DR. HORVÁTH ZSOLT
DR. HORVÁTH ZSOLT
DR. HORVÁTH ZSOLT (Veszprém) (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az alkotmány koncepciójának vitája során jómagam a leendő közpénzügyek fejezetéhez szeretnék hozzászólni és ezekkel a kérdésekkel foglalkozni.
Én azt gondolom, hogy az eddigi vita során is és az alkotmány-előkészítő bizottság munkavitája során is jól látszott az, hogy egy olyan fejezet kialakítása, illetve erősítése van kialakulóban, amely talán az elmúlt időszakban nem kapott annyi figyelmet. Egy alkotmány elkészítése során, előkészítése során a korábbi időszakban talán kevesebben gondolták azt, hogy ennek a fejezetnek a megalkotására és az e fejezetben szabályozandó témák megerősítésére van szükség vagy lenne szükség.
De az is világossá vált számunkra, talán egyre több országgyűlési képviselő számára is, amit talán Salamon elnök úr fogalmazott meg legtöbbször és legkonkrétabban írta körül, nevezetesen: amikor 1989-ben téma volt az és vita volt arról, hogy hogyan nézzen ki a rendszerváltozást követően az alkotmány, akkor is az új kor kihívásainak szerettek volna megfelelni az előkészítés során. Most is úgy látszik, hogy az új kor kihívásainak megfelelően új témák kerülnek előtérbe. Ennek megfelelően gondolom azt, hogy egyre több ilyen terület látott napvilágot, és ezt erősíti az is, hogy a közpénzügyek fejezete, tehát maga ez a fogalom is ennyire hangsúlyt kapott és kap az én meglátásom szerint.
A másik koncepcionális kérdés eddig is végigkísérte ezt a folyamatot, és szerintem a befejezésig tovább fogja kísérni, nevezetesen, hogy milyen nagyságrendű szabályok kerüljenek bele az alkotmányba, hogy egy nagyon rövid, határozott, tömör, világos szabályozás legyen; vagy természetesen azoknak a tábora is egyre növekszik, akik azt mondják, hogy nagyon sok kérdésnek kell belekerülni, és ha már belekerül, akkor nagyon részletes szabályok kerüljenek megfogalmazásra az alkotmányban is, mert sokan gondolják azt, hogy csak akkor kapnak azokra a kérdésekre válaszokat, a válaszok megvalósítására pedig garanciákat, ha minél részletesebb szabályok kerülnek bele az alkotmányba.
Az is egyfajta vita volt, hogy a magyar alkotmány jelen pillanatban már rövid-e vagy hosszú szövegét tekintve, és a majdan elfogadásra kerülő szöveg rövid lesz-e vagy hosszú. Természetesen ez nem egy eldöntendő kérdés. Én nagyon sok emberrel találkoztam, akik már most felhívták a figyelmet, hogy a magyar alkotmány szövege jelen pillanatban is az európai alkotmányokat tekintve az egyik legrövidebb a szöveg terjedelmét tekintve, ennek megfelelően mi most megint arra törekszünk, hogy egy nagyon tömör és rövid változata legyen ennek. Szerintem ez nem versenyfutás kérdése, nyilván egy középutas, mértéktartó megoldás lenne megvalósítható vagy megfelelő az én meglátásom szerint, és én abban bízom, hogy ilyen lesz ez az általunk elfogadott szöveg is annak végső pillanatában.
Tehát a közpénzügyi fejezet kapcsán engedtessék meg, hogy a költségvetés szabályairól, az Állami Számvevőszék szerepéről, a Magyar Nemzeti Bank szerepéről szóljak, illetve felelevenítsek egy olyan vitát, amely a bizottságban zajlott a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének szerepéről, az alkotmányban való rögzítéséről, illetve arról a rendeletalkotási elképzelésről, amely a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete működése kapcsán került előtérbe.
Az alkotmány-előkészítő bizottság által előkészített szövegben a költségvetésre utaló fejezet - ahogy azt Cser-Palkovics képviselőtársam is a hozzászólása végén említette - egy nagyon világos, egyértelmű, a jelenlegi elképzeléseket, illetve a jelenlegi működést tekintve különösebb változásokat nem terjeszt elő. Arról szól a koncepció szövege most, hogy az Országgyűlés az állami költségvetésre minden évben törvényt alkot, a törvényjavaslatot a kormány nyújtja be az Országgyűlésnek, a költségvetésben érvényesíteni kell az áttekinthetőség és az ésszerű részletesség elvét.
(9.40)
Ha a költségvetési törvény az aktuális pénzügyi év kezdetéig nem született meg, és az Országgyűlés az átmeneti gazdálkodásról sem rendelkezett, a kormány jogosult a bevételeket a hatályos törvények szerint beszedni, és az előző évre jóváhagyott költségvetési kiadási előirányzatok korlátai között időarányos kifizetéseket teljesíteni. A legfontosabb előremutató és iránymutató szabály az én meglátásom szerint ebben a koncepciós szövegben, hogy amennyiben a költségvetés a pénzügyi év március 31-éig sem születik meg, a köztársasági elnök feloszlathatja az Országgyűlést.
