DR. SZILI KATALIN
DR. SZILI KATALIN
DR. SZILI KATALIN (független): Elnök Úr! Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Tekintettel arra, hogy az idő a felszólalásra korlátozott, igyekszem majd a szövegemhez hűnek lenni, és szeretném önöket egy másfajta megfontolásra is invitálni.
Amikor volt házelnökként és a Szociális Unió alapító elnökeként elvállaltam az alkotmányt előkészítő nemzeti konzultációs testületben való részvételt, elsősorban az motivált, hogy a kormánypárt kétharmados mandátumtöbbsége miatt elkerülhetetlennek látszó alkotmányozást én magam is szociális, demokrata és nemzeti értékekkel gazdagítsam, komoly veszélyét láttam ugyanis annak, hogy hazánkban a rendszerváltozás óta uralkodó konfliktusos pártpolitizálás áldozata lesz a nemzet új alaptörvénye is.
Az egykori államszocialista térség országai közül, mindannyian tudjuk, egyedül Magyarországnak nem sikerült megalkotni az elmúlt két évtized folyamán egy, a korábbi szovjet típusú alaptörvénytől formailag és szerkezetét tekintve gyökeresen különböző alkotmányt. A hazai politikai elit ezen legnagyobb mulasztását figyelembe véve is értelmetlennek tartom annak az álvitának a lefolytatását, hogy van-e egyáltalán jelenleg alkotmányozási kényszer. Bizonyos értelemben húsz éve van, még akkor is, ha tudjuk, hogy az árvíztől, belvíztől, munkanélküliségtől, létbizonytalanságtól sújtott, jövőkép nélküli magyar társadalom számára ma lehet, hogy nem ez a legégetőbb kérdés.
Az előttünk álló alkotmányozási folyamat akkor és csakis akkor eredményezheti a nemzet új alkotmányának megszületését, ha az nem egy szűk politikai elit magánügye lesz, hanem széles támogatottságon nyugszik, mondom ezt amiatt, mert a hazai parlamenti erők mindegyike tudatosan háttérbe szorítja az alkotmányozás nem pártpolitikai vonatkozásait, holott a reprezentatív szakszervezetek, kamarák, történelmi egyházak, kisebbségek képviselőinek, valamint a gazdasági, tudományos, művészeti elit kiválóságainak legalább annyi joguk van az alkotmányozásban való részvételre, mint amennyi, azt gondolom, a politikusoknak.
Képviselőtársaim, én a magam részéről azért vállaltam szerepet az új alaptörvény kidolgozásában, hogy ezen, a magyar nemzet szemében elismert, nagy legitimitással bíró szereplők érdemben hallathassák hangjukat az alkotmányozás kapcsán, és nyilván folyamatosan a hazai politikai életben.
Elképzelésünk szerint az alkotmányozás lezárultával létrejött új magyar demokrácia az eddigi konfliktusos helyett konszenzuális jelleget ölt majd. Ezért kérem, hogy még egyszer fontolják meg, hogy ennek garanciája kizárólag a Magyarországon több évszázados hagyományokkal rendelkező és a szovjet megszállással felszámolt felsőház helyreállítása lehet-e. Előre kijelentem: én magam addig és csakis addig leszek részese közjogi rendszerünk újjáépítésének, amíg én magam is realitását látom a Szociális Unió által kidolgozott és az érintett társadalmi szervezetekkel egyeztetés alatt álló koncepció megvalósulásának. Az immár két évtizede függetlenné vált Magyarország olyan fordulóponthoz érkezett, amely a ma élő nemzedékek életében talán soha vissza nem térő lehetőséget rejt magában. Mint ismeretes, térségünkben Magyarország rendelkezik messze a legrégebbre nyúló alkotmányos gyökerekkel.
