IVANICS FERENC
IVANICS FERENC
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Az alkotmányozás folyamatával kapcsolatban több olyan kritika is elhangzott itt a Ház falai között - meg azon kívül is -, amelyek megkérdőjelezik magát a folyamatot. Ezzel kapcsolatban szeretném a véleményemet röviden megosztani önökkel.
Azt gondolom, egy 21 éves adósságot rendezünk itt és most. Amikor 1989-ben az alkotmány módosításáról döntöttek az akkori tárgyaló felek, azt abban a hiszemben tették, hogy a majdan újonnan megalakuló Országgyűlés szabad választásokon megválasztott képviselőkkel egy új alkotmányt alkot, egy olyan alkotmányt, amely már a szabad Magyarország alkotmánya.
(12.50)
A választások után azonban, röviddel a kormányzás megkezdése után beállt az a helyzet, amit mindannyian ismerünk az elmúlt 20 évből. A baloldal elemi erővel rontott neki az újonnan megalakult Országgyűlésnek, tette ezt a parlamentben, és tette ezt a parlamenten kívül is, a sajtó keretein belül. Akkor Magyarországon úgy látszott, hogy nem lesz megegyezés, és ez bizony az alkotmányra is kiterjesztődött.
Aztán jött a Horn-kormány, amely megpróbált valami egyeztetést végigvinni, de tulajdonképpen - láthatóan - a baloldal az akkori hagyományaival nem tudott szakítani. Ha végignézzük az elmúlt 20 évet, sokan, sok helyen leírták és megosztották a véleményüket, nevezetesen a mai magyar politika túlságosan is vitatkozik ahhoz, hogy megegyezésre találjon bizonyos kérdésekben. Erre a felvetésre az emberek adtak egyértelmű választ tavaly áprilisban, amikor azt mondták, hogy elég mindabból, amit a magyar politika művel, tessék, adunk egy felhatalmazást egyetlen pártnak, egy olyan felhatalmazást, amelynek révén a szükséges változtatásokat az ország életében meg tudja tenni.
A Fidesz erre elhatározott volt, és elindult ezen az úton. Olyan törvényeket hoztunk meg, amelyek hosszú évtizedek után végre rendezték a magyarság sorsát. Olyan törvényeket hoztunk meg az elmúlt bő fél évben, amelyek a magyar gazdaságot is új pályára állítják. Gondolom, nem mindig érthető, nem mindig látható ez azoknak, akik más szemléletet képviselnek, de a Fidesz elkötelezett abban, hogy Magyarországot megújítja.
Tulajdonképpen az alkotmánnyal is így állunk, az alkotmány az a 21 éves adósság, amit rendeznünk kell. És vajon van-e kényszer, vagy nincs? Ha leegyszerűsíteném, azt mondanám, hogy ez olyan, mint amikor kölcsönkapunk valamit. Az ember nem adja vissza, amikor már a fejét csapdossák, hogy miért nem adod vissza, hanem egy úriember időben, amikor már nincs arra szüksége, amikor eljön az idő, akkor böcsületből, lelkiismeretből, jó lelkiismerettel visszaadja. Ilyen kölcsön ez szerintem, amit kaptunk, és mivel megnyílt az a lehetőség, hogy a magyar alkotmányt tárgyalások útján, közös konszenzussal létrehozva elfogadjuk, ezért a Fidesz ezt a lépést megteszi. Legalábbis jómagam ezen okok folytán veszek szívesen részt ebben az alkotmányozásban.
Még egy dolgot szeretnék mondani itt az üres padsorok láttán. Azt gondolom, az alkotmány már nevében hordozza mindazt, amiért létrejön. Nevezetesen, nem vitatmánynak hívják, hanem alkotmánynak. Azaz, az a dolog lényege, hogy közösen összetesszük, ami pozitívot tudunk a világról, és ezáltal értékeket lefektetve, létrehozunk, megalkotunk valami újat és erőset. Ha ezt a szemléletet nézzük, akkor nem érthető az, hogy miért maradnak távol mások. Miért nem akarják elmondani a véleményüket? Miért nem dolgoznak velünk együtt azon, hogy Magyarországot új alapokra helyezzük, és olyan alapokra, amelyek az ország minden lakója számára elfogadhatók? A Fidesz elkötelezett abban, hogy ezt a munkát megteszi anélkül is, hogy azok az emberek, akik folyamatosan az ellenállást keresik, mindig az ellenpontokat keresik, mint ahogyan az elmúlt 20 év ezt bebizonyította, azok nélkül is létrehozza azt a társadalmi egységet, létrehozza azt a közösséget, amely az új alkotmányt támogatja.
