DR. NAGY ANDOR
DR. NAGY ANDOR
DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Az elkövetkező 10-12 percben az úgynevezett zöldalkotmányozásról szeretném elmondani a gondolataimat. Vagyis arról, hogy a környezeti jognak, a környezeti alapértékeknek milyen módon kellene megjelenniük a leendő alkotmányunkban; kitérnék röviden arra, hogy az Európai Unió tagállamai ezt hogyan oldják meg; rátérnék arra is, hogy a jelenlegi koncepcióban mi van benne ezzel kapcsolatban - zárójelben mondom, hogy szerintem ez túl kevés -; ismertetném a fenntartható fejlődési bizottság írásos javaslatait, amelyeket ugyan kicsit megkésve, de eljuttattunk az illetékeseknek; és a végén elmondanám a személyes véleményemet arról, hogy mi lenne a helyes megoldás.
Mielőtt rátérnék azonban erre, egy személyes megjegyzést szeretnék tenni. Amikor a jogi egyetemen tanultam, és utána bekerültem a politikába, nem sejtettem, hogy egyszer lehetőségem nyílik arra, hogy az alkotmányozásban részt vegyek. Úgy gondolom, hogy ez egy országgyűlési képviselőnek, így nekem is egy nagyon erős motiváció. Nagyon örülök, ha akár egy vesszőt, egy mondatot a leendő alkotmányban az én közreműködésemmel majd meg tudok oldani.
Azzal szeretném kezdeni, hogy az Európai Unió 27 tagállamából 23 tagállam alkotmányában megjelenik az úgynevezett zöldalkotmányozás, az erre való utalás, tehát szerepelnek benne a környezeti jogok, környezeti alapértékek. Ezek a tagállamok két megoldást választanak. Az egyik, amelyik úton korábban a magyar alkotmány is járt, és például a finn alkotmányban is benne van, ez az egészséges környezethez való jog megjelenítése, ezt mint alapjogot beírják az alkotmányba. A másik megoldás, amit előttem már többen megfogalmaztak, a természeti értékeknek a nemzeti vagyon részeként való meghatározása, ahogy képviselőtársam is helyesen mondta, legyen a termőföld, a víz, az energiaforrások és a biológiai sokféleség a nemzeti vagyon része, és legyen az állam feladata, hogy ezzel úgy gazdálkodjon, hogy azt a jövő nemzedékek számára át tudjuk adni.
A jelenlegi alkotmánykoncepcióban két helyen találok utalást a környezeti jogra, a környezeti alapértékekre. A preambulum 11. §-ában a következőket olvashatjuk: “A magyar állam tulajdonáról mint nemzeti vagyonról, a kizárólagos állami tulajdonba tartozó, elidegeníthetetlen kincstári vagyontárgyakról, valamint a kizárólagos állami tevékenység köréről törvény rendelkezik. A közvagyon és közpénzek rendeltetése, a közérdek szolgálata, a közszükségletek kielégítése azonban nem csökkentheti a nemzet jövendő generációinak lehetőségét arra, hogy saját szükségleteiket majd kielégítsék.” Ez egyfajta utalás egyébként a jövő nemzedékek fontosságára.
A másik hely, ahol a koncepció foglalkozik a környezeti alapjogokkal, az az alapvető jogok és kötelességek fejezetben a 4. § (2) bekezdésében található: “Mindenkinek joga van az egészséges környezethez, ezért mindenkinek kötelessége is az élő és élettelen környezet óvása.” Ez a két hely, ahol felfedezhetjük a jelenlegi koncepcióban, amelyet most vitatunk, ennek általános vitája van, a környezeti jogot, a környezeti alapértékeket.
Harmadikként rátérnék arra, hogy az az országgyűlési bizottság, amelynek alelnöke vagyok, tavaly november 24-én egy egész bizottsági ülést szentelt annak, meghívva arra a jövő nemzedékek ombudsmanját, valamint civil szervezeteket, hogy milyen módon jelenjen meg a zöldalkotmányozás a leendő alkotmányban. Tettünk szöveges javaslatot is, ezeket szeretném most szó szerint felolvasni. “A Magyar Köztársaság törekszik a fenntartható fejlődés elvének megvalósítására, a jelen és a jövő nemzedékek létfeltételeinek intézményes biztosításával. Elismeri és lehetőségeihez képest érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez. Mindezt a magas szintű védelem és a fenntarthatóság jegyében, az elért védelmi szint megőrzése mellett valósítja meg.” - hangzik az 1. pontban megfogalmazott javaslat. A 2. a következő: “A természeti erőforrások, így a termőföld, a víz, az energiaforrások és a biológiai sokféleség a nemzeti vagyon részét képezik. A nemzeti vagyon megőrzése, a jövő nemzedékek számára történő átadása és gyarapítása az állam feladata. A természeti és épített környezet védelme mindenki felelőssége.” És végezetül egy 3. pont: “Mindenkinek joga van teljes tájékoztatásra a környezet állapotáról és a környezetét érintő döntéshozatalban való részvételre.” Ezt a három pontot egy öttagú szövegezőbizottság fogalmazta meg, amely egyébként ötpárti volt, és én ezeket a javaslatokat juttattam el annak idején Salamon Lászlónak, az alkotmány-előkészítő bizottság elnökének.
