DR. NYIKOS LÁSZLÓ
DR. NYIKOS LÁSZLÓ
DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm szépen, elnézést kérek. (Fellép a szónoki emelvényre.)
Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt két nap során több olyan kérdés elhangzott már, amivel magam is érintőlegesen foglalkozni szeretnék még. Továbbá szeretném azokat a számunkra, mindannyiunk számára fontos kérdéseket tovább említeni, amelyeknek az új alkotmányban valamilyen formában szerepelniük kell majd.
Az egyik ilyen kérdés, amit most szóba akarok hozni, a hatalommegosztás, a hatalmi ágak egyensúlya, a másik a közpénzügyek kérdése. Mindkettőt érintették az előttem szóló képviselőtársaim. Különösképpen örülök Hargitai János képviselőtársam felszólalásának, azért is, mert szóba hozta a parlament költségvetési jogát - mint az egyik legfontosabb jogosítványát az Országgyűlésnek, a népképviseletnek.
(10.00)
Elnézést kérek, hogyha egy aktuálpolitikai példát idehozok, tényleg emelkedett színvonalúnak, emelkedett hangulatúnak érzem ezt a mai tanácskozásunkat, ezt is annak érzem, mint az elmúlt két napban is annak érezhettem. Nos, ez az aktuális kérdés - csak kérdőjellel és nem megválaszolva a kérdést -, hogy vajon a parlament költségvetési jogának értelmezése szempontjából miként vélekedjünk arról a kormányzati szándékról, bejelentett lépésről, amely szerint létrehoz a kormány egy 250 milliárd forintnyi összeget kitevő stabilizációs alapot úgy, hogy az általunk jóváhagyott - önök által jóváhagyott, mert a Jobbik mint ellenzéki párt nem szavazta meg - költségvetés alig másfél-két hónapja született meg. Természetesen ember tervez, Isten végez, tehát egy költségvetést lehet módosítani, de akkor vajon nem ide kellene-e hozni ezt a bizonyos stabilizációsalap-kérdést, és döntsön róla a parlament, hiszen ő gyakorolja a költségvetési jogot.
Ezt csak mint aktuális példát azért hoztam föl, hogy érzékelhető legyen az az álláspontunk, ami szerint a költségvetési jog azt jelenti, hogy amikor az ország pénzét, pontosabban a közpénzeit - a GDP durván felét - a költségvetés elosztja, akkor ennek a testületnek, ennek az Országgyűlésnek a joga elosztani a közpénzeket, a kormány felelőssége pedig ennek a végrehajtása. E két fontos intézmény között helyezkedik el az Állami Számvevőszék, amelynek az a rendeltetése, hogy a közpénzek szabályos, törvényes, értelmes, korrekt elosztása fölött őrködjék, és jelentést tegyen a parlamentnek évről évre, akár többször is arról, hogy a közpénzek kezelése korrekt módon történik, ha netán nem korrekt módon történik - mert erre sok példát tudunk -, akkor pedig a parlament valamilyen intézkedését kéri. Mert a Számvevőszék nem hatóság, nem bűnüldöző szerv, hanem, ahogy az angolszász terminológia mondja, egyfajta watchdog, házőrző, vagy valamiféle ilyen szerepe van, fogatlan oroszlánnak meg pajzs nélküli lovagnak is nevezik a szakirodalomban. Tehát a dolog lényege, hogy a parlament költségvetési jogának a gyakorlása fölött, a törvényhozó és a végrehajtó hatalom viszonyának alakulása fölött őrködő szakmai szervezet.
Az Állami Számvevőszéket nyugodtan tekinthetjük a történelmi alkotmány egyik intézményének, és az Állami Számvevőszékről szóló 1870. évi XVIII. törvénycikket a történelmi alkotmány részének. Akkor is, ha mint tudjuk, a történelmi alkotmányunk nem volt egy chartába foglalt írásos alkotmánylevél, nem olyan volt a formája, mint amilyen formája lesz most majd az új alkotmánynak, hanem a szokásjogon alapuló és a legfontosabb államvezetési elveket tartalmazó dokumentumoknak volt a gyűjteménye. Ezekről sok szó esett az elmúlt napokban. Ezek közé sorolható az Állami Számvevőszékről szóló törvény is, hiszen 80 évig élt ez a jogszabály, mígnem 1949-ben a kor szellemére és módszereire jellemzően törvényerejű rendelettel semmisítették meg a 80 éves törvényt, ami a kor színvonalán állt. Ez ellenőrizhető a korabeli számvevőszékek tevékenységének az elemzésével. Azon a szinten állt, amin az európai számvevőszéki ellenőrzés hosszú évtizedeken át.
