DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ, az alkotmány-előkészítő eseti bizottság elnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az alkotmány-előkészítő eseti bizottság feladatát elvégezte, Magyarország alkotmányának szabályozási elveiről szóló javaslatát múlt év december 20-án az Országgyűlés elé terjesztette. Ezzel a tavaly nyáron útjára indult alkotmányozási folyamat új, magasabb szintű szakaszába lépett.
Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség és a Kereszténydemokrata Néppárt alkotta pártszövetség kezdettől fogva arra törekedett, hogy Magyarország új alkotmányának megalkotását a lehető legszélesebb alapokra helyezzük, a lehető legteljesebb egyetértésre alapozzuk. Ennek a célnak az érdekében szorgalmazta az alkotmányozással kapcsolatos közös gondolkodásnak a magyar jogalkotás során eddig még példa nélküli társadalmi dimenzióit, amelyekről részletesen is szólni fogok, és ennek érdekében nem lép át könnyedén azon, hogy az ellenzéki pártok a múlt év ősze óta távol maradnak az alkotmányozástól. Az elmúlt héten az ellenzéki pártok közös munkánkba történő visszatérésének elősegítése érdekében a Fidesz-KDNP frakciószövetsége azt a döntést hozta, hogy lemond az új alkotmány alapelveiről szóló javaslatnak kötelező jogi érvényre emeléséről. Így megteremti annak lehetőségét, hogy ne csak az alkotmány-előkészítő eseti bizottság javaslatában foglalt alkotmánykoncepció szolgáljon egyedüli tárgyalási alapként, hanem legyen módjuk az ellenzéki pártok képviselőcsoportjainak arra, hogy az alkotmányozás folyamatában saját elképzeléseiken alapuló törvényjavaslataikat mint lehetséges alternatívákat a tárgyalás és vita részévé tegyék.
(9.50)
Ennek érdekében Lázár János és Harrach Péter frakcióvezető urak módosító javaslatukat már előterjesztették, és ennek, illetve az említett politikai szándéknak ismeretében a bizottság javaslatának a természete óhatatlanul megváltozik - a továbbiakban azt nem szavazásra bocsátandó alkotmánykoncepciónak, hanem vitaanyagnak tekintjük, olyan, az Országgyűlés alkotmányozó tevékenységét szolgáló támogatásnak, amely az új alkotmány egyik lehetséges alapelvi rendszerét képezi. Mindez nem változtat azon a Házszabályon alapuló kötelezettségemen, hogy az alkotmány-előkészítő eseti bizottság elnökeként a bizottság javaslatában testet öltő elveket kifejtsem, az azok alapjául szolgáló argumentumokat előadjam, és egészében az alkotmánykoncepció ügyét a bizottság képviseletében védelmezzem. Ezt annál inkább is örömmel teszem, mivel a bizottság javaslatában megfogalmazott alapértékekkel, a koncepció alapirányaival és az abban szabályozott legtöbb részletkérdéssel magam is egyetértek és azonosulok.
Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország történelmének alkotmányozó korszakaiban még soha nem nyitották olyan szélesre a kapukat a társadalom előtt, mint ahogy azt mi most megtettük. Az alkotmány-előkészítő eseti bizottság kerülni kívánta azt a helyzetet, hogy saját elképzeléseinek mintegy foglyává válva ne legyen kellően fogadókész a társadalom és a közvélemény javaslataira, véleményére, ezért mielőtt a koncepció kimunkálásához fogott volna, igyekezett előzetesen ezeket a véleményeket, javaslatokat, észrevételeket megismerni. Bizottságunk felkérte az alapvető államhatalmi ágak, a jelenlegi alkotmányban nevesített állami szervek képviselőit és vezetőit, a nemzeti és etnikai kisebbségi önkormányzatokat, a helyi önkormányzati szövetségeket véleményeik, javaslataik közlésére. Bizottságunk hasonlóképpen felvette a kapcsolatot az egyetemek alkotmányjogi műhelyeivel, a Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Intézetével annak érdekében, hogy az alkotmányozással kapcsolatos nézeteiket megismerhessük. Külön véleményt kértünk a képviselőcsoportok által megnevezett 5-5, azaz összesen 25 társadalmi szervezettől, köztük a legjelentősebb egyházaktól. Ezen túlmenően a bizottság lehetővé tette azt is, hogy a testület címére bárki, legyen az magánszemély vagy más további társadalmi szervezet, szintén elküldhesse észrevételeit, és azok - hasonlóképpen a véleményadásra felkért szervezetek javaslataihoz - felkerüljenek a testület honlapjára.
Az alkotmánykoncepció bizottsági elfogadásáig, azaz 2010. december 20-áig összesen 247 beadvány érkezett bizottságunkhoz. Véleményt nyilvánított többek között tíz egyetemünk közül nyolc egyetem jogtudományi karának vagy alkotmányjogi tanszékének oktatói közössége, és a megküldött tanszéki, kari álláspontok mellett vagy helyett 15 neves egyetemi professzor, illetőleg oktató juttatta el hozzánk véleményét, javaslatát, korábbi cikkeit, tanulmányait. Szükségesnek tartom megemlíteni az Akadémia Jogtudományi Intézetének véleményét is. Felkérésünket mindösszesen három társadalmi szervezet utasította el. Az alkotmányozás néhány zsigeri ellenzője által meghirdetett társadalmi bojkott tehát csúfos kudarcot vallott. Mint arra már utaltam, egy ideig a három ellenzéki párt is részt vett a bizottság munkájában, a részkoncepciókat kidolgozó munkacsoportok tevékenységében, és közülük kettő távozását nem az alkotmány-előkészítő bizottság tevékenységével vagy döntéseivel indokolta.
