DR. VARGA ISTVÁN
DR. VARGA ISTVÁN
DR. VARGA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Valóban történelmi pillanatban vagyunk itt az ország Házában, a zászló és a történelmi címerek között, és mindannyian tudjuk, hogy a jelenlegi nemzeti kormánynak törvényes felhatalmazása van arra, hogy a XXI. századi magyar alkotmányt megalkossa. Minden feltétel adott, ezt várják tőlünk a választópolgárok, és ezt várja tőlünk a magyar közvélemény, ezt várják tőlünk a határon túl élő magyar honfitársaink, ezt várják tőlünk azok a magyarok, akik New Yorkban, Kanadában, Jeruzsálemben vagy Dél-Afrikában élnek. Ezt a feladatot kell az elkövetkezendő napokban teljesíteni.
A mi 1100 esztendős, sokszor tragikus, de mindenképpen hősi történelmünknek páratlan gazdag tára van. És mielőtt mondandómat elkezdeném, szeretném önöket emlékeztetni - bizonyára mindenki tudja -, hogy 1833-ban ezen a napon Márai Sándor szülővárosában, Kassán bemutatták először a Bánk bánt. Ehhez kapcsolódik természetesen a már korábban elmondott és talán egy kicsit a történeti alkotmányra is utaló eszmefuttatásom, hogy amikor a harmadik nemzeti kormány miniszterelnöke, Orbán Viktor letette az esküt, ez az Aranybulla 1222-es kihirdetésének napja volt. A Bánk bán és az Aranybulla - mindenki tudja - valami módon kapcsolódik egymáshoz.
De ez az alkotmányozás nemcsak a mai napról szól, hanem a következő napról is. És engedjék meg nekem, hogy ebben a Házban emlékeztessem önöket arra, hogy 1867. február 17-én a következő hangzott el: “A magyar országgyűlésnek komoly, higgadt és ünnepélyes kijelentéseivel szemközt, kell hogy aggodalmaink megszűnjenek, minélfogva örömmel ragadjuk meg az alkalmat, hogy Magyarország alkotmányát helyreállítsuk, s e czélból a magyar felelős miniszteri kormányt megalakítsuk. E szilárd eltökélésünk zálogáúl kedvelt hívünket nagyságos és tekintetes Csikszentkirályi és Krasznahorkai gr. Andrássy Gyulát egyúttal miniszterelnökül kinevezzük.” Nyilvánvaló, hogy Ferenc József volt. És Andrássy Gyula, azt hiszem, emlékeztethet bennünket, képviselőtársaim, arra, hogy kik ültek ebben a Házban az elmúlt száz esztendőben: gróf széki Teleki Pál, Imrédy Béla, Bárdossy László, Antall József. És milyen külügyminisztereink voltak!
Engedjék, hogy a történelmi okfejtést egy keserű dologgal is hadd egészítsem ki, nevezetesen, hogy volt az utolsó magyar király koronázásának egy híres külügyminisztere, Bánffy gróf, akinek a híres trilógiája is eszembe jut és zakatol bennem: Megszámláltattál…, És híjjával találtattál, Darabokra szaggattatol. Ez is tanulsága ennek a napnak és ennek az alkotmányozásnak.
Kedves Képviselőtársaim! Mindössze három dologgal szeretnék foglalkozni felszólalásom keretében. Egyrészt arról szeretnék beszélni, amiről Schiffer képviselő úr is beszélt, illetve minden, a joghoz, az alkotmányhoz értő vagy nem értő jogtudós és guru, szakember és nem szakember, nevezetesen: kell-e Magyarországnak alkotmány vagy nem, van-e alkotmányozási kényszer, vagy ahogy egy professzor sokkal szebben fogalmazott, van-e alkotmányozási szükséghelyzet Magyarországon?
Azt gondolom, hogy nem csak arról kellene szónokolni és beszélni, hogy az a mostani toldozgatott-foltozgatott alkotmányunk, amely az 1949-es számot viseli, az valóban egy rossz és eltűnőfélben lévő kommunista diktatúrára emlékeztet, és nyilvánvaló, hogy tartozunk annyival az utókornak és magunknak is, hogy ezt a gyalázatos számot végre eltöröljük. De nem csak arról van szó, hogy milyen számot visel ez az alkotmány, mert hosszú polémiákat folytattak vagy folytatnak alkotmányjogászok, beleértve az általam egyébként nagyon tisztelt Sólyom Lászlót is, hogy kell-e, lehet-e, szükséges-e új alkotmány. Azt gondolom, hogy a vitában eddig elhangzottak és az érvek egyértelműen mindannyiunkat arról győznek meg, hogy a XXI. század kihívásainak ez a toldozgatott-foltozgatott alkotmány nem felel meg, és nem felelt meg az elmúlt húsz esztendőben sem.
