RÉVÉSZ MÁRIUSZ
RÉVÉSZ MÁRIUSZ
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmányozás kapcsán a Magyarország előtt álló legnagyobb kihívásról szeretnék beszélni, és ez a legnagyobb kihívás a demográfiai kérdés. Miközben a rendszerváltás időszakában a termékenységi ráta Magyarországon 1,9 volt, ami azt jelenti, hogy egy szülőképes korban lévő asszony átlagosan 1,9 gyermeknek adott életet, mára ez a szám 1,3-ra csökkent.
Tisztelt Képviselőtársaim! Gondoljanak bele abba, hogy ahhoz, hogy a társadalom fennmaradjon, azaz a következő generáció ugyanolyan létszámú legyen, mint az őt megelőző, ennek a számnak 2,1-nek kellene lennie. Ez pontosan azt jelenti, hogy Magyarországon ahhoz, hogy a következő generáció lélekszáma megegyezzen az előzőével, másfélszer annyi, még egyszer mondom, másfélszer annyi gyermek megszületésére lenne szükség, mint ahány gyerek valójában megszületik. Idén jó, ha a 90 ezret el fogja érni a születések száma, ezzel szemben 130-140 ezer gyermek megszületésére lenne szükség. Idézzük fel azt az adatot is, hogy még inkább szembesüljünk az elborzasztó helyzettel, hogy 1976-ban Magyarországon 194 ezer gyerek született. Ma talán 90 ezer fog, de ez se biztos. És abba is gondoljunk bele, hogy ez a 90 ezer gyerek úgy fog megszületni, hogy ma egy demográfiai hullámvölgy tetején vagyunk, hiszen az 1975-76-os generáció a szülőképes korban, annak is inkább a második felében van, hiszen 34-35 évesek. Tehát ha ez a korosztály kimegy, és bejön a következő, akkor még súlyosabb demográfiai problémákkal fogunk szembenézni, és nyilvánvaló, hogy ez nem véletlen. Megnézhetjük ennek az okát, hogy miért van ebben a helyzetben Magyarország.
Azt látjuk, hogy a gyermeket nevelő családok nagyon erősen felülreprezentáltak a szegények között, és minden szociológiai kutatás azt mutatja, hogy a rendszerváltozás óta eltelt időszak legnagyobb vesztesei a gyermeket vállaló családok voltak. Azt is szokták mondani, hogy a szegénységnek ma gyermekarca van, és kétségkívül igaz, hogy ma egy család, aki gyermeket vállal, vállalja azt is, hogy az életszínvonala drasztikusan romlik. Egy közalkalmazott házaspár, tanár házaspár mondjuk, a második gyerekkel nagyon sokszor azt is vállalja, hogy belföldre is csak akkor tud elmenni nyaralni, ha valamilyen rokoni segítséget kap ehhez, valamelyik ismerőse, rokona felajánlja ehhez a balatoni nyaralóját. Az is kérdés, hogy mitől fog ez megváltozni. Egyre többen vannak a világon, akik azt mondják, hogy ez nem a véletlen műve, nem a véletlennek köszönhető az, hogy a demokráciák döntő többsége, 95 százaléka nem képes arra, hogy reprodukálja önmagát. Egyre többen látják azt, hogy ennek oka a választási rendszerben keresendő. Ugyanis miközben azt gondoljuk, hogy a XX. században az általános választójog mindenkire kiterjedt, valójában egyébként ez nincs így. Először valóban megszűnt a cenzus, tehát a szegényebb rétegek is szavazhattak. Szavazati joghoz jutottak a nők. Viszont még mindig van a társadalomnak egy olyan rétege, amely a társadalom jövőjéről szóló döntéseket semmilyen módon nem befolyásolhatja, ez a réteg pedig a gyermekek rétege. Magyarországon ma ebben a pillanatban nagyjából tízmillió állampolgár él, de nem tízmillió állampolgár szavaz és vesz részt a demokratikus döntéshozatalban, hanem mindössze nyolcmillió. A gyermekek ki vannak zárva ebből a rendszerből.
