DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Igyekszem nagyon rövid lenni. Örömmel hallottam, hogy valahol a zöldalkotmány tájékán is világosan megjelenik az a fajta nemzeti vagyon, ami természet közeli, ugyanakkor az ember elidegeníthetetlen -nemcsak tulajdona és része, hanem - szükséglete, a termőföld és a víz. Én mégis azt mondanám, és nyomatékkal kérném, hogy ezt külön kiemelten kell szerepeltetni. Ha ezt egybemossuk a természeti értékekkel, félő, hogy annak az a fajta védelme, amiről mi gondolkodunk vagy amire gondolunk, nagymértékben elveszhet. Én azt gondolom, ez nemcsak technikai kérdés, hanem ennek a kiemelése annak a fontosságát is jelenti az elkövetkező időben.
A másik dolog, amire szeretnék rámutatni: itt már több irányból szóltak, szóltunk az élethez való jogról. Egy félreértés adódik, amikor ezt nagyon sokan úgy képzelik, úgy gondolják, hogy ez önmagában csak a megszületéshez való jogot jelenti, és a születéssel kapcsolatos jogokat jelenti. A kereszténység valahol ott hozott többletet egész Európa és az emberiség számára, amikor a hellén és a római kultúra meghaladásával az élethez való azt a fajta jogot is megjelöli, amely nemcsak az életben maradást, hanem az emberhez méltó életet is garantálja és garantálnia kell. Világos ugyanis, hogy egy egészen más helyzet az, amikor a szegény és a gazdag relációját egyfajta keresztény szemszögből vagy egyfajta ókori szemlélettel, a római kultúra szerinti szemlélettel tekintjük.
Az én meggyőződésem szerint ennek az alkotmánynak azt kell tükröznie, hogy az alkotmánykészítő mindenkor és minden helyzetben, minden módon igyekszik biztosítani az életben maradás lehetőségét, és nem utolsósorban a szegény és a gazdag közötti különbözőség lehető legkisebb mértékűre való szorítását. Ez szerintem az egyik olyan alapjog, ami természetes joga minden embernek, akár szegénynek született, akár gazdagnak. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
