Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Egyetértünk azzal, hogy valóban, a gyermekvállalás ma luxuscikknek minősül Magyarországon, és lényegében büntetőadókkal sújtják. Abban is egyetértünk, hogy világtörténelmet írunk a gyermekek után járó egyértelmű és egyéb kikötések nélküli szavazati jog megadásával. Ilyen gyengeelméjű előterjesztést Európában az utóbbi időben még nem nyújtottak be. Magunktól odaadni a társadalmi produktív szférába nem minden esetben tartozni akaró roncstársadalom kezébe a döntési jogosultságok aránytalan súlyozását, nemcsak hogy bűn, de már-már hazaárulással felérő cselekedet!
Emellett ki kell kötni azt is, hogy iszonyatos szakmai tudatlanságról árulkodik az, ha valaki ettől várja a demográfiai helyzet megváltozását. A cenzus újratöltésétől egészen más folyamatokat várhatunk. Például beszélhetünk majd arról, hogy csak az szavazhasson, akinek nyolc általánosa van? Vagy csak a büntetlen előéletűek szavazhatnak? Nagyon messzire vezet ez a kérdéskör, de bizonyára nem afelé, hogy a demográfiai krízisből kiragadja Magyarországot.
E tekintetben ismerik a megoldási javaslatainkat - amelyeket alkotmányban is lehetne rögzíteni, mégsem látható az ez irányú konkrét és tökéletes szándék -: az anyák számára nem részmunkaidőt, hanem rugalmas munkaidős álláslehetőségeket kellene kiterjeszteni; szülőtámogatási életjáradékkal az adózó gyermekeknek kellene megkönnyíteni, hogy szüleik nyugdíjához hozzájáruljanak, és nem a roncstársadalmat helyzetbe hozni, visszatartván őket a munka világától; a gyermekneveléshez szükséges cikkek áfáját először 5 százalékra, a későbbiekben pedig 0 százalékra kellene csökkenteni.
Lehet ezen mosolyogni, képviselő úr, csakhogy önök egy olyan világtörténelmi jelentőségű gyengeelméjű lépésre készülnek, amely pontosan a probléma magvát nem ragadja meg és teszi lehetetlenné a megoldását, hiszen gondolja végig, ha helyhatósági szinten azoknak a kezébe adjuk a szavazati súlyozást, akik nem feltétlenül érdekeltek a produktív társadalmi szférába való tartozásban, kiszolgáltatjuk a helyi vezetőket, hogy az ő kegyüket keressék mind a segélyek elosztása, mind a politikacsinálás során, ennek a végeredménye pedig az, hogy a roncstársadalmi érdekek érvényesülnek Magyarországon a produktív, építő társadalmi elvárás és jogos akarat helyett. (Taps a Jobbik soraiban.)
