VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy alkotmány nyilván nem azért születik, hogy egy-két éves távlatban vagy a következő évre szóló fontosabb ügyeket rendezze. Itt 10-20 éves távlatokról van szó. Tekintettel az időm rövidségére, egyből rá is térnék, hogy milyen témához kívánok hozzászólni: ez a közpénzügyi része a készülő alkotmánynak. Azt gondolom, hogy ez a 10-20 éves távlat mindenképpen indokolttá teszi, hogy foglalkozzunk ezzel a kérdéssel, és megemlítsük azokat a hiányosságokat, amelyeket a most hatályos alkotmányunk nem szabályozott.
Egyrészt miért van erre szükség? Miért van arra szükség, hogy egy sokkal hangsúlyosabb, sokkal erősebb közpénzügyi rész kerüljön az új alkotmányba?
Azt gondolom, hogy változott a világ, változott az a gazdasági gondolkodás is, amelyik ezeket a szabályokat meghatározza. Gondoljunk bele abba, hogy Magyarország 2004 óta az Európai Unió tagországa, nagyon sok olyan jogszabály születik, amelyet szinte automatikusan adaptál az ország. Ezek érintenek közpénzügyi kérdéseket is, így nyilvánvaló, hogy 1990-ben, egy teljesen más helyzetben az ország erre nem volt még felkészülve.
Másrészt amit fontosabbnak tartok, hogy a közpénzügyek tekintetében is változott a gondolkodás. Változott egy ország gazdasági megítélésének az a szempontrendszere, az a nézetrendszere, ami alapján ma egy országot mérlegelnek. Hogy egy konkrét példát mondjak: mondjuk, 1989-90-ben az akkori gondolkodás szerint egy állam megbízható adósnak számított, aki minden körülmények között fizetni fogja a felvett hiteleit. Húsz év elteltével látjuk azt, hogy ma már egy sokkal bonyolultabb szempontrendszer alapján mérlegelik az országok helyzetét, és míg korábban, mondjuk, csak az infláció, a gazdasági növekedés vagy az államadósság kérdése volt fontos, manapság egy sokkal mélyebb, egy sokkal alaposabb értékelési rendszer van. Az adórendszer hatékonysága, az állami szolgáltatások színvonala, vagy éppen az adott országban élő emberek alkalmazkodó képessége, a korrupció kiterjedtsége, mélysége sokkal hangsúlyosabban esik latba.
Többször elhangzott már előttem is, úgyhogy erre nem kívánok bővebben kitérni, hogy a jelenleg hatályos alkotmányunk két nagyon fontos tekintetben képtelen volt az ország közösségi érdekeit megvédeni. Az egyik a vagyonra vonatkozik; az állami vagyon, közösségi vagyon drasztikusan lecsökkent, majdhogynem eltűnt, olyan alap-infrastruktúra maradt csak meg, gondolok itt a földre, a vízkészletre vagy az energiaszektor néhány részére, amely töredéke annak a vagyonnak, ami 1990-ben az ország rendelkezésére állt.
A másik pedig a jövő generációk életét és létét veszélyeztető eladósodás. Ebben a tekintetben az elmúlt években egy drasztikus adósságteher-növekedés történt, amely a jövő generációk életét és életminőségét fogja alapvetően meghatározni. Itt csak zárójelben jegyzem meg keserű tényként, hogy sajnos ez már a mi generációnk vagy a most élő közösség életében is egy jelentős teher, hiszen a korábbi kommunista, szocialista kormányok jövőfelélő politikája jelentős mértékben határozza meg a ma élő generációk életét.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ebből kiindulva hatályos alkotmányunk hiányosságait venném röviden számba közpénzügyi területen. Van néhány olyan terület, amelyet a ma hatályos alkotmány szerintem jó színvonalon, megfelelő módon szabályoz, és nem marad el semmilyen tekintetben az európai megoldásoktól. Ilyennek tekintem például az adózásra vonatkozó részt, hiszen bár rendkívül szűkszavú az alkotmány erre vonatkozó része - zárójeles megjegyzésem, hogy talán az alkotmány szövegét kevesebb közgazdász és több jogász fogalmazta annak idején -, de kétségkívül, hogy ez egy használható és jó jogforrás volt, azonban az intézményrendszerre vonatkozó szabályok, tehát az Állami Számvevőszékre, a Magyar Nemzeti Bankra, valamint a költségvetésre, a zárszámadás beterjesztésére vonatkozó részek szerintem rendkívül felületesek, rendkívül hiányosak.
Indokolt tehát, hogy egy széles körű választói felhatalmazás alapján a közpénzügyeknek ezt a részét is áttekintsük, és az új alkotmányban megfelelő módon szabályozzuk. Egyébként itt megjegyzem csak röviden, hogy az alkotmány-előkészítő eseti bizottság megállapításai, tételei egy jó irányt mutatnak.
(13.20)
Mit kell tartalmazni ennek a résznek? Az államháztartás működési alapelveinek a kereteit, az állami költségvetésre, vagyis a központi költségvetésre, a társadalombiztosításra és az elkülönített állami pénzalapokra vonatkozó, alapvető szabályoknak a meghatározását, a társadalombiztosítás működési alapelveinek a rögzítését, az adózásra irányadó legfontosabb rendelkezések körének fölmérését, valamint az államháztartás egyensúlyának védelmét szolgáló garanciák területét érzem olyannak, amelyet az új alkotmány részévé kell tenni.
