DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az alkotmányozási folyamat meglehetősen - azt kell mondanom - méltatlanul indult, hiszen a Szocialista Párt ahelyett, hogy az alkotmányról kezdett volna vitatkozni, elindított egy olyan vitát, hogy szükség van-e az alkotmányozásra. Azt gondolom, hogy ezt a kérdést egyszer s mindenkorra lezárhatjuk. Világos és egyértelmű, hogy a választás során, akik itt kétharmados többséget kaptak, azok lehetőséget és egyben kötelességet nyertek arra, hogy azt az alkotmányos hiányosságot, amely kétségtelenül fennáll, betöltsék, kitöltsék, megvalósítsanak egy új, hosszú távon érvényes alkotmányt.
Ha a korábbi alkotmányban minden tökéletes lett volna, mint ahogy nem az, de hiányzik belőle egy olyan preambulum, amely képes arra, hogy ennek az országnak az egységét, ennek a népnek a jövőjét, egyfajta olyan egységet, amely hitet és reménységet tud adni, ha ezt hiányolja, ha ez nincs benne, akkor ez az alkotmány már nem elégséges, nem jó.
Ezért először a preambulumról szeretnék szólni. De mielőtt erről szólnék, engedjék meg, és ezt mondanám a tisztelt nézőknek is, mindenkit megnyugtatnánk, hogy az a Fidesz-szövetség, amelyhez mi, kisgazdák is tartozunk, van olyan sokszínű, olyan sokféle gondolkodású, senkinek nem kell attól tartania, hogy egyetlen gondolat, egyetlen gondolati irány fog megjelenni majd abban az alkotmányban, amelyet hitem, reményeim szerint elfogadunk kellő időben.
Ezért a preambulum tekintetében is vannak olyan nézetek - amelyeket például én is képviselek -, amelyek nem biztos, hogy mindenkinek találkoznak a nézetével, találkoznak mindenkinek a véleményével. Meggyőződésem: helyes és szükséges az a gondolkodás, amely visszautal a magyar történelemre. Helyes és szükséges megjelölni azokat a gyökereket, ahonnan a magyarság önmagát és önmaga tudatát eredezteti, és amelyből, úgy gondolom, mindig erőt és lehetőséget nyerhetünk. Ez azonban nem pusztán ezeréves, ez sokkal távolabbi. Következésképpen nem árt vagy nem ártana, ha a gondolkodásunk kiterjedne arra is, hogy azokra a keleti gyökereinkre is utaljunk, ahonnan pedig a mi magyarságunk származik.
Fontos-e a kereszténység megjelölése? Azt gondolom, hogy igen, csak nem mindegy, hogyan. Nagyon fontos, hogy a kereszténység mint keresztény kultúrkör, amely kultúrkörhöz csatlakoztunk, a preambulumban szerepeljen. Ez a kultúrkör ugyanis önmagába foglalja azt a hellén-római kultúrát is, amelynek a kereszténység itt, Európában egy új, semmihez nem hasonlítható civilizációját és kultúráját hozta létre. Meggyőződésem, hogy az erre történő egyszerű és helyes utalás senkinek nem sértheti a világnézetét, senkinek nem sértheti semmiféle elgondolását, hanem világos és egyértelmű valóságát fejezi ki annak, hogy hova tartozunk mi, magyarok.
Fontosnak tartom azt is, hogy a preambulum egyfajta nemzeti egységet jelenítsen meg. És ez nem jobbra szól és balra szól, hanem a teljes magyar nemzetre szól. Ennek a megfogalmazása nem egyszerű, de nem is lehetetlen. Azt gondolom, hogy amikor Salamon Lászlóék erőfeszítéseket tettek, és erőfeszítéseket tettünk - hiszen ennek a bizottságnak magam is tagja voltam - arra, hogy valamiféle közös elképzelést hozzunk létre, akkor hatalmasat hibázott az ellenzék, amikor az obstrukció fegyverét választotta.
