KŐVÁRI JÁNOS
KŐVÁRI JÁNOS
KŐVÁRI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A mai nap és az elmúlt napok talán egyik legfontosabb vitája az, hogy szorító kényszer-e az alkotmányozás, szükség van-e új alkotmányra. Mindenki keres érvet a maga álláspontja megvédésére; én egy olyan érvrendszert szeretnék felvázolni, amit, azt hiszem, talán mindannyian el tudunk fogadni, hogy miért szükséges alkotmányt írnunk újonnan.
Ha egy picit a Ház falain és a politika színpadán túlra is tekintünk, akkor azért észre kell vennünk, hogy az a globális környezeti és gazdasági válság, amely elérte hazánkat is, minden ország számára új kihívásokat jelent. Az új kihívásokra nyilván gazdasági, társadalmi, környezetvédelmi intézkedéseket kell hozni, de kell hogy legyen egy olyan rendező elv, amely mindezeknek alapjául szolgál, egy társadalmi rendező elv, ezt pedig úgy hívjuk hazánk jogrendszerében, hogy alkotmány. Az alkotmány, ha úgy tetszik, a nemzet, az ország immunrendszere olyan közegben, amikor nem egy, hanem több veszélynek is ki van téve az ország, mint ahogy egyébként a világ összes nemzete. Melyek ezek a veszélyek, amelyek kitapinthatók, úgy gondolom, hazánkban is? A gazdasági válságról ebben a Házban már nagyon sokat beszéltünk, és nemcsak beszélünk róla, hanem a saját bőrünkön is érezzük, amikor beszélünk a devizahitelesek ügyéről, amikor a környezeti és iszapkatasztrófa-károkról gondolkodunk, amikor az ország pénzügyi helyzetét áttekintjük, és azt látjuk, hogy nincs elég forrás arra, hogy biztosítsuk mindenki számára a megfelelő, egészséges környezethez való jogot, hogy biztosítsuk a lakhatás jogát, hogy biztosítsuk a szociális jogokat, vagy akár csak munkahelyeket teremthessünk. Ez a gazdasági válság nagyon fontos elméleti háttérrel bír, amit föl kell ismernünk, mert ez az igazi oka annak, hogy miért kell újrarendezni a társadalmi rendező elvünket. Ehhez az elméleti háttér pedig az a liberális-individualista megközelítés, amely fundamentumává vált az elmúlt évtizedekben a világ gazdaságpolitikájának, a világ társadalompolitikájának, és sokszor a nagy közösségi rendszereken keresztül ránk is kényszerítő hatással van.
Hova jutott az az elvrendszer, amely a világ gazdaságát, társadalompolitikáját mozgatja? Oda jutott, hogy Magyarországon is elfogadottá vált a magzati élet kioltása, már korábban, miközben tízmillió alá csökkent az ország népességének száma, miközben évről évre 30-40 ezer emberrel van kevesebb Magyarországon, eközben azt a számot, nem tudom, hányan ismerik, hogy az elmúlt hatvan évben hatmillió magzatot veszítettünk el. Hatmilliót. Úgy gondolom, hogy ez önmagában is olyan tragikus szám, amin el kell gondolkodnunk.
Amikor a nemzeti vagyon védelméről beszélünk, a nemzeti közösség védelméről beszélünk, akkor azt a számot mindenki fontolja meg, amit a közgazdászaink már többször elmondtak és ismertettek, hogy Magyarország közel a kétharmadát elveszítette a nemzeti vagyonnak, már nem a mi kezünkben van. Milyen erőforrás áll rendelkezésünkre arra, hogy talpra állítsuk ezt az országot, hogy megvédjük a magyar nemzetet abban a globális válságban, amely körülvesz minket, ha tetszik, ha nem, elérte hazánkat? Azt gondolom, hogy az alkotmány lehet az elsődleges olyan rendező elv, ahol le kell fektetni, kőbe kell vésni olyan alapelveket, amelyek döntően más rendező elvet jelentenek, mint amelyben eddig, az elmúlt húsz évben Magyarország élt, és amelyben egyébként a világ él. Tehát azt gondolom, hogy alkotmányozási kényszer azért van, mert olyan gazdasági, ökológiai, társadalmi válság van Magyarországon is, amelyet kezelni kell, méghozzá a legmagasabb szintű jogszabállyal kell kezdeni ezt a kezelést.