Most rátérnék a lényegre, hogy véleményem szerint mi az, aminek mindenképpen szerepelnie kell az alkotmányunkban, és ezt milyen módon tegyük. Előtte azonban néhány alapvetést tennék, nevezetesen kettőt. Az egyik úgy hangzik, hogy az alkotmány véleményem szerint nem vezethető le utópiákból, nem az a feladatunk, hogy a társadalom felvilágosult részeként, gyakran kisebbségeként ezen keresztül vezessük el a nálunk kevésbé tudatos többséget egyfajta “ígéret földjére”. Ezt nagyon fontos szem előtt tartanunk, úgy gondolom. A másik előzetes megjegyzésem pedig az, hogy egy társadalom működését nem kizárólag az alkotmány vezérli. Tehát nem kell minden, a társadalom számára fontos értéket úgymond beleszuszakolni egy alkotmányba. De ez nem jelenti egyes égető problémák fontosságának tagadását, ha azok abban nincsenek benne, vagy az azokra adott válaszok nem szerepelnek az alkotmányban. Azt gondolom, hogy ezeket a kérdéseket sarkalatos törvények formájában is meg lehet oldani.
Szeretnék röviden kitérni arra, hogy mit is védünk a környezetben, mit jelent az, hogy környezetvédelem. A környezet több aspektusa is védelemre szorulhat. Védhetjük a környezetet mint egy olyan minőségi környezetet, amelyben minőségi életet élhetünk, hosszú, betegségekben ritka életet élhetünk meg, amely tehát mentes a különböző szennyeződésektől. De óvhatjuk a környezetünket úgy is, mint egy tájképet, mint egy életteret, természeti egységet, amelyet meg kell óvnunk. A harmadik aspektusa a környezet vagy a természet megóvásának gazdasági, hiszen a természeti erőforrásokat gazdasági növekedésre használjuk. Tehát ilyen értelemben is szükség van a természet védelmére. Végül, de nem utolsósorban óvjuk a természetet azért is, mert tudatosult bennünk, emberekben, hogy más fajok is érdemesek a túlélésre. Mi, kereszténydemokraták teremtésvédelemnek hívjuk ezt a gondolatot; azok, akik nem hisznek a Jóistenben, ezt úgy fogalmazzák meg, hogy ez a biodiverzitás vagy biológiai sokféleség.
Szeretnék kitérni arra is, hogy természeti erőforrásunk védelmét milyen politikai koncepciók mentén képzelhetjük el. Három ilyen politikai koncepció van a természeti erőforrások védelmére. Az első a környezet- és természetvédelem mint olyan, a második a fenntartható fejlődés vagy fenntarthatóság, a harmadik pedig a jövő nemzedékek védelme. Nagyon röviden kitérnék arra, hogy ez mit is jelent pontosan.
A legegyszerűbb a helyzet a legszűkítettebb értelmezésével, a természeti erőforrások védelmével, vagyis a tényleges környezet- és természetvédelemmel. Idetartoznak a gazdasági szempontok, ahogy korábban mondtam, tehát az erőforrás-védelem, a tájvédelem, az épített és a természeti környezet védelme. Időzzünk el egy kicsit a fenntartható fejlődésnél, a fenntarthatóság fogalmánál. Ezt azért teszem, mert ennek a fogalomnak nincs egységes meghatározása a szakirodalomban. Ez a gondolat '93-ban a Brundtland-jelentéssel került be a nemzetközi közbeszédbe. Akkoriban, '93-ról beszélek, a fenntartható fejlődés fogalma valójában még csak a természeti erőforrások következő generációk számára való megőrzésre fókuszált. Majd 2002-től ezt a fogalmat már kiterjedtebben értelmezzük, nemcsak környezet- és természetvédelmet jelent, hanem gazdasági és társadalmi vonatkozási vannak. Ha egy mondatban akarnám ezt megfogalmazni, számomra ez azt jelenti, hogy úgy kell biztosítanunk az emberek jólétét, a gazdasági növekedést, hogy közben nem zsákmányoljuk ki a természetet, hiszen ezt a földet mi az unokáinktól kaptuk kölcsön.
