DR. NYIKOS LÁSZLÓ
DR. NYIKOS LÁSZLÓ
DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Tisztelt Országgyűlés! Én magam is, a frakció is, a Jobbik frakciója is minden olyan törvényjavaslatot, törvénymódosítási kezdeményezést, amely a parlament ellenőrző szerepét erősíti, szívesen támogat. El is hangzott a vita korábbi szakaszában az, hogy ezt a törvénymódosítást a Jobbik frakciója támogatni fogja. Ez azonban nem azt jelenti, hogy minden pontjával, az eljárás minden szabályozásával egyetértenénk.
Az én javaslataim, amikről beszélek, arról szólnak, hogy a monetáris tanács tagjait miként jelölje a parlamenti bizottság, miként kerüljenek jelölési pozícióba, hogyan történjék a meghallgatásuk. Nos, nekem az a javaslatom, meghallgatván, illetve megismervén a bizottsági döntéseket az általános vitára való alkalmasságot illetően, az a kompromisszumos javaslatom, hogy együttes meghallgatás, együttes javaslattétel illesse azt a két parlamenti szakbizottságot, amelynek a kérdéshez köze van.
Márpedig a kérdéshez nemcsak a gazdasági és informatikai bizottságnak van köze, ahová most áthelyezni kívánja a javaslattételi jogot a törvényjavaslat, hanem köze van hozzá a költségvetési bizottságnak, mai nevén számvevőszéki és költségvetési bizottságnak is, amely bizottság az elmúlt 20 esztendőben mindig a fő felelőse volt ezeknek a kérdéseknek; nemcsak a monetáris tanács tagjai jelölésének, hanem a korábbi jegybanktanácsi tagok jelölésének, mint ahogy a Magyar Nemzeti Bank elnöke is rendszeres meghívót kap a költségvetési bizottság ülésén való részvételre és így tovább.
Talán nem mindenki emlékszik arra, hogy ennek a bizottságnak, a költségvetési bizottságnak, amelynek a neve gyakran változik, korábban költségvetési és pénzügyi bizottság, a múlt század első felében gazdasági bizottság, ennek a bizottságnak volt egy monetáris albizottsága is a '90-es években. Tehát olyannyira ehhez a bizottsághoz kötődik a monetáris tanács tagjainak jelölése, hogy én őszintén szólva nem értettem, most sem értem, hogy ennek miféle szakmai magyarázata van, hogy minden konzultáció, minden különösebb szakmai indok nélkül egyszerűen ezt áttelepítik egy másik bizottságba. Államtitkár úr, aki részt vett a bizottságunk ülésén, rendkívül gyenge szakmai érvet próbált előhozni, hogy tudniillik a gazdaságpolitikának feladata a monetáris politika, a gazdaságpolitika egyik alrendszere a monetáris alrendszer.
Ez persze igaz, de a pénzügyi rendszer egy kerek egész, annak van egy másik alrendszere is, ez pedig a fiskális alrendszer, amivel jellemzően a költségvetési bizottság foglalkozik. Nem presztízskérdés ez nálam, és azért mondom, hogy nálam, egyes szám első személyben, mert a bizottság, a saját magam által vezetett bizottság is leszavazta az indítványt. Őszintén szólva, ezt sem értem, akár presztízsszempontból sem, hogy egy költségvetési bizottság kormánytöbbsége önként lemond egy olyan jogosítványáról, ami nagyon fontos a pénzügyi szabályozás szempontjából.
Nos, visszatérve Cséfalvay államtitkár úr érvelésére, rendkívül gyenge lábakon állt az a magyarázat, az az indok, hogy azért kell áttenni a gazdasági bizottságba, mert egyrészt elég, ha egy bizottság jelöl, másrészt meg a monetáris alrendszer része a gazdaságpolitikának.
(15.10)
Hát persze, mint ahogy a fiskális is része, és eddig is része volt.
Tehát egy két lábon álló rendszerről van szó, akkor stabil a rendszer, ha két lába van. Az egyik lába a költségvetési bizottságban van lecövekelve úgymond, a másik, mondjuk, a gazdasági bizottságban. Hozzáteszem, hogy a gazdasági bizottság ilyen kérdéssel direkt módon az elmúlt időszakban nem is foglalkozott. Tehát nem értem, hogy a tradíciókat miért kellett felrúgni.
És végül is, miután érdemi választ nem sikerült erre kapni, a szakmai válasz nem volt elfogadható, nem tudok másra következtetni, mint arra, hogy mondhatta volna Matolcsy úr képviselője vagy a Matolcsy urat támogató kormánytöbbség, hogy csak azért akarjuk, mert kétharmadunk van, és innen áttesszük oda. Ez egy világos beszéd, és akkor nincsenek érvek, csak döntések vannak, az erősebb jogán innen átkerül egy jogosítvány a másik bizottságba.