Képviselőtársaim, véleményem szerint nem azon erő számít demokratának, amely a nemzet alaptörvényének újjáalkotásából vélt vagy valós sérelmeire hivatkozva duzzogva kivonul, hanem az a konstruktív ellenzéki, aki legjobb tudása alapján megalkotott koncepcióját megvitatásra a nemzet törvényhozása elé terjeszti. (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik soraiban.) Demokrácia nincs ellenzék nélkül, konszenzuális demokrácia pedig nincs konstruktív ellenzék nélkül - éppen ezért az alkotmányozás folyamatában a Szociális Unió értékorientált, valós társadalmi párbeszédet akar folytatni.
A magyar alkotmányos rend régi hiányossága volt, hogy kellő súllyal nem tartalmazta a szociális jogokat, köztük a munkához, lakhatáshoz való jogot, valamint egyáltalán nem szerepelt benne a páratlanul gazdag magyar természeti kincsek védelmének kötelezettsége. Ezek közé sorolhatók a XXI. században stratégiai jelentőségűnek számító vízkészletek, valamint a hazai termőföldvagyon egésze. A jövő évszázadok igényeinek megfelelő, előremutató törekvés, az úgynevezett harmadik generációs állampolgári jogok beépítése hazánk alkotmányába különösképpen azért kiemelt kérdés, mert a jövő nemzedékeinek egészséges környezethez való jogát hivatott megteremteni. Alkotmányos rendszerünket képessé kell tennünk arra, hogy választ adjon az előttünk álló civilizációs alapkérdésekre is, mert csak ezzel tudjuk meghaladni a jelenlegi alkotmányunkat, ugyanis immár tagadhatatlan: a társadalmi, ökológiai erőforrásaink korábban soha nem tapasztalt mértékben kimerülőben vannak. A magyarság csakis a nemzeti közösségvállalásban reménykedhet, egy olyan gazdasági és társadalmi rend felépítésében, amely a verseny mellett szerves részének tekinti a humán tőke megőrzésének és bővítésének folyamatát is. Az általunk vizionált új közjogi struktúra fontos célja a profitmaximalizálásra összpontosító piacgazdaság szociális, de emellett ökológiai korlátok közé szorítása is.
Képviselőtársaim, egy XXI. századi alkotmányos koncepció nem engedheti meg magának, hogy ne rendelkezzen olyan, az ország polgárainak életét alapvetően befolyásoló kérdésekről, mint - ahogy említettem - például a lakhatáshoz, a munkához való jog. Napjaink társadalmai számára mindezek éppúgy az állampolgári jogok szerves részét képezik, mint például a szólás vagy a gyülekezés szabadsága.
A rendszerváltozás óta számos alkalommal búvópatakként tűnt fel újra meg újra, majd került le hirtelen napirendről a második kamara hazai visszaállításának gondolata, és ebben hadd hívjam önöket egy kis gondolati sétára. A Nemzeti Kerekasztaltól kezdődően több mint két évtizede változó intenzitással jelen levő szakmai és közéleti vita időnkénti hevessége érthető, hiszen a hagyományos modell visszatérte, habár a közjogi berendezkedést alapjaiban nem befolyásolná, a politikai kultúrát, az érdekegyeztetés mikéntjét, a konfliktusok feloldását meghatározó módon alakítaná át.
Képviselőtársaim, senki ne gondolja önök közül, hogy a felsőház gondolata szembeütközik hazánk több évszázados modernizációs törekvéseivel. Az ország gazdasági, társadalmi fejlődésének rendszereken átívelő folyamatában természetesen többször alapjaiban módosult a második kamara funkciója, hatásköre és nyilván tagjainak rekrutációja is. Senki ne gondolja, képviselőtársaim, önök közül, hogy a társadalmi, gazdasági és szakmai szereplők törvényhozási folyamatban való intézményesült részvételét garantáló második kamara működése akár költségesebbé vagy nehézkesebbé tenné a jogalkotás menetét. A Szociális Unió fontosnak tartja, hogy a politikai osztály létszámának és működési költségeinek csökkentése megvalósuljon, mint ahogy erre egyébként a törekvések eddig is megvoltak, illetve folytatódjon, ezért a nemzet hagyományainak megfelelő felsőház modernizált visszaállításával nem veszélyeztetné az Országgyűlés létszámcsökkentésének helyeselt célját.