(10.40)
Azért időztem ilyen sokáig ennél a gondolatnál, a fenntarthatóság fogalmánál, mert zárójelben jegyzem meg, hogy vannak olyan alternatív közgazdászok, akik a gazdasági növekedést mint olyat nem is tekintik egyébként fejlődésnek, mert azt mondják: a növekedés azt jelenti, hogy nagyobbak leszünk, míg számukra a fejlődés azt jelenti, hogy jobbak leszünk. Ők hozták be a szakirodalomba a jóllét fogalmát, tehát a fenntarthatóság jóval több, mint gazdasági növekedés.
Ugyanakkor, mivel vitatott a fenntartható fejlődésnek vagy a fenntartható társadalom fogalmának az értelmezése, és nincsen egy mindenki által ugyanolyan módon értelmezett és elfogadott jelentés, ezért azt javaslom, hogy ezt a fogalmat az alkotmányban ne használjuk, ugyanis nem mindenki számára jelenti ugyanazt.
A természeti erőforrások védelmének három koncepciója - az utolsó volt a jövő nemzedékek védelme - mellett a környezetpolitikai alapelvek megfogalmazása is megfogalmazódott, hogy kerüljön bele az alkotmányba. Ezeket röviden ismertetem, de hozzáteszem, hogy véleményem szerint tévúton járunk, ha ezeket szintén az alkotmányba írnánk be. Ha a környezetvédelmet túl szűknek tekintjük, de érezzük a fenntartható fejlődés és a jövő nemzedékek védelme fogalmainak a problémáit, akkor merülhetnek fel ezek az úgynevezett környezetpolitikai alapelvek, nevezetesen, hogy emeljük őket alkotmányos szintre.
Három ilyen alapelv van: az egyik a szennyező fizet elve, a másik a megelőzés elve és végül az elővigyázatosság elve. Ezeket nem fogom részletesen elmondani. Kolontár kapcsán látható nagyon jól, hogy a MAL Rt.-nél a szennyező fizet elve nagyon is megáll, de mennyire bonyolult ezt alkalmazni, mert a szennyező fizet elve azt jelenti, hogy meg kell tudnunk fogalmazni azokat a külső externáliákat, ezt a csúnya szót használja a szakirodalom, azokat a külső gazdasági, természeti, társadalmi károkat, amelyeket a szennyezés kapcsán valaki, egy károkozó okoz. Az ezekkel kapcsolatos megállapítások nehézkesek, ezért nem javaslom, hogy ez az alkotmányba ugyanúgy bele legyen írva.
Mi kerüljön akkor bele? És itt térnék rá végezetül arra, és hamarosan be is fejezem a hozzászólásomat, hogy mi a személyes véleményem arról, mikor jár el a Magyar Országgyűlés helyesen a zöldalkotmányozással kapcsolatban. Azt állítom, hogy a fenntartható fejlődés és a nemzedékek közötti igazságosság fogalmai, bár látva a jelen igen súlyos mértékű környezetpusztításait, érthető törekvéseket jelentenek, de alkotmányos alapjogként vagy alapvető állami feladatként való megjelenítésre azonban - a pontatlanságaik, a homályosságuk miatt - én alkalmatlannak tartom ezeket a fogalmakat.
Amellett is érveltem, hogy az egyes környezetpolitikai elvek ne az alkotmányban legyenek megfogalmazva, hanem valahol máshol. Két javaslatom lenne összegzésképpen, és egyben ezzel igazolnám azt, hogy szerintem mi a járható út a zöldalkotmányozás kapcsán. Az első javaslatom az, hogy az alkotmányjogilag pontosan értelmezhető környezet- és természeti erőforrásvédelmet, tehát a termőföld, a víz, az energiaforrások és a biológiai sokféleség rendelkezéseit fogalmazzuk meg a jelenlegi alkotmány 18. §-a módosításával vagy valahol máshol. A szerkesztés során, azt gondolom, hogy érdemes lenne a környezethez való jogot az élethez való jog közelében elhelyezni, hiszen azzal szorosan összefügg, hogy utaljunk arra a kapcsolatra, ami az élet hosszú távú fennmaradása és a megfelelő minőségű természeti környezet mint az emberi élet biológiai alapja között fennáll. Valamennyien tudjuk, ezt ma már senki nem vitatja, hogy a jelenlegi civilizáció, beleértve az európai kultúrközösséget, az európai civilizációt is, nem él fenntartható módon.
A másik javaslatom pedig a következő: a jövő generációkra való odafigyelés jelenjen meg - szimbolikus módon mindenképpen - az alkotmány preambulumában, tehát oda fogalmazzuk ezt bele. Konkrét szövegezési javaslattal most nem kívánok foglalkozni, arra majd a részletes vita kapcsán fogok kitérni.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