Tisztelt Ház! Az obstrukció ennek az országnak egy ízben már iszonyatos károkat okozott. Talán nem véletlenül mondta Herczeg Ferenc annak idején, hogy az az obstrukció, amely a XIX. század végén létrejött és kialakult a magyar Házban, s amely egészen Tisza István házelnöki tisztségéig terjedt, Magyarország sírásója volt. Ma talán nem itt tartunk, de az kétségtelen, hogy a nemzeti egység megbontásához vezethet. Nagyon rossz utat választottak azok, akik az obstrukciót választották, akár annak azt a formáját, hogy távol maradnak, akár azt a formáját, hogy eleve elhatározzák, hogy semmit nem támogatnak. Nem lehet ez helyes, hiszen ma egy nemzeti egység gondolata mentén szeretnénk és kívánnánk alkotmányozni.
Engedtessék meg, hogy mégiscsak megmaradjak a Salamon László-féle, vagy ha úgy tetszik, a közös, annak az elképzelésnek, annak a javaslatnak, amely ide a Ház elé bekerült, a sorrendjénél. Az én számomra is alapvető és rendkívül fontos dolog a család védelme, a házasság természetes voltának a kihangsúlyozása. Ez nem sérthet senkit. Ennek a helyes megfogalmazása esetén mindössze egy természetes állapotnak a rögzítését jelenti az alkotmány, azt, amit egyébként a természet önmagában megkíván. Következésképpen azt gondolom, hogy itt sértésről senki felé nem lehet szó, nem eshet szó.
De nézzük meg ennek a 8. pontját, ahol az alapvető jogok és kötelezettségek és a felelősség és egyben a jogok egységéről esik szó. E kettő nem választható szét. Ezt világosan és egyértelműen rögzítenie kell az alkotmánynak. Ha e kettő szétválik egymástól, ebben az országban nem lehet megteremteni azt a fajta rendet és azt a fajta fellendülést, azt a fajta határozott előrehaladást, amelyet, azt hiszem, mindannyian kívánunk. A jogok és kötelességek egymást feltételezik.
Nagyon röviden szeretnék szólni, fölmerült egy ötlet, és senkivel nem akarok én itt most külön vitákat nyitni, de ezt a gyermekek utáni szavazati jogot, azt gondolom, talán el kellene felejteni. A cenzusos jog Magyarországon működött egy ideig. Hogy az milyen hatással volt a nemzettudatra, hogy az milyen hatással volt az emberekre, azt én itt nem részletezném. Nagyon határozottan azt gondolom, hogy ezt ejtsük ki a gondolkodási körünkből. (Taps a Jobbik soraiban.)
Külön szeretnék szólni a sajtószabadságról. Ez most egy olyan tétel, amely európai vizeket is zavar. Nem annyira az európai vizeket, mint az európai baloldalnak egyes prominens, már Párizsban is dicstelenül szereplő személyiségeit. Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, igen, a sajtószabadság a magyar alkotmánynak egyik sarkalatos tétele kell majd hogy legyen. De valamit azért szeretnék elmondani. A sajtószabadságot az én szilárd meggyőződésem szerint, amióta egyáltalán sajtó létezik a nyomtatás föltalálása óta, a legkevésbé talán az állami cenzúra korlátozta - szinte mindig az a fajta tőke, amelyik mozgatta.
Legyen világos: nem az jelenik meg egy sajtóban, amit az állam akar, hanem az, amit a tulajdonos akar. Legyen egyértelmű és világos, hogy az igazi sajtószabadság akkor jelenik meg, ha a sajtószabadság nem úgy tesz különbségeket, hogy kinek van sajtója és kinek nincs sajtója. Ezen bizony túl kell lépni, mert ha ezen nem lépünk túl, akkor a sajtószabadság korlátozását meg a szabadság biztosítását lehet majd hangzatosan biztosítani, de az soha nem fog érvényesülni. Gondoljuk egyszer végig, Landerer és Heckenast inkább döntötte el, hogy mi jelenik meg nála, a nyomdából mi kerülhet ki, mint amennyire azt eldöntötték az akkori cenzorok. Én ezért azt gondolom, hogy ez egy sarkalatos része annak, hogy a magyar alkotmányban igyekezzünk egy olyan helyzetet megszilárdítani, biztosítani, ahol a kisebbeknek is lehet szava. Ugye, értik, itt egy kicsit önmagunkról is beszélek.
