HEGEDŰS LORÁNTNÉ
HEGEDŰS LORÁNTNÉ
HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az önrendelkezés témakörében szeretnék két dologról önökhöz szólni.
Az egyik az önkormányzatiság kérdése. Ez egyike az öt alkotmányos alapelvünknek, ezért is különös érdeklődéssel olvastam a koncepció erre vonatkozó részét. Ugyanakkor meg kellett állapítanom, hogy összességében igazán újat nem tartalmaz a koncepció ebben a témakörben ahhoz képest, amit az eddigi alkotmány is tartalmazott, sem szabályozásában, sem elveiben. Ennek nyilván az egyik legkézenfekvőbb oka az, hogy az önkormányzataink életével kapcsolatos szabályozások nagyrészt szoros összhangban vannak a helyi önkormányzatok európai chartájával, ami ugyanakkor egyébként nem jelentene uniformizáltságot, hiszen ebben a kérdésben volna komoly mozgásterünk. De az is tény, hogy ez az európai charta az, ami alapján minden európai tagállamban érvényesülhetnek az önkormányzati jogok.
Ugyanakkor az, amiben mozgásterünk volna, és amiben kéne is lépni alkotmányozáskor az önkormányzatiság tekintetében, az az egyik legfontosabb probléma, ami most már húsz éve mérgezi önkormányzataink életét, és gyakorlatilag el is lehetetleníti az életüket. Ez pedig a fojtogató pénzhiány kérdése, és ez egy olyan dolog, amit igenis lehetne az alkotmányban rendezni, elősegíteni ennek a kérdésnek a megoldását. Nyilván a további sarkalatos törvényekbe kell ezt a továbbiakban is belefoglalni, illetve továbbrészletezni, de az alkotmány lehetne a kiindulópontja annak, hogy ezt a kérdést egyszer és mindenkorra próbáljuk helyére tenni.
Mert miről is van szó? A súlyos alulfinanszírozottság, ami most már húsz éve teszi tönkre önkormányzataink életét, pont az önkormányzatiságot, az önrendelkezés jogát veszi el tőlük. Az az önkormányzat, amelynek arra sincs pénze, hogy a legalapvetőbb feladatait ellássa megfelelő színvonalon, az nem tud felelősen gazdálkodni a vagyonával, nem tud felelősen például a földvagyona sorsáról sem dönteni. Azonban ennek a kérdésnek a rendezése nem olyan különösebben bonyolult téma, fel is veti a koncepció. Engedjék meg, hogy következő fél mondatot felolvassam: “kötelező önkormányzati és átadott államigazgatási feladatok ellátásához azokkal arányos költségvetési támogatásra jogosultak az önkormányzatok”. Ez az, amit szerintünk módosítani kellene, miszerint az állam a költségvetési fedezetet biztosítja. Akkor, amikor az állam kötelező feladatot ad át egy-egy önkormányzatnak, akkor nem ördögtől való dolog, valami borzasztóan bonyolult számítás eredménye lenne az, hogy kiszámoljuk, mennyi annak a feladatellátásnak az a fedezete, amivel teljes egészében biztosítani lehet a minőségibb ellátást. Mondok egy példát: általános iskolai közoktatás. Igenis, ki lehet számolni, hogy egy gyermeknek a közoktatása egy évben mennyibe kerülne, apróra lebontva minden tételt, és ezt összegezve igenis ki lehetne számolni azokat a normatívákat, amelyek egy-egy feladat ellátásához, például a közoktatási normatívában egy feladat ellátásához egy önkormányzatot megillet. Ha kötelező a feladat, amit átadunk, kötelező az államigazgatási hatáskör ellátása, akkor biztosítsa hozzá az állam a megfelelő fedezetet. Ehhez képest adtunk be tehát egy módosító indítványt.