Engedjék meg, hogy én ne elméleti jogászként vagy gyakorlati jogászként világítsam meg önöknek a problémámat, hanem elsősorban arról beszéljek, hogy mit jelent Magyarországon és a világon mindenütt az alaptörvény, az alkotmány. Az alkotmány véleményem szerint egy iránytű, egy tájékozódási pont, egy világítótorony. Aki azt be tudja nekem bizonyítani, hogy az 1949-es toldozgatott-foltozgatott alkotmány a következő, a XXI. század magyarságának, az egységes magyar társadalomnak, a magyar nemzetnek iránytű, azt gondolom, az rosszul olvasta ezt az alkotmányt. Ez az alkotmány igazán semmilyen kihívásnak nem felel meg, és semmilyen indok nincs az ellen, hogy ezt az alkotmányt egyszer és végérvényesen egy új alkotmánnyal cseréljük fel akkor, amikor erre minden politikai és jogi felhatalmazásunk megvan és megvolt. Én azt gondolom tehát, hogy ez az álságos vita, amely az alkotmányozási szükséghelyzetről, illetve arról szól, hogy talán mégis jobb lenne, ha népszavazással vagy más formában megerősítenénk, ez egyetlenegy következményhez vezet, hogy nem lesz Magyarországnak új alkotmánya.
Én azt gondolom, hogy a nemzeti egyetértés kormánya mindent megtett és mindent megtesz a nemzeti konzultáció keretében azért, hogy a magyar társadalom legszélesebb rétegei bevonásra kerüljenek az alkotmányozásba, minden feltétel adott ahhoz, hogy bárki beleszóljon. És nagy örömmel állapítottam meg, hogy visszatért az eltévedt bárányka, a Lehet Más a Politika nevezetű új pártunk is visszatért az alkotmányozáshoz vagy kvázi visszatért. Ebből következik álláspontom szerint, hogy igenis nemzeti konszenzussal el lehet fogadni az alkotmányt.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon fontos és nagyon lényeges kérdés véleményem szerint a preambulumról beszélni, nevezetesen arról, hogy a magyar Szent Korona szerepeljen-e az alkotmányban vagy sem - erre már Salamon elnök úr utalt, hogy természetesen mi azt akarjuk, hogy szerepeljen -, szerepeljen-e a Szent Korona-tan, és egyáltalán mi legyen a Szent Koronával. Szeretném képviselőtársaimat emlékeztetni mindenekelőtt arra, hogy a mögöttem lévő nagy címer elfogadása körül is elképesztő viták zajlottak le. Bizonyára mindenki emlékszik a koronás címerrel kapcsolatos nemtelen támadásokra, beleértve egy SZDSZ nevű párt pártkorifeusának a smicisapkára emlékeztető jelzőjére, amely hosszú évek során szinte meggyökeresedett a liberális magyar sajtóban. Zárójelben szeretném megjegyezni: ha az angol királynő nem egy, hanem sok koronáját ilyen szavakkal illetnék, akkor mit gondolnak, kedves képviselőtársaim, mi történne az angol parlamentben? Vagy mi történne, mondjuk, Franciaországban, ha úgy becsülnék meg az ismeretlen katona sírját, ahogy itt gördeszkával megbecsülik a Hősök terén? Azt gondolom, hogy ezen mindenképpen változtatni kell.
Mi a legfontosabb? Az ország területe kisebbedett, a 325 411 négyzetkilométerből egy töredék maradt. Az ország lakossága, a 20 milliós, Európa hatodik legnagyobb állama és népessége már 10 millió alá csökkent és zsugorodott. De, kedves képviselőtársaim, a csoda mégis megvan, mert itt, szemben velünk, itt van a Szent Korona. Itt van István koronája, az első magyar király koronája. Én hiszem, hogy István fején is volt. Tudom, hogy Szent István is viselte ezt a koronát. Minden magyar viselte, és bár próbálták tőlünk elorozni, de ez alatt az 1100 esztendő alatt legalább a koronára és legalább a Szent Jobbra vigyáztunk, és itt van. És hála a második magyar nemzeti kormány miniszterelnökének és az akkori Fidesznek, hogy ide hozta az ország Házába, és olyan erővel és tökéllyel helyezte el ide a kupolacsarnokba, hogy még Gyurcsányéknak sem sikerült innen elvinni, és a következő ötszáz évben nem is fogja senki elvinni.
(13.00)
Feltételezem, hogy ennek az alkotmányos védelmét mindenképpen tudjuk biztosítani. Ebből az következik, ahogyan 1198-ban III. Ince pápa írta, hogy Szent István koronája a haza becsülete. Gondolom, hogy a haza becsületét mindannyian pártállástól függetlenül meg fogjuk őrizni.
