csak a focipályákon garázdálkodó huligánok, szélsőjobboldali rendbontók a politikai demonstrációkat kihasználva felforgatták Budapestet (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: Mit megengedsz magadnak!), a rendvédelmi és igazságszolgáltatási szervek addig nem tapasztalt kihívással találták szembe magukat. Ilyen körülmények között még inkább előfordulhattak hibák, és igen, voltak rendőri túlkapások, azonban tartsuk szem előtt a jogállamiság alapvető elveit, mint a hatalmi ágak elválasztása, az ítélkező bíróságok függetlensége, az ártatlanság vélelme, a jogorvoslati jog s a többi, éppen azért fogalmazták meg több évszázados fejlődés eredményeként a nálunk szerencsésebb nemzetek, hogy intézményes megoldásokkal kiküszöböljék az emberi hibákat, elejét vegyék az önkénynek és a hatalommal való visszaélésnek.
2006-ban ezek a garanciák Magyarországon adottak voltak. Ha a nagyszámú bírósági eljárás között akadtak is szakszerűtlenek vagy igazságtalanok, azok a másodfokú eljárásokban orvosolhatóak voltak, és sok esetben orvoslásra is kerültek. A rendkívüli jogorvoslati eljárásokban pedig a jogerős ítéletek is vitássá tehetők. Magyarország számos emberi jogi egyezmény részese, és a nemzetközi szervezetek rendszeresen ellenőrzik az alapvető jogok érvényesülésének gyakorlatát. Nincs olyan hazai vagy nemzetközi alapjog érvényesülését vizsgáló szervezet, amely olyan hiányosságokat tárt volna fel, ami a jogállamiság érvényesülését alapjaiban kérdőjelezte volna meg. Ezért nyilvánvalóan indokolatlan egy semmisségi törvény megalkotása.
Felmerülhet a kérdés, mégis mi célja lehet e semmisségi törvény benyújtásának, ha 2006-ban nem történtek koncepciós perek, és az esetleges szakszerűtlen intézkedésekkel és bírói döntésekkel szemben rendelkezésre állnak megfelelő jogorvoslatok. A válasz, bár az előterjesztői indokolásból aligha kiolvasható, az elmúlt hónapok kormányzati törekvéseiből egyértelműen megállapítható. Orbán Viktor a 2010-es választásokat követően sokak meglepetésére új rendszerváltást és forradalmat hirdetett meg. Az új rendszer pontos mibenléte még ma sem egyértelmű, csupán annyi biztos, hogy minden hatalom Orbán Viktor és a forradalmi pártja kezében összpontosul.
Jól látható, hogy a Fidesz igyekszik szimbolikusan élesen elhatárolódni a korábbi kormányzati ciklusoktól. A hatalomgyakorlás logikájából adódik, ha a kormányzatnak nincsenek érdemi válaszai az emberek problémáinak megoldására és az ország előtt tornyosuló kihívások kezelésére, akkor a hangsúly a tartalmi politizálásról a szimbolikus politizálásra helyeződik át. Az elmúlt hónapokban ennek a jelenségnek lehettünk a tanúi. Miközben a munkanélküliség növekedése, a forint gyengülése és az ország nemzetközi kapcsolatainak megromlása, valamint az ígért, de hónapok óta halogatott szerkezeti reformok bejelentésének csúszása világos jele a kormány inkompetenciájának, addig egymást érik a látványos, de annál károsabb, zavaros ideológiától túlfűtött intézkedések. Ennek emlékezetes nyitánya a nemzeti együttműködés nyilatkozatának elfogadása volt, és úgy tűnik, e politika az új fideszes alkotmány lassan bohózatba forduló előkészítésében fog kicsúcsosodni. (Babák Mihály: Rossz a májad!)
Az előttünk fekvő semmisségi törvényjavaslat is a szimbolikus politizálás egyik újabb megnyilvánulása. (Babák Mihály: Menjél haza!) Célja annak a hamis állításnak az alátámasztása, miszerint az elmúlt években Magyarországon megszűnt a jogállam, és utólag ezzel is igazolja a tavaly május óta zajló forradalmi változásokat. Azonban az új rendszer szimbolikus alapjainak lerakásáért nagy árat kell fizetni. A Fidesz a forradalmi hevületben nemcsak az elmúlt húsz év eredményeit tagadja meg egyre következetesebben, hanem a teljes bírói és ügyészi kar becsületét sárba tiporja (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Ezt te mondod!), és a rendőrség teljes állományának szavahihetőségét kérdőjelezi meg. (Babák Mihály: Ilyet mi nem mondunk, csak te mondod!)
