DR. LUKÁCS TAMÁS
DR. LUKÁCS TAMÁS
DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Vétkes mulasztás nem alkotni törvényt - Deák Ferenc sokszor hallott mondata erkölcsi parancsként áll előttünk, és ez a parancs igaz az alkotmányozásra is. Kétségtelen tény: nincs alkotmányozási kényszer, van azonban alkotmányozási szükség. Engedjenek meg egy szubjektív megjegyzést. Azon nemzedékhez tartozom, amely a rendszerváltás nemzedéke. Azon pártnak vagyok tagja, a Kereszténydemokrata Néppártnak, amely ma az egyetlen történelmi párt a parlamentben. És azon pártszövetség, a Fidesz-KDNP tagja vagyok, amely ma történelmi értelemben egyedül képviseli a rendszerváltás eszméjét.
Ezért az alkotmányozás kérdése egyben a rendszerváltás értékei megőrzésének kérdése is, amely értékek csak részben manifesztálódtak a hatályos alkotmányban, ezért az értékvitát itt és most kell lefolytatnunk. Ezért kérek mindenkit, akinek fontos Magyarország jövője, hogy ennek tudatában vegyen részt ebben a vitában, és ez a részvétel egyben hozzájárulás ahhoz is, hogy hogyan viszonyulunk a rendszerváltás örökségéhez és 1956 örökségéhez.
(13.20)
Aki ebben a vitában nem vesz részt, az nemet mond 1956 értékeire és nemet mond a rendszerváltás értékeire.
Fel kell tennem tehát önöknek a kérdést: tudnak-e Európában olyan alkotmányt mutatni, amelynek eredete a kommunizmus bűnében fogant, és ezen megállapítás akkor is igaz, ha 1989-ben és 1990-ben az alkotmány normája alapvetően megváltozott. Ehhez azonban engedjék meg, hogy megjegyezzem és észrevételt tegyek, hogy a társadalmi legitimációja az alkotmánynak ekkor sem volt meg, hiszen az Ellenzéki Kerekasztal 1989. szeptember 18-ai dokumentuma igazolja, hogy nem volt teljes körű a megállapodás, a felek az alkotmányozást ideiglenesnek tekintették. A részvevők legitimitása - különösképpen a harmadik oldalra gondolva - megkérdőjelezhető, és az egész értelme a békés átmenet biztosítása, ami gyakorlatilag az előző nómenklatúra hatalmának megtartását jelentette. Ezért váltunk egy következmények nélküli országgá. A titokban, egy éjszaka megkötött MDF-SZDSZ-paktum pedig még ennyi legitimációval sem rendelkezik.
Kétségtelen tény, hogy technikai értelemben, Kulcsár Kálmán professzornak köszönhetően, jó alkotmánynorma született. A reformokban élenjárók az akkori kormányoldal közül már rég nincsenek az MSZP tagjai között. Nincs ott Németh Miklós, nincs ott Pozsgay Imre. Ezért a mi kötelezettségünk a rendszerváltás gondolatának és értékeinek megmentése, és erre hívok minden parlamenti pártot, kirekesztés nélkül.
Szemben azokkal a véleményekkel, amelyek azt állítják, hogy az alkotmány biztosította az ország alkotmányos működését, a következő kérdéseket kell feltennem. Amikor az első szabadon választott kormány öt hónapja után a taxisblokád egyértelműen a kormány buktatását célozta, vajon működött-e az alkotmányosság, helyes volt-e az akkori köztársasági elnök részéről a közkegyelem gyakorlása, s különösképpen az akkori dokumentumok titkosítása? Megvédte-e az alkotmány a nemzet tagjait, hogy átéljük a rendszerváltás értékével szemben a népszavazás gyászos napját? Megvédte-e az alkotmány polgárait az őszödi beszédtől és következményeitől? Megvédte-e az alkotmány a nemzetére támadó miniszterelnöktől és a rendőrök brutalitásától? Működött-e az alkotmányos rend, amikor az Európai Unió és a magyar nemzet felé adatokat lehetett letagadni, meghamisítani a választási nyereség érdekében? Működésképes-e az az alkotmány, ahol a kormány a jövőt élhette fel, és nyolc év alatt GDP-arányosan 52 százalékról 80 százalékra - jobban, mint az egész kommunista érában - eladósíthatta az országot?
