BERTHA SZILVIA
BERTHA SZILVIA
BERTHA SZILVIA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A manapság a munkaügy területén lévő káosz szükségessé teszi, hogy az eddigiekhez képest picit részletesebben foglaljunk az alkotmányba bizonyos alapvető értékrendi és elvi garanciákat. Úgy gondolom, ma indokolatlanul rövid az alkotmányban a munkaügyi részhez kapcsolódó szabályozás, de ez a tervezetben sem sokkal bővebb, sőt talán még szűkebbre is vették. Manapság klasszikus probléma, hogy a munkáltatók gazdasági érdeke mindent felülír, gyakorlatilag teljes mértékben kizsigerelik a munkavállalókat, hiszen a munkanélküliség és a gazdasági kiszolgáltatottság miatt bármit megtehetnek. A tisztességes dolgozó emberek úgy vannak vele, hogy szinte a semmiért is jobb dolgozni, mint otthon lógatni a lábukat. Ebből adódóan egyfajta rabszolgatartás alakult ki Magyarországon. Ennek jellemzője, hogy a magántulajdon létrehozására szinte nincs esély, és tényleg csak egyik napról a másikra próbálnak élni az emberek.
Ezért szükséges lenne belefoglalni az alkotmányba, hogy a munkavállalói érdekekkel szemben a munkáltató gazdasági érdeke csak addig legyen előtérbe helyezhető, amíg tiszteletben tartja az emberi méltóságot és a kölcsönös előnyökön, nem pedig a munkavállalók kiszolgáltatottságán alapul, illetve hogy a munkavállalónak joga van az emberhez méltó munkakörülményekre és az önmegvalósításra, de olyan módon, hogy a szakmai aktivitás és a magán- vagy családi élet közötti harmónia fenntartható legyen, hiszen az is klasszikus probléma, hogy manapság a hétköznapi dolgozó embernek nincs esélye nemhogy a magánéletre, de a családi életre sem. Ez az egyik pont, amit fontosnak tartunk, hogy benne legyen az alkotmányban.
A másik komoly probléma a munkáért járó bérekkel van, ugyanis az ma már a legtöbb esetben nem megoldás, ha valakinek van egy munkahelye, ugyanis a bérből nem tud megélni, mert a bér legtöbbször még a rezsit és a hiteleket sem fedezi. Természetesen ez már egy komplexebb probléma. A munkabérrel kapcsolatban fontos lenne kiemelni, hogy nem egymáshoz kell viszonyítani a munkabért, hogy mindenkinek egyenlő bér járjon - mert ez objektív módon egyszerűen nem megvalósítható, egyik munka a másikkal nem hasonlítható össze -, hanem a munkavállalónak legyen joga ahhoz, hogy a maga és családja számára a kornak megfelelő emberi életszínvonalat biztosíthasson a munkájáért járó bérből; a bér érje el ezt a szintet. A legkisebb munkabér pedig tekintettel kell legyen a munkavállalók szükségleteire és megélhetési költségeire, ezért ezt a létminimumhoz lenne szükséges kötni, hiszen manapság abszurd módon a minimálbér nettó összege rendszeresen alacsonyabb, mint a létminimum.
Továbbá meg kell fogalmazni az állam felelősségét a munkahelyteremtésben. Az nagyon szép, hogy leírjuk, mindenkinek joga van a munkához, azonban a mai, erősen szabályozott gazdasági környezetben az állam alapvető felelőssége, hogy olyan gazdasági környezetet teremtsen, amelyben megfelelő mértékben a versenyszférában is lehetőség van munkahelyek teremtésére. Az államnak törekednie kell a teljes foglalkoztatottságra, s ehhez megfelelő gazdasági és szabályozási környezetet kell teremtenie, hiszen az állam feladata nem elsősorban az, hogy állami munkahelyeket vagy közmunkát biztosítson, hanem az, hogy olyan gazdasági környezetet teremtsen, ami lehetőséget ad arra, hogy új munkahelyek teremtődjenek.
(11.20)
S ezeknek a munkahelyeknek a biztonsága is nagyon fontos. Tehát meg kell fogalmazni, hogy a munkavállalónak joga van a biztonságos és egészséges munkafeltételekhez és a foglalkozás biztonságához. Valós és arányos ok nélkül ne lehessen senki elbocsátható. Ezt most már az Alkotmánybíróság döntése is alátámasztja. Az indoklás nélküli felmondást még a jelen alkotmány szerint is alkotmányellenesnek minősítették, de ezt indokolt lenne egyértelműen belefoglalni, hogy a jövőben megkönnyítse a jogalkotók munkáját.
Köszönöm a szót, elnök úr. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból. - Szórványos taps a kormányzó pártok padsoraiból.)