Bízunk abban, hogy az elkövetkezendő hetekben az a lehetőség, amit megnyitott a Fidesz és a KDNP, nevezetesen, hogy az előttünk fekvő koncepció egy kiindulási pont, de semmiképpen sem a megvitatandó anyag alapját képezi, ez a lehetőség visszatéríti az MSZP-t és az LMP-t a parlament padsoraiba, nevezetesen - hogy leegyszerűsítsem - a munkapadhoz.
Véleményem szerint egy alkotmány akkor teljesíti be a küldetését, hogyha teljesíteni tudja nemzetépítő szerepét. Erre ez az anyag, az a gondolkodás, ami az elmúlt hónapokban mögöttünk van, kiválóan alkalmas. A jelenlegi helyzetben szükségünk van azonban szemléletváltásra is, és tulajdonképpen a hozzászólásomnak ez a lényege, mert azt gondolom - és nem vagyok ezzel egyedül -, hogy Magyarországnak bizony szemléletváltásra, megújulásra van szüksége, nemcsak anyagiakban, nemcsak törvényekben, hanem a szemléletünkben, a lelkünkben, a hozzáállásunkban is.
Végezetül a harmadik szempont, amit kiemelnék, hogy közérthetőnek kell lennie. Pontosan értenie kell mindenkinek, akire vonatkozik, nevezetesen: a magyar nemzet tagjaira, és függetlenül attól, hogy a parlament padsoraiban ül, munkagép mellett áll, dolgozik a földeken vagy éppen iskolapadban ül, értenie, tudnia kell mindenkinek. Ha esetleg az, aki megkapja az első személyi igazolványát, mellé megkapja az alkotmány egy példányát, akkor értse, hogy milyen országnak a részese lehet ő.
A preambulum alkalmas arra, hogy végigtekintsük az elmúlt évszázadokat, és bizony erre szükség van. A XX. század második felében elvették tőlünk azt, ami az egyik legsajátabbja minden nemzetnek, nevezetesen: az önbecsülésünket. Elvették tőlünk azt, hogy magyarok lehessünk. Azt gondolom, ideje megbarátkozni mindenkinek azzal, hogy a magyar nemzet tagja, és a magyar nemzet tagjaként igenis kiálljon azon értékek mellett, amelyek minket jellemeznek. Ha a preambulumban ez megfogalmazódik, akkor már létrejön az a szemléletváltás, amiről az imént beszéltem. Van mire büszkének lennünk az elmúlt ezer évből, akár kulturálisan, akár jogtörténetileg, akár pedig ha az elmúlt évszázad zivatarosabb részeit nézzük, nevezetesen, amikor egymással harcoltak nemzetek, a magyarság mindig kiállt az európai értékek mellett, mindig is európai nemzet volt. Hiszem, és biztos vagyok abban, hogy 2004-től, amikor Magyarország az Európai Unió tagja lett, az Európai Unió nem nagyobb, hanem gazdagabb lett általunk.
Az alapvető rendelkezések 6. pontja tartalmazza a más nemzetekhez való viszonyunkat. Ez kiemelten fontos itt a zivatarokban végigélt Kárpát-medencei évszázadok után, hiszen a mai napokban is sok kérdés van, ami megvitatásra kerül vagy vitára ad okot más országokkal kapcsolatban. Ez az alkotmány lehetőséget ad arra, hogy más nemzetekkel együtt, közösen képzeljük el a Kárpát-medence sikerét, elismerve más nemzeteket abban, hogy nekik is joguk van ezekre a sikerekre. Mi is azt szeretnénk, hogy erős, sikeres nemzet lennénk, és sikeres nemzetek lennének itt, a Kárpát-medencében, legyen szó bármelyik nemzetről. De mi, magyarok azt is elvárjuk és azt is reméljük, hogy más nemzetek ugyanígy elismerik a magyarságot is, függetlenül attól, hogy a határ melyik oldalán élnek.
Ilyen szempontból azt gondolom, hogy azok, akik távol vannak, komoly adóssággal rendelkeznek. Az MSZMP és utódpártja meglehetősen sokat tett azért, hogy a magyarság érzése ne kerekedhessen felül a magyar állampolgárokban. Az átkos évtizedek alatt még beszélni sem nagyon lehetett arról, mi az, hogy magyarság. A rendszerváltás után ez már nem volt tartható, hiszen a nemzeti ünnepeink adtak alkalmat arra, hogy az akkori ellenzék a '80-as évek végén összekapaszkodjon és megmutassa, hogy igenis van erő a magyar nemzetben. A rendszerváltás után a nemzeti jelképeinket próbálták támadni. Egészen elképesztő volt, szerintem az egyetlen nemzet voltunk a világon, ahol ciki volt, ahol kellemetlen, kényelmetlen dolog volt az, hogyha az ember a saját nemzeti színeit viselte valamilyen módon: ha kiteszi a zászlót, ha feltesz egy jelvényt. Most már ezen is túl vagyunk. Ezek után következett el 2004. december 5-e, a magyar nemzet mélypontja, amikor a regnáló kormány a saját nemzete ellen fogadott. Ez egészen elképesztő.
