RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Én azt nagyon örömtelinek tartom, hogy a parlament öt pártjából négy úgy látja, hogy valamit a 2006. őszi eseményekkel kapcsolatban tenni kell. Valamit tenni kell, mert úgy nem maradhat. Ehhez képest én nem lényegtelen, de másodlagos vitának tartom, bevallom, hogy közkegyelem vagy semmisségi törvény, de nagyon örülök, hogy egyébként az LMP is úgy látja, hogy ez a helyzet, ami most fennáll, nem maradhat.
Én is a semmisség mellett érvelnék, mert az az igazság, hogy különböző jogi megfontolások lehetségesek lennének, de, tisztelt képviselőtársaim, valóban úgy van, hogy ha megnézzük a két szó jelentését, és meggondoljuk azt, hogy a jogászszakmában kevéssé elmélyedt társadalom hogy is éli meg azt a helyzetet, hogy közkegyelmet kap valaki, illetve hogy semmisségi törvénnyel változtatjuk meg a helyzetet, valóban az a helyzet, hogy a közkegyelmi törvény esetén, ha ilyet hoznánk, amit LMP-s képviselőtársaink javasoltak, az valóban azt jelentené, hogy elítéltek valakit, az bűnös volt, és kegyelmet kap. Ez egyébként meglehetősen nagy politikai felháborodáshoz vezetne.
Szerintem politikailag a semmisségi törvénynek emiatt jobb az üzenete egyértelműen, hiszen ebben az esetben azt mondjuk ki, hogy már eleve az ítélet is kétséges. Kétséges az, hogy az az ítélet, amit rendőri tanúvallomásokra alapozva hoztak, egyébként valójában megállja a helyét, elkövettek-e egyáltalán olyan bűncselekményt.
De összességében, még egyszer azt húznám alá, hogy az MSZP-n kívül mindenki belátja ebben a parlamentben és Schiffer András hozzászólásának első felében is ez nagyon pontosan leírásra került, hogy itt gyalázatos, vállalhatatlan események történtek a rendőri erőszakszervezetek részéről, és ezt valamilyen módon orvosolni kell. Ha nem közelednek az álláspontok, akkor is azt én örömmel veszem, hogy ebben a kérdésben legalább egyetértünk. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)