DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt a konkrét törvényjavaslatra rátérnék, kénytelen vagyok némi elképedésemnek hangot adni. Az, ami 2006 őszén történt, önmagában egy olyan seb a magyar jogállamiságon, amelyik független azoktól a politikai eseményektől, amelyek egyébként a 2006. őszi krízist előidézték. Szocialista képviselőtársaimnak persze igazuk van abban, hogy az utcákon számosan voltak, akik maguk is törvényt sértettek és másokat is fenyegettek, de egy jogállamban még a bűnt elkövető emberrel szemben sem megengedett az a gyalázat, amit a magyar rendőrség elkövetett olyanokkal szemben, akik jogot sértettek, és olyanokkal szemben is, akik egyébként jogot nem sértettek.
Meglehetős eufemizmus ma itt szakszerűtlen intézkedésekről beszélni akkor, amikor az önök rendőrsége emberi életeket tett tönkre. Ez nem szakszerűtlenség és nem túlkapás, itt szándékos rendőri jogtiprásról volt szó. S nem pusztán az elkövető rendőrök felelőssége merül föl, hanem annak a politikai vezetésnek a felelőssége - legalább politikai felelőssége -, amelyik lehetővé tette a szervezett rendőri jogsértéseket 2006 őszén.
Azt gondolom, azt gondoljuk, hogy ma Magyarországon az a politikai erő tud kellő eréllyel kiállni a jogállamiság mellett, amelyik szembenéz 2006 őszével. Nem lehet úgy jogállamiságot védeni, hogy közben valaki védi a 2006. őszi rendőri jogsértéseket. Nem lehet úgy kiállni az alkotmányosság, a jogállamiság védelme mellett, hogy közben pedig nem vesz valaki tudomást arról, hogy nem akárkik követték el ezt a gyalázatot, hanem olyan emberek, akik egyébként a legitim erőszak-monopólium birtokában vannak. Igen, egy jogállamban sokkal erősebb elvárások vannak azokkal szemben, akik a legitim erőszak-monopólium birtokában vannak. Igen, egy jogállamban elvárható az, hogy egy rendőr az átlagpolgárnál is érzékenyebben őrizze a különböző jogelveket, és tartsa magát a jogszabályokhoz. Csak így van esélyünk arra, hogy a jogrendet alkotó jogi normák valóban érvényesülni tudjanak. Csak így van esély arra, hogy a polgárok valóban tiszteljék a jogszabályokat.
Ugyanakkor egy olyan helyzetre, mint amit 2006 ősze jelentett, amikor a jogállamnak működési zavarai keletkeznek, a működési zavarokat utólag is kizárólag jogállami eszközökkel lehet csak helyreállítani. Nem lehet a jogállam működési zavaraival szemben nem jogállami eszközökkel fellépni. Arról beszélek, hogy egy jogállamot pontosan az különböztet meg bármilyen más berendezkedéstől, hogy sajnos vannak olyan helyzetek, amikor önmagában az anyagi igazság és a törvényhozói hatalom birtoklása sem feltétlenül vezet el a formális igazságoz. Ezt be kell látnunk sajnos.
Akkor, amikor itt önökkel vitánk van - s nem szeretnék Gulyás Gergely képviselőtársam intellektuálisan meglehetősen alacsony színvonalú beszólására reagálni - az alkotmányozási folyamattal kapcsolatban, az egyéb bajunk pontosan az önök meglehetősen egyenetlen viszonya az alkotmányossághoz. Ez a törvényjavaslat sajnos pontosan ezt a zavart, ezt a problémát mutatja újfent. A törvényhozó hatalom soha nem ragadtathatja magát arra - én is pontosan tudom, amit Gaudi képviselő úr vagy Mátrai képviselő asszony elmondott a különböző rendőri jelentésekkel kapcsolatban, akkor sem vetemedhet arra -, hogy konkrét bírói ítéleteket minősítsen. Mondom ezt úgy, hogy magam is pontosan tudom, 2006 őszén, illetve 2006 őszét követően a rendőrséget a kormány nem volt képes, illetve nem akarta jogállami keretek közé terelni, és azok a rendőrök, akiknek kötelességük lett volna föltárni vagy éppen kivizsgálni a jogsértéseket, inkább falaztak az elkövetőknek, és fontosabb volt a mundér becsülete, mint a 2006. őszi gyalázat eltüntetése. Ezzel együtt, ha egy jogállamban vagyunk, ha egy jogállam működési zavarát és annak a következményeit akarjuk elhárítani, jogállami eszközt kell választani.