Demokratikus jogállamban példa nélküli, hogy bírósági ítéletek semmisségét az Országgyűlés törvényben mondja ki, nyíltan semmibe véve a hatalmi ágak elválasztásának elvét. A fideszes többségű Országgyűlés e törvénnyel deklarálja, hogy nemcsak az Alkotmánybíróság, hanem a rendes bíróságok döntéseit is figyelmen kívül fogja hagyni, ha politikai érdekei úgy kívánják. Ezzel a fülkeforradalom kétségtelenül újabb szakaszához érkezett. Sajnálatos, hogy mindeközben az érintettek, a megalázott bírói és ügyészi kar mélyen hallgat. Legalább ennyire szomorú a rendőri állomány szó nélkül maradása, hiszen a rendőri állomány becsmérléséből, megalázásából lassan sportot űznek a Fidesz politikusai.
A Fidesz már ellenzékben súlyos károkat okozott azzal, hogy nem csupán a rendészeti kormányzatot és a rendőri vezetést, a miniszterelnököt vagy a kormányt kritizálta, hanem az egész rendőri állományt támadta meg. (Gulyás Dénes dr. Répássy Róbert felé: Hallottad ezt?) Hende Csaba jelenlegi honvédelmi miniszter pár éve még a rendőrség feloszlatását is felvetette. Az első törvényjavaslatok egyikeként a Fidesz frakcióvezetőjének, a honvédelmi és rendészeti bizottság egykori fideszes elnökének javaslatára a Fidesz-többségű parlament Európában példátlan módon korlátozza a hivatásos állomány egykori tagjainak passzív választójogát. A törvényjavaslat vitájában Lázár János az alábbiakkal indokolta e jogkorlátozás szükségességét. (Dr. Répássy Róbert: Egy szocialista demokrata!) “A magyar rendőrség ma ugyanabban a struktúrában működik, mint 1963-ban, amikor az akkori alapítók részben Biszku Béla közreműködésével fölállították. (Babák Mihály: Egyedül írtad? - Gulyás Dénes: Vezették a tolladat!) Az elmúlt, az 1963 óta eltelt időszakban nem történt a rendőrség szervezeti struktúrájában, sőt személyes meggyőződésem, mentalitásában és gondolkodásmódjában sem sok érdemi változás.” A bizalmatlanság szelleme hatotta át a kormány által előző év őszén beterjesztett rendészeti törvénycsomagot is, ami a hivatásos állomány állandó vegzálásának, provokálásának jogszabályi alapjait teremtette meg.
Miközben a jogkorlátozó törvények megalkotása terén látványos munkát végez a fideszes parlamenti többség, a rendőrök fizetése és anyagi megbecsülése kapcsán tett ígéretek mára már a feledés homályába vesztek. E törvényjavaslat tehát a rendőri állománnyal szembeni bizalmatlanság egyik újabb jeleként is értékelhető. Lényegében törvénybe iktatná, hogy a magyar rendőr hazug, a magyar rendőr megbízhatatlan, sőt burkoltan bűncselekmény elkövetésével, hamis tanúzással vádolja meg a rendőröket. (Babák Mihály: Csak a szocialistákra mondjuk ezt!) Ennél nagyobb megaláztatás aligha érhet olyan embereket, akik az alkotmányos és törvényes rend akár életük kockáztatásával való megvédésére esküdnek fel, akik a rendőri pályát nemcsak kenyérkereső foglalkozásnak, hanem valódi hivatásnak tekintik. Az ország gazdasági nehézségei miatt e hivatás méltó anyagi megbecsüléséről sajnos már régóta nem beszélhetünk. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból.) E törvényjavaslat elfogadásával azonban az erkölcsi megbecsülés is végképp szertefoszlik.
Kérdezem a tisztelt előterjesztőt és a tárgysorozatba-vételt támogató kormánypárti politikusokat, hogy végiggondolták-e a törvényjavaslat esetleges elfogadásának következményeit. Önök szerint ki fogja vállalni a folyamatosan romló anyagi és társadalmi megbecsülés mellett a rendőri szolgálattal járó terheket és kötelezettségeket? Önök szerint e törvényjavaslat elfogadása milyen hatással lesz az intézkedő rendőrök tekintélyére? Mit gondolnak, hogyan fog mindez hatni a rendőrök moráljára és az intézkedések alá vont állampolgárok hozzáállására? Önök szerint a büntetőeljárások és polgári perek során (Babák Mihály: Akinek kiverték a szemét, az mit mond?) milyen súlya lesz ezt követően a rendőrök által tett tanúvallomásoknak? A törvényjavaslat elfogadását követően ki fog hinni a bíróságok függetlenségében és pártatlanságában? Gondoltak-e arra, mi lesz azoknak a kárfelelősség kérdésében polgári perben meghozott ítéleteknek a sorsa, amiket a törvényjavaslattal semmissé nyilvánított büntetőítéletekre alapoztak?
