DR. RÉPÁSSY RÓBERT
DR. RÉPÁSSY RÓBERT
DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt előterjesztő Képviselő Úr! A kormány támogatja a törvényjavaslatot. Előre szeretném bocsátani, hogy bár az alkotmányügyi bizottság ülésén némi vita alakult ki arról, hogy a törvénynek mi a jogi természete, mégis leginkább az úgynevezett semmisségi törvényekkel hasonlítható össze a törvény, ezért amikor a tisztelt Ház megvizsgálja, hogy a törvényjavaslat alkotmányos-e és az alkotmányos rendelkezésekkel összhangban van-e, akkor indokolt összevetni az eddigi semmisségi törvényekkel.
A magyar jogrendszer ismeri a semmisségi törvény eszközét, tehát - most mindegy, hogy minek nevezzük - azt a speciális törvénytípust, amelyben az Országgyűlés meghatározott bűncselekményi és/vagy elkövetői körre vonatkozóan, korábban született büntetőügyben felelősséget megállapító ítéletek, elkövetői körre vonatkozóan megállapító ítéletek semmisségéről vagy semmissé nyilvánítási lehetőségéről rendelkezik, azaz hatályon kívül helyezéséről rendelkezik. Tehát a korábbi hasonló jogszabályok, hasonló törvények mind azonos megoldást választottak abból a szempontból, hogy bíróság által jogerősen lezárt ítéletek törvényhozási felülvizsgálatát végezték el, mintegy utólag lemondva az állami büntetőhatalomnak az igazságszolgáltatás útján történő gyakorlásáról.
(14.50)
Az elmúlt huszonegy évben az Országgyűlés az alábbi négy semmisségi törvényt alkotta meg: az 1956-os népfelkeléssel összefüggő elítélések orvoslásáról szóló 1989. évi XXXVI. törvényt; az 1945 és 1956 közötti törvénysértő elítélések semmissé nyilvánításáról szóló 1990. évi XXVI. törvényt; az 1963 és 1989 között elkövetett egyes állam és közrend elleni bűncselekmények miatt történt elítélések semmissé nyilvánításáról szóló 1992. évi XI. törvényt; az 1956. évi forradalom és szabadságharc utáni leszámolással összefüggő elítélések semmisségének megállapításáról szóló 2000. évi CXXX. törvényt.
Az Alkotmánybíróság a fenti törvényekkel kapcsolatban egy esetben folytatott alkotmányossági vizsgálatot. Az 1459/B/1992. számú Ab-határozatban az Alkotmánybíróság konkrétan vizsgálta az 1992. évi XI. törvényt, amely az 1963 és 1989 között elkövetett egyes állam és közrend elleni bűncselekmények miatt történő elítélések semmissé nyilvánításáról szólt. Az Alkotmánybíróság alkotmányosnak találta a törvényt. Nagyon fontos még egyszer aláhúzni, hogy a négy semmisségi törvény közül az Alkotmánybíróság egy esetben kifejezetten megvizsgálta ezt a jogi technikát, ezt a törvényhozó hatalom, a bírói hatalom által hozott ítéletek felülvizsgálatára irányuló törvényhozást, és alkotmányosnak találta, nyilvánvalóan a rendkívüli körülményekre és a rendkívüli indokokra való tekintettel.
A semmissé nyilvánítás és a közkegyelem viszonyával kapcsolatban fontos rámutatni arra, hogy az alkotmánybírósági határozat kitért arra az indítványra is, amely szerint alkotmánysértő volt, hogy a törvény hatálya alá tartozó elítélések ügyében a törvényhozó nem engedte át a köztársasági elnöknek az adott ügyekben az egyéni kegyelem gyakorlásának jogát. Tehát az Alkotmánybíróság megvizsgálta azt is, hogy a semmisségi törvények és az egyéni kegyelem milyen viszonyban állnak egymással. Ezzel összefüggésben az Alkotmánybíróság úgy foglalt állást, hogy a közkegyelem és az egyéni kegyelem gyakorlása tekintetében nincsenek alkotmányos előírások, így alkotmányossági szempontból nem kifogásolható, hogy a törvényhozó a törvény preambulumában célként megjelölt politikai, jogi és erkölcsi elégtételre a jogerős büntetőítéletek bírósági megsemmisítését és nem a kegyelmet tartotta alkalmasnak.
Összefoglalva: az a jogi technika, az a jogi megoldás, amely ebből a törvényből következik, hogy magára nézve kötelezőnek fogad el bizonyos politikai, erkölcsi tételeket a törvényhozás, és ezek alapján vizsgálja felül a jogerős ítéleteket, a magyar jogrend szerint alkotmányos megoldás. Nem szeretnék belemenni azokba az indokokba, amelyekről Balsai István beszélt és amelyeket a törvényjavaslat indoklása tartalmaz, hiszen a kormány teljes egészében osztja a törvényjavaslat indoklását. Csak azt szerettem volna hangsúlyozni, hogy a jogi megoldás nem példa nélküli, és a jogi megoldás az eddigi tudásunk szerint alkotmányos, ezért a kormány támogatja a törvényjavaslatot.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)
