VARGA GÉZA
VARGA GÉZA
VARGA GÉZA (Jobbik): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én nem tudom magamban tartani azt az emelkedett érzést, amit ma itt érzek a Ház falai között, miközben az alkotmányról cserélünk eszmét - ez már minden előttem felszólaló szavaiból tükröződött, a napirend előtti felszólalásokat is beleértve akár, egy kivétel volt: Schiffer András felszólalása, amit szívesen feledtem volna, hiszen ő volt az egyetlen, aki belepiszkított ebbe a hangulatba, ebbe az atmoszférába, ami itt ma van, és biztos vagyok benne, hogy az LMP-re szavazó fiatal választók is csalódtak, és nem így képzelik a Lehet Más a Politikát. De nem ez a dolgom.
Mivel a többi felszólaló nagyon sok fontos pontját érintette annak, hogy az alkotmány szabályozásában minek kellene szerepelnie, én egy gondolkodó vidéki ember szempontjait szeretném behozni ebbe a beszélgetésbe, ebbe az eszmecserébe. Alkotmányozni vagyunk itt ma, és a kontinuitás egy nagyon fontos kérdés. Ugyanúgy, ahogy az előterjesztés és a hozzászólók is említették a történelmi múltunkat, büszkeséggel, ez a történelmi múltunk kötelez mindenképpen, még akkor is, ha ennek voltak bizonyos homályos időszakai is - a ’49 utánira gondolok. A történelmi múltból táplálkoznunk kell, és ma egy alkotó jelenben kell hogy érezzük magunkat, ebben az alkotó jelenben azonban egy innovatív alkotmányt kell létrehoznunk, amely szó talán nem illik a történelmi jelzők felsorolásába, de mégis erről van szó. A gyorsuló világunkban csak így biztosíthatjuk a jövő nemzedékek fenntarthatóságát, a jövő nemzedékek reménybeli jövőjét.
Az, hogy a Szent Korona belekerüljön az alkotmányba, mint tudják, a Jobbiknak nagyon fontos, de mint látható volt, a kereszténydemokratáknak sem idegen. Azt, hogy a Szent Korona-tan bekerül-e az alkotmányba, nem tudom, ezt a vita végén fogjuk meglátni, de én biztos vagyok benne, hogy ha ezt a vitát, ezt az eszmecserét így folytatjuk, akkor a Szent Korona-tan szellemisége mindenképpen bekerülhet a születendő alkotmányba, és így egy fenntartható és reményteli jövőt tudunk megfogalmazni, és a kontinuitás a múlt és a jövő között így biztosítható. Azt hiszem, hogy amikor büszkék vagyunk elődeinkre, akkor el kell gondolkodnunk azon, hogy vajon az utódaink is büszkék lesznek-e ránk; hogy az, amit ma itt alkotni terveztünk, büszkeségre ad-e okot. Én azt szeretném, ha ebben a szellemben folytatódna az eszmecsere is, és a végeredmény is ezt tükrözné.
Ez a születendő alkotmány két paradigma változásának erőterében akar megszületni. Ezt a kopernikuszi világkép vajúdásához hasonlítanám, amikor is a jövőbe akkor sem tudott senki látni, de voltak olyan új eszmék, olyan új gondolatok, amelyek akkor forradalmiak voltak, és mindenképpen megrengették a régi paradigmát.
(13.10)
Azt hiszem, nekünk ilyen alkotmányt kellene alkotnunk a magyar nemzet jövője számára, ami megrengeti azt a paradigmát, ami jelenleg is uralkodik.
Ez a paradigma, amelyet ma uralkodónak neveztem, az elnevezés talán a pénzuralmi rendszerrel jellemezhető leginkább, de ha az egyéb jellemzőit nézzük, akkor ilyeneket találunk, mint az exponenciális növekedés, amely exponenciális növekedés gyökeres ellentéte a fenntarthatóságnak. És itt a fenntarthatóság mellett sokan szót emeltek, de hála istennek, az exponenciális növekedés, a gyorsuló változás, a természeti és emberi erőforrások fokozott kihasználása és kiaknázása mellett senki nem emelt szót. Ezért reménykedem, bizakodó vagyok.
Erre a jelenleg uralkodó paradigmára jellemző a fogyasztói kábulat. És én tudom azt, hogy egy adott kormánynak a társadalom ezen kábulatát figyelembe kell vennie. A kábítószerrel befolyásoltakéhoz tudnám ezt hasonlítani, és a mi feladatunk az, hogy olyan alkotmányt fogalmazzunk meg, amelyik ezt a kábítószeres, a fogyasztás által kábítószeres társadalmat igyekszik a leszokás útjára vinni. Ez egy nagyon felelősségteljes átmenet, hiszen ma nem maradhatna kormányon az az erő, amelyik nem igyekezne ezt a kábítószert tovább adagolni, ugyanakkor viszont, ha ennek a kormánynak felelőssége az, hogy a társadalom jövőjére is gondoljon, akkor ezzel egyszerre kell a kábítószer-megvonás stratégiáját kialakítani.
Jellemző erre a jelenlegi paradigmára a globalizált világ, ennek az előnyeivel és hátrányaival. Most nem kelek ki a globalizmus ellen, bár nagyon a lokális gazdaság és a lokalitás mellett vagyok. Jellemző erre az energiafüggőség. Ma hallottuk, mai hír, idefelé jövet hallottuk, hogy a szaúd-arábiai olajkészletek 40 százalékkal túl lettek értékelve, és a 40 százalékos túlértékelés, miután Szaúd-Arábia az OPEC legnagyobb beszállítója és tagja, bizony komoly problémákat okozhat. Nem vészmadár akarok lenni, csupán azt akarom hangsúlyozni, hogy ezeket a jeleket mindenképpen meg kell hogy halljuk, és az alkotmánynak, amit remélhetőleg több száz évre alkotunk, de legalábbis több évtizedre, ezeket figyelembe kell venni.