A másik, ezzel szoros összhangban lévő indítványunk a stratégiai törzsvagyon fogalmának a beemelése, meghatározása. Miről is van szó? Amikor egy önkormányzat alulfinanszírozottságában, kiszolgáltatottan nem tud egy-egy befektetőnek, egy-egy új fejlesztőnek ellenállni, és gyakorlatilag fillérekért kiárusítja a földvagyonát, közművagyonát, akkor tulajdonképpen a jövőjét éli fel. Ezt kellene az alkotmányban egyszer s mindenkorra rögzítenünk, hogy erről a továbbiakban szó sem lehet. Emlékezzünk azokra a rossz példákra, például Budapest esetében a közművállalatainkat, amelyek a lakosság ellátását szolgálják, Vízművek, Csatornázási Művek, és így tovább, lehetne sorolni a példákat, szégyenteljes, arcpirító módon, fillérekért adták el befektetőknek. És most láthatjuk, beérett a gyümölcse ennek a kótyavetyének: sok-sok milliárd forintjába kerül ez az adófizető magyar állampolgároknak, és láthatjuk azt is, hogy mennyire kiszolgáltatottá teszi az önkormányzatot is, de a feladat ellátását is az, hogy már nincsenek esetleg a közművek az önkormányzataink tulajdonában.
Ezért tehát javasoljuk, hogy a magyar föld, ami önkormányzatok tulajdonában van, csakúgy, mint a közműhálózatok, amelyek a lakosság ellátását biztosítják, legyenek a stratégiai vagyon részei, ami elidegeníthetetlen, tehát az elidegeníthetetlen törzsvagyon részei, és ezt is a sarkalatos törvények között kérjük rendezni. Ez legyen az egyik záloga az önkormányzatok önrendelkezésének.
Ha még szabad az önrendelkezés kapcsán - és az időm is megengedi - egy dolgot megemlíteni: ez a nemzeti létünk kérdése. Én itt önök előtt nemcsak mint parlamenti képviselő, hanem mint magyar anya, magyar édesanya is állok. Ahogy Kővári képviselőtársunk is megfogalmazta ezt az előbb elhangzott felszólalásában, valóban, 6 millió magyar magzati áldozathoz vezetett az a szélsőségesen libertinus szabályozás az elmúlt 55 évben, amely során a legvédtelenebbekkel szemben maradtunk érzéketlenek, és nem adtunk meg minden segítséget a várandós édesanyáknak ahhoz, hogy kihordhassák magzataikat.
A magyarság vészkorszaka 1956 óta tart. Történelmi felelősségünk az, hogy az új alkotmányban nemzeti megújulásunkat is ilyen szempontból megalapozzuk. Soha többé ne fordulhasson elő az, hogy nem adunk meg minden segítséget annak az édesanyának, aki gyermekét várja. Ne lehessen azzal vádolni minket, tisztelt képviselőtársaim, hogy nem halljuk meg azt a néma sikolyt, amit ez a 6 millió magzati áldozat jelent. Ha Trianon példájára szeretnék visszautalni, valóban, a kétharmadát elveszítettük a nemzeti vagyonunknak, de kétharmadát veszítettük el a jelenlegi magyar lakosságnak is. Ez egy új, belső Trianonnal ér fel. Nagyon örültem neki, amikor Salamon László azt mondta az imént egy jobbikos képviselőtársam felszólalására, hogy a Jobbik úgymond magának akarná vindikálni azt a jogot, hogy a magzati élet védelméről szóló részt be kívánja emeltetni az alkotmányba, noha ez már korábban megtörtént.
(11.40)
Én ezt egy nagyon nemes versengésnek tartom, és kívánom teljes szívemből, hogy ne maradhasson ki semmilyen úton-módon, semmilyen vélt vagy valós politikai félelemnek engedve ez a rész az alkotmányból. Ez nem pártnépszerűségi mutatók kérdése, ez nemzeti megmaradásunknak, nemzeti önrendelkezésünknek a kérdése. Ezt szeretném az önök figyelmébe ajánlani.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)