Az alkotmánykoncepció kidolgozásával párhuzamosan számos konferenciára, kerekasztal-beszélgetésre, szimpóziumra is sor került. Különösen az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Pécsi Tudományegyetem jeleskedett az alkotmányozással kapcsolatos kérdések megvitatását szolgáló rendezvények terén. Bizottságunk az elmúlt hetekben három közmeghallgatást is tartott, amelyek során a munkavállalói és munkaadói érdek-képviseleti szervek, az egyházak, valamint a karitatív szervezetek képviselői nyilvánították ki a már benyújtott koncepcióval kapcsolatos véleményüket. A nemzeti konzultáció, mint tudjuk, a közeljövőben is folytatódni fog. A nagyszámú beérkezett észrevétel és javaslat nem kis mértékben segítette az alkotmány-előkészítő eseti bizottság munkáját az új alkotmány koncepciójának kidolgozásában.
Itt szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki szívén viselve Magyarország új alkotmányának ügyét, megtisztelte bizottságunkat véleményével és észrevételeivel. Külön köszönetet kell mondanom felkért szakértőinknek, akik a bizottság mellett nagy szerepet játszottak a koncepcióformálásban: Patyi András egyetemi docens úrnak, a Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Kara közigazgatási tudományok tanszéke vezetőjének, Varga Zs. András egyetemi docens úrnak, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara közigazgatási jogi tanszéke vezetőjének, Szalay Péter ügyvéd úrnak, illetve Seereiner Imre egyetemi adjunktus úrnak, aki szintén a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogi Kara közigazgatási jogi tanszékének oktatója.
Tisztelt Országgyűlés! Áttérve az alkotmányozás érdemi témáira, az első kérdés, hogy miért van szükség új alkotmányra. Egy esztendeje folyik erről a diskurzus, mégsem fölösleges az alkotmányozás indokainak rövid összegzése. Alkotmányozási kényszerről valóban nem beszélhetünk abban az értelemben, ahogy az 1848-ban, 1920-ban, 1945-ben vagy 1989-ben fennállott. Alkotmányozási kényszer valóban nincs; de alkotmányozási kötelezettségünk igenis van. Ez világosan következik a jelenlegi alkotmányunk átmeneti korszakra szóló, ideiglenes jellegéből. Mostani alkotmányunk preambuluma maga utal az új alkotmány megalkotásának szükségességére és ebből következően jelenlegi alkotmányunk provizórikus természetére. Az ebből fakadó kötelességre figyelemmel a rendszerváltás óta valamennyi Országgyűlés mulasztásban van. Nem véletlen, hogy az alkotmányozás szükségessége az elmúlt húsz évben rendre felmerült, sőt az 1994-98-as ciklusban az új alkotmány megalkotása előrehaladott állapotba került. Ennek kapcsán utalok arra, hogy akik ma arról beszélnek, hogy nincs szükség új alkotmányra, korábban egészen más véleményen voltak, így jellemzően az említett Horn-kormányzathoz köthető időszakban.
A ’89-es alkotmányozók megfelelő alkotmányos érzülettel rendelkeztek, amikor a rendszerváltó alkotmány provizórikusságát kimondták. Ez ugyanis abból következett, hogy a jelenlegi alkotmány rendelkezései többségének és egyben lényegi részeinek a kialakítására és elfogadására nem szabadon választott országgyűlés, hanem az utolsó pártállami parlament útján került sor. De nem volt legitimitása annak a Nemzeti Kerekasztalnak sem, amelynek résztvevői a rendszerváltozás alkotmányos feltételeit és szabályait kialkudták. Ezen a legitimitási deficiten az sem változtat, hogy 1989-ben egy demokratikus jogállam követelményeinek megfelelő alkotmány született. Mint ahogy az sem tette teljessé a jelenlegi alkotmány legitimitását, hogy azt a nemzet az elmúlt két évtizedben elfogadta, és intézményeit igénybe vette. Abból adódóan, hogy a jelenlegi alkotmány formai értelemben a régi, sztálinista alkotmány módosításaként jött létre, alkotmányunknak a legsötétebb Rákosi-korszakot idéző, 1949-es évszám csúfságát is viselnie kell.
(10.00)
Ettől a bélyegtől sem lehet másképp megszabadulni, mint az új alkotmány megalkotásával.
Jelenlegi alkotmányunk egyébként is több fogyatékosságban szenved. Szerkezete elavult alkotmányjogi szemléletet tükröz, egyes részei, rendelkezései egyenetlenek, értelmezési nehézségeket is felvetnek. Erre utal, hogy megfelelő alkotmány alkalmazásához az Alkotmánybíróság gyakori értelmezésére volt szükség. És bizonyos mértékben ezeket a problémákat tükrözi módosításainak - mármint az alkotmány módosításainak - egy része is. A rendszerváltozás kezdetétől eltelt húsz esztendő során továbbá számos olyan tapasztalatot szereztünk, amelynek hasznosítása alkotmányos rendszerünk működésének javítására szolgálhat.