De végül is azt gondolom, az igazi ok az, ami nem hangzott el, én fogalmazom ezt az okot, ez adna rá magyarázatot; kérem szépen, azért kerül a gazdasági bizottság hatókörébe a monetáris tanács tagjai jelölésének és meghallgatásának a jogosítványa, mert ezt a bizottságot egy kormánypárti képviselő vezeti, szemben a költségvetési bizottsággal, amelynek a vezetője egy ellenzéki képviselő, jelen pillanatban én. Nem tudok más okot mondani. De ezt is mondhatta volna az érvelésben a kormányoldal, és akkor sincs vita. Tudomásul vettük volna, vettem volna, hogy kérem szépen, az erőviszonyok alapján ezt megteheti a kormánytöbbség. Meg is fogja tenni, természetesen, az én érveim nem győzték meg a saját bizottságomat sem, hiszen ott nem volt a kormányoldal részéről legalább a virtus kedvéért annyi kérdés, hogy most miért veszik ezt el tőlünk, eddig itt volt, most miért veszik el, mindenféle indok nélkül, szakmai indok nélkül.
A másik megjegyzésem pedig részben formai természetű, hogy tehát miután az együttes jelölés jogosítványát javasoltam, természetes módon a költségvetési bizottságnak nincs arra módja, ereje, lehetősége, hogy meggátolja a kormánytöbbséget abban, hogy bárkit a monetáris tanácsba jelöljön. A kellemetlenséget legfeljebb annyival tudná előidézni a költségvetési bizottság, hogy a meghallgatáson több kérdést tesz föl a jelölteknek, mint a másik bizottság, mert mondjuk, én tudatosan engedem a bizottság vezetése alkalmával, hogy az ellenzéki oldal, az egyharmadnyi, további háromfelé bomló ellenzéki oldal föltehesse a kérdéseit X.-nek, Y.-nak, Z.-nek, hogy kedves uram, ön ismeri ezt a szakmát, mi a véleménye, hogyan menedzselné az adósságválságot, milyen kamatpolitikai elképzelései vannak, et cetera.
Tehát én több kérdést engednék - bizonyára - föltenni az ellenzéki oldalról mindaddig, amíg nem kapok egy olyan ügyrendi javaslatot a kormányoldalról, hogy elnök úr, javasolom, hogy zárjuk le az általános vitát. És akkor előbb-utóbb vége a vitának, mert ezt megszavazta a többség. Így működik a mi bizottságunk, ennek a parlamentnek a játékszabályai szerint.
Mindezt tudomásul lehetne végül is venni, csak akkor beszéljünk őszintén. Mondjuk meg, hogy kedves elnök úr vagy kedves képviselő úr, vegye tudomásul, hogy mi kétharmaddal így döntöttünk, és pont. És akkor én most nem is kértem volna szót. De miután nem ilyen érvek voltak, hanem teljesen mondvacsinált érvek vannak az indokolásban, hogy a monetáris politika milyen jelentős, és aki azt csinálja, annak mi mindenhez kell érteni; ez persze igaz, csak éppen nem a konkrét ügyet magyarázza meg.
Tehát visszatérve a formainak nevezett kérdésemre vagy gondomra, azt javasolom másrészt, hogy ne nevezzük néven a bizottságot, egyiket sem. Tehát ha így marad, ha azt szavazza meg a parlament, amit az előterjesztés tartalmaz, a gazdasági és informatikai bizottságot, akkor sem ilyen néven, hanem illetékes bizottság néven szerepeljen a végleges javaslatban a szövegezés, mert tudniillik gyakran változik a neve. Miért betonozzuk be egy törvénybe ezt a nevet? Az előző időszakban nem ez volt a neve, lehet, hogy még ebben a ciklusban meg fog változni a neve. A költségvetési bizottság neve most éppen számvevőszéki és költségvetési bizottság, meglehetősen szerencsétlen nevű bizottság, de nyilván nem én leszek az, aki a névváltoztatást fogja kezdeményezni, ha már egyszer így döntöttek, akik erről döntöttek, nem voltam a döntési folyamatban. Korábban gazdasági bizottságnak hívták, mint mondtam, a múlt század első felében, és így tovább. Tehát gyakran változik a neve, legyen az illetékes bizottság, és az mindig az a bizottság lesz, amelyiket éppen a parlament erre méltónak tart.
Ezért tehát én azt gondolom, tisztelt Országgyűlés, annak ellenére, hogy az esélyem rendkívül gyenge arra, hogy az én érveimet tudjam érvényesíteni, mégis arra biztatom önöket, kérem önöket, gondolják végig ezt, hogy érdemes-e egy tradíciót fölrúgni pusztán azért, mert én vagyok az erősebb.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)