Szeretnék ahhoz néhány gondolatot fűzni, ami még vita volt az elmúlt napokban, hogy kinek van legitimitása elkészíteni egy ilyen alkotmányt, hogyan lehet elfogadtatni azt a társadalommal. A mai magyar alkotmány szerint a legfőbb döntéshozó testület a parlament, a legfőbb népképviseleti szerv a parlament. Magyarországon demokrácia van, demokráciában a népé a hatalom, amely választások útján átruházza ezt a hatalmat a legfőbb népképviseleti szervre. Ez megtörtént 2010-ben is a választáson. Arra hatalmaztak fel a magyar állampolgárok minket, mindannyiunkat, az összes parlamenti erőt, aki itt ül - vagy most nem ül itt, de itt volna a helye -, hogy ezeket a súlyos gondokat próbáljuk meg a magunk eszközeivel rendezni. Ennek a rendezésnek az első, fundamentális lépése az alkotmány rendezése, az elvi alapok rendezése, mert rossz elvi alapokon áll Magyarország működése is. Éppen ezért mindegyik pártot arra kérem, mind a Jobbikot természetesen, akik itt ülnek, és az LMP-t és az MSZP tagjait is, hogy gondolják át azt a felelősséget, amit ránk ruháztak Magyarország állampolgárai, ebben a tekintetben is, hogy igenis alapjaiban kell megváltoztatnunk azt az életközeget, amelyben élnek, mert ebben az életközegben nem biztosíthatók az alapvető emberi jogok. Ezért, azt gondolom, mindenkinek felelőssége részt venni abban a vitában, ami itt folyik, és elmondani azt az értékvállalást, amit ő fontosnak tart.
Kérdés volt még az is, hogy meg kell-e ezt erősíteni népszavazással vagy nem. Mindannyian ebben az országban élünk, az elmúlt húsz évben is biztosan itt éltünk, és tapasztalhattuk azt, hogy a népszavazás nem egy tipikus magyar szokás. Lehet, hogy Svájcban mindent népszavazással hetente is akár meg lehet változtatni és közös elvekre lehet jutni, Magyarországon a népszavazások sajnos nem voltak általában eredményesek. Elég arra gondolnunk, már el is hangzott, hogy a NATO-ba és az EU-ba való belépés is éppen csak hogy elérte azt a küszöböt, amivel ez megtörténhetett, de egyébként ennél sokkal fontosabb stratégiai ügyekben nem sikerült megmozdítanunk - mint például a kettős állampolgárság ügyében - a magyar társadalmat. Sajnos abban is rossz helyzetben vagyunk mi, magyarok, hogy erősen megosztott a magyar nemzet, tartok tőle, hogy egy népszavazás során ez sokkal inkább kiütközik. Kitehetjük-e ennek a veszélynek az alkotmányt vagy sem? Én úgy gondolom, hogy nem, és nem is halogathatjuk az alkotmány megfogalmazását, az előbb említett okok miatt - Magyarország a huszonnegyedik órában van, a Föld népessége a huszonnegyedik órában van, erre többen mondtak el szakmai érveket is.
Néhány dolgot szeretnék elmondani a jelenlegi koncepció kapcsán, amely egyébként él, és amelyről egyébként vitatkozunk; nem tudom, miért mondják azt, hogy nincs miről vitatkoznunk, akik ezt mondják, hiszen van, elkészült egy koncepció, egy világos értékvállalás mentén, nem alapjaiban fölforgatva a közjogi rendszert, ez igaz, de nem is azzal volt talán a leginkább baj, hanem az alapértékek pontos megfogalmazásával, amihez igazodhat a magyar társadalom. Melyek ezek az alapértékek, amelyeket én szociálpolitikusként mondok - nyilván más szakma talán más szempontokat is figyelembe vesz -, és négygyermekes családapaként természetesen, aki a jövőt is fontosnak tartja? Ezeket a szempontokat szeretném elmondani néhány tézissel kapcsolatban.
(11.00)
Az egyik ilyen az élet védelme. Lehet-e azon vitatkoznunk, hogy az élet a fogantatás pillanatától élet? Nem hiszem. Ez a vita már régen lefolyt tudományos körökben is, a tudománynak is világos az állásfoglalása, hogy a fogantatás pillanatától élet az élet, de tegnap nagyon találóan fogalmazott Tarnai Richárd, aki azt mondta, hogy kérdezzünk meg egy várandós kismamát arról, hogy mikor kezdődik az élet, és pontos választ kapunk. Azt hiszem, ennél pontosabb definíciót erre nem is lehet adni. Ez valószínűleg nem is vita kérdése, nem mi döntjük itt el, az élet ezt már maga eldöntötte.