Mindezek együttvéve vitathatatlan kötelességünkké és feladatunkká teszi új alkotmány megalkotását.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az alkotmány-előkészítő eseti bizottság kardinális kérdésnek tartotta, hogy egy olyan alkotmány megalkotására tegyen javaslatot, amely a nemzet önazonosságát, érzéseit, vágyait megfelelően tükrözve, emelkedett hangvételével az alkotmányos rendszerrel való azonosulást minden magyar számára biztosítani tudja. Nem szabad elfelejtkeznünk ugyanis arról, hogy miközben az alkotmány Magyarország legfontosabb jogforrása és a jogrend alapja, voltaképpen nemcsak jogszabály, hanem olyan élő keret, amely kifejezi a nemzet akaratát és azt a formát, amelyben élni szeretnénk. Ebből fakadóan szükségképpeni követelmény, hogy az alkotmány szövege lehetőség szerint nem legyen terjengős, technikai részleteket fölöslegesen szabályozó, hanem szorítkozzék az alapvető alkotmányos elvek és a leglényegesebb, kiemelkedő jelentőségű rendelkezések megfogalmazására.
E követelménnyel összefüggésben kell utalnunk arra, hogy az alkotmányos rendszer nem szűkíthető le a jogrendszer csúcsán álló kartális alkotmányra, hanem annak részeit alkotják az egyéb, alkotmányjogi tárgyú szabályok is, amelyeket javarészt alkotmányos rendszerünk mai struktúrájában a kétharmados törvények képezik.
A bizottság javaslata voltaképpen ebben a struktúrában nem irányoz elő túlzottan nagy változtatásokat, az arányokat azonban a szabályozási funkciókat illetően tovább módosítja a kétharmados törvények javára. Az alkotmányos biztosítékokat tekintve csak a legfontosabb garanciális szabályokat tartjuk szükségesnek az alkotmányban elhelyezni, míg a további garanciális jellegű részletszabályoknak a kétharmados törvények megfelelő keretül szolgálhatnak.
A javaslat a kétharmados törvények elnevezését - visszanyúlva a hagyományos magyar közjogi szóhasználathoz - sarkalatos törvényekre javasolja változtatni. A továbbiakban magam is ezt az elnevezést használom.
Végül, az alkotmányos rendszer egészének szabályozásához egyszerű többséggel elfogadandó törvények is hozzátartozhatnak, olyanok, amelyek nem garanciális jellegű rendelkezéseket tartalmaznak, vagy amelyek tekintetében az alkotmánybírósági jogvédelem önmagában is megfelelő biztosítékot képezhet. Mint az a javaslat egészében látható, a bizottság a sarkalatos törvények körét bizonyos mértékig szűkebben kívánja megvonni a jelenlegi kétharmados szabályozási körben.
Az imént részletezett szempontoknak megfelelő alkotmány kevésbé lesz kitéve az életviszonyok és egyéb körülmények változásaiból adódó módosítások kényszereinek. Ez múlhatatlanul fontos az alkotmányos rendszer és különösen az alkotmány tekintélyének, kiváltképpen stabilitásának biztosítása érdekében, amely utóbbi megint csak alapvető alkotmányos követelmény. Az alkotmány ugyanis fundamentális értékek rögzítésére szolgál, és ezért fontos az állandóságának biztosítása. De csak az az alkotmány méltó és alkalmas a stabilitásra, amely valóban csak fundamentális értékeket tartalmaz.
Ezzel a gondolattal függ össze az alkotmány módosításának szabályaival kapcsolatos javaslatunk is, amelynek értelmében az alkotmány módosításához két egymást követő Országgyűlés kétharmados többségére legyen szükség. Ez a megoldás több európai országban, így Svédországban, Dániában, Spanyolországban és Görögországban is alkalmazott. Azzal az előnnyel is járna továbbá, hogy a szükségképpen eltérő politikai erőviszonyokat tükröző parlamentek általi együttes alkotmányformálás az alkotmányozás ügyét a napi politikai viszonyok fölé emelné, és egyszerre váltaná ki az alkotmányozó nemzetgyűlés intézményét, illetve az alkotmány megváltoztatásának népszavazás útján történő megerősítését is.
Visszatérve az alaptörvény szabályozási körének csökkentésére, megemlítem, hogy a koncepció több olyan területet is sarkalatos törvényekben javasol szabályozni, amelyek jelenleg az alkotmányban találhatók. Ilyen például a népszavazásra vonatkozó rendelkezések kibontása, a rendkívüli helyzetekre és jogrendre vonatkozó szabályok részletei vagy a választójog kérdéseinek szabályozása, de csökkenteni szükséges a kormányzat és a közigazgatás működése egyes kérdéseinek alkotmányi szintű szabályozását egyszerű feles törvényekben való elhelyezés mellett, és feltétlenül indokolt mellőzni olyan, a mai alkotmányban megtalálható szabályokat, amelyek nem rendelkeznek valóságos normatartalommal.