Ezt nevezem alkotmányos szükséghelyzetnek. Mi, akik elkötelezettjei vagyunk a rendszerváltás értékeinek, erkölcsi kötelezettségünknek tekintjük egy olyan alkotmány megalkotását, amely megvédi a nemzetet és megvédi polgárait mindenfajta külső és belső, erkölcsileg vállalhatatlan támadásokkal szemben. Erre a párbeszédre hívok minden pártot, minden jóakaratú embert, minden egyházat és civil szervezetet, társadalmi műhelyeket határon innen és túl. A fenti történet ugyanis igazolja, hogy nem a pártok paktumain kell alapulnia az új magyar alkotmánynak, hanem a húsz év tapasztalatain, a korábbi ciklus alkotmánytervezetein és azon a nyolc hónapos párbeszéden, amely munkát eddig elvégeztünk.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! 2004-ben egy érdekes, Európa többi országában a közérdeklődés középpontjába helyezett párbeszéd jött létre Habermas és Joseph Ratzinger között. A téma pedig a szabadelvű állam morális alapjairól szólt. Ebben a párbeszédben az önmagát vallási botfülűnek aposztrofáló Habermas kijelenti: a liberális állam rá van utalva polgárainak puszta modus vivendin túlmutató politikai integrációjára, ezért szükséges, hogy egyetemes jogrend és egalitárius társadalmi morál belülről úgy kapcsolódik a közösségi ethoszhoz, hogy az egyik konzisztensen következzék a másikból. Ratzinger válaszában kifejti: az emberi jogok csak azon előfeltevés alapján értékelhetők, hogy az ember mint ember, tehát tisztán az emberi nemhez tartozása révén alanya a jognak, hogy tehát léte önmagában értéket és normákat hordoz, amelyeket nem kitalálni kell, hanem megtalálni. A két szellemóriás párbeszéde rámutat az alapvető igényre, hogy a jogi normativitás előtt szükséges erkölcsi kérdésekben a társadalmi közmegegyezés, és az alkotmány csak akkor töltheti be rendeltetését, ha ez a közmegegyezés létrejött.
Témánk szempontjából ez a közmegegyezés a rendszerváltás időszakában tetten érhető volt, azonban jogos a csalódottság, mert azóta valóságos társadalmi párbeszédet alig folytattunk. Ezért válaszunk, de egyben kérdésünk is, hogy olyan alapértékekkel kell rendelkeznie az új alkotmánynak, ami hordozza a rendszerváltás alapértékeit, és olyan értékekkel rendelkezni, ami az útkeresés jegyében választ ad azokra a kérdésekre, amelyek az elmúlt húsz év gyakorlatában felvetődtek. Csak ilyen közmegegyezés biztosítja a történetiség megtartása mellett a jövőre vonatkozó elképzelések tartalmasságát és tarthatóságát.
Arno Anzenbacher a következőkben fogalmazza meg ezt a kívánalmat: a társadalmi megegyezésen alapuló ethosz minimális értéke nélkül egyetlen társadalmi intézmény sem tölti be funkcióját, sem önmagában, sem a társadalom egészében. A pluralista társadalom, mint amilyen a mienk is, csak olyan mértékig nevezhető társadalomnak, amilyen mértékig közösen elismert erkölcsi normarendszer minimális mértéke nélkül nem érthető emberi módon a házasság és a család.
Tisztelt Ház! Ha a rendszerváltás értékeiből indulunk ki, gondolván itt az 1989. június 16-ai Hősök terei tüntetésre, a román forradalom idején tanúsított magatartásunkra, nem tagadhatjuk meg az új alkotmány nemzeti és történelmi jellegét. A történelmi jelleg azonban nem azonos a történelmi alkotmánnyal, hiszen hazánk történetéből nem lehet a zivataros évszázadot, a kilencven évet, a negyven évet és a húsz évet kitörölni. A történetiség alatt Barankovics 1943-ban írt Magunk útján című tanulmányával azonosulva kijelenthetjük: egyetlen nemzedék sem tagadhatja meg múltját anélkül, hogy önmagát a nemzetből ki ne zárná, önmagát mint magyart meg ne semmisítené. Tehát történetiség alatt azt a felfogást értem, ami a Magnificat legszebb mondata: “Irgalma nemzedékről nemzedékre megmarad”, vagy a József Attila-i kifejezést: “Az őssejtig vagyok minden ős”. Nem értem azonban alatta a történelmi alkotmányt, mert ha ebben a kérdésben következetesek lennénk, úgy nem volna szükség írott alkotmányra. Hangsúlyozom, az elmúlt zivataros évszázadot nem lehet Magyarország történetéből kitörölni.
Mi akkor a kiindulópont, mi az az axióma, amire építhetjük értékeinket, amiben közmegegyezést lehet létrehozni? A rendszerváltás folyamatában 1956 örökségéhez tértünk vissza, ebből következik, hogy itt és most nem nyitunk vitát azon, hogy köztársasági államformát választunk, és nem nyitunk vitát arról, hogy parlamenti demokráciát kívánunk építeni. Nem mintha minőségileg a királyság rosszabb forma volna - gondoljanak Spanyolország, Dánia, Hollandia, Anglia, Svédország gyakorlatára -, vagy a prezidenciális rendszer nem volna működésképes, ezért közös kiindulópontként, axiómaként fogadjuk el, mint ahogy azt tette az első szabadon választott parlament, amely első teendőjeként 1956 mint közös kiindulópont törvénybe iktatását tartotta fontosnak. Ebből következik, hogy ezt a két kérdést axiómaként kell kezelnünk: köztársaságot és parlamenti demokráciát kívánunk építeni.