Nem mi döntjük el azt sem, hogy egy forrást, egy felbúvó, feltörekvő forrást elreteszelhetünk-e, mert az meg mire való, és aztán később ez folyóvá, majd tengerré duzzad. Nem mi döntjük el azt sem, hogy elültetjük-e a magot vagy sem, amiből a búza, az életet adó kenyér megnő. Ezek a természet törvényei, ezeken minekünk nincs is jogunk változtatni, ezeket tisztelettel el kell fogadnunk. Ha nem fogadjuk el, akkor vélhetően az élet ellen fordulunk.
Vajon kérdés lehet-e az, hogy a házasság, egy férfi és egy nő házassága az egyetlen alkalmas forma arra, hogy az élet megfelelő biztonságban lehessen, érezhesse magát? Egy gyermek ott érezheti magát biztonságban - minden társadalompolitikai kutatás ezt mutatja -, ahol egy anya és egy apa az élet kezdetétől fogva, már a méhen belül is kellő gondossággal figyel erre az életre. Ott, ahol ez a gondosság, ez a figyelmesség valami oknál fogva nincsen meg, ott, ahol a család szétszakad, a gyermekek ki vannak téve minden deviáns magatartásformának, a társadalom olyan erőinek is, amelyek a bűnözés irányába hajtják később a fiatalokat.
Azt gondolom, nem lehet kétséges, hogy a házasságot, a házasság intézményét, a családot meg kell erősítenie az alkotmánynak és minden szakági törvénynek minden eszközzel. Az is fontos, hogy a gyermekek és az ifjúság védelme külön kiemelt szerepet kapjon az alkotmányban, és az is fontos, hogy pontosítsuk, hogy milyen téren, nemcsak gazdasági téren van szükség a védelemre, hanem szociális és kulturális téren is.
Az ember test, lélek és szellem. Mind a három tekintetben védelemre szorul az élet. Mindazokat az eszközöket, amelyek ez ellen hatnak, korlátozni kell, és büntetni kell azt a magatartást, amelyik ez ellen van.
Nagyon fontos kérdésnek tartom azt is, amiről itt vita volt - egy kicsit talán az a vita is feszül egymásnak -, hogy a múlt vagy a jövő felé forduljunk, a Szent Korona-tan vagy az európai alapjogi charta felé forduljon ez az alkotmány. Én azt gondolom, hogy mind a kettő felé kell fordulnia egy bölcs döntéshozó testületnek. Aki nem ismeri a nemzet múltját, az nem tudja, hogy ennek a nemzetnek milyen attitűdje van, milyen életmódja van, milyen életvitele van, milyen szabályokra van szüksége az együttéléshez. A Szent Korona-tan ebben nyilvánvalóan nagyon fontos alapkő lehet. Ha kiállta az elmúlt évszázadok viharos próbáit, akkor biztosan figyelnünk kell rá. Az is biztos, hogy ma aktualizálni kell ezeket a tanokat, és figyelembe kell venni azt is, hogy az európai kultúrkörben mi vesz minket körül. Ez az európai alapjogi chartában világosan megfogalmazódik, és azzal egyetértek, hogy nekünk pedig erre saját válaszokat kell találnunk, hiszen ez biztosítja a nemzet szuverenitását.
E tekintetben pedig - és ezt most azért hoztam ide - úgy gondolom, hogy elő lehet venni az ifjúság- és gyermekvédelem mellett az idősek védelmét, a fogyatékosok védelmét és más, kiszolgáltatott társadalmi csoportok védelmét is, mert egyébként az európai jogi charta is tartalmazza ezeket. Sőt, idesorolnám még az aktív korúak védelmét is, amikor a foglalkoztatásban gyakorlatilag kiszolgáltatottak a munkáltatónak, és Magyarországon is igenis előfordul az, hogy nem megfelelő körülmények között dolgoztatnak embereket. Erre oda kell figyelni, és védelmet kell nyújtanunk nekik abban, hogy mindenki tisztességes munkával, becsületes munkával kereshesse meg a kenyerét, és ne használhassa ki senki sem testi, sem lelki, sem szellemi adottságait, és ne éljen vissza az erőfölényével. Tehát a munkavállalókat is megfelelő módon védenünk kell, akár az alkotmány szintjén is.