A két világháború közötti közjogi modellt ebből a szempontból is iránymutatónak tekintjük, nyilván a születési előjogaik alapján mandátumhoz jutó főrendi tagok tagságát természetesen leszámítva, mielőtt bárki ezt félreértené, valamint a korábbi felsőházi létszám közel harmadával megvalósíthatónak tartjuk. Ne gondolja önök közül, tisztelt képviselőtársaim, senki, hogy a felsőház visszaállításának pusztán szimbolikus jelentősége volna, megoldást jelentene a hazai politikai élet túlzott, részben főváros-centrikusságára, amelyet számottevően enyhíthetne, a jelentős mértékben az önkormányzati szférából érkező tagokból álló második kamara szélesebb alapokra helyezné a jogszabályalkotást, az egyházak, gazdasági, társadalmi érdekképviseletek, köztestületek, kulturális, tudományos, közigazgatási elitek képviselőinek becsatornázásával - természetesen ez azt is jelenti, hogy mi úgy gondoljuk, hogy a polgármesterség és a képviselőség szétválasztása szükséges. Ezzel lehet, hogy elősegítenénk azt a vitát is, ami az önkormányzati rendszer és a regionalizáció új alapokra helyezését jelenti.
(9.30)
Képviselőtársaim, volt házelnökként s a Szociális Unió elnökeként azért vállaltam szerepet az új alaptörvény kidolgozásában, mert bizonyos megkerülhetetlen szociális, ökológiai és gazdasági jogok biztosításával kívánom gazdagítani hazai alkotmányos berendezkedésünket.
Ahogy mondtam, addig és csakis addig tudom vállalni a nemzet előtt az alkotmányozásból rám háruló kötelezettségeket, ameddig azt tapasztalom, hogy a nemzet új alaptörvényének megteremtésére irányul, és nem pusztán egy szándékaimon kívüli átszerkesztés gyakorlati részese leszek. Ez azt is mondatja velem, hogy nyilván azt szeretném, ha meghaladnánk azt az alkotmányt, ami jelenleg az asztalunkon van, nem csak átszámozásra kerülne.
Az alkotmányozást követően egy olyan Magyarországon szeretnénk élni, ahol az állampolgári közösség alkotmányosan garantálja minden tagja számára az emberhez méltó életet. Senkit nem hagy például szégyenszemre megfagyni fűtetlen lakásban, vagy senkit nem hagy önző módon magára otthona elvesztésének pillanatában. Olyan Magyarországon szeretnénk élni, ahol a nemzet minden tagja magáénak érzi, s magára kötelező érvényűnek tekinti az alkotmány szelleméből fakadó normák valamennyijét, ahol a választók mindegyike tisztában van az elidegeníthetetlen jogaihoz társuló, legalább annyira elidegeníthetetlen állampolgári kötelezettségeivel is. Olyan Magyarországot szeretnék, ha örökül hagynánk utódainknak, ahol a természeti és civilizációs értékeinket megbecsüli a köztársaság és annak minden polgára, ahol napjaink értékválságba süllyedt közállapotai helyett a keresztény és egyúttal befogadó kulturális hagyományaira büszke társadalom az alkotmányban rögzített, közösen vallott értékek szerint éli életét.
Képviselőtársaim, a történetileg kialakult alkotmány a magyar nemzet és államiság alapköve. Ebben a tudatban vállaltam magam is ezt a munkát. E közjogi hagyomány büszke felvállalásával felszámolhatjuk azt a két évtizedes, tarthatatlan állapotot, miszerint a térség egyetlen olyan állama vagyunk, amelyben formailag és logikailag még mindig a kommunista alkotmány van érvényben. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Képviselőtársaim, a nemzet alkotmánya mindannyiunk alkotmánya kell hogy legyen. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)