Ez az alkotmányozási módszer egyben kellő időt biztosít az Országgyűlés számára az alkotmányos rendszer egészét képező intézményrendszer gondos és megfontolt kiépítésére.
Ezzel összefüggésben térek ki a mostani alkotmányozást támadó azon alaptalan bírálatokra, miszerint az alkotmányozásra nem hagynánk elegendő időt. Ha figyelembe vesszük azt, hogy az alkotmányozás folyamata az elmúlt év nyarán kezdődött, és hogy az alkotmányos rendszer egészének kiépítése terveink szerint az év végéig tart, könnyen belátható, hogy a mintegy másfél évig tartó folyamat bőven meghaladja újkori történelmünk valamennyi korábbi alkotmányozási folyamatának idejét.
Tisztelt Országgyűlés! Minden alkotmány ethoszát az határozza meg, hogy milyen alapértékeket tartalmaz, illetve hogy mely alapértékekre helyez kiemelt hangsúlyt. Az alkotmányos alapértékek kifejezésére egy alkotmányban többféle eszköz is szolgál. Ilyen eszköz az alkotmány preambuluma, szerkezeti felépítése, az alkotmány elején elhelyezett, legfontosabb értéküzeneteket tartalmazó rendelkezései, de természetesen összességében az alkotmány valamennyi rendelkezése és szabálya alkalmas arra, hogy a fundamentális értékeket kifejezésre juttassa.
Az alkotmány-előkészítő bizottság koncepciója mindenekelőtt tartalmazza azokat az egyetemes alkotmányos értékeket, amelyek minden, az alkotmányossági követelményeknek megfelelni kívánó alkotmány nélkülözhetetlen értékkészletéhez tartoznak. Ezek: a népszuverenitás és a demokrácia eszméje, a hatalommegosztás elve, a jogállamiság, a jogegyenlőség követelménye, illetve az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen szabadságának és alapvető jogainak tiszteletben tartása és védelme.
A bizottság alkotmánykoncepciója ezeknek az alapértékeknek a kifejezésre juttatásában két tekintetben is előrelépést mutat jelenlegi alkotmányunkhoz képest.
(10.10)
Az egyik változás abban áll, hogy míg a jelenlegi alkotmányunk a hatalommegosztás elvét tételesen nem tartalmazza, és arra csak az alkotmány egyéb rendelkezéseiből következtethetünk, a bizottságunk arra tesz javaslatot, hogy ez az elv - hasonlóan a többi, már említett alkotmányossági követelményhez - kifejezett megfogalmazásra kerüljön.
A másik változtatás az alkotmány szerkezetével kapcsolatos. A jelenlegi alkotmányunk ugyanis méltatlanul hátrasorolja az alapvető jogokra vonatkozó szabályokat, amelyek elhelyezésére csak az államszervezetre vonatkozó részeket követően, az alkotmány XII. fejezetében került sor. A tárgyalt kérdések sorrendjének megválasztása, az alkotmány erre épülő szerkezeti felépítése önmagában is fontos üzenetet tükröz. Mai modern értékfelfogásunknak nem felel meg az alapvető jogok katalógusának jelenlegi elhelyezése. Az nem jó üzenetet közvetít, ezért az alkotmány-előkészítő eseti bizottság arra tesz javaslatot, hogy az alapvető jogokat és kötelezettségeket tartalmazó rendelkezéseket az államszervezetre vonatkozó szabályozást megelőzően, a legfontosabb alapértékeket összefoglaló alapvető rendelkezéseket követően, vagyis lényegében az alkotmány első felében helyezzük el.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az egyetemes alkotmányos alapértékek mellett a bizottságunk kiemelkedően fontos kérdésnek tekintette azt, hogy Magyarország alkotmánya a nemzeti összetartozás eszméjét minden tekintetben magán viselje, vagyis hogy alaptörvényünk nemzeti alkotmány legyen. Kiindulva abból az igazságból, hogy csak annak a nemzetnek lehet jövője, amely büszke múltjára, megőrzi és ápolja hagyományait, külön hangsúlyt fektettünk történelmi múltunk vállalásának alkotmányos megjelenítésére. A bizottságnak nem képezte feladatát a preambulum szövegszerű megfogalmazása, azonban a koncepcióban igyekeztünk az előbbi követelmények tekintetében megfelelő iránymutatást adni.
Ennek értelmében a koncepció az új alkotmánnyal szembeni elvárásként fogalmazza meg több mint ezeréves történelmi múltunknak, a kereszténység történelmünkben betöltött szerepének, valamint történeti alkotmányunk értékeinek megfelelő méltatását. A bizottság elengedhetetlennek tartja az utalást a Szent Koronára mint a magyar államiság és egyben az alkotmányos állami folytonosság kifejezőjére. Emellett az új alkotmány preambulumának feltétlenül szólnia kell az önkényuralom ellen szabadságküzdelmeinkről, és tartalmaznia kell a szabadság és a társadalmi szolidaritás eszméjének méltatását is.
