PŐSZE LAJOS
PŐSZE LAJOS
PŐSZE LAJOS (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretnék az alkotmány előttünk lévő elvgyűjteményéhez néhány konkrét kérdés kapcsán hozzászólni, és egy területet pedig részletesebben is kifejtenék, nevezetesen az Magyar Nemzeti Bankra vonatkozó területet.
Kezdeném a konkrétumok sorát azzal, hogy javasolnám megfontolni, már magába a preambulumba kerüljön be az, hogy a mindenkori magyar kormányoknak és államnak soha el nem múló felelőssége van a világ különböző részein élő magyarok iránt. Ez hátrébb van. Ez az elv az úgynevezett alapvető rendelkezésekben van megemlítve, de véleményem szerint - és valószínűleg ezt sokan osztják - ez egy olyan súlyú kérdése a magyarság létének, múltjának, jelenének és jövőjének, amelynek a preambulumban van a helye.
Ugyanígy szeretném azt, hogyha az úgynevezett alapvető rendelkezési részben Magyarországnak az európaiságát kicsit széjjelválasztanánk magától az Európai Uniótól mint intézménytől. Miről van szó? Nyilván nem arról van szó, hogy szembeállítanánk a két dolgot, hanem a jelenlegi megfogalmazásban az európaiság Magyarországnak az európai kultúrához, történelemhez, akár csak fizikai léthez való viszonya - úgy tűnik - úgy van átvezetve, minthogyha ez elválaszthatatlan dolog volna az Európai Uniótól. Holott világos, hogy Magyarország az Európai Unió nélkül is Európa szerves része kulturálisan, történelmileg, és lehet, hogy Európai Unió nem lesz tíz év múlva, de Magyarország akkor is az európaiság eszméje mellett kell hogy működjön, és a voksát oda tegye le. Tehát ennek a megfogalmazását javasolom kicsit körültekintőbben elvégezni; nem ugyanaz az Európai Unió, amelyben most benne vagyunk, és Magyarország európaisága.
A 6. pontban foglalkozik az előterjesztés a honvédelem kérdéseivel. Nagyon szép, jó dolgokat tartalmaz ez a pont, de egy dolgot hiányolok, nevezetesen: valahogy a jogos önvédelem elvének a megemlítését. Ez sehol nem szerepel az alkotmányban, én legalábbis nem találtam az előterjesztésekben. Az előkészítőket, illetve az ebben részt vevőket szeretném erre biztatni, hogy vizsgálják meg, hogy a jogos önvédelem hova kerülhet be.
A 7. pontban védjük a családokat, későbbi pontokban védjük a gyerekeket, a családokon belül a férfi-nő alkotta családot, erről már volt szó, ez rendben van. Egyfajta családot nem nevesítettünk, és ezt javasolnám, hogy tegyük meg, a gyermeket nevelő családot - így, tehát ezt a fogalomalkotást. Tehát nem az a cél csak, hogy férfi és nő házasságot alkosson, eggyel tovább kell lépnünk. Gyermekeket nevelő családot alkosson a férfi és nő; ezt megint javaslom valahol megfogalmazni. Mert önmagában a gyerekvédelemről egy későbbi részben esik szó, és ott már nincs meg ez a szerves összekapcsolás a családdal.
Egy viszonylag egyszerű, technikainak tűnő dolog a következő javaslatom. Jelenleg négyévente vannak választások. Mély meggyőződésem, hogy a magyar demokrácián nem esne csorba, ha ötévente volnának parlamenti választások. Kérem szépen, lassan eltelt egy év, be sem tudunk még indulni. Hát egy csomó mindenben még a kormány nem tudja, hogy melyik ujját harapja, őszre fog egy jó pár olyan törvény még talán elkészülni, amivel nagyjából feláll egy új adminisztráció. És nagyon jól tudjuk, hát 20 év tapasztalatunk van már, eltelt körülbelül négy-öt választás, az utolsó fél-egy év óhatatlanul is a választási kampány jegyében telik, marad másfél-két év a munkára. Nem a pénzspóroláson van a lényeg itt, hogy azért legyenek ritkábban választások, mert ezzel meg lehet egy kis pénzt spórolni. Maga az államadminisztráció, a lakosság nem bírja, a vállalatok nem bírják, hogy négyévente teljesen új irányba orientálódjanak. Ez egy fantasztikus pluszköltséggel és lekötöttséggel járó dolog. Tehát még egyszer mondom: szerintem ötévente bőven elég volna választásokat tartani Magyarországon.
(14.40)
Szeretnék a mondanivalóm fő pontjához, a Magyar Nemzeti Bankhoz kapcsolódni. A jelenlegi előterjesztésben az szerepel, hogy a Magyar Nemzeti Bank tevékenységét külön törvényben szabályozzák. Ez nem elegendő, kérem szépen, mert az, hogy egy külön törvény szabályozza a monetáris politikáját - ugye, pontosan így szól az előterjesztés -, ez nekünk, a parlamentnek nem biztosítja azt, amit szeretne ez a parlament elérni, nevezetesen, hogy a parlament kontrollálni tudja a Magyar Nemzeti Bank monetáris politikáját. Ezért ide egy lényeges és markáns módosítást javaslok. Ezt a módosító javaslatomat egyébként már be is nyújtottam, aminek a lényege a következő volna, amit az alkotmányban már ki kellene mondani, tehát nem elég külön törvényben meghatározni, hogy “A Magyar Nemzeti Bank monetáris politikáját a hazai fizetőeszköz külső és belső stabilitásának érdekében folytatja, amivel segíti a kormány gazdaságpolitikáját. Tevékenységéről” - és most jön talán a másik lényeg, mert az előző mondat is lényeges volt, de most jön egy másik lényeges mondat - ”elnöke évente legkésőbb június 30-áig az Állami Számvevőszék által láttamozott, hites könyvvizsgálati jelentéssel ellátott beszámolót terjeszt a parlament elé, valamint tájékoztatást ad a folyó év monetáris politikájáról.” Azt gondolom, hogy ezt nem kell megismételnem, bár hosszú mondat volt, aki félig odafigyelt, az is hallotta, hogy lényeges új megfontolások vannak ebben a javaslatban, ami a magyar parlament nemzeti banki monetáris politikájának felügyeletét illeti, illetve ennek az alkotmányos garanciáját.
Végezetül egy konkrétumhoz szeretnék még az alkotmány kapcsán hozzászólni, nevezetesen az önkormányzatok feladatköre és az önkormányzatok feladatköréhez biztosított államigazgatási feladatokhoz biztosított költségvetési támogatások. Jelenleg úgy fogalmaz az előterjesztés, hogy arányos költségvetési támogatásra jogosult az önkormányzat a feladatok ellátását illetően. Nagyon jól tudjuk az elmúlt különösen négy-nyolc év eseményeiből, hogy ez az arányosság általában azt jelentette, hogy mindig az önkormányzatoknak kellett egyre többet és többet megspórolni saját egyéb költségvetésükből ahhoz, hogy ellássák az államigazgatási megnövekedett újabb és egyéb feladataikat, ezért itt az “arányos” helyett egy másfajta megfogalmazást javaslok, olyat, amelyik kifejezi azt, hogy arányos és elégséges. Tehát ennek a kettőnek kell megtalálni egy ügyes megfogalmazását, ami belefér az alkotmányba, ami méltó az alkotmányhoz. Önmagában az “arányosság” megfogalmazás nem biztosítja azt, hogy az önkormányzatok tényleg megkapják azt a támogatást, amire szükségük van a megnövekedett feladataikhoz.
Ennyit szerettem volna elmondani. Köszönöm szépen a szót.
