KOVÁCS TIBOR
KOVÁCS TIBOR
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Nem kívánom megismételni azokat az elemeket, amelyeket már bizottsági kisebbségi véleményként elmondtunk a törvényjavaslattal kapcsolatban, de azt mégiscsak hangsúlyozni kell, mert egyre több híradás jelenik meg arról, hogy az egészségügyben dolgozók csalódásként élték meg ezt a kamarai törvényjavaslatot, amit benyújtottak. Ennek az elemeiről a későbbiekben szólok néhány szót, de legelsőként szeretném megjegyezni, hogy véleményünk szerint nem való egy törvényjavaslatba egy politikai nyilatkozatnak a preambulumban való szerepeltetése. Nem való, mert a nemzeti együttműködési rendet egy politikai nyilatkozat hozta létre, és ez a politikai nyilatkozat nem való egy olyan törvényjavaslatba - hogyha nem haragszik, ezen vélemény alapján -, ami esetleg 4 év múlva, 8 év múlva, amikor már nem a Fidesz-kormány lesz esetleg hatalmon, akkor is egy ilyen törvényben, egy kamarai törvényben ez a nyilatkozat a preambulumban megjelenik.
Nekem határozottan az az álláspontom, tisztelt képviselő asszony, hogy a körtelező kamarai tagság elrendelése mégiscsak valahol egy újabb sarc kivetése az egészségügyben dolgozókra. Különösen igaz ez azokra, akik asszisztenciában vagy egyéb más területen dolgoznak. Miért mondom ezt? Azért mondom, tisztelt képviselőtársaim, mert bár a kamarai funkciók, amelyeket önök itt emlegetnek, azok természetesen fontosak, de mit kap egy egészségügyi dolgozó a kamarától szolgáltatásként azért a több ezer forintért adott esetben, amit havonta kell fizetnie tagdíjként a kamarai tagságért? Erre vonatkozóan jó lenne, ha majd a válaszban államtitkár úr kitér erre, hogy legalább érzékeljék azok az egészségügyi dolgozók, akiket most köteleznek a kamarai tagságra, érezzék azt, hogy kapnak valamit azért, mert ők tagjai ennek a kamarának.
Természetesen az fontos szempont, hogy az etikai ügyek kezelését megkapják - vagy úgymond visszakapják - a kamarák, teljes hatáskört kapnak ebben az ügyben, de erre viszont azt kell mondjam, tisztelt államtitkár úr, hogy a szabályozás meglehetősen pontatlan. Azért pontatlan, mert az átmeneti időszakot ez a jogszabály nem szabályozza, az etikai ügyekben a korábbi testületek nem járhatnak el, az újak meg még nem járhatnak el, tehát lesz egy ilyen holtidőszak, amikor ezek nem lesznek működőképesek.
Egyébként pedig az adatszolgáltatás szempontjából is meglehetősen hiányosnak tartjuk ezt a törvényjavaslatot, merthogy a kamara honnan fog tudomást szerezni - hogyha erre egyébként jogszabály nem kötelezet senkit -, ha például a bíróság valamilyen ítéletet hoz valamelyik egészségügyi dolgozóról. Akkor egyáltalán, és ez tudomásom szerint eddig is probléma volt, hogy nem szereztek tudomást a kamarák arról, hogyha valakit ilyen ügyben elítéltek, ez most sincs benne ebben a jogszabályban.
Tehát még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy egyrészt a kötelező tagság mértékével sem értünk egyet, másrészt ezzel a kötelezettséggel. Nyilvánvalóan az az egészségügyi dolgozó, aki úgy gondolta, hogy számára jelent valamit, jelent többletet az, hogy egy kamara tagja, az nyilván eddig is tagja volt, tudtommal - a rendelkezésünkre álló információk alapján - az egészségügyben dolgozók 50-60 százaléka volt valamelyik kamara tagja; akik meg nem gondolták ezt, azok eddig sem voltak a tagjai.
A nyilvántartás kérdései tekintetében is vita van még az egészségügy rendszerén belül is, mert kétféle nyilvántartás van. Az lenne a logikus, hogyha a kamara megkapná mindkét nyilvántartási rendszert, de hát ez nem így van, ezt különválasztották. Így aztán megint csak előfordulhatnak lyukak ebben a nyilvántartási rendszerben, ami nem éppen az egyszerűsítés és az adminisztráció csökkentésének irányába mutat, hanem éppen ennek az ellenkezőjét láthatjuk.