A legfontosabb alapértékeink megfogalmazására azonban nemcsak a preambulum szolgál. A bizottságunk javaslata értelmében a preambulumot az alapvető rendelkezések címszó követi, amely szintén a legfontosabb alapértékek kifejezésének a foglalata. E címszó alatt javasoljuk az államforma rögzítését, az erőszakos és monolitikus hatalomgyakorlás tilalmának kimondását, illetve az ilyen törekvésekkel szembeni, az 1222-es Aranybullában rögzített ellenállási jog szellemiségére emlékeztető, törvényes úton történő fellépés jogának a rögzítését. Itt tartjuk helyesnek szabályozni a nemzeti összetartozás eszméjének megfogalmazását annak hangsúlyozásával, hogy Magyarország felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért. A javaslatunk szerint itt kerülnének szabályozásra, illetve rögzítésre a nemzeti jelképek és a nemzeti összetartozás egyéb szimbóluma és rekvizituma, himnuszunk, illetve nemzeti ünnepeink, köztük az állami ünnep is.
Ennek kapcsán egy tartalmi kérdésre is kitérek, jelesül arra a javaslatra, hogy a hagyományos három színű nemzeti zászló mellett intézményesítsük az állami lobogó fogalmát is, amely a címerrel egyesített nemzeti színek használatát jelentené. A bizottságunk magáévá tette ezt a javaslatot. Jeleznem kell azonban, hogy a közvélemény köréből több, fenntartásokat hangsúlyozó vélemény is beérkezett ezzel kapcsolatban.
A bizottság az alapvető rendelkezések körében fontosnak tartja hangsúlyozni Magyarországnak az európai népek szabadságának, jólétének és biztonságának kiteljesítésében, valamint az európai egység megteremtésében betöltendő szerepét, kifejezetten utalva Magyarország európai uniós tagságára. Átvenni javasoljuk a hatályos alkotmánynak azokat a rendelkezéseit is, amelyek a világ valamennyi népével és nemzetével való együttműködés fontosságát és az ebből fakadó nemzetközi jogi konzekvenciákat hangsúlyozza, illetve részletezi.
Az alkotmány-előkészítő eseti bizottság arra tesz javaslatot, hogy a jogegyenlőség alkotmányos elvét az új alkotmány ne az alapvető jogok fogalmi körében tárgyalja, hanem azt onnan kiemelve ugyancsak az alapvető rendelkezések címszó alatt helyezze el. Ezt nemcsak az adott jogelv fontossága indokolja, hanem az is, hogy a jogegyenlőség követelménye a jogrend egészét átható princípium.
Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmányos alapértékek tekintetében utalnom kell új hangsúlyok megjelenésére is. Tudjuk jól, hogy minden alkotmány bizonyos fokig korának lenyomata és többé-kevésbé válasz a közvetlen megelőző korszak problémáira. Az 1989-es alkotmánymódosítás, amelynek feladatát a négy évtizedes kommunista diktatúra lebontása képezte, ugyancsak magán viseli ezeket a jellegzetességeket. A 40 éves önkényuralmi rendszer az individuum és az egyéni autonómia megtörésére és felszámolására törekedett, és egyben egy hamis kollektivista szemléletet kultivált. Ennek visszahatásaként 1989-ben elsősorban az individuum jogaira, az ember, a polgár autonómiájának a megteremtésére koncentráltunk. Ezt helyesen tettük, és ennek következtében a rendszerváltozás olyan történelmi értékeit teremtettük meg, amelyeket az önök elé terjesztett mostani alkotmánykoncepció is átvesz és megőriz. Ugyanakkor nem fektettünk kellő hangsúlyt a közösségi értékek és érdekek szükséges mértékben történő megfogalmazására és megvédelmezésére. Ezt a hiányt most pótolnunk kell.
A nemzeti közösség ügyéről már említést tettem. Hasonlóan fontos a társadalom és a nemzet legkisebb építőkövének, a családnak és ezzel összefüggésben a házasság intézményének a mostaninál hangsúlyosabb, kiemelt védelme. A bizottságunk javasolja az Alkotmánybíróság több határozatában is megtestesült értelmezésének és gyakorlatának magába az alkotmányba történő átültetését, annak kimondását, hogy a házasság a férfi és a nő legalapvetőbb, legtermészetesebb közössége. Hasonlóan fontosnak tartjuk a gyermek megfelelő testi, szellemi, erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelem és gondoskodás alkotmányos tételének megerősítését.
Az alkotmány-előkészítő eseti bizottság kiemelkedően fontos követelménynek tekinti a nemzeti közvagyon megőrzését, továbbá azt, hogy a közvagyon és a közpénzek rendeltetését a közérdek szolgálata és a közszükségletek kielégítése képezze, oly módon azonban, hogy az nem csökkentheti a nemzet jövendő generációinak lehetőségét majdani szükségletei kielégítésében.
Fontos kimondani a közvagyonnal történő hatékony gazdálkodás követelményét és az ehhez kapcsolható elszámolási felelősséget.
(10.20)
A közösségi érdekek felértékelődése tulajdonképpen a jövő kihívásai felé fordítja figyelmünket. Alkotmányunknak egyszersmind a XXI. század kérdéseire is választ kell adnia.