(16.30)
Nem lehet a törvényhozó hatalomnak minősítést mondani a bíróságok munkájáról, a bírói ítéletekről. Én ezt elmondtam a májusi parlamenti vitában is a jóvátételi határozat kapcsán. Nem lehetséges az, hogy egy bizonyítási módszert, nevezetesen a rendőri jelentést, a rendőri vallomást önmagában úgy tételezi a törvényhozói hatalom, mint amelyik nem képes megalapozni egy bírói ítéletet, erre nincs joga. A törvényhozói hatalom egy jogállamban nem veheti át a bírói hatalom szerepét.
Gondolják végig, elsősorban Balsai képviselőtársam, hogy akár most is, hogy ha ma este történik egy hivatalos személy elleni erőszak bárhol az országban, jó eséllyel egyetlenegy bizonyíték lesz az elkövetővel szemben: a rendőri jelentés, a rendőri vallomás. Ez a dolog természete. Nem viselkedhet úgy a törvényhozó, amely nem pusztán normát alkot, de a normán keresztül értéket is közvetít, hogy tulajdonképpen a rendőri vallomás, amely tipikus bizonyíték a hivatalos személy elleni erőszakkal kapcsolatos ügyekben, az tulajdonképpen bármikor egyetlen aktussal megkérdőjelezhető. Ez, hogy úgy mondjam, felhívás keringőre. Nem megerősíti a normákat, nem megerősíti a most éppen önök által irányított rendőrség tekintélyét, hanem adott esetben felszólítás azoknak a garázda figuráknak is, akik ma, holnap, holnapután a hivatalos személyek ellen erőszakot követnek el. Ezt kellene végiggondolni.
Ehhez képest a Lehet Más a Politika nevében a mai napon Szabó Timea képviselőtársammal ketten benyújtottunk egy törvényjavaslatot, hogy ugyanezzel a céllal, Balsai képviselőtársam indoklásával egyébként nagyjából egyetértve, a parlament alkosson törvényt a közkegyelemről. A két jogi megoldás között van egy hatalmas különbség. Ha a parlament közkegyelmet alkot, egy demokratikus jogállam parlamentje közkegyelmet alkot, annak éppenséggel az is lehet az indoka, hogy a törvényhozó felismeri azt, hogy volt egy időszak, amikor az államgépezet majdhogynem csődöt mondott, legalábbis komoly anomáliák voltak az államgépezet működésében.
A közkegyelem erre a megfelelő jogállami válasz. Ebben az esetben való igaz, hogy a közkegyelem gyakorlása esetén is olyanok is mentesülhetnek a következmények alól, akik egyébként adott esetben megérdemelték a büntetésüket, de a közkegyelemmel az állam pontosan azt mondja ki, hogy úgymond megfizeti ezt az árat annak érdekében, hogy az a sokaság, azok, akik számosan és jósolhatóan megalapozatlanul kerültek bűnvádi eljárás alá, azoknak valamilyen módon igazságot szolgáltasson. Nincs más eszköz egy jogállamban a törvényhozás kezében. Egyébként egyet tud tenni, hogy hivatkozik arra, hogy a rendkívüli perorvoslati lehetőségek nyitva állnak. Pontosan tudom persze én is, hogy a konkrét ügyekben ez sovány vigasz az érintetteknek.
A közkegyelemmel a törvényhozó annyiban önmegtartóztatást tanúsít, hogy nem megy át a bíróságok térfelére, főként mellőz és a törvényjavaslatunk mellőz olyan fordulatokat, hogy méltányolható egyéb érdekből is felül lehessen bírálni konkrét eseteket, megmarad a törvényhozó számára szabott alkotmányos keretek között. Mert miközben Balsai képviselőtársam indítékaival messzemenően egyetértünk, és szerintünk is fontos az, hogy egy megfelelő és hatékony, de jogállami válasz szülessen a 2006. őszi tömeges rendőri jogsértésekre, ugyanakkor nem lehet abba a hibába esni, hogy miközben a parlament a jogállamon esett sérelmet kívánja orvosolni, maga nyúl nem jogállami eszközökhöz. Éppen ezért nagy tisztelettel arra kérem a kormánypárti képviselőtársaimat, fontolják azt meg, hogy adott esetben a mi törvényjavaslatunkat befogadva végiggondolják, megfelelő eszközt választanak-e akkor, amikor egy ilyen semmisségi törvényt hoznak, amely sajnálatos módon továbbra is egy olyan üzenetet hordoz, hogy a kétharmados többség nem tűri a különböző alkotmányos korlátokat, és ha nem bízik a bíróságokban, akkor átveszi a bíróságok számára fenntartott alkotmányos játékteret. Ehelyett arra kérjük önöket, fontolják meg a törvényjavaslatunkat - akár vegyék a nevükre is, mint ahogy ez már megszokott volt az elmúlt hónapokban -, és a parlament erre a sérelemre egy megfelelő jogállami válasszal hozzon törvényt a közkegyelemről.
Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiból.)