A véleményezési jog természetesen fontos funkciója a kamarának, de itt sem látjuk egyértelműnek meg kellően pontosnak a szabályozást, mert hát olyan ügyekben is az országos elnökségnek van véleményalkotási joga, amelyekben neki semmilyen információja nincs. Egyes regionális vezetőknél, akikről azt sem tudja a kamara elnöksége, hogy él és létezik, az ő kinevezéséről vagy leváltásáról, illetve más munkaügyi kérdésben csak az országos elnökség mondhat véleményt. Hát, nem tudom, hogy ez rendjén van-e, mert így is, úgy is, valaki, aki egyébként illetékes az ügyben, az fogja a véleményt megfogalmazni. Tehát jó lenne, hogyha ezt a kérdést még egyszer átgondolnák.
A miniszter úr beszélt az egészségügyi dolgozók megbecsülésének a fontosságáról, amivel abszolút mértékben egyetértünk. Csak azt nem látjuk, nem látszik, hogy ez a törvény hogyan járul hozzá az egészségügyi dolgozók megbecsüléséhez. A képviselő asszony említett néhány gondolatot ezzel kapcsolatban, amivel még egyet is lehet érteni, nem is vitatkozunk, de hát nem ezek a legnagyobb problémái - sajnálatosan - az egészségügynek, hanem ettől sokkal komolyabb anyagi, működési, financiális és sok egyéb más probléma van. Ezzel kapcsolatban ez a javaslat nem sok mindent nyújt. Ezért mondtuk mi egyébként a bizottsági vitában, hogy ez egy ilyen álcatörvény, megpróbálja ezzel a törvénnyel eltakarni azokat a problémákat, amiket ez a kormányzat nem tud vagy nem akar egyébként megoldani.
Ugyanez mondható el természetesen, az a szándék, amit megfogalmazott államtitkár úr, hogy együtt kívánnak működni, mindenkinek a véleményét meg akarják hallgatni, hát ez nem nagyon sikerült, mint ahogyan kiderült. Ugye, számos kamarai szervezet nyújtott be más álláspontot vagy más véleményt a törvényjavaslattal kapcsolatban. Ezzel kapcsolatban pedig hadd mondjam el, hogy korábban a kamarák nem nagyon voltak barátságosak az előző kormányzattal. Ennek számos oka volt, minden alkalmat kihasználtak arra, hogy elmondják más véleményüket, más álláspontjukat. De, tisztelt államtitkár úr, ezt elmondhatták. Elmondhatták a parlamentben, a bizottsági ülésen kifejthették álláspontjukat, és most ez a kormányzat még erre sem adott nekik lehetőséget. Meghívták őket a bizottság ülésére, és ott meg, amikor javasoltuk, hogy ha van véleményük ezeknek a kamarai vezetőknek, akkor azt hadd mondják el, nyilván a parlamenti szokás szerint korlátozva az időtartamát, hát ezt nem tehették meg a bizottsági ülésen. Ezt nem tartom egy túlzottan jó gyakorlatnak.
És, hát nem akarok rosszmájú lenni a kamarai vezetőkkel kapcsolatban (Babák Mihály: De az vagy.), akik tulajdonképpen az előző ciklusban az ellenzék politikai kezdeményezéseit az egészségügy ügyeivel szemben partnerként fölkarolták, most megkapják a méltó jutalmukat azzal, hogy a jelenlegi szabályozás szerint majd nem lehet őket újraválasztani ebbe a pozíciójukba. Hát ez a köszönete egyébként a Fidesznek azokkal a kamarai vezetőkkel szemben, akik hűségesek voltak hozzá, politikai hűségüket nyilatkoztatták ki az előző parlamenti ciklusban. Ennek természetesen nem örülök, megmondom őszintén, mert ezek a kamarai vezetők azért áldozatos munkát végeztek az előző ciklusban is, és ajánlom államtitkár úrnak, hogy ezt azért fontolják meg, hogy ne büntessék azzal a kamarai vezetőket, hogy most ebben a törvényben rögzítik, hogy nem lehet őket újraválasztani, mert a tisztújítás során ezt a javaslat kizárná.
Összességében, amit egyrészt bizottsági kisebbségi véleményként, másrészt itt a plenáris ülésen elmondtunk, ajánljuk az önök figyelmébe, de amennyiben ezek a módosítások nem történnek meg, akkor nem tudjuk támogatni a törvényjavaslat elfogadását.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
(19.10)