Minél inkább végiggondoljuk e törvényjavaslat következményeit, annál sötétebb kép rajzolódik ki előttünk. Az állami szervekbe, intézményekbe vetett bizalom megingatása bár nem helyeselhető, de kétségkívül eredményes eszköze lehet az ellenzéki politizálásnak, amivel az előző ciklusban a Fidesz gátlástalanul élt is. A kormányzó párt esetében ez a magatartás kevésbé tűnik racionálisnak; egy demokratikus elkötelezettségű párt esetében kifejezetten ésszerűtlen és káros.
Mint már kifejtettem, a törvényjavaslat célja a Fidesz által meghirdetett új rend szellemi alátámasztása, mindegy mi annak az ára. Ebben a legszomorúbb, hogy a jogállamiság védelmének jelszavával beadott törvényjavaslatokkal valójában a jogállamiság garanciájának lebontásával ügyes politikai manipuláció zajlik. Az érintetteknek, a bíráknak, ügyészeknek, rendőröknek nyíltan és határozottan ki kell állniuk becsületük, szakmai függetlenségük védelmében. Ha nem teszik, a szakmai függetlenség néhány év múlva valóban nem lesz több puszta illúziónál.
A bíróságok függetlenségének jelentőségével a komoly demokratikus hagyományokkal rendelkező országok polgárai pontosan tisztában vannak, és az egész társadalom érzékenyen reagál (Dr. Répássy Róbert: Csak Gyurcsány nem tudta ezt szegény!) a függetlenség mindenfajta megsértésére. Múlt héten például általános sztrájk volt Franciaországban a bíróságokon, illetve 11 nagyvárosban együtt demonstráltak bírók, ügyészek, ügyvédek, börtönőrök, rendőrök, miután a köztársasági elnök nyíltan bírálta az igazságszolgáltatást egy konkrét bűnügy miatt. Véleményem szerint hasonló összefogásra és határozott fellépésre lenne szükség Magyarországon is.
(15.20)
Az MSZP parlamenti pártként, az ellenzék vezető erejeként a maga eszközeivel mindent meg fog tenni a törvényjavaslat elfogadása ellen. A törvényjavaslat mind szellemiségében, mind konkrét megoldásait tekintve elfogadhatatlan, még módosító javaslatokkal sem korrigálható. (Gulyás Dénes: Jobbulást kívánok.) Ezért kérem az előterjesztőt, vonja vissza az előterjesztését. (Babák Mihály közbeszól. - Taps a kormánypárti padsorokban.)
Engedjenek meg még néhány szót. Ha önöknek ezzel a törvényjavaslattal az a célja, hogy az előző politikai vezetést, annak miniszterelnökét, kormányát vagy pártját politikailag elítéljék, tegyék meg azt egy törvényben. Ne keverjék ezt össze azzal, hogy a teljes igazságszolgáltatást megalázzák és a függetlenségét megkérdőjelezik, hölgyeim és uraim!
Ha a 2006-os események tükrében igazságot akarunk látni egyszer ebben az országban, akkor egyetlenegy dolgunk van (Babák Mihály: Volt rá idő!), az akkor hatályos törvényeket… (Babák Mihály: Akkor nem érdekelt az igazság!) Tisztelettel köszönöm szépen, képviselőtársam, azért szeretném jelezni, hogy én 2010 óta vagyok ennek a Háznak a tagja, hadd mondjam el a véleményemet arról, hogy én most ezt hogyan látom.
Ebben az országban akkor lehet igazságot szolgáltatni ebben az ügyben, ha az akkor hatályos törvényeket mindenki utólag is betartja és betartatja. Azokat a rendőröket, akik visszaéltek hatalmukkal, nagyon keményen megbüntetik (Babák Mihály: Miért nem tették?), azokat a hőzöngő (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Most mondja a szélsőjobbot. - Derültség.), azokat a hőzöngő embereket, akik szétverték Budapest utcáit, nagyon keményen megbüntetik, azokat a civil áldozatokat, akik valóban egyébként (Gulyás Dénes és Babák Mihály: Négy évetek volt rá.) nem jogszerűtlen tüntetésen vettek részt, és kár érte őket, kárpótolják, és azokat a rendőröket, akik jogszerűen intézkedtek és védték Budapest utcáit, szintén kárpótoljuk. (Babák Mihály: Négy évetek volt rá.) A többi pedig a független igazságszolgáltatás dolga, még egyszer mondom, képviselő úr, a többi a független igazságszolgáltatás dolga, és nem a parlamenti pártoké. (Gulyás Dénes: Négy évetek volt rá. Jobbulást!) Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, nagyon megtisztel, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
