DR. SZAKÁCS IMRE
DR. SZAKÁCS IMRE
DR. SZAKÁCS IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Jómagam szerencsés voltam, hiszen az Országgyűlés döntése alapján részt vehettem az alkotmány-előkészítő bizottság munkájában, azon belül is a közpénzügyi albizottság tagja voltam, de mivel pár perccel ezelőtt Varga Mihály államtitkár úr elmondta a közpénzügyi fejezettel kapcsolatos gondolatokat, nem szeretném újra megismételni a tisztelt Ház előtt.
Hozzászólásomban szeretnék egypár gondolatot hozzáfűzni a koncepció önkormányzatokkal foglalkozó részéhez, ezen belül is a helyi önkormányzatok egy speciális csoportjával, a területi vagy középszintű önkormányzatokkal kapcsolatban.
Kedves képviselőtársaim és a televízión, rádión keresztül az Országgyűlés munkáját figyelemmel kísérők nagyon jól tudják, hogy az önkormányzatok nagyon fontos feladatot látnak el azokban a közszolgáltatásokban, amelyet az állam nyújt az állampolgárai felé.
(14.00)
1990-ben - nem véletlenül - nagy siker volt az akkori rendszerváltoztatás során, hogy az alkotmány megváltoztatása, illetőleg az új közjogi berendezkedés során a volt tanácsrendszer helyett egy demokratikus, helyben választott képviselőkből álló, a helyi közügyeket megfelelő és jókora autonómiával képviselő önkormányzatok vehették át a helyi irányítást.
A helyi települési önkormányzatok helyzete kezdettől fogva tisztázott volt, hiszen az adott települést működtetni kellett, az ott lévő közszolgáltatásokat megfelelő színvonalon nyújtani kellett, és ezt az alkotmányon alapuló önkormányzati törvény megfelelőképpen rendezte is.
A középszintű, úgynevezett megyei vagy területi önkormányzatoknál azonban már 1990-ben is érezhető volt egyfajta bizonytalanság. Nagy valószínűséggel az akkori jogalkotók, alkotmányozók maguk sem tudták, és nem voltak biztosak benne, hogy milyen irányba induljanak, hiszen az előző rendszerben a megyei tanács egy nagyon erős, hierarchizált és a megyének a településeire, települési tanácsaira rátelepedő, azt szigorúan irányító szervezet volt. Nyilván az új önkormányzati rendszerben a jogalkotók nem szerették volna, hogy a megyei önkormányzat egy ilyen erős szerepet kapjon egy megye települései fölött, vagy mellérendelve is, de hogy ez így működjön.
(Göndör Istvánt a jegyzői székben Szilágyi Péter váltja fel.)
Ez annyira úgy volt, hogy 1990-ben a megyei önkormányzat képviselő-testületét nem a megye választópolgárai választották, hanem a megye településcsoportjai egy speciális kooptálási rendszerrel kooptálták a tagokat a megyei önkormányzatba. 1994-ben aztán az önkormányzati törvény módosításával, illetőleg az alkotmány apróbb módosításával egy, a megye választópolgárai által választott képviselő-testület intézhette a megyei önkormányzat dolgát. Azonban a hatáskörök és a feladatkörök eléggé hézagosak, illetőleg a középszintű önkormányzat Európai Unióban lévő normáinál egy lényegesen gyengébb hatáskörű, feladatkörű területi, megyei önkormányzatot eredményeztek.
Bár akik a megyékben élnek, tudhatják jól, hogy a megyei jogú városon kívül tulajdonképpen a megyei önkormányzatok azok, amelyek a középfokú oktatást, a szakképzést, a közgyűjtemények működtetését és azokat a szociális ellátó hálózatokat, amelyek a gyermekvédelemtől a fogyatékosellátáson keresztül az idősellátásig terjednek, ezeket az intézményhálózatokat működtetik. Tudják, hogy milyen fontos szerepe van ebben a megyei önkormányzatoknak, azonban az is látható, hogy egy nagyon erős választott testület, amelyet a megye lakossága tulajdonképpen a megyei jogú városok lakossága kivételével az önkormányzati választásokon választ meg, egyéb olyan szerepet, amely a megyében az önkormányzatiságot megjeleníti, nem nagyon kapott. Úgy is mondhatjuk, hogy a megyei önkormányzat az egyedüli önkormányzat, amelynek nincs lakossága, hiszen a megye települési önkormányzatai fedik le a lakosságszámot, ilyen szempontból a megyei önkormányzatnak csak a településeken keresztül, közvetetten van lakossága.