Talán érdekességként megemlíthetem azt, hogy ugyanezen a néven született meg az Állami Számvevőszék, mint amilyen néven ma is működik. 1914-ben azonban hozzátettek egy “legfőbb” jelzőt, akkor lett Legfőbb Állami Számvevőszék. Kicsit anekdotikus ez a döntés, ugyanis az akkori képviselőháznak 40 éves működés után nem nagyon voltak ismeretei arról, hogy mire való ez az Állami Számvevőszék, és akkor egy jó szándékú honatya javasolta, hogy tegyünk elé egy “legfőbb” jelzőt, és akkor majd jobban oda fognak rá figyelni, hogy mégis egy fontos intézményről van szó. Ezt azért mondom el, mert időnként úgy érzem, hogy nincs egészen világos képe még ebben a Házban sem mindenkinek - és tisztelet a kivételnek -, hogy mire való egy számvevőszék a mai világban.
Azért is örülök annak, hogy a történelmi alkotmány részének tekinthető, tekinthetjük az egykori Számvevőszéket, mert azok a feladatai, amely feladatokat az 1870-es törvény deklarált, ma is megállják a helyüket. Mit kellett csinálnia, mi volt a feladata, miért hozták létre ezt az intézményt eleink? Elsősorban azért, hogy ellenőrizze az állam vagyonát. Az állam vagyonát - erről sok szó esett, nem kívánok erről újabb információkat mondani. Ez azt jelentette például, hogy miután a Számvevőszék maga készítette el az állam zárszámadását - nem úgy, mint most, egyébként nyilván szakmafejlődés miatt változott meg a helyzet, hogy a kormány készíti a zárszámadást, a Számvevőszék ellenőrzi, akkor a Számvevőszék szerkesztette meg a zárszámadást -, és ennek szerves része volt az állam vagyonáról való leltár. Minden évben a parlament elé terjesztette az Állami Számvevőszék az állam vagyonleltárát.
Hát most megint egy aktuális példát, egy siralmas példát említek: a napokban megkérdeztem az illetékes minisztert, Fellegi Tamás urat írásban - élve képviselői jogommal -, hogy tessék már mondani, miniszter úr, mikor lesz a Magyar Köztársaság számára, a magyar állampolgárok számára megismerhető állami vagyonleltár. Milyen módon fogja tudni azt az érdeklődő állampolgár vagy képviselő megismerni? Udvarias választ kaptam, de őszintén szólva, nem volt határozott az a vélemény, ami szerint az érvényes kormányhatározat szellemében ez év végére talán, jó esetben - fohászkodjunk - elkészül a vagyonleltár, és akkor még nagy kérdés, hogy vajon az csak az ingatlanokat tartalmazza-e majd, vagy netán az ingóságokat is. Mondjuk, milyen módon tartják benne nyilván ezt a Házat, az ország Házát és így tovább? Tehát az első Számvevőszék az állam vagyona kezelésének az ellenőrzésével foglalkozott, és a nyilvántartását is rendszeresen bemutatta az akkori Országgyűlésnek.
A másik feladata volt az állam bevételeinek és kiadásainak az ellenőrzése, illetve a kormányon belül folyó ellenőrzések egyfajta szintéziseként mutatta be a zárszámadásban. Az állam adósságának a vizsgálata: minden esztendőben világos képet kapott az akkori Országgyűlés arról, hogy mennyi az állam adóssága, miként tevődik az össze.