Én tehát e történelmi áttekintés után azt ajánlom és azt javaslom a mai magyar baloldalnak, hogy térjenek vissza a parlamenti padsorokba, mert ha visszatérnek és részt vesznek ebben a közös munkában, és nem az ellenállást, nem a kihúzást keresik, hanem azt, hogy hogyan tudunk közösen együtt dolgozni, akkor talán valamit - kicsit, de valamit - tudnak enyhíteni azon, amit a magyar nemzet ellen tettek.
Végezetül a kötelezettséggel kapcsolatosan kevés szó esik itt a parlamentben. Két olyan kötelezettség jelenik meg, ami minket illet: a honvédelmi kötelezettség és a közteherviselés kötelezettsége. Azt gondolom, itt van erősen szükség a szemléletváltásra. Azt javasolnám a szövegezőknek, hogy az alkotmány szövegébe ne csak azt írják bele, hogy ez egy kötelezettség, és ez mindenkire vonatkozik, hanem azt is, hogy ezek miért fontosak. A honvédelmi kötelezettség azért, mert megvédjük a hazát - írjuk le, mondjuk ki! Tudja mindenki, hogy igen, ez azért fontos, nem csak az jelentkezik, hogy majd ha szólunk, akkor jönni kell, vagy ha az ország bajban van; érezze, hogy ez miről szól.
(13.00)
Ugyanígy a közteherviselés kötelezettsége, és talán ez a legkényesebb téma, ami itt megjelenhet. Miért is? Azt szeretném pozitívan előadni, hogy adót fizetni jó. Jelenleg nem ez a helyzet Magyarországon. Egészen elképesztő éveken vagyunk túl. Az “átkos” évtizedeiben az akkori állampárt vezetői úgy éltek, minthogyha övék lett volna az ország, saját vagyonuknak tekintették, vadászni jártak, ideutazgattak, odautazgattak, hatalmas szolgálati lakásokban laktak. A rendszerváltás után aztán olyan hivatalokba vették be magukat, ahol a különböző nemzeti vagyonrészeket tudták kimenteni. Ismerjük a Szilvásy–Gyurcsány-páros munkásságát ezzel kapcsolatban.
Aztán 2002 után olyan kormánya lett Magyarországnak 2010-ig, amelynek a vezetőiről tudtuk, hogy adócsalást követnek el. A jog megengedte nekik, hogy megússzák ezt a dolgot, hiszen az elévülés miatt már nem vehetők elő, de gyakorlatilag mindannyian tudjuk, hogy a vagyonukat hogyan szerezték. Ez nem jó példa Magyarországon. El kell érnünk azt, hogy az adófizetés egy olyan tevékenység legyen - ha lehet tevékenységnek hívni - Magyarországon, amelyre méltán lehet büszke valaki. Sokan ismerünk, sokan tudunk olyan utcákat, ahol nagy házak vannak óriási kerítésekkel, mögötte drága autókkal. Amíg kérdéses Magyarországon, hogy milyen módon szerezték azt a vagyont, addig baj van ebben az országban. Ha a közteherviselés révén büszkék lehetünk azokra, akik a munkájukkal, a becsületes tevékenységükkel gyarapítják az országot, akkor előbbre jutunk. Ezért gondolom fontosnak azt, hogy a közteherviselés pozitív megfogalmazása bekerüljön az alkotmányba, nevezetesen az, hogy aki a köz terheihez hozzájárul, az az ország gyarapodását, a szegények segítését tartja szem előtt, vagy őket segíti.
Ezzel a szemléletváltással talán egy új országot tudunk felvázolni, ami egy új alkotmánynak mindenképpen dolga kell hogy legyen. Így tudunk leszámolni az átkos évtizedekkel, így tudunk leszámolni az elmúlt húsz év vitatkozós időszakával. Ha ez megvan, akkor azt gondolom, Magyarország újra erős lehet, a magyarság újra emelt fővel járhat, és akkor azt gondolom, hogy itt, a parlamentben mindannyian, remélem, mind a 386-an elvégeztük azt a munkát, amelyre küldettünk, amelyre megválasztottak az emberek, nevezetesen, hogy segítsük elő a magyarság előbbre jutását.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)