Az alkotmány koncepciója nem tér ki részletesebben természeti erőforrásaink megőrzésére, az azokkal való, a jövő nemzedékek érdekeit szem előtt tartó gazdálkodásra, a fenntartható fejlődés problémáira. Ezeknek a kérdéseknek a részletesebb érintését bizottságunk több tagja is hiányosságnak tekinti, és ebben a bizottság elnöke is osztozik. Úgy gondoljuk azonban, a vita alkalmas lesz arra, hogy e kérdésekre az alkotmányozók figyelmét felhívjuk, és a megalkotandó alkotmányt e tekintetben is teljessé tegyük. A nemzeti értékek jegyében ugyanez vonatkozik az egyetemes és a nemzeti kulturális örökség megőrzésére, illetőleg a nyelv védelmére vonatkozó javaslatokra is.
Tisztelt Országgyűlés! A következő témakört az alapvető jogok és kötelességek kérdésköre alkotja. Felszólalásom előbbi részleteiben az alkotmányos alapértékek elemzése kapcsán ezt a területet részben már érintettem. Ezekre nem visszatérve a következőket kívánom kiemelni.
Az alkotmány koncepciója arra tesz javaslatot, hogy az új alkotmány a jelenlegi alkotmányban foglalt szabályozásnak megfelelően biztosítsa valamennyi alapvető emberi és állampolgári jogot. Az alapvető jogok katalógusát illetően a nemzetközi egyezmények és ezen belül is alapvetően az európai nemzetközi gyakorlat az irányadó, ami lényegében azt jelenti, hogy az alapvető jogok európai chartájában szereplő valamennyi alapjog alkotmányos védelme biztosításra kerül. A bizottság az alapvető jogok biztosítását és érvényesülését természetjogi alapokra javasolja helyezni. Ez világosan kitűnik a koncepció szövegének az alapvető rendelkezések 7. pontjában foglalt megfogalmazásából.
Az alapvető jogok korlátozásával kapcsolatosan a bizottság a nemzetközi jogi és a hazai alkotmánybírósági gyakorlat ötvözésére tesz javaslatot. A javasolt szabályozás nemzetközi jogi pillérét az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és szabadságok védelméről szóló, Rómában 1950. november 4-én kelt egyezmény képezi, amelynek hazánkon kívül szinte valamennyi európai ország is részese. A koncepció lényegében ennek az egyezménynek a megoldását alkalmazza akkor, amikor a korlátozási okok között számba veszi az erkölcsi tényezőt is.
A szabályozás másik pillére pedig a lényeges tartalomkorlátozások tilalmával kapcsolatosan kialakított alkotmánybírósági gyakorlat, a szükségességi-arányossági teszt alkalmazása. A bizottság ennek az alkotmánybírósági gyakorlatnak az új alkotmányba történő beemelésére is javaslatot tesz. A két pillérre épített korlátozási szabályozás az alapvető jogok gyakorlásának, más jogokkal való ütközésének és a közérdek védelmének a kérdéseit a legkényesebb igényeket kielégítően rendezi.
Az egyes alapvető jogokat illetően részletekbe nem bocsátkozom, csupán három alapvető joggal kapcsolatban szeretnék megjegyzést tenni. Az egyik az emberi élet védelmének a kérdése. Ennek kapcsán az alkotmány-előkészítő eseti bizottság vállalta annak kimondását, hogy alapvető emberi jogként minden ember életét fogantatásától kezdve védelem illeti meg; az emberi élet és méltóság sérthetetlen.
A másik kérdés a lelkiismereti és vallásszabadsággal összefüggésben az állam és az egyház szétválasztásának kérdése. Ezt a koncepciót az egyházak és vallási közösségek önállóságának a kimondásával javasolja megfogalmazni. Az alkotmány közhatalom gyakorlásával egyetlen nem állami szervet sem hatalmaz fel, így az egyházakat sem. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy még a pártok számára sem teszi lehetővé a közvetlen hatalomgyakorlást. Vagyis természetesen az egyházak a jövőben sem gyakorolhatnak semmiféle közhatalmi hatáskört.
Harmadikként a munka és foglalkozás szabad megválasztásával kapcsolatosan fontosnak tartom kiemelni, hogy a koncepció államcélként fogalmazza meg a magyar állampolgárok mind teljesebb foglalkoztatásának biztosítását. Itt jegyzem meg, hogy a gazdasági, szociális és kulturális jogok biztosítását illetően a koncepció hasonló megoldást javasol a jelenlegi alkotmányéhoz, jelesül ahol az adott jog természeténél fogva nem mindenkihez külön feltétel nélkül automatikusan kapcsolódó jog - mint például az alapfokú oktatásban történő részvétel, ami mellesleg kötelezettség is -, ott az adott jog biztosítását az alkotmány állami kötelezettségvállalások előírásával biztosítja.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az államszervezet alkotmányos berendezkedésének ismertetésére áttérve általánosságban le kell szögeznem, hogy az alkotmány-előkészítő eseti bizottság az államszervezetet illetően lényegesnek tekinthető változást az alkotmányos szabályozás szintjén nem javasol. Így a koncepció érintetlenül hagyja az alapjaiban 1848-as törvényekben megteremtett parlamentáris kormányforma intézményét. Ennek megfelelően a koncepció érvényesülése esetén változatlan marad az, hogy a végrehajtó hatalom élén álló kormány megbízatása a törvényhozó hatalmat gyakorló Országgyűlés bizalmától függ, valamint hogy a kormány az Országgyűlésnek a működéséért felelősséggel tartozik. A parlamentáris kormányforma konstrukciójának megfelelően a köztársasági elnököt továbbra sem terhelné politikai felelősség, és intézkedéseihez az alkotmányban meghatározott körben az új alkotmány is az illetékes miniszter, illetve a miniszterelnök ellenjegyzését írná elő.
