Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Megpróbálok olyan vetületeket megvilágítani az alkotmányozás előkészítése tekintetében, amelyek egy eddig fel nem ismert háborúra mutatnak rá, és amelyet nemcsak Magyarország nem ismert fel, de nagyon sok környező ország sem. Mi, jobbikosok mégis azt mondjuk, hogy egy alkotmányozási előkészítő folyamatban is kulcskérdés kellett volna hogy legyen a magyar termőföld és a magyar édesvízkincsek ügye. Nemcsak azért, mert történelmi jogfolytonosságunk helyreállításából egyenesen levezethető, hogy idegen Magyarországon tulajdont e tekintetben nem szerezhet, hanem azért is, mert fel kell ismerni, hogy a XXI. század stratégiai fegyvere, háborúinak egyik célpontja és tárgya a magyar édesvízkészletek kérdésköre lesz, és nem lehet kikerülni azt a felvetést sem, hogy Magyarországot északról, nyugatról olyan technikailag fejlettebb nemzetek, országok és multinacionális érdekek próbálják megkaparintani, akik jelen pillanatban behatolási korlátok nélkül érhetik el az országot, délről, keletről pedig a környezeti menekültek áradata és az ínséget, szükséget szenvedő jövevények hada várható. Ezért Magyarország védelmére egyetlen esetben van lehetőség, hogyha a magyar alkotmány is alkotmányos védelem alá helyezi természeti kincseinket és természetesen készleteink szolgáltatásának a jogát is, tehát ezek átjátszását megakadályozza, mert csakis így képzelhető el az, hogy megfelelő törvénykezéssel kincseinket hosszú távon is megvédjük stratégiai fegyvereink, a termőföld és főleg az édesvíz tekintetében.
Ugyanakkor látható az, hogy önök ezt a problémát nem ismerték fel. Amellett, hogy lényegi és valódi alkotmányozásról nem beszélhetünk, hiszen ebből kizárattatik a magyar nemzettest jó nagy része, látható az is, hogy az eddig rendelkezésre álló időben sem történtek meg azok a szükséges lépések, amelyek alkotmányos védelem alá helyezik az általam is említett természeti kincseket. Ezek eklatánsan bebizonyosodtak a közművagyon tekintetében, amelyek érintik mind a vízkészleteket, mind más természeti kincseket, a Föld méhének gyümölcseit is. Itt is ígéretként elhangzott a korábbi privatizációs szerződések felülvizsgálatának a mantrája, amiből nemhogy semmi nem történt meg, hanem helyben hagyták azt az állapotot, hogy idegen, multinacionális cégek kezeljék természeti kincseinket, az ő díjtételemeléseiket továbbra is a magyar lakosságnak kell elviselnie.
Hogyha arról beszélünk, amit az alkotmányozási folyamatban akarunk kezdeni és valamit közösen letenni az asztalra, először illene körülhatárolni azt a kört, ami a magyarságé, természetes és elidegeníthetetlen tulajdona, amit meg kell védeni a jövendő számára is, és nem csak szavakban. A jelenleg előttünk fekvő előterjesztés pusztán retorikailag és pusztán érintőlegesen kezeli ezt a kérdést, semmiképpen nem tekinthető elégségesnek. Példának okáért azért sem, mert a közműcégek esetében természeti kincseink hasznosítása során és kimondottan a víz, az édesvízkészletek szolgáltatása során helyben hagyja az idegen tulajdonos és kezelő által mind a víz kivételének jogát, tehát szélsőséges esetben bepalackozni Magyarország teljes kincsét és kivinni az országból tetszőleges áron, vagy pedig a víz visszatartásának jogát is helyben hagyja, amelynek értelmében mi, magyar emberek csak akkor részesülhetünk majd egy adott esetben a saját természeti kincsünkből, hogyha az idegen multinacionális cég által kijelölt árat megfizetjük érte.
Ezek a szélsőséges és kataklizmával felérő állapotok már most megelőzhetőek lennének egy tisztességes alkotmányozási folyamat során, amelybe illene bevonni nemcsak az összes többi politikai pártot, de bizony a civil szervezeteket, a szakértőket s azokat a magyar embereket, akik a bőrükön érzik az általam is vázolt problémákat. Ugyanakkor nem is kellene olyan messzire menni, történelmi alkotmányunk jogfolytonosságának a teljes helyreállításával könnyen megoldható lenne ez a probléma minden nemzetközi előirányzattal és ránk erőszakolt diktátummal szemben is, hiszen nem kell messzire menni, hogy visszaidézzük: minden birtokjog gyökere a Szent Korona, tana szerint minden birtokjog rá száll vissza, így Magyarország területén idegen állampolgár nem birtokolhat földtulajdont, csak a Szent Korona tagjává válhat. Így szólt ez régen, ezen megoldási útvonal és nyomvonal tartotta Magyarországot egyben jóval több mint ezer éven keresztül, történelmi alkotmányunk is idősebb ezer évnél. Ez a nyomvonal kijelöli számunkra a megmaradást a Kárpát-medencében, amelyet, ha nem határolunk körbe, akkor kezelhetetlenné válik a népesedési katasztrófa, amiről a későbbiekben még szólni kívánok, s az összes többi olyan probléma, amely akár évtizedes távlatban lehetetlenné teheti megmaradásunkat a Kárpát-medencében. Ezt értelemszerűen nem lehet hagyni, és ez ellen fel kell lépnünk minden tekintetben.
