DR. NAGY KÁLMÁN
DR. NAGY KÁLMÁN
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Induláskor vissza kell emlékeznünk az elmúlt négy évre. A 2006. évi XCVII. törvény elfogadásával eltörölték a kötelező kamarai tagságot az orvosok, a szakdolgozók és a gyógyszerészek körében. És el kell mondanom, igen tisztelt Kovács képviselő úr, hogy ez valódi politikai döntés volt. Benne volt a konvergenciaprogramban, szerepelt az úgynevezett Zöld könyvben. Ez egyértelműen - lehet, hogy még személyes indítékok is voltak benne - tele volt szubjektivitással. Ezt sem az orvosok, sem a gyógyszerészek, sem a szakdolgozók nem akarták.
A kötelező kamarai tagság eltörlése azért volt nagyon fontos lépés akkor, mert gyakorlatilag védekezésképtelen helyzetbe hozta a kamarákat. A kamarák sokkal kisebb erővel tudtak fellépni az akkori, egymás után sorozatban jövő és az orvosok és a betegek jogait egymás után megnyirbáló törvények ellen. Tehát az akkori, 2006-os XCVII. törvény gyakorlatilag előkészítette azt, hogy védekezésképtelenek legyünk.
Amikor ezen változtatni kívántunk, akkor emlékeztetnék valamire. A kamara honlapján szerepel - angolul sokkal jobban hangzik, de végül is magyarul is jól érthető -: ha segíted az orvost, a beteget is segíted. Az orvosok azért hozták létre a kamarát az Osztrák-Magyar Monarchiában, 1891-ben, azután a Cseh Köztársaságban, Prágában 1894-ben, mert olyan közös etikai normákat akartak kialakítani, amelyek alkalmazásával védik a betegeiket. Tehát nem önmagukat védik, a betegeiket védik. Tehát olyan etikai normákat óhajtottak létrehozni, amivel a szakma magasabb színvonalon gyakorolható.
És van egy nagyon fontos elv az orvoslásban, amelyiknek érvényesülnie kell: az orvos a működése során a saját érdekeit a beteg érdekei mögé rendeli. Hangsúlyozom: a saját érdekeit a beteg érdekei mögé rendeli. Ez egy nagyon fontos elv.
Egyébként Kovács képviselő úr teljesen jogos dolgokat is megfogalmazott, és meg kell nyugtatnom, hogy a törvény olyan jellegű dolgokra, amiket említett, részben módosító indítványok révén, részben pedig szövegszerűen, ma is orvoslást talált. Nem kívánja második sorba kényszeríteni az orvosokat a kamarai törvénnyel; nem kívánja elvenni a fizetésük egy részét. Éppen arra ad nekik lehetőséget, hogy egységesek legyenek, hogy egységesen tudjanak elveket meghatározni, az orvoslásnak szinte minden területén.
A kamara létrehozása mindig nagyon szoros kapcsolatban volt az orvosi etikával. Egy olyan helyzetet idézett elő az előző kormány, hogy gyakorlatilag megduplázta az etikai normákra figyelmeztető, különböző etikai vétségekben ítélkező eljárásokat azzal, hogy kamarán kívüli eljárásokra is lehetőséget adott, vagyis olyan eljárásokra, amelyekben nem a kamarai dolgozók, nem a kamarai választott tisztségviselők döntöttek, hanem a bizottságokban bizony többségben voltak a nem orvosok. Tehát igazából egy helyes ítéletre itt valaki azt mondja, hogy: igen, de hát kell lennie olyannak, aki végül is nem részese ennek a szakmának, amikor egy ilyen jellegű döntést hoznak. Ez valóban így van, ez egyébként méltányolható, de általánosságában, mélységében az a helyes, ha egy választott tisztségviselő - aki ugyanazt a szakmát gyakorolja, amiben valakit felelősségre von, elmarasztal vagy megdicsér - képzettsége azonos annak a képzettségével, akit elmarasztal vagy megdicsér. Tehát mindenféleképpen egy olyanfajta kört hoz létre, amely körben mi, ahogy Puskás képviselő úr hangoztatta, jól érezzük magunkat. És hogy ha a szabályozás jó - és én őszintén remélem, hogy ez a szabályozás jó -, akkor ez minden orvos számára megnyugvást jelent.