Az alkotmány-előkészítő eseti bizottság vizsgálta a kétkamarás parlament visszaállításának kérdését, végül csaknem egyhangú szavazással ezt a megoldást elvetette.
Az államszervezet működése tekintetében csupán néhány változtatásra tesz javaslatot a bizottság, amelyet az elmúlt néhány év politikai tapasztalatainak tanulságaként ajánl az Országgyűlés figyelmébe. Az egyik javaslat az Országgyűlés feloszlatásának lehetőségét tenné könnyebbé. Az alkotmánykoncepció e tekintetben azt tartalmazza, hogy az Országgyűlés a jelenlegi szabályozáshoz képest már akkor is feloszlatható legyen, ha tizenkét hónapon belül legalább három esetben vonja meg a kormánytól a bizalmat, illetve ha a költségvetést nem fogadja el. Feloszlatható lenne az Országgyűlés a javaslat szerint kivételesen akkor is, ha az súlyos bizalomvesztés okából előállott alkotmányossági-politikai válság feloldását szolgálná.
A másik javaslat a konstruktív bizalmatlansági indítvány átalakítására irányul. A változás abban állna, hogy az országgyűlési képviselők által kezdeményezett bizalmatlansági indítvány előterjesztéséhez az alkotmány nem írná elő új miniszterelnök jelölését. Ez a javaslat a kormány parlament előtti felelősségének érvényesítését tenné hatékonyabbá, leválthatóságának könnyebbé tétele útján.
Az alkotmánykoncepció az előbbieken kívül két további változtatást tartalmaz, mégpedig a köztársasági elnökkel kapcsolatban. Olyan helyzetekről van szó, amelyekre eddig szerencsére még nem volt példa. Az egyik javaslat a köztársasági elnök helyettesítése kapcsán az elnöki hivatalt átvevő házelnök államfői joggyakorlását mentesítené minden, ma meglévő alkotmányos korlátozástól. A másik javaslat a köztársasági elnök esetleges büntetőjogi felelősségre vonásának szabályozási hiányosságait igyekszik pótoltatni.
Tisztelt Országgyűlés! Az Alkotmánybíróság az elmúlt két évtizedben mind az államszervezet működésével kapcsolatban, de ezen túlmenően is több nagyon fontos alkotmányértelmező döntést hozott.
(10.30)
Az alkotmány-előkészítő eseti bizottság javasolja ezek közül a legfontosabbakat magába az új alkotmányba is beépíteni. Az alapvető jogok korlátozásával kapcsolatban már említettem egy ilyen, a határozatok sokaságával kialakított és állandóvá vált gyakorlatot, a szükségességi-arányossági teszt alkalmazását. Ilyen nagy jelentőségű alkotmánybírósági döntés továbbá az az országos népszavazással kapcsolatos alkotmányértelmező határozat, amelynek értelmében alkotmány módosítását eredményező ügydöntő népszavazásra nincs lehetőség. Mivel a koncepció az országos népszavazásra bocsátható tárgyak körének meghatározását alkotmányban szabályozandó kérdésként kezeli, a bizottság arra is javaslatot tesz, hogy az említett alkotmánybírósági alkotmányértelmezést az új alkotmány szabályaiba iktassuk be.
Közvetlenül az államszervezet működésével kapcsolatosan két alkotmánybírósági döntést tart a bizottság szükségesnek az új alkotmányba beépíteni. Mind a kettő a köztársasági elnök és a kormány viszonyával kapcsolatos az államfői hatalomgyakorlás összefüggésében. A bizottság javasolja, hogy az új alkotmány közvetlenül is tartalmazza azt a szabályt, hogy a köztársasági elnök a kormány, a miniszterelnök, illetve a miniszter előterjesztésének teljesítését csak akkor tagadhatja meg, ha az jogszabályba ütközik, illetve az államszervezet demokratikus működését súlyosan zavarná. A másik beépítendő alkotmánybírósági határozat értelmében a kitüntetésekre vonatkozó javaslat csak akkor lenne megtagadható, ha az az alkotmány által védett értékeket sértene.
Tisztelt Képviselőtársaim! Komoly fogyatékossága jelenlegi alkotmányunknak, hogy szinte semmit sem tartalmaz a közpénzügyekről. A mai kor igényeinek megfelelő alkotmányokban ezeknek a kérdéseknek legalapvetőbb szintű szabályozása elengedhetetlen. Az alkotmánykoncepció javaslatot tesz ennek a hiányosságnak a pótlására, az új alkotmányban a közpénzügyek legalábbis elemi szintű szabályozására. Részletekbe e tekintetben sem kívánok bocsátkozni, csupán arra utalok, hogy a koncepció közzététele óta közéletünkben elhangzott felvetések szükségesnek ítélik a felelőtlen költségvetési gazdálkodás alkotmányos korlátainak megteremtését. Úgy gondolom, ezek is olyan jogos felvetések, amelyek a vita eredményeként megfelelő szabályozás kialakítását fogják eredményezni új alkotmányunkban.
Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmány-előkészítő eseti bizottságnak az igazságszolgáltatást érintő leglényegesebb javaslatát a közigazgatási bíróság felállítása képezi. Számos, ezt szorgalmazó jelzést mérlegelve jutott bizottságunk arra a meggyőződésre, hogy a közigazgatás törvény alá rendelésének fenntartása érdekében szükség van működése és cselekménye törvényességének és célszerűségének önálló közigazgatási bíróságok útján történő felülvizsgálatára. Az alkotmánynak azt is szabályoznia kell, hogy a közigazgatási bíróság hogyan illeszkedik az igazságszolgáltatás rendszerébe. Ennek konkrét módjára a koncepció nem tett javaslatot.
A bírói függetlenség garanciáit a mostani alkotmányos szabályozáshoz hasonlóan a koncepció sarkalatos törvényre bízza. Egy kardinális követelményt azonban, jelesül a bírák elmozdíthatatlanságának és áthelyezésének az alapelvét - amely alól, megjegyzem, sarkalatos törvény kivételt tehet, hiszen létezik alkalmatlanság és fegyelmi elmozdítási ok is -, tehát ezt az alapelvet bizottságunk az új alkotmányban fontosnak tartja kimondani. A bizottság az igazságszolgáltatási tradíciók nyomán javasolja az igazságszolgáltatás legmagasabb szintjén álló bíróság elnevezését a nyelvtanilag is hibás Legfelsőbb Bíróságról a hagyományos Kúria elnevezésre változtatni. A bizottsági vitában más hagyományos bírói fórum megnevezések használatát is szükségesnek tartották a bizottság tagjai, így például a törvényszék elnevezésének a használatát. Erre a javaslat kizárólag azért nem tér ki, mert az igazságszolgáltatási fórumrendszer szabályozását a koncepció értelmében sarkalatos törvény valósítaná meg.
Lényeges változás továbbá, hogy miközben a koncepció változatlanul a Kúria feladatának tekinti a jogegység biztosítását, a mindenkire kötelező jogegységi határozat eszközét alkotmányi szinten nem írná elő. Ez azt jelentené, hogy a Kúria számára jogilag kötelezően követendő határozati formák nem állnának rendelkezésre. Az igazságszolgáltatás régi és újabb tapasztalatai azt mutatják, hogy a jogegység biztosítására az erre hivatott legmagasabb szintű bíróság kötelező érvényű eszközök nélkül is képes.
Az alkotmány-előkészítő eseti bizottság a bíróságok igazgatását illetően nem tesz változtatásra javaslatot. Ez nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az alkotmányos rendelkezések keretein belül sarkalatos törvényben a bírósági reform tapasztalatai hasznosításra kerüljenek.
Az új alkotmány koncepciója az ügyészséget az igazságszolgáltatás közreműködőjének tekinti, és ezt minősíti alapvető feladatának. Az alkotmány-előkészítő eseti bizottság irányadónak fogadta el az ügyészség nemrégiben történt alkotmánymódosítással megerősített államszervezeti helyét, így a koncepció az ügyészséget illetően semmilyen érdemi változtatásra nem tesz javaslatot.
Az új alkotmány koncepciója említést tesz a közjegyzőkről, akikre törvény igazságszolgáltatási feladatokat ruházhat, illetve az igazságszolgáltatásban közreműködő ügyvédekről.
Végül szólnunk kell, tisztelt képviselőtársam, az Alkotmánybíróság intézményéről. Az alkotmánykoncepció az Európában többségében uralkodó modellt követve az alkotmánybíráskodás funkciójának ellátására változatlanul az Alkotmánybíróságot intézményesíti. A bizottság javaslata az alkotmányvédelem pontos eszközrendszerének részletezésére nem vállalkozik. Ebben a jelenlegi alkotmányos megoldást követi. Ebből következően a hatáskör és az eszközrendszer pontos meghatározása, hasonlóan a jelenlegi szabályozáshoz, sarkalatos törvény tárgyát fogja képezni.
Tisztelt Országgyűlés! Jó néhány állami szervről, köztük magáról az önkormányzati szervek rendszeréről nem tettem említést. Ennek az a magyarázata, hogy ezeket a szerveket illetően vagy egyáltalán nem beszélhetünk változásról, vagy azok olyan speciális jellegű módosulások, amelyeknek az alkotmányos rendszer egészét illetően nincsen nagyobb jelentőségük. Ez nem jelenti azt, hogy a vita során az államszervezet egészének részletkérdéseként ne kerülhetnének szóba.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az új alkotmány megalkotása hatalmas, megtisztelő és különösen felelősségteljes feladat. Úgy gondolom, hogy abban részt venni, tudásunkat, javaslatainkat közkinccsé tenni az egész nemzettel szembeni kötelességünk, és ezen nemcsak a mai generációt, hanem a jövendő nemzedékeket is értem. Az alkotmányozás egyben jó alkalom a megosztó árkok feletti hídverésre. Választóink azt várják tőlünk, hogy kezdjük el ennek a hídnak a megépítését. Ennek jegyében bocsátom vitára az alkotmány-előkészítő eseti bizottság javaslatát. Alkossuk meg közösen a nemzeti megújulás és az összefogás magyar alkotmányát.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