(13.30)
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A lényegi kérdés, hogy megtaláljuk azt a közös pontot, amely parlamentáris köztársaságokban a közjót tartalmazza, beleértve nemcsak a jó értelemben vett hagyományt, hanem a jövő nemzedék szolgálatát is. Kötelességem kijelenteni, hogy nem vagyunk alábbvalók egyetlen nemzetnél sem, és legyünk büszkék azokra az alkotmányos értékekre, amelyekkel egész Európát gazdagítottuk, amelyeket István király intelmeiben az idegenek befogadásáról írt.
Legyünk büszkék arra, hogy az Aranybulla fogalmazza meg elsőként a ius resistendit, az ellenállás jogát, de szükségesnek tartom rögzíteni azt a történelmi tényt is, hogy a vallásszabadságot először a tordai országgyűlés fogalmazta meg. Ezért a magyar jogfejlődés európai viszonylatban is jelentős értékeket tudhat magának. Másrészt felelősséggel tartozunk a jövendő nemzedékekért, ezért az alkotmány középpontjába kell állítani, hogy soha senki ezt az országot el ne adósíthassa, és soha ne teremthessen olyan helyzetet, amely a jövő nemzedéket lehetetleníti el. A fenntartható fejlődés záloga ez, ha biztosítjuk, hogy születhetnek gyermekek, és a megszületett gyermekek nem csak fizikai értelemben egészséges környezetben nőhetnek fel. Tisztelt Ház! Az egészséges környezet alatt értenünk kell az egészséges szellemi és lelki környezetet is. Ha az alkotmányozásnál ezt a két szempontot nem vesszük figyelembe - hiszen mindkét szempont társadalmi egyeztetéseken felmerült -, biztos, hogy utat tévesztünk.
A Gaudium et Spes zsinati okmány a közjó fogalmát a következőképp definiálja: “A politikai közösség tehát a közjó végett létezik, belőle meríti teljes igazolását és értelmét, benne gyökerezik veleszületett és saját joga.” A közjó pedig magában foglalja mindazokat a társadalmi életfeltételeket, amelyek között az emberek, családok és társulások teljesebben és könnyebben érhetik el végső céljukat. Ha tehát az alkotmányozás során alapvetően és elsősorban nem pártpolitikai érdekeket tartunk szem előtt, hanem nemzetpolitikai és társadalompolitikai értékeket, akkor olyan alapot teremtünk az új magyar alkotmánynak, ami méltó ezer évünkhöz, de biztosítja a jelenben és a jövőben élő minden ember teljesebb jogát.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az általam most felvetett kérdés egyben egy fontos tartalmi megközelítést is jelent. Az alkotmányban a normativitás olyan szintjét kell elérnünk, amely biztosítja, hogy mindenkinek, tehát a jogalkotóra nézve is kötelező szabályokat tartalmaz. Ha viszont korszerű és a jövőbe mutató alkotmányt kívánunk alkotni - és meggyőződésem, hogy mindenkit ez a jó szándék vezet -, úgy figyelembe kell vennünk a második és harmadik generációs alapjogokat, amelyeket azonban a normativitás szintjén csak az igényjogosultság módján lehet meghatározni. Tehát kétféle normativitás kell, világosan elkülönülő kétféle normativitást kell megfogalmazni az alkotmányban. Egyrészt az államnak az alapvető jogokat biztosítani kell, hogy egyetlen ember méltósága sem sérülhet. Biztosítani kell, hogy a hatalommal ne lehessen visszaélni, ugyanakkor igényjogosultságként meg kell tudni fogalmazni az állam viselkedését, normáit a jövő generáció érdekében. Ezt szolgálja majd a közpénzügyi fejezet és reményeim szerint azok az igényjogosultságként megfogalmazott harmadik generációs jogok, amelyek a jövőt szolgálják.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mint már korábban említettem, a közös kiindulópontunk - ahogy ezt az első szabadon választott Országgyűlés is rögzítette - 1956 öröksége. Bizonyos értelemben ma is vívja szabadságharcát a nemzet. 1956-ban Kodály Zoltán volt az, aki Zrínyi szózatával a kossuthi értelemben megfújta a tárogatót. Ezért ehhez az örökséghez híven legyen vezérlő eszménk az a mondat: ne bántsd a magyart! Ezt üzenjük a világon bárhol élő magyaroknak, Európának és minden nemzetnek.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
