OBRECZÁN FERENC
OBRECZÁN FERENC
OBRECZÁN FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmány hosszú távra meghatározza egy államberendezkedés alapértékeit. A készülő új magyar alkotmánynak tehát figyelembe kell vennie, hogy napjainkra az emberiség történelme során először az ember alapvető feltételei: az elviselhető klíma, az egészséges és elégséges táplálék, a nyersanyagok, az édesvíz és mindezzel együtt az emberi civilizáció továbbélése is veszélybe került. A természeti erőforrások és rendszerek védelmét és fenntartható használatát tehát a 2011-ben elfogadásra kerülő alkotmánynak úgy kell megfogalmaznia, hogy az állami, társadalmi cselekvés hatékony vezérfonala lehessen.
Az elfogadott európai alkotmányokban már korán megjelent, és az utóbbi másfél évtizedben egyre markánsabban megfogalmazódik a jövő nemzedékekkel szemben vállalt felelősség általános eszméje. Szintén jelen van az erre szolgáló feltételek két nagy csoportja is: az alapvető természeti erőforrások feletti társadalmi kontroll megerősítése, valamint ezek védelmének és fenntartható használatának állami, intézményi garanciái. Ezeket az elemeket azonban tudomásom szerint mind a mai napig egyetlen alkotmány sem rendelte egymás mellé.
Javasoljuk, hogy a természeti erőforrások és rendszerek általános védelme és fenntartható használata körében fogalmazzák meg alkotmányos elképzeléseinket. Ennek következtében három sarkalatos kérdésre feltétlenül ki kell terjednie a figyelmünknek: a földre, az ivóvízbázisokra és a biológiai sokszínűség védelmére és fenntartására. Egyértelműen látható, hogy a nemzetközi közösség egyre határozottabban kénytelen fellépni a súlyosodó és mind nagyobb kihívást jelentő ökológiai problémákkal szemben, mert a természeti erőforrások és rendszerek, a környezet védelme, illetve a fenntartható fejlődés ügye megkerülhetetlen. Ugyanezek a felismerések gyakorolnak hatást a nemzeti jogalkotókra is, így a nemzeti alkotmányozási folyamat során sem hagyható figyelmen kívül ez a terület.
A természeti erőforrások és a környezet védelme, illetve pusztítása az egyes emberek magatartásán, tudatosságán keresztül valósul meg. A kötelezettség megfogalmazása az alkotmányban a jövőért viselt egyéni és közösségi felelősség elismerését jelenti, az egész társadalmat áthatóan. Amennyiben a környezeti értékek, különösen a tiszta levegő, az ivóvíz, a termőtalaj, a biológiai sokféleség, a génkészletek, a táji értékek megóvása közös érdek, úgy közös felelősség is. Az állam intézményes védelmi kötelezettségét véleményem szerint illene az állampolgárok kötelezettségével együtt említeni. A magyar környezetjog fejlődésében többször is tanúi lehettünk annak, hogy valamely környezeti elem - a víz, a termőföld - minőségi védelmére a környezetvédelem hatóköre kiterjed, mennyiségi védelmére viszont nem. Így természetesen előbb-utóbb a minőségi védelem is megnehezül vagy lehetetlenné, értelmetlenné vált.
Az alkotmányozás egyik alapvető célja - véleményem szerint - azon követelmény alkotmányos szintű említése, miszerint a közszükségleteket a jövő generációk érdekeire is tekintettel kell kielégíteni. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy környezeti értékeink és természeti erőforrásaink a nemzeti vagyon részét képezzék. Stratégiai fontosságú és előremutató elem lenne az állam kötelezettségének kimondása a stratégiai fontosságú, környezeti értékeinket magában foglaló nemzeti vagyonnal való felelősségteljes gazdálkodás területén. A nemzeti vagyon kérdését az új alkotmányban és az azt követő jogalkotás során rendezni kell, és ehhez kapcsolódva át kell gondolni a nemzeti vagyon körébe tartozó vagyonelemek körét, és a vagyonelemek meghatározásánál kiemelt figyelmet kell fordítani a környezeti értékekre. Példaként említhetők a már hivatkozott közjavak közül azok, amelyek tipikusan állami tulajdonban állnak: a vízkészlet, a termőföld, a kiemelten védett természeti területek, a genetikai sokféleség vagy a legfontosabb országos infrastruktúra-elemek megőrzésének kulcsintézményei. Ezek olyan nemzeti stratégiai kérdések, amelyek alapvetően befolyásolják a jelen és a jövő nemzedék életfeltételeit, környezetét. Elengedhetetlen tehát, hogy ez a feladat az azt biztosító vagyon megőrzését, állami tulajdoni körben tartását az állam garantálja.