Kedves jobbikos Képviselőtársaim! Ismerem magam is a Szent Korona-tant és a történeti alkotmányt, én is idehozhattam volna ezt a híres-nevezetes könyvet, de nem hoztam ide. Megmondom önöknek őszintén, hogy ha a Szent Korona méltó helyen szerepel a magyar alkotmányban, és az elmúlt 1100 esztendő harminchárom nemzedékének emléket állít, akkor a mai időkben, a XXI. században, még ha kedvenc olvasmányom is az Erhardt-féle Szent Korona-tan, nem hiszem, hogy ez megfelelne, hanem - és itt csatlakozni tudok egy kiváló jogtudós tanulmányához a Jogtudományi Közlöny 1. számában, ajánlom mindenkinek, Vörös professzor úrhoz, aki azt mondta, hogy - a Szent Koronát és a Szent Korona-tant legfeljebb deklaratív szinten a preambulumban kell megjelölni, de nem a normaszövegben. Ugyanez a véleményem a történeti alkotmányról is, persze most én is sorolhatnám, hogy kevés nemzet büszkélkedhet a magyaron kívül azzal, hogy ilyen jogszabály és az Aranybullától kezdve a vallási türelmen át a tordai országgyűlésen Európában először megfogalmazott vallási egyenlőség hol van, melyik nemzet Corpus Jurisában van ez, de én azt gondolom, hogy a Szent Koronára való utalás és a Szent Korona-tan kiemelése elegendő, hogy emléket állítsunk a következő nemzedéknek. A mondandóm harmadik része, amellyel már sokan foglalkoztak, és amely a mostani alkotmányban is szerepel, az, hogy Magyarország felelősséget visel a határon kívül élő magyarok sorsáért.
Kedves Képviselőtársaim! Én ott lehettem 1990-ben azon a nagyszerű gyűlésen, ahol az első szabadon választott miniszterelnök, Antall József kijelentette, hogy lélekben 15 millió magyar miniszterelnökének tekinti magát, és bizonyára tudják, hogy szegény Sütő Andrást, aki azóta meghalt - a tankhadosztályaival tévesztették össze a lélek fogalmát sokan - micsoda támadás érte. Ez volt az az első és sorsdöntő lépés, amely megváltoztatta a mi nemzetpolitikánkat, és most itt a történelmi lehetősége a harmadik magyar nemzeti kormánynak, hogy végre végérvényesen, fizikálisan és ténylegesen is egyesítse az igazságtalan békeszerződéssel szétszakított nemzetrészeinket. Nyilvánvaló, hogy ezt nem az alkotmányban kell deklarálni, hanem lesznek sarkalatos törvények, és a sarkalatos törvények során az állampolgárság intézményét is rendezni kell, hiszen nem tehet az a Csíkszeredában született és élő, Burgenlandban született és élő vagy Késmárkon született és élő magyar arról, hogy egy igazságtalan békeszerződéssel szétszakították Magyarországot.
És még annyit a nemzeti büszkeségről és a XXI. századdal kapcsolatosan hadd mondjak, hogy azért is nemtelen támadások érik a magyarságot, a magyar miniszterelnököt és a magyar kormányt az Európai Unióban, hogy miért és hogyan tartjuk mi a nemzeti büszkeségünket, miért hangsúlyozzuk a nemzeti büszkeségünket. Van mire büszkének lennünk, hölgyeim és uraim, és azt gondolom, hogy az Európai Uniót kitaláló államférfiaknak be kellene végre látni, hogy az a magyar királyság és az az Osztrák-Magyar Monarchia, amely megvolt hosszú évszázadokon keresztül, előképe volt a mostani Uniónak, és ennek az Uniónak az előképét verték szét két békeszerződéssel. Ebből legalább az elvi tanulságot le kellene végre vonni, és tudomásul kellene venni, hogy őrültség volt, mondjuk, a Balkánt bevezetni a keresztény kultúrába. Legalább ezt be kellene végre látni, és vissza kellene pergetni, de nem lehet, tudom, a történelmet, és meg kellene nézni, hogy hogyan néztek ki a felvidéki városaink, mondjuk, száz évvel ezelőtt, és hogyan néznek ki most, mert, kérem szépen, egy várost, egy országot és egy országrészt nem a szép épületek, a templomok tesznek naggyá, hanem az emberek és azoknak az embereknek a lelke, akik ott vannak, és sajnos kiűzettek az elmúlt 90-100 esztendőben.
Én azt hiszem, hogy mindannyian tartoztunk a határon kívül rekedt honfitársainknak azzal, különösen az után a gyalázatos népszavazás után, amit a szocialisták megtettek, hogy ez a Ház, ez az Országgyűlés és ez a nemzeti kormány befogadta a családtagokat, hiszen akármi is történt Trianonban, akármi történt Párizsban, mi egyek vagyunk, a magyar nemzet tagjai vagyunk vallástól és faji hovatartozástól függetlenül.
Végül, de nem utolsósorban engedjék meg, hogy egy híres és régi történész szavaival fejezzem be a mondandómat: “A magyarság a szerencse kerekének forgásával csak akkor tud élni, ha eszményeiben és céljaiban tisztába jön önmagával, ha nem fognak szakadékok tátongani a magyar lelkiségben ama kötelezettség homálytalan felismerésében, mellyel múltja és jövője iránt tartozik.”
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik soraiban.)