Biztos, hogy azok a jogosítványok, amelyeket a kamarák kapnak, tehát olyan jellegű jogok, amelyek részben az orvosok képzettségét segítik elő, részben olyan jellegű jogok, amikor véleményt nyilvánítanak, hogy ki lehet tagja az orvosi karnak, ezek nagyon fontos dolgok. A diplomák elismerésével kapcsolatos véleménynyilvánítás szintén rendkívül fontos dolog, hiszen emlékszünk, voltak olyan időszakok, amikor ez igencsak komoly problémát jelentett az elmúlt periódusban. Szerencsére ezeket a dolgokat éppen a kamara segítségével oldottuk fel, amikor a kamara még valóban egységes volt, és minden orvosra kiterjedt.
Vegyük a Szakdolgozói Kamarát! Önnel szemben azt kell elmondanom, hogy a Szakdolgozói Kamara az egyik legjobban, ha nem a legjobban működő kamara volt. A nővérek és a szakdolgozók nagyon szívesen egyesültek. Én ezt a mindennapi életben tapasztaltam. És ha valakik, akkor ők igazán úgy érezték, hogy azzal, hogy ők tagjai ennek a közszervezetnek, egy kicsit többé váltak, egy kicsit elismertebbek lettek. És ezek a kamarák igenis nagyon hatékonyan működtek. A szakdolgozók, akár például az én körömben lévők is, lelkes tagjai voltak ennek a kamarának.
(19.20)
Vegyük a gyógyszerészeket: amit a gyógyszerészek szenvedtek az elmúlt négy évben, azt igazán nehéz leírni nagyon egyszerűen, annál is inkább, mert a jogosítványok sorát vonták meg tőlük. És volt kamara? Volt kamara, de a védekezőképességétől megfosztott. Ön azt mondja, hogy ezek a kamarák az ellenzék mellett és a kormány ellen léptek fel az elmúlt időszakban. Én azt tudom mondani, hogy az ellenzék mellett biztosan nem léptek fel, mert azt tapasztaltam volna. Hogy a kormány ellen felléptek-e, azt meg önnek tudnia kell.
Ha az elmúlt időszak tanulságait levonjuk és összefoglaljuk magunkban, akkor azt kell mondanom, hogy ez a kormány egyszerűen kibontja az orvosok, a szakdolgozók és a gyógyszerészek előtt azokat a lehetőségeket, amelyek révén szabadon alkothatnak normákat etikai, erkölcsi, képzettségi vonatkozásban és az élet számos más területén, ami nagyon-nagyon fontos azért, hogy valóban a betegeken tudjunk segíteni. Az utóbbi időben ezt elég gyakran szembeállítják, ezért hangsúlyozom ismét, hogy ha az orvosokon, illetve a szakdolgozókon, a gyógyszerészeken segítünk, akkor a betegeken segítünk, mert nagyon furcsa lenne, ha a betegeken úgy segítenénk, hogy azokat, akik igazából tudnának segíteni rajtuk, kiemeljük a rendszerből, és úgy segítünk a betegeken, hogy az orvos és az ápoló, aki a beteg környezetében van, nem részese ennek a folyamatnak.
Tehát üdvözlöm a törvényt. Ezen felül pedig azt gondolom, hogy széles konszenzussal lehet elfogadni. Nagyon sok olyan észrevétel érkezett a törvényhez, amit akár ellenzéki, akár kormánypárti körökből be lehet fogadni, tudomásul lehet venni. Amikor mi döntöttünk, akkor nem az egyes részletekről döntöttünk, hanem csak az általános vitára való alkalmasságról, s emlékezetem szerint csak egyetlen ember szavazott az általános vitára való alkalmasság ellen: Kovács Tibor képviselő úr.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
