DR. PUSKÁS TIVADAR
DR. PUSKÁS TIVADAR
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A 2099. sorszámon lajstromba vett törvénytervezetről van szó, amely a 2006. évi XCVII. törvény módosítását tűzte ki célul. A történetéről valamit engedjenek meg, hogy mondjak. Sok minden elhangzott itt a Házban már, két dolgot szeretnék ehhez hozzátenni.
Az egyik az, hogy Molnár Lajost emlegették, miszerint személyes bosszú meg hasonló dolgok történtek. Én inkább a szemléletbeli differenciát mondanám fontosnak. Az a kamarai törvény, illetve a kamarai törvény azon átalakulása egy liberális szellemű, gazdaság-, piacorientált egészségügynek az egyik kiszolgáló törvénye volt. Az, hogy a miniszternek milyen személyes indíttatásai voltak, úgy gondolom, hogy nála is nem az első és lényegbevágó indíték volt.
(20.30)
A másik dolog pedig, engedjék meg, hogy kicsit a történetben hátrébb nyúljak, Molnár Lajos mögé. Magyarországon 1752-ben, Mária Terézia rendelete nyomán alakult meg az Állami Népegészségügyi Tisztiorvosi Szolgálat. Alapjában véve ez eléggé régi, és az orvoslás szabályait akkor kezdték el törvénybe foglalni. 1837-ben létrehozták a Magyar Királyi Orvosi Egyesületet, majd a kiegyezés után az Országos Orvosszövetség jött létre. Aztán 1919 őszén a Magyar Orvosok Nemzeti Egyesülete, amely mellett - ez sokáig megvolt, és különböző szerepet játszott aztán a két világháború között - volt egy olyan egyesület, amelyet úgy hívtak, hogy Egészségpolitikai Társaság.
Aztán az 1936. évi törvénycikk az orvosi rendtartásról az 1945-ig működő Országos Orvosi Kamarát hozta létre. Tehát alapjában véve 1945-ig szerepelt olyan, hogy Országos Orvosi Kamara. Az ismert okok miatt '45, illetve '48 után ez a fajta szerveződés megszűnt, és 1988 végén, a rendszerváltozás előestéjén indult meg az a bizonyos kamara, amiről önmagáról úgy gondoltuk, hogy köztestületi, de hát önkéntes kamara volt. A köztestületi kamara 1994-ben indult el, ez egy kötelező tagságú kamara volt, amely egészen 2007. január 1-jéig volt érvényben, amikor az az ismert és most több ízben emlegetett, egészségügyi kamarákról szóló törvénymódosítás lépett életbe.
Mik voltak, és mik ma a problémák az érvényben lévő, 2006-ban szövegezett XCVII. törvénnyel? Tönkretette a szakmai, etikai rendszert, a szolgáltató kamarát, és a szakmai támogató kamarát visszaszorította. Mi lenne a megoldás? Ezt szolgálja, erre szolgál ez a törvénytervezet: a hivatásrendi szakmai önkormányzat visszaállítása és az egészségügy működésében a partnerségnek, az együttműködésnek a feltétlen szelleme.
Mik a javaslat főbb pontjai? A cél nyilván a megnyirbált bizalom visszaállítása. Az egészségügy egy olyan jellegű tevékenység, amelyben az empátiának, a bizalomnak óriási nagy jelentősége van. Azt hiszem, mindannyian egyértelműen tudjuk, hogy a gyógyítás az gondoskodás, spirituális dolog, meg amúgy technológiai, piaci jellegű tevékenység. Hogy ebből melyik milyen százalékban érvényesül, és melyik milyen százalékban járul hozzá a betegek gyógyításához, ezt biztosan ki lehet számolni, egzaktul meghatározni viszont biztosan nem lehet. Tehát ez az egyik cél.
A másik cél: úgy emlékszem, amikor az emberek elé terjesztettük a programunkat a választások előtt, akkor ebben a programban szerepelt, hogy a kamara jogosultságait visszaállítjuk arra a szintre, amilyen régen volt, ami 2006 előtt volt. Azért azt se felejtsük el, hogy amellett, hogy hivatásrendi kamarát állítunk vissza a maga politikamentes - nyilván nem politikamentes, de politika által kevéssé befolyásolt - hivatásrendi kamarájává, megígértük annak idején az embereknek, hogy vissza fogjuk állítani, az ígéretek betartása pedig - biztos vagyok benne - a politikai irányzat hitelét és a politikai irányzatot képviselők hitelét is jelenti. Lehet, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítok ennek, de igazából hinni annak lehet, aki az ígéreteit teljesíti.
Mi a módszere ennek az ígéretbeváltásnak, ennek, hogy a 2006-os kamarai törvényt úgy változtassuk meg, hogy ez az orvosok igényeinek megfeleljen? Tetszettek hallani, elhangzott több ízben, nem szeretném sokáig ismételni, csupán felsorolni: kötelező jellegű kamarai tagság lép életbe; független etikai rendszert működtet; a szakmai minőségbiztosítási feladatkör bővül - éppen az előbb beszéltünk róla -; a véleményezési jogkör bővül. Ezek mind olyan fontos dolgok, amivel tartoztunk a hivatásrendi kamarának, tartoztunk a választóknak, tartoztunk Magyarországnak, tartoztunk a betegeknek.
Mivel kívánja megtenni, milyen szervezetben kívánja megtenni ezt a törvénytervezet, illetve az egészségpolitika? Nyilvánvalóan van egy kamarai hagyomány, hagyományos szervezet - amit Gyenes képviselő úr emlegetett -, 74 százalékban maradtak tagjai annak a régi kamarának az orvosok, szakdolgozók, gyógyszerészek, hát nyilvánvalóan ezzel a kamarával kívánja megtenni. Milyen módszerrel? Önálló, szakmai önállóságot biztosító kamarát kíván létrehozni a törvénytervezet.
Új elemként szerepel az, hogy a felügyelőbizottságban szerepel a miniszter küldötte. A miniszter küldötte ott lesz, a miniszter küldötte beleszól, de szavazati joggal nem rendelkezik. Amúgy az orvosi kamara felügyeleti szerve, felettese a minisztérium megfelelő osztálya, illetve a miniszter. Tehát úgy gondolom, az, hogy a miniszter a kamarában történő dolgokról helyből értesüljön, fontos és mindenképpen kívánatos dolog.
Végezetül engedjék meg, hogy én is azt mondjam: a kamarai törvényt elfogadásra javasoljuk részünkről is, természetesen a jó néhány módosító indítvány megtárgyalása és azok közül megfelelő számú elfogadása után.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)