Az államnak alkotmányos kötelezettsége tehát a nemzeti vagyon védelme. Az pedig, hogy e védelem milyen eszközökkel biztosítható leghatékonyabban, az alkotmányozó hatalom döntését igényli. Ilyen eszköz lehet véleményem szerint a nemzeti vagyon meghatározott elemeivel való rendelkezés alkotmányos szintű korlátozása vagy akár tilalma. A nemzetek modernkori biztonsága egyre kevésbé pusztán a honvédelem, a katonai szervezetek és intézmények állapotától, felkészültségétől, technikai színvonalától, hanem egyre növekvő mértékben attól függ, hogy képesek-e természeti erőforrásaikat, vízkészleteiket, termőföldjeiket, erdeiket és ezzel összefüggésben élelmezési és élelmiszer-biztonságukat, környezeti és energiaellátási biztonságukat garantálni, az ezekre vonatkozó szuverenitásukat megőrizni, kiszolgáltatottságukat csökkenteni. Ebben a körben kitüntetett szerepe van a termőföldnek, ezért akár nemzetbiztonsági kérdésként felfoghatjuk annak mennyiségi és minőségi megóvását, tulajdonlásának és felhasználásának közjót szolgáló szabályozását, az ezekre vonatkozó nemzeti önrendelkezést és az alkotmányos garanciarendszer beemelését.
A föld- és birtokpolitika és az erre épülő agrár-, környezet- és vidékpolitika alakulása tehát alapvetően meghatározza egy nemzet jövőjét, fejlődésének perspektíváit, kódolt sikereit vagy kudarcait. Ha tehát a kormányprogramban megfogalmazott agrár- és vidékfejlesztési törekvéseinket, stratégiánkat a siker reményével akarjuk meghirdetni és megvalósítani, akkor az elképzelhetetlen az ennek alapját adó föld- és birtokpolitika megfogalmazása és megvalósítása alkotmányos garanciarendszerének megteremtése nélkül.
Hogy ennek csak egy elemét emeljük ki: ugyanazon földterület, használatának üzemszerkezeti és gazdálkodási formájától függően rendkívül eltérő számú embert képes eltartani, munkát és megélhetést biztosítani számukra. Ha tehát csupán a köz számára egyik legfontosabb foglalkoztatási, munkahely-teremtési képességet vizsgáljuk, már ez alapján is világossá válik az, hogy az egyéni, családi gazdálkodás vitathatatlan előnyben részesül.
(13.10)
Nem lehet kétséges tehát, hogy ha a kitűzött tízéves céljainkat a munkahelyteremtés vonatkozásában komolyan akarjuk venni, akkor ennek igen jelentős földhasználati, föld- és birtokpolitikai következményei kell hogy legyenek. Meg kell erősítenünk a föld hazai tulajdoni és használati rendszerét, a családi gazdaságokat, továbbá azok szövetkezéseit, valamint alkotmányos garanciákat is kell teremtenünk a fennmaradásukhoz és a nyugodt fejlődésükhöz.
A tiszta, egészséges ivóvíz, mint az élet egyik alapvető feltétele, már a nem túl távoli jövőben nemzetek sorsát meghatározó stratégiai cikk lesz. A jövő generációk életét, nemzedékek sorsát határozza meg esetleges hiánya vagy az ivóvízkincs szinte kiapadhatatlan bőségének birtoklása. Kötelességünk biztosítani azt, hogy a rendelkezésünkre álló bőséges ivóvízbázis a jövő generációk számára valóban az élet forrása legyen.
Hazánk nagy értéke a biológiai sokszínűség, amelynek megóvása alapvető feladatunk. Magyarországnak sem gazdasági, sem humán- és állat-egészségügyi, sem környezeti szempontból nem érdeke a jelenleg kifejlesztett génmódosított növények köztermesztésbe vonása, ennek engedélyezése. Megvizsgáltuk a géntechnológiával módosított növények köztermesztésbe vonásával járó esetleges előnyök és negatív következmények esélyeit, különös tekintettel hazánk rendkívül gazdag élővilágára, minőségi agrárszerkezet-váltási szándékára, az exportban, a vetőmag-előállításban játszott európai vezető pozíciójára, a hazai mezőgazdasági termelési szerkezetre és a világszínvonalú magyar fajnemesítésre. Elgondolkodtató az a körülmény, hogy a jelenleg rendelkezésre álló géntechnológiával módosított növényfajok termesztése nem csökkentené a vegyszerhasználatot, a környezet mérgező anyagokkal való terhelését.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nem hagyható figyelmen kívül az, hogy jelentős gazdasági előnyt jelent az ország GMO-mentes státusa, amelynek elvesztése veszélyeztetné mind ökológiai gazdaságunkat, minőségi élelmiszer-ellátásunkat és termékeink fizetőképes piacon való elhelyezését, mind exportunkat és a vetőmagtermelésben játszott vezető szerepünket. A piacokon nincs kereslet a genetikai úton módosított komponenseket tartalmazó termékek iránt, sőt az élelmiszerek és a takarmányok esetében egyenes kikötés a bizonyítottan GMO-mentesség.
A GMO-mentes státus esetleges megszűnése következtében minden egyes exporttételünknél nekünk kell drága vizsgálatokkal bizonyítani a szállítmány GMO-mentességét. Tiszta környezetünk és a GMO-mentes státusunk megőrzése így jelentős és gyors ütemben növekvő versenyelőnyt is jelenthet számunkra a fizetőképes minőségi élelmiszerpiacon. Tisztelt Képviselőtársaim! Számunkra a legbiztonságosabb megoldást - a svájciakhoz hasonlóan - GMO-mentességünk alkotmányba foglalása jelentené.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem önöket, hogy alkotmányozó munkájuk során legyenek figyelemmel a termőföld, a vízbázisok és a biológiai sokféleség megóvására.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