Tisztelt Ház! Szó volt itt ma már a köztársasági elnöki jogkörökről. E tekintetben az én álláspontom és talán azoknak az álláspontja, akiknek a nevében szólok, néhányunk álláspontja világos. E tekintetben én nem látok szükségszerűséget arra, hogy itt bármiféle bővítésre kerüljön sor. Nem látnám az értelmét annak, hogy itt egyfajta olyan közjogi összeütközés alakuljon ki akár a miniszterelnöki funkció, akár a köztársasági elnöki funkció között, amely aztán az alkotmányozást tévútra vihetné.
Bármilyen nagy tisztelettel is vagyok Salamon László iránt, van valami, amiben végképp nem értünk egyet, pedig az én kisgazda hagyományaim azt diktálnák, hogy erőteljesen támogassam a kétkamarás elképzelést. Jó gondolat a két kamara ott, ahol egyrészt ennek nem olyan hagyományai vannak, mint Magyarországon, amin - én elfogadom - túl lehetne lépni, csak a magyar társadalom ma nem ebben az állapotban van. Ha a magyar társadalom mostani állapotában kétkamarás helyzetet teremtenénk, mindenkit biztosítani tudok arról, hogy nem arról lesz szó, hogy itt a szakszervezetek, meg nem tudom, milyen civil szervezetek, hanem az erőfölénnyel rendelkező társadalmi rétegek otthona, háza lehetne ez a felsőház.
(10.20)
Én nem hiszem, hogy erre ma szükség van. Ma olyan alsóházra van szükség, amely egységesen és világosan, a népakaratból és a népakaratra támaszkodva hozza meg azokat a törvényeket, a lehető legpontosabban, a lehető leggyorsabban, mert ez is nagyon fontos, nem elkapkodva, de a lehető leggyorsabban, mert az országnak erre nagyon nagy szüksége van.
Tisztelt Ház! Nem végezetül, hanem a legfontosabb mondandómra szeretnék nagyon röviden rátérni, hiszen úgy tűnik, hogy az időm már el is fogyott.
A mi számunkra, azok számára, akik népben és nemzetben gondolkodnak, tartozzunk bármikor bármilyen frakcióhoz, ebből soha nem engedhetünk, világosan szükséges az alkotmányban rögzíteni - és ezt most egyértelműen kellene kimondani -, hogy a termőföldünk, a vizeink nemzeti vagyont képeznek (Taps a Jobbik soraiban.), és a nemzeti vagyonra vonatkozóan, ezt is egyértelművé kell tenni, csak sarkalatos törvényekkel kell vagy lehet szabályozókat hozni. Ha ez nem így történik, akkor egy kettősség alakul ki, tisztelt hölgyeim és uraim. Helyes, hogy az állami vagyon tekintetében a mostani javaslat is szabályozókat tartalmaz, szükség van rá; de a nemzeti vagyon védelme minden mást, még az állami vagyont meghaladóan is szükséges és megkerülhetetlen.
Azt gondolom, hogy ha a nemzeti vagyonra vonatkozó szabályozók bekerülnek az alkotmányba, ennek semmiféle ellentéte nincs az európai uniós szabályozókkal. Jogunk van arra, hogy valamire azt mondjuk, hogy az nemzeti vagyon. Ha erre nincs jogunk, akkor kár nemzetről beszélni. Egyértelmű, hogy ez a jogunk megvan, és az is, hogy még ha küzdelem is lesz ebből, azt a küzdelmet mindannyiunknak közösen, közös erővel vállalni kell.
Tisztelt Ház! Azt gondolom végezetül, az alkotmányozás most előremozdíthat valamit. Előremozdíthat egy olyan nemzeti egységet, amelyet hitem és meggyőződésem szerint ki lehet nyilvánítani különböző nyilatkozatokkal, ki lehet nyilvánítani különböző beszédekkel, de annak a rögzítéséhez, a hosszú távon, reményeink szerint igen hosszú távon való érvényesüléséhez olyan alkotmány kell, amely a nemzet akaratából jön létre, és ezt a nemzeti akaratot minél nagyobb egységgel itt, a Házban kell majd megteremteni.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)