A világon sokan foglalkoznak ezzel a kérdéssel; engedjék meg, hogy Habsburg Ottónak egy néhány évvel ezelőtti írásából olvassak fel egy részletet. Habsburg Ottó írja a következőket: “Ma a lakosságnak már csak egyetlen rétege van, amelynek még mindig nincs választójoga, éspedig az, akiket túl fiatalnak tekintenek. Persze meg kell mondani, hogy látszólag van bizonyos logika ebben, mert egy kisgyerek nyilván nem mondhat semmit saját jövőjére nézve. Másrészt viszont éppen ez képvisel tényleges érdeklődést egy jó és felelősségteljes politika iránt, mert remélhetőleg meghatározza annak életfutamát. A családokban a gyermekek jogait a szülők gyakorolják, minden jogi téren felléphetnek helyettük. Csupán egyetlen jogot tartanak vissza a gyermekektől, éspedig a polgárok leglényegesebb jogát. A demokratikus társadalomban a polgárság igazi kifejezője a választójoga, amellyel a közösség jövőjének eldöntésében vesz részt. Ezért nehéz belátni, hogy miért éppen ezt a lényeges hatáskört kellene tőle visszatartani.” - írja dr. Habsburg Ottó. Az az igazság, hogy azzal is szembenézhetünk, hogy ha nem sikerül valamilyen döntő változást elérni ezen a területen, akkor annak katasztrofális következményei lesznek: összeomlik a nyugdíjrendszer, nem tud működni a gazdaságpolitika, 2050-re abban az esetben is, ha emeljük a nyugdíjkorhatárt, két munkavállalóra már több mint egy nyugdíjas jut. Nyilvánvalóan így egy világ nem tud működni.
Azt kell mondanom, hogy nemcsak Habsburg Ottó részéről és nemcsak itt Magyarországon vetődött fel ez a gondolat, hanem Németországban 46 képviselő 2003-ban beadott egy ilyen kezdeményezést, és a kezdeményezésnek érdekessége volt, hogy a 46 képviselő különböző pártokból került ki, minden németországi parlamenti pártból volt aláírója ennek a kezdeményezésnek a 46 képviselő közül, akik azt kezdeményezték, hogy a gyermekek után biztosítsanak választójogot, szavazati jogot a szülőknek.
Az az igazság, hogy Magyarországon is az a helyzet, hogy a pártpolitikát keresztbemetszi ennek a kérdésnek a megítélése. Turi-Kovács Béla például délelőtt azt mondta, hogy a cenzusos választójogot, annak visszaállítását semmilyen módon nem támogatja. Az az igazság, tisztelt képviselőtársaim, hogy éppen most van egy cenzusos választójog, korcenzus van ebben a pillanatban Magyarországon: azt mondják, hogy aki nem éri el a tizennyolcadik életévét, az nem vehet részt egyébként a döntéshozatalban, sem személyesen, sem szülein, máson keresztül. És az az igazság, hogy jogi érvek is szólnak mellette, Schanda Balázs, a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karának dékánja írt erről nemrég egy tanulmányt. Engedjék meg, hogy ebből a tanulmányból is hadd idézzek néhány mondatot: “Helyes a gyermekek szüleik vagy gyámjaik által gyakorolt választójogáról beszélni. Ebben az esetben úgy kell tekinteni, hogy a gyermek születésétől kezdve rendelkezik választójoggal, amelyet kiskorúsága idején nevében szülője gyakorol. Az általános választójog ma sem általános - írja később -, a legnagyobb és a legkevéssé indokolható okból kirekesztett csoport éppen a kiskorúaké. Jelenleg a kiskorúak képviseletéről a népesség egésze dönt. Ha erről saját szüleik dönthetnének, nyilvánvalóan felértékelné a szülői korosztály politikai súlyát. A szűkös erőforrások elosztásának művészete, a politika magától értetődően nagyobb súllyal, pontosabban tényleges súlyuknak megfelelően venné figyelembe a gyermekeket, illetve azokat, akik a kiskorú gyermekek érdekeinek jogos kifejezői, azaz a szülőket. Ez a döntéshozatalt jövőorientáltabbá tenné, legyen szó a közterhek elosztásáról, a humán közszolgáltatások fejlesztésének súlypontjairól, környezetvédelemről vagy az államadósság következő nemzedékek számlájára történő növeléséről. A népesség etnikai arányainak változása gyorsabban érné el a választópolgárok közösségét, az életkori okokból jelenleg választójoggal nem rendelkezők átlagosan egy évtizeden belül egyébként is választójogot szereznének, ez a tény azonban semmilyen formában nem válhat szemponttá a kiskorúak választójogával kapcsolatos gondolkodásban.”
(Dr. Tarnai Richárdot a jegyzői székben dr. Szűcs Lajos váltja fel.)