Ennek a jelenlegi paradigmának szimbólumai lehetnek akár a génmódosított növények; ahogy mondtam, vidéki szemével fogom elemezni. A génmódosítás kérdésében azon vitatkoznak azok, akik ezt felületesen szemlélik, hogy árt vagy nem árt, árt a környezetnek, árt az embernek vagy nem árt; és miután erre nincsenek megbízható és hosszú távú vizsgálataink, kísérleteink, ezért azt hiszik, hogy ez a vita helyénvaló.
A GMO kérdése a központosítás, a hatalom központosítása szempontjából volna értékelhető, és ebből a szempontból kellene ezt elvetni, mondja ezt egy vidéki ember. Itt a gazdasági függőségünk a tét, nem kevesebb. A zöldforradalom, ami több kárt okozott a világban, akár a világélelmezésben, mint amennyi haszna volt, engedné nekünk, hogy arra következtessünk, hogy ez a GMO-kkal sem lesz másként.
Nos, mi a másik paradigma, amelyik küzd ezzel az előzővel? Ez a társadalmi jólét paradigmája. Nekünk az alkotmányban a társadalmi jólét megteremtését kell biztosítanunk és egy fokozatos átmenetet. Tehát ahogy említettem, egy felelős kormánynak, egy felelős parlamentnek az a dolga, hogy tudomásul vegye, hogy igen, ma egy fogyasztói társadalomban élünk, de annak is tudatában kell lennünk, hiszen azért küldtek ide a választópolgárok, annak is tudatában kell lennünk, hogy ez így nem tartható fenn, és ez is a mi feladatunk, hogy az átmenetet megtervezzük, megszervezzük, és ahhoz alkossuk a törvényeket, amelyek alapja az alkotmány.
Idéznék az egyik módosítónkból, hogy pontosítsam önöknek, hogy én mit is értek a társadalmi jólét elemei alatt. Az idézet így szól a módosítóból: az alkotmány kimondja és nemzeti szuverenitásunk részeként védi a jóléti értékeket, mint a lokális gazdaság lehetőségeihez való hozzáférés, a tiszta élelmiszer, ivóvíz és levegő, az esélyegyenlőség, az egészség, a harmonikus családi élet, a jó környezeti állapot, a tudás, a biztonság, a megélhetést biztosító értelmes tevékenység, a jó erkölcs, a szolidaritás és hasonlók. Ezek mind a közjót szolgálják. A magán-, illetve csoportérdekek csak ezek mindenki számára biztosított lehetőségeinek a sérelme nélkül érvényesíthetők. Természetesen ez egy sűrítmény, egy sűrített mondat, talán majd a módosítókban megtisztelnek azzal képviselőtársaim, hogy tanulmányozzák a részleteit, csak azt akartam felsorolni, hogy én mit értek a társadalmi jólét elemei alatt.
Azt gondolom, hogy amikor ezt az átmenetet fogalmazzuk meg, akkor az alkotmánynak biztosítani kell azt, hogy ezeket az elemeket, ezeknek az elemeknek az indikátorait, a mérőszámait, a mutatóit kidolgozzuk, és ezeket a mutatókat közbeszéd tárgyává tegyük. És ha ezeket közbeszéd tárgyává tesszük, ezzel tudunk hozzájárulni egy új értékrend kialakításához, amely tehát a pénzuralmú világ helyett a társadalmi jólétre helyezi a hangsúlyt.
A természeti kincseink feletti önrendelkezésünk rendkívül fontos; az önrendelkezés az élelmiszer felett, a föld, a vízkészleteink és természeti kincseink felett. Az alkotmánynak biztosítania kell a társadalom alapszükségleteit mint alapvető emberi jogokat. Minden sarkalatos törvénynek és abból lebontott más törvénynek ezt kell tükröznie. Ezek az élelem, a víz, a hajlék és az energia. Ezeket alapvető emberi szükségletként, alapvető emberi jogként kell hogy definiálja az új alkotmány. A mezőgazdaság és mindaz, ami ezt magába foglalja; el kell gondolkodnunk azon, hogy a közös agrárpolitika által vezérelt mezőgazdasági keretek, amelyek ma adottak számunkra, alkalmasak-e a magyar nemzet társadalmi jólétének a megfogalmazására, és azok elegendő keretet biztosítanak-e arra.
És én azt gondolom, hogy az alkotmánynak egy magasabb rendű jogszabálynak kell lennie, mint akár a csatlakozási szerződésünknek. Pontosan tudom, hogy a csatlakozási szerződést egy az után születendő alkotmány nem írhatja felül, elvben és a papíron. Én azt gondolom azonban, hogy itt a felelősségünket, az innovativitásunkat és a bátorságunkat is latba kell vetni azért, hogy egy olyan alkotmányt hozzunk létre, amelyik tudomásul veszi azt, hogy az alkotmányunk ezer éve volt és remélhetőleg ezer évig lesz még, az Európai Uniónak viszont tagjai vagyunk 5 éve, 8 éve, de nem biztos, hogy 10 év múlva is tagjai leszünk, vagy akár 50 év múlva, egyszerűen a történelmi változások miatt.
Ezzel szerettem volna hozzájárulni az alkotmány szabályozási elveiről folyó eszmecseréhez, és biztosíthatom önöket az együttműködésemről, mint amit önöktől is kérnék a módosító javaslataink érdemi tanulmányozása során.
Köszönöm szépen. (Taps.)