Végül, de nem utolsósorban az Állami Számvevőszék feladata volt ellenőrizni az állam számvitelét, azokat a módszereket, eljárásokat, technikákat, amelyekkel az állam vagyonát, az állam bevételeit, kiadásait nyilvántartják, rögzítik. Ezek voltak a klasszikus feladatok, és ha ezt összehasonlítjuk a mai európai uniós tagországok alkotmányos feladataival, számvevőszéki előírásaival, ezt találjuk benne. Ugyanezt találjuk az Európai Unió legmagasabb pénzügyi jogszabályában, a financial regulationben, a pénzügyi rendeletben is. Ez a fő feladata.
És, hogy számomra miért ilyen fontos a történelmi alkotmány kontextusába helyezni a számvevőszéki törvényt, azt azzal akarom alátámasztani, hogy a történelmi alkotmányunk nem volt egy merev charta, nem volt egy merev alkotmánylevél, hanem egy hajlékony, rugalmas rendszer volt, ami befogadta az újat, a kor követelményeit. Ezért is mondhatom azt, hogy vita volt nálunk a frakcióvezetésben arról, vajon szabad-e, célszerű-e ezt a négy klasszikus feladatot - és csak ezt a négy feladatot - rögzíteni az új alkotmányban, vagy esetleg ezt valahogy bővíteni kell, lehet-e taxatívan felsorolni.
(10.10)
Azt gondolom, az a korrekt válasz, hogy ha ezt úgy rögzítjük az új alkotmányban, hogy a négy fő feladata, mert időközben vannak más tennivalói is. Például a pártok gazdálkodásának ellenőrzése, ami 1989-ben került az alkotmányos funkciók, feladatok közé. Megmondom őszintén, szakmai szempontból én ennek nem örültem, de tudomásul veszem azt természetesen, hogy vannak olyan társadalmi igények, amelyek ilyen klasszikusnak nem nevezhető ellenőrzési teendőket is a Számvevőszékre bíznak.
Megemlítem, hogy nagyon kevés olyan ország van, nagyon kevés olyan számvevőszék van a mintegy 180 között, amelyiknek ilyen feladata van, hogy tudniillik a pártok gazdálkodását is a Számvevőszék ellenőrzi. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem lehetne befogadni egy korszerű alkotmányértelmezéssel egy ilyen újszerűnek mondható kötelezettséget is.
A számviteli felelősség megállapítása a klasszikus feladata minden számvevőszéknek. Én ezt majd, ha nem is az alkotmányban, de a sarkalatos törvényben, ahogy ezt a mi alkotmányozási terminológiánk most már egyre gyakrabban használja, használta is korábban 1989-ben, tehát ezt a felelősséget az újra alkotandó számvevőszéki törvényben javaslom majd szerepeltetni, miként a jogi felelősséget is, ami azt jelenti, hogy a Számvevőszék elsődleges feladata, vagy ha úgy tetszik, második számú fő feladata az, hogy megállapítsa, hogy a közpénzeket úgy költi-e, ahogy azt számára a parlamenti felhatalmazás megengedi. Arra költi, annyit költ, amennyit az előirányzat tartalmaz, és ha a parlament megengedi - visszatérve az előző példára - a zárolást, anélkül, hogy ő maga, mármint a parlament korrigálja a törvényt, akkor ezt tudomásul kell venni. Én biztosan nem fogok ezzel egyetérteni; de az más kérdés, hogy mit enged át úgymond a költségvetési jogából a parlament a kormánynak, a mindenkori végrehajtó hatalomnak.
Megint egy újszerű feladat a Számvevőszék számára, hogy nem elég ma már pusztán csak a számviteli korrektséget ellenőrizni, tehát azt, hogy stimmelnek-e az elszámolások, készül-e leltár egy pénzügyi beszámolónak a megalapozásához, mint ahogy nem készül, és elég sok olyan pénzügyi beszámolót tett ide elénk a Számvevőszék 2009 után, amelyből azt kellett megállapítania, hogy nem fogadható el a pénzügyi beszámoló. Hozzáteszem: azóta se tudtuk megoldani a problémát.