Még egy utolsó idézetet hadd olvassak a dékán úrtól: “A családi választójogról szóló vitákban a választások személyes jellege gyakran visszatérő elem. Ugyanakkor a választójog személyessége, szemben a titkossággal, nem szerepel az alkotmányban rögzített alapelvek között. A szavazatok leadásánál nincs szó semmiféle olyan döntésről, amely a házasságkötéshez hasonlóan annyira az intim vagy privát szférában gyökerezne, amely miatt azt kizárólag a jogosultság birtokosa gyakorolhatná. Kérdés, hogy a személyesség követelménye kellő súlyú érv-e arra, hogy a népesség ötödét a választójog gyakorlásából kizárjuk. Azaz voltaképpen a választójog ténylegesen általánossá tétele érdekében kellene új egyensúlyt teremteni a különböző választójogi alapelvek között.”
(Dr. Lenhardt Balázst a jegyzői székben Göndör István váltja fel.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Schanda Balázs egyébként ezzel azt mondja, hogy abban az esetben - és ezt könnyű belátni -, ha a gyerekek után a szülők gyakorolhatnák a választójogot, ez a politikusokat is arra ösztönözné, hogy egy gyerekorientált, családbarát politikát folytassanak a jövőben. Egyből, amint lenne a szülőknek választójoga a gyermekek után, a politikai pártoknak is fontosak, a jelenleginél sokkal fontosabbak lennének a családok.
(14.10)
Abban a pillanatban a programjukban hangsúlyos lenne, de könnyű belátni, hogy más lenne a költségvetési források elosztása, más lenne az adórendszer. Abban a pillanatban a politikai pártok megtalálnák annak a módját, hogy mondjuk, a gyermeket vállaló családok lakáshoz juttatását hogyan oldják meg könnyebben.
Azt is szokták ellene mondani, hogy Európában nincs erre példa. De tisztelt képviselőtársaim, nézzük meg, hogy milyen is Európában a termékenységi ráta. 1,45-on áll. Európában ugyanúgy hatalmas gond a demográfiai helyzet, mint Magyarországon. Franciaországot szokták felhozni példának, amely az egyetlen európai ország, ahol a 2 egészet meghaladja a termékenységi ráta, de azért ne felejtsük el, vannak olyan tanulmányok, amelyek azt mondják, hogy Franciaország 2060-2070 között muzulmán többségű ország lesz. Ezt azért nem ártana bekalkulálni ebbe a példába.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nincs megírva az sehol, egyetlen könyvben sem, hogy a magyar kultúrának fenn kell maradnia. Nincs megírva az sem, hogy az európai kultúrának fenn kell maradnia és fenn fog maradni. Abban az esetben, tisztelt képviselőtársaim, ne tücsök és hangyát játsszunk, ne gondoljunk arra, hogy mint a strucc a fejünket a homokba dugjuk, hogy ha nem foglalkozunk ezzel, akkor ez a probléma nem fog megtalálni minket. Abban az esetben, tisztelt képviselőtársaim, ha az 1,3-es rátán nem tudunk változtatni, akkor nagyon-nagyon súlyos következményei lesznek ennek a nyugdíjrendszerre, a gazdaságpolitikára, mindenre.
Azt gondolom, ahhoz, hogy egy hosszú távú, vállalható családpolitika kialakuljon Magyarországon, és minden egyes pártnak ideológiájától függetlenül a családpolitika, a gyermekek vállalása fontos szempont legyen a programjában, elengedhetetlenül szükséges lenne a gyermekek után járó választójog biztosítása. Persze én is tudok ellenérveket mondani; vannak részletkérdések, amiket nehéz szabályozni, lesznek olyan helyzetek, amikor van esély arra, hogy a szegényebb rétegekből kikerülő nagycsaládokat néhány üveggyönggyel próbálják a politikai választásokon megvásárolni. Ezt mind-mind látom, és ez mind-mind jogos felvetés és jogos aggodalom, de tisztelt képviselőtársaim, higgyék el, ha nem érünk el áttörést a gyermekvállalás tekintetében, akkor nagyon nagy bajban leszünk. Biztos vagyok abban, ha Magyarországon ezt a lehetőséget a választójogi törvényben biztosítjuk, akkor mi leszünk az elsők, és ezzel világtörténelmet írunk, mert biztos vagyok abban, hogy a XXI. század végére még nagyon sok más ország követni fogja - éppen azért, mert kénytelen lesz követni - Magyarország példáját ebben a tekintetben. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