Azt gondolom, hogy fontos foglalkozni olyan kérdésekkel is, mint a multikulturalitás. Ezzel szemben nem hunyhatjuk be a szemünket. Világosan látszik, hogy az Európai Unió határain belül is szabad a vándorlás, szabad a munkavállalás, és letelepedhetnek Magyarországon is más nációk nagy számban, illetve élhetnek közöttünk is. Ez teljesen természetes, nem ezt kell megakadályoznunk, hanem erre fel kell készülnünk, hogy mindezzel együtt megvédjük azt az identitást, ami egyébként a magyar nemzet immunrendszere. Az identitásunkat a nyelvünkön keresztül védhetjük meg, a kultúránk, a magyar kultúra védelmén keresztül tehetjük meg. Én azt gondolom, hogy az alkotmányban erről is meg kell emlékezni, a magyar kultúra és a magyar nyelv védelméről. Ez adja azt az identitást, amibe belekapaszkodhatunk akkor, amikor globalizálódik a magyar társadalom is, és teljesen természetes módon egyre nagyobb számban telepednek le nálunk más nemzetek is.
Ha ezekre nem figyelünk, akkor könnyen abba a helyzetbe kerülhetünk, ami Franciaországban, Németországban és más nyugat-európai országokban is előállt, hogy kezelhetetlenné váltak konfliktusok különböző nációk között. Azt gondolom, ezeket megelőzni érdemes.
Nagyon fontos lenne azzal is foglalkozni, hogy a természeti javakból - amiről már többen szóltak előttünk - mi, magyarok 130 százalékot, 30 százalékkal többet használunk föl, mint amennyi ránk ki van szabva, mint amennyi terünk nekünk erre van. Nemcsak a jövőt éljük fel, hanem már a jelent is. A jelenben a szegények, a magatehetetlenek vagy a kiszolgáltatott emberek jelenét is föléljük akkor, ha nem gondolunk arra, hogy a természeti javak nemcsak a mi fogyasztásunkat szolgálják, hanem valamennyi Magyarországon élő, közel 10 millió ember fogyasztását, szükségét, inkább így fogalmaznék, szolgálják.
Erre figyelemmel kell lennünk a különböző ágazati jogszabályoknál is, és én is azt gondolom, hogy meg kell erősíteni az alkotmányban is, hogy nemcsak hogy a magyar nemzet számára kell megvédeni a magyar földet, a magyar természeti kincseket, hanem nekünk magunknak egymás számára is meg kell mentenünk, és a jövő számára is meg kell mentetnünk a természeti javakat, nemcsak másoktól, más nemzetektől.
Végül és egyáltalán nem utolsósorban a függetlenségről néhány szót szeretnék szólni. Ma Magyarországon vélhetően nem katonai erőtől kell tartanunk, hiszen az európai uniós és a NATO-tagság megfelelő védelmet nyújthat számunkra, természetesen a mi közreműködésünkkel is. Viszont azt látni kell, hogy a világban ma egy sokkal kevésbé látható veszély van, ez a gyarmatosítás, a tőke gyarmatosítása. Magyarország földjeit, vizeit, szellemi javainkat is felvásárolhatják, ha nem figyelünk erre, kisajátíthatják más nemzetek, ha mi nem fordítunk erre kellő figyelmet, és nem védjük meg.
A függetlenségünknek elsősorban az lehet a záloga, hogy mi, magyar emberek úgy gondoljuk, hogy meg tudjuk oldani azokat a problémákat, amik ránk várnak, minél kevesebb külföldi segítséget veszünk ehhez igénybe, nem szolgáltatjuk ki magunkat. Mi, magyar állampolgárok úgy gondoljuk, hogy a munkánkkal tudjuk építeni ezt az országot, mindannyian, ki így, ki úgy tehetsége szerint. Mi, magyarok úgy gondoljuk, hogy felelősséggel tartozunk egymás iránt, és nem csak saját magunkért. Ezt a felelősséget kérném mindannyiunktól, azoktól is, akik ma nincsenek itt, és kérem, hogy támogassák az alkotmány elfogadását.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)