A legfontosabb alapelvekről már szóltak előttem a kollégák, én csak megismételnék néhányat. Többek között a törvényesség, a költségvetéshez való kötöttség, a nyilvánosság, az egyensúly, a teljesség, a részletesség alapelvét, az áttekinthetőség, az óvatosság és a felelősség elvét kell hogy az új alkotmányunk rögzítse. Nyilvánvaló, hogy a közpénzekkel való gazdálkodás a közvagyonnal gazdálkodókat egy sokkal erősebb felelősség felé kell hogy tolja, nemcsak a kormány tagjait értem ez alatt persze, hanem az önkormányzati tisztségviselőket is. Nyilvánvaló, hogy a közjogi felelősségük mellett törvényben meghatározott szabályok szerinti polgári jogi, szabálysértési jogi és büntetőjogi felelősség is kell hogy terhelje ezeket a személyeket.
A vagyon kérdése. Ha már említettem, fontosnak érezném, hogy az új alkotmány kizárólagos állami tulajdonként nevesítse a felszín alatti vizeket, valamint a jelentősebb folyókat és tavakat. Utalnék itt csak arra, hogy mondjuk, a spanyol alkotmány külön a tengerfenék tekintetében hasonló szabályozást fogalmaz meg. Magyarországon is ennek a megmaradt állami vagyonnak a védelme fokozottan kell hogy megjelenjen az alkotmányunk szövegében.
A zárszámadás ügye. Egyelőre nincs arra az esetre garanciális jogszabály - itt egy lépést visszalépnék -, hogy a költségvetési törvény el nem fogadása esetén mi történik. A lengyel alkotmány azt mondja, hogy ha négy hónapig nincs költségvetési törvény elfogadva, akkor a köztársasági elnök feloszlathatja a törvényhozást. Magyarországon erre nem terjed ki az alkotmány korábbi szövege; ezt célszerűnek tartanám szintén megfogalmazni, részletezni az új alaptörvényben.
Zárszámadási törvény. Ma lényegében ez sincs szabályozva, hogy ki nyújthatja be, hogyan történik ennek az előkészítése. Itt a kormány felelősségét szeretném hangsúlyozni. Az mégis furcsa lenne, ha mondjuk, egy parlamenti képviselő nyújtana be egy zárszámadási törvényt, és ez alapján szavazna a Ház az előző év gazdálkodásáról. Van olyan alkotmány, amely a Számvevőszék felelősségét és a Számvevőszék hatáskörét jelöli meg egy zárszámadás elfogadására. Szerintem az a gyakorlat, amely az elmúlt húsz évben kialakult, hogy Magyarországon a kormány felelősségi körébe tartozik a zárszámadás elkészítése, célszerű, hogy megmaradjon ebben a formában.
Néhány további kérdés, amelyet szeretnék megemlíteni. A közpénzügyi törvénynél három olyan terület van még, amelynél speciális, olyan új elemek jelentek meg, amelyek 15-20 évvel ezelőtt nem voltak ismeretesek. Az egyik, hogy megjelent nagyon sok alkotmányban annak az elvnek a megfogalmazása, hogy mekkora lehet egy állam eladósodottsága. Célszerű lenne, ha Magyarország is az elmúlt évek rossz gazdaságpolitikája következtében törekedne arra, hogy ezt korlátozza. Itt a lengyel példát mondták kollégáim korábban, a 60 százalékos határt, de nyilvánvaló, 50 százaléknál sem lehet arra törekedni, hogy egy ország eladósodása cél legyen. Ennek a szabatos megfogalmazása mindenképpen fontos kell hogy legyen.
A hiány mértékének a rögzítése. A német alkotmány rögzíti, hogy a hiány mértéke a beruházásra költött összeget nem haladhatja meg. Megfontolandónak tartanám azt is, hogy esetleg erre utaljon vagy vonatkozzon egy sor.
Végül, de nem utolsósorban: hogy a hiány milyen módon keletkezhet, ennek a megfogalmazása szintén az elmúlt évek alkotmányozási folyamataiban Európában előkerült. A finn alkotmány például rögzíti, hogy a hiány minden esetben milyen meghatározott mértékben és csak a törvényhozáson keresztül és hogyan keletkezhet. Magyarországon szintén olyan időszakot éltünk át az elmúlt években, amikor a hiány felelőtlen növekedése jelentősen rontotta a közpénzügyek és általában a gazdálkodás feltételeit.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! Györffy István, Karcag néprajztudós szülötte azt mondta 1936-ban, hogy Európa nem arra kíváncsi, hogy mindent átvettünk-e tőle, hanem arra kíváncsi, hogy mivel gazdagítjuk a kultúráját, a műveltségét. Azt kell mondanom önöknek, hogy itt az alkotmány egy lehetőséget kínál arra, hogy Magyarország megint gazdagítsa az európai kultúrát. Nem kell szolgai módon adaptálnunk minden új elemet, hiszen Magyarországnak vannak tradíciói, hagyományai, de van lehetőségünk arra, hogy olyan új eszközöket alkalmazzunk az alkotmány közpénzügyi részénél is, amelyeket joggal lehet majd magyar megoldásnak vagy egy új magyar alkotmányozási megoldásnak tartani.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)