Ez jól látszik a szabályozás azon rendszerében is, hogy a megyei önkormányzatoknak igazán saját forrása, bevétele nincsen. Míg egy települési önkormányzatnak lehetősége van helyi adót kivetni, és ezen keresztül az állami források és egyéb átengedett állami bevételek kiegészítésével sok olyan feladatot tud a településen vállalni, amit egyébként az ott élő emberek joggal várnak el és követelnek meg egy önkormányzattól, addig a megyei önkormányzatoknál ez a lehetőség nem áll fenn, hiszen a normatívákon és az egyéb átengedett állami bevételeken túl egy olyan szabad felhasználású bevétele van a megyei önkormányzatoknak, amellyel úgymond nem kötelező vagy a kötelező feladatot kiegészítően önként vállalt feladatot tud vállalni, ez pedig az illetékbevételek.
A megyei önkormányzatok helyzete mindig is vita témája volt az elmúlt húsz évben. Voltak, akik erősíteni szerették volna a feladat- és hatáskört, voltak, akik gyengíteni. Aztán maga az idő is sok mindent eldöntött. Az elmúlt húsz év során meg kell nézni, hogy hány olyan település adta át a középfokú oktatási intézményét vagy szociális ellátóhálózatát vagy akár közgyűjteményeit, amelyet korábban vagy az 1990-es évek legelején települési önkormányzatként működtetett, majd amikor a pénzszűke miatt vagy egyéb problémák miatt ezt nem tudta megtenni, akkor minden választás után fél éven át lehetőség volt arra, hogy ezeket az intézményeket a települési önkormányzatok átadják a megyéknek. Van olyan megyei önkormányzat, ahol 100 fölött van az intézmények száma, mondjuk azért, mert a települések ezeket az intézményeket átadták, de természetesen a források, amelyek a normatívakiegészítéshez kellenének, hogy az intézmény működőképessége meglegyen, nem kerültek át.
A vita egészen odáig fajult, hogy 2006-ban Gyurcsány Ferenc kormánya - Lamperth Mónika belügyminisztersége idején - meg akarta szüntetni a megyei önkormányzatokat, meg akarta szüntetni a megyéket. Az akkori tisztelt Ház elé bekerült egy szocialista kormányjavaslat, amely a parlamentnek azt javasolta, hogy szüntessék meg a megyei önkormányzatokat. Hozzáteszem azt, hogy természetesen ehhez a szükséges többsége nem volt meg a szocialistáknak, ugyanakkor élesen szembement szerintem a középszintű önkormányzatoknak az önkormányzatok európai chartájában megfogalmazott szabályaival is.
Azt gondolom, hogy az új alkotmány szövegezésekor, az új alkotmány koncepciójának a vitájában érdemes elgondolkodni a tisztelt Háznak, hogy az önkormányzati rendszeren belül a települési önkormányzatok mellett milyen szerepet kíván a megyei, a területi vagy a középszintű önkormányzatoknak szánni. Ezt valamilyen rövid szabályozásban, de egyértelműen az új alkotmány részévé kellene tenni, hiszen mint említettem, azon közszolgáltatások egy jelentős részét, amelyet az állam a lakosság, az ott élő emberek felé nyújt, a megyei önkormányzatok az intézmény fenntartásával, az intézmények működtetésével old meg és biztosít az emberek számára.
Meggyőződésem, hogy középszintű önkormányzatoknak lennie kell, szükség van rájuk, hiszen a települési határok szigorú voltával és a települési egyenrangúság, autonómia meglétével vannak olyan feladatok, amelyeket egy település esetleg több település lakói felé kellene hogy nyújtson, és ez nem szabályozott.
Ezt a középszintű önkormányzat nyilván meg tudja tenni. Vannak olyan feladatok, amelyek szerintem most állami feladatként jelennek meg, de érdemes lenne megvizsgálni, hogy egy-egy megye tekintetében ezt a középszintű megyei önkormányzat vehetné át. Nyilván ezek a kérdések részletkérdések, nem az alkotmányba valók; de például az utak fenntartása, kezelése egy ilyen kérdés lehet.
(Földesi Gyulát a jegyzői székben dr. Tarnai Richárd váltja fel.)
Summa summarum: azzal zárom a hozzászólásomat, hogy érdemes a tisztelt Háznak az új alkotmány végiggondolása során az önkormányzati fejezetben a középszintű területi önkormányzatok feladatát, lehetőségeit, jogosultságát is újragondolni, és javaslom is a tisztelt Háznak, hogy az alkotmányozás során ezt is vitassák meg.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
