GYOPÁROS ALPÁR
GYOPÁROS ALPÁR
GYOPÁROS ALPÁR (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Számomra mint minden törvényhozó számára, vagy mondjuk úgy, hogy majdnem minden törvényhozó számára mindennél többet jelent a nemzet alkotmányának megalkotása, vagy mondhatnánk úgy is, hogy a törvényhozói munka csúcsa.
Az alkotmány, tisztában vagyok vele, hogy a hierarchia tetején álló jogszabály, amely meghatározza az állam és az állampolgárok között fennálló viszony tartalmát, de azt gondolom, hogy több ennél, hiszen egy jó alkotmány meghatározza azokat az értékeket is, amelyekben az egész nemzet vallási, nemi, egyéb hovatartozástól, sőt pártszimpátiától függetlenül is egységet alkothat. Hatályos alkotmányunk, bár lerakja a jogállamiság kereteit és garantálja az állampolgároknak az őket megillető jogokat, azonban mégsem tölti be az utóbb említett szerepet. Jelenlegi alaptörvényünk ugyanis magán viseli a megalkotáskor fennálló politikai kompromisszumok nyomát.
Most azonban lehetőségünk van arra, hogy itt az Országgyűlésben mindannyian elmondhassuk a véleményünket, javaslatunkat, és magunk mögött hagyjuk a terhes múlt szabályait. Az így megszülető új alkotmány alkalmas lehet arra, hogy egyesítse a napi politikai harcok mentén megosztott egész nemzetet, egész magyarságot. Mint az Országgyűlés európai ügyek bizottságának tagja, mindenképpen szólnom kell a születendő alkotmány és az európai integráció relációjáról is.
Ebben a viszonyban a nemzeti parlamentek feladatai kettősek, hiszen ellátnak belső nemzeti feladatokat és ezzel párhuzamosan európai szintű feladatokat is. A lisszaboni szerződés óta az Európai Unióban a nemzeti parlamentek egyre fontosabb szerepet töltenek be, és ez a folyamat párhuzamba állítható az Európai Parlament szerepének növekedésével, azzal, hogy egyenrangú jogalkotóvá vált. A lisszaboni szerződés főként a tagállami partnerek ellenőrző szerepét és a döntések előkészítésében történő részvételét tette hangsúlyosabbá. Számos jegyzőkönyvet csatoltak létrehozásakor hozzá, amelyek közül kiemelkedik két jegyzőkönyv: a nemzeti parlamenteknek az Európai Unióban betöltött szerepéről, illetve a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szólók.
A szubszidiaritás és az arányosság azok az elvek, amelyek biztosíthatják számunkra, európai polgárok számára, hogy a minket érintő döntések azon a szinten kerüljenek meghozatalra, ahol azokat valóban a legjobban lehet meghozni. Az új alkotmányunknak ezért lehetővé kell tennie, hogy az Országgyűlés betölthesse azt a szerepét, amelyet a szubszidaritás és az arányosság kijelöl számára az európai integráció keretein belül. Szükség van a tagállami parlamentekre Európában, mert szükség van a választói akarat megjelenítésére az európai döntéshozatalban.
Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor megalkotjuk Magyarország új alkotmányát, abban nemcsak alapvető belső viszonyainknak és értékeinknek kell megjelenniük, hanem ki kell tekintenünk Európára, tágabb otthonunkra, ilyen értelemben felelősségünk nemcsak a választóink, hanem az európai nemzetek családja felé is él. Kérem ezért valamennyi képviselőtársamat, hogy ezen történelmi lehetőség kapujában a téma emelkedettségéhez méltó módon vegyen részt a közös munkában, hozzászólásaival járuljon hozzá, hogy a megszületendő új alkotmány valóban minden magyaré, mindannyiunké lehessen. Csak remélni tudom, hogy ez a ma már többször elhangzott kérés eljut azokhoz is, akikhez valóban szól és meghallgatásra is talál.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