Nagyon fontos, hogy elidegeníthetetlennek kell nyilvánítani, alkotmányos védelemben kell részesíteni természeti kincseink mellett az összes ezekből származó jövedelmet is. Minket nem nagyon érdekel az, hogy milyen nemzetközi irányelvek szólnak ez ellen. Az önök kormányzása azért jött létre és azért nevezték el önök forradalminak, hogy szembemenjenek akár a nemzetközi diktátumokkal is saját önvédelmünk, sorsunk és jövendőnk védelme érdekében. Minden esetben el kell ezt érni, nagyon egyszerű példákkal élve: jelen esetben a természeti kincseinkből származó jövedelmek Magyarországon tartásával is komoly, gazdasági szinten is mérhető eredmények lennének elérhetők.
A legnagyobb változás talán annak tekintetében ismerhető fel az utóbbi évszázadok során, hogy korábban a magyarság képes volt együtt élni környezetével, természeti környezetével, megóvni annak kincseit. Gondoljanak csak arra az ártéri gazdálkodásra, amely a technikailag sokkal fejletlenebb körülményrendszer tengerében is meg tudta óvni a magyarságot attól a kataklizmaszerű állapottól, ami napjainkban zajlik, miszerint az utóbbi tizenkét hónapból nyolcat árvizek és belvizek folyamatos sorozata kísér végig, tehát nem szakaszos katasztrófákról beszélünk, hanem bizony egy technikailag fejlettebbnek nevezett, civilizáltnak nevezett korban elmondható az, hogy a magyar ember nehezebben birkózik meg az őt körülölelő környezettel, nehezebben barátkozik meg vele, nehezebben él vele együtt. Ezen változtatni megint csak nagyon nehéz direkt törvénykezéssel. Alkotmányozási folyamatban, egy tisztességes alkotmányozási folyamatban lehetne, amely megalapozná a jövőbeni törvények meghozatalát, de csak akkor, hogyha ebből nem rekesztetne ki a magyar nemzettest jó nagy többsége, egyébként állítom, hogy jóval több mint kétharmada, tehát ha nem egy kisebbségi alkotmányozás folyna Magyarországon.
Ugyanilyen elvek mentén érdemes lenne a régmúltból előszedni azt, ami jó, azt, ami használható, és feleleveníteni. Példának okáért Magyarországon régen nem jelentett kérdést az élelmiszer-önrendelkezés sem, ehhez képest mára Európa élelmiszer-ipari és egyéb téren is szemétlerakójává váltunk. Ezen változtatni szintén könnyű irányelvekkel, szabályozással, ugyanakkor ennek a szándéka sem merült fel, bár mostanában már jobbikos ihletettségre fel kívánták azt is hozni, hogy a következő hónapokban - három hónapos csúszással - egy brüsszeli engedéllyel talán elérnek valami előrelépést, például a magyar termékjelölések és -védjegyek tekintetében. Hozzáteszem, homályos ez a terület eddig is, hiszen nem látjuk, melyek az önök elképzelései. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy ma Magyarországon - és ez pártpolitikai kérdésektől teljesen független dolog - egyetlen család sem lehet biztos a tekintetben, hogy mi kerül a gyermekei elé az asztalra. Ezen megint csak alapvető irányelvek lekövezésével és meghatározásával lehet változtatni.
(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Végül pedig szót kell ejteni arról, hogy Magyarországon itt a fordulópont és itt az óriási lehetőség, hogy változtassunk a mérőszámok alapján mért gazdálkodáson is. Ne a GDP-t hajkurásszuk már folyton, és a nemzetközi multinacionális nagytőke által kitalált mérőszámokban mérjük a jövőt, hanem a valódi fejlettségi indexet vezessük vissza, amely arról szól, hogy hány magyar gyermek születik meg Magyarországon, milyen életesélyekkel lehet őket egészségesen felnevelni, milyen színvonalú oktatáshoz férnek hozzá. Ha ezekről a kérdésekről lehetne beszélni, egy tisztességes, össznemzeti alkotmányozás folyamán kőbe vésni őket, és ezekre épülne a későbbi törvénykezés, önök akkor beszélhetnének valódi alkotmányozásról, és akkor beszélhetnének valódi forradalomról. Ezenkívül és enélkül csak annyit mondhatok el, hogy pusztába kiáltott szavakat hallhatunk. Reményeink szerint változtatnak ezen a közeljövőben. (Taps a Jobbik soraiban.)