Tehát bizonyos szempontból az elszámoltatási kultúránk igencsak fejlesztésre szorul, és ebben ennek a Háznak elsődleges szerepe van egy új számviteli törvény, illetve egy államszámviteli törvény megalkotásával, azoknak a játékszabályoknak, eljárásoknak, technikáknak a törvényi rögzítésével, amelyekkel a közpénzeket, a közvagyont kezelik, nyilvántartják és használják.
Erről törvényt kell alkotni. Nem én mondom ezt először, tíz évvel ezelőtt is elmondták erről a pulpitusról más képviselők, de sajnos nem történt semmi. Ez is előttünk álló feladat, hiszen ezek ismeretében, ezek megléte esetén lehet azt az újszerű és nem klasszikusnak mondható számvevőszéki feladatot is az alkotmányban deklarálni; miközben nem elég a számviteli korrektség és a jogi jogszerűség, törvényszerűség, törvényesség, azt is ellenőrizni kell, hogy kellő hatékonysággal, kellő bölcsességgel, kellően eredményesen költik-e a közpénzeket. Erre vonatkozóan majd a részletes vitában még néhány információt szeretnék elmondani, mert sajnos, azt kell megállapítanom, hogy az alkotmánytervezetnek, a koncepciótervezetnek ez a része nem a legjobban sikerült. De végül is azt gondolom, hogy ezt még lehet korrigálni.
Ha mindezeket a szakmai kérdéseket a Számvevőszék a maga eszközeivel és módszereivel, amelyekkel természetesen nem a törvényalkotónak kell foglalkozni, ezek szakmai kérdések, erre vonatkozóan megvannak azok a nemzetközi és hazai, ismert technikák, eljárások, módszerek, amelyekkel ezt az ellenőrzést el kell végezni, akkor merül fel a kormánynak, a végrehajtó hatalomnak a politikai felelőssége a törvényhozó hatalommal szemben, a népképviselettel szemben, de szeretném hangsúlyozni, hogy ehhez a Számvevőszéknek semmi köze nincs. A Számvevőszéknek nincs joga, nem feladata politikai döntéseket minősíteni, hanem az a feladata, amelyekről beszéltem, és ezt követően, ha a parlament úgy dönt, hogy számtalan szabálytalanság megállapítása és deklarálása ellenére is elfogadja a kormány lépéseit a közpénzek, a közvagyon kezelése terén, akkor a politikai felelősség az övé. A Számvevőszéknek nem feladata a politikai felelősség firtatása.
Tisztelt Országgyűlés! Még talán annyit zárásképpen, hogy én ezt egy klasszikus intézménynek tartom, és korban előzi mindazokat az intézményeket, amelyekről itt már szó esett. A Magyar Nemzeti Bank 1924-es születésű, azt gondolom, hogy szintén a történelmi alkotmány keretei között említhetjük a jegybankot is, szemben például az Alkotmánybírósággal, amelyik jóval fiatalabb, 1989-ben született, mint tudjuk, a rendszerváltással egyidejűleg. Ami persze érthető, mert ha nem volt Magyarországnak írott alkotmánya, akkor az Alkotmánybíróság felállítása is kevésbé lett volna indokolható. De még talán az ombudsman intézményét is megemlítem, mert erről kevés szó esett az eddigi viták során. Ez egy nagyon fiatal intézmény, amit skandináv ihletésre vagy importtal tettek be elődeink az alkotmányba. Ez megint egy olyan intézmény, ami a jogfejlődéssel együtt a történelmi alkotmányunknak a hajlékonyságára utal vissza, befogad egy olyan intézményt, ami nem volt sohasem a magyar közjogban, a magyar alkotmányosságban, és most itt van, elfogadott intézmény lett. Végül megemlítem a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét, ami még frissebb példa, erre sem volt korábban még példa, hogy ilyen intézmény bekerült volna az alkotmányba.
Összefoglalásképpen, tisztelt Országgyűlés, azt mondhatom, örülök annak, hogy az alkotmány közpénzügyi fejezete és az Állami Számvevőszéknek az alkotmányozása jó úton halad, és ma már azt mondhatom, hogy a Számvevőszék vezetői is egyetértenek abban, hogy új számvevőszéki törvényre van szükség a jövő esztendővel való hatálybalépéssel együtt.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