Azt gondolom, hogy ennek az üzenete is az, hogy a korábbi időszakhoz képest, ahogy említettem, a költségvetés kiadásainak alakulása, a költségvetési gazdálkodás elvei és az a fajta fegyelem, amely a korábbi időszakban - főleg az elmúlt 8 évben - nem jellemezte Magyarországot, az a későbbiek során ebben a tekintetben semmiképpen ne legyen irányadó.
A másik terület, amit szeretnék érinteni, az az Állami Számvevőszék szerepe. Itt is szeretném mindenki számára, az itt jelen lévők, illetve a jelen nem lévők számára is elmondani azt, hogy az alkotmány-előkészítő eseti bizottság milyen szövegkörnyezetet tudott konszenzus alapján magának kialakítani. Az Állami Számvevőszék az Országgyűlés pénzügyi ellenőrző szerve, amely tevékenységét törvényességi, célszerűségi és eredményességi szempontok szerint végzi. Az Állami Számvevőszék az általa végzett ellenőrzésekről jelentésben tájékoztatja az Országgyűlést, és ezt a jelentést nyilvánosságra kell hozni. Az Állami Számvevőszék elnökének megválasztásához az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükség. Az Állami Számvevőszék szervezetéről és működésének alapelveiről sarkalatos törvény rendelkezik.
A bevezetőmben említett általános koncepcionális elvek közé tartozik valóban az a fajta elképzelés is, az a fajta rendszer is, amely most már jó néhányunk számára teljesen világosan mutatja, hogy milyen szerkezetben képzelhető el ezeknek a szabályoknak az érvényre juttatása, és ez egy kicsit válasz arra is, hogy most rövid legyen az alkotmány, vagy hosszú legyen az alkotmány, és ha valami belekerül, az mekkora részletességgel szerepeljen benne.
Jól látható az az elv, amely arra irányul, hogy itt egy háromlépcsős szerkezeti rendszert kell elképzelni; nevezetesen az alkotmány, amely egyfajta alapelvgyűjtő rendszerként minden olyan területet érintene, amely meghatározó lenne számunkra, a maga alapelv-célkitűzéseivel. Ezt követné az abban foglaltak kibontása, kiemelése, részletes szabályokkal, az úgynevezett sarkalatos törvények megalkotásával. Már többször elhangzott, de jó, ha mindenki tudja, hogy az alkotmány szövegének elfogadása után óriási munka vár az Országgyűlésre ebben az évben, ha azokat a sarkalatos törvényeket is meg akarja hozni, amelyek nélkül az alkotmány szövege nem lehet működőképes. Tehát alkotmány és sarkalatos törvények. Ha ezek az átalakítások megvannak, akkor még mindig jó néhány olyan úgynevezett egyszerű törvény, egyszerű többséggel elfogadható törvény átalakítása is várhat ránk, amely így teszi teljes egésszé ezt a szerkezeti elvet.
A harmadik dolog a Magyar Nemzeti Bank kérdése. Én itt látom leginkább azt, hogy a Magyar Nemzeti Banknál tulajdonképpen azokat a hatályos alkotmányos, illetve törvényi szabályozási kritériumokat vette át a koncepció szinte teljes egészében, amelyek korábban is jellemezték ezt a területet. Úgy tűnik, hogy ebben konszenzus van e tekintetben, hogy legalábbis alkotmányozási szinten ezen a területen nem kell változtatni.
És ahogy említettem, van még egy kérdés, amely szóba került, elsősorban a bizottsági vitában, illetve a bizottság által létrehozott közpénzügyi munkacsoport vitájában, nevezetesen a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének kérdése, szerepvállalása az alkotmányban, illetve az a jogalkotási kritérium, amely felruházná a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét ezzel a lehetőséggel.
Az én meglátásom szerint, ha közpénzügyi fejezetet hozunk létre annak valóságában vagy csak látens minőségében, akkor ennek a szabályozásnak is közvetlen formában benne kellene lenni, az pedig valóban eldöntendő kérdés, hogy az új jogalkotási törvény megalkotását követően ebben a fajta jogi normaszerkezetben a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének jogalkotási lehetősége, kérdése melyik szinten és hogyan lesz szabályozandó.
Röviden összefoglalva: úgy gondolom, hogy az a fajta, újfajta témafelvetés, amely ráirányítja ezekre a kérdésekre alkotmányozási szinten is a figyelmet, az jó, az elengedhetetlen, abba az irányba mutat, hogy minden új alkotmánynak vagy minden olyan alkotmányozási folyamatnak rálátása van arra, hogy egy új kor kihívásainak kell megfelelni, ez ebbe a szerkezetbe beletartozik, és ha valóban az alapelvek szintjén tudunk ilyen szabályokat megfogalmazni, akkor az a későbbiek során jelentős hatással lehet sarkalatos törvényekre, egyszerű törvényekre, ennek megfelelően az ország működésére is, hiszen ebben van a legtöbb olyan szabály, ami a hétköznapok során a közpénzek felhasználását is befolyásolhatja.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
