VOLNER JÁNOS
VOLNER JÁNOS
VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én a hon- és a rendvédelem kérdését szeretném néhány szóban megvilágítani, illetve a pártunk álláspontját, a Jobbik álláspontját ismertetni ebben a kérdésben.
Először is arra hívom föl a figyelmet, hogy bár az alkotmány meglehetősen tág kereteket szab a jogszabályi környezet, illetve az ezen a területen tevékenykedő különböző szervezetek számára, azért nem szabad arról elfeledkeznünk, hogy ezeknek a tág kereteknek igenis nagyon komoly gyakorlati hatásai vannak a mindennapi élet során, nagyon komoly hatása van a nemzet életére, jövőjére, növekedési kilátásaira.
Az alkotmánytervezet, amelyet a Fidesz elkészített és elénk tárt, pontosabban ennek a vázlatos koncepciója megemlít több olyan kitételt, amely kérdéseket vet föl. Ilyen például a kollektív védelem kérdése. Mit is értettünk ez alatt? Az elmúlt időszakban azt értettük kollektív védelem alatt, hogy a magyar államhatártól több ezer kilométerre magyar katonák az Egyesült Államok oldalán beszállnak egy rablóháborúba, és azért, hogy az erőforrásokhoz való korlátlan hozzáférést az amerikai hadsereg számára biztosítsák, azért, hogy biztosítsák egy ország gazdasági nagyhatalmának továbbélését, kiteljesedését, egy másik ország ezermilliárd forintosra taksált bányászati vagyonának a kirablását, ezért magyar katonákat küldtünk el kollektív védelem címszó alatt Afganisztánba, és hozzájárultunk ahhoz, hogy egy másik nép szabadságharcát leigázzák.
Nagyon fontosnak tartanám azt, hogy a korábbi alkotmányban, illetve a Fidesz most elénk tárt koncepciójában is szereplő, eme kitételt pontosítsuk, a kollektív védelem az eredeti értelmében vett honvédelemre korlátozódjon. Olyan lépéseket tartunk csak támogathatónak, amelyek vagy humanitárius célúak, vagy pedig a magyar államhatár, a magyar függetlenség, a magyar nemzetrészek védelmének érdekében engedélyezik Magyarország határain kívül honvédelmi alakulatok bevetését, alkalmazását. Ezt tehát egy nagyon fontos kérdésnek tartjuk; nyilván nekünk sem esne jól, ha fordított esetben egy másik hatalom ideküldené a katonáit különböző elvekre való hivatkozással egy szövetségesi viszony keretein belül.
Fontosnak tartjuk azt, hogy amikor a hon- és a rendvédelmi fejezetekről rendelkezik az alkotmány, akkor a Jobbik választási programjának, szakmai elképzeléseinek megfelelően is jelenjen meg egy, a rendőrségtől különálló határőrség vagy határrendészet. Ennek az az indoka, hogy a közelmúltban egy ilyen alakulat megszüntetésre került, beolvasztásra került a rendőrségbe, de gyakorlatilag ezeket a szakmai feladatokat, amelyeket eddig ellátott, nem volt képes átvenni a rendőrség, hiszen olyan szerteágazó jogszabályi környezetnek kellett hogy megfeleljen, amelyre egyszerűen egy átlagosan képzett rendőr nem lehetett képes.
Most gondoljunk csak arra - megint csak a gyakorlati vetületei ennek -: a rendőr egyik napon az új jogszabályváltozásokkal ismerkedik, a másik napon alkalmasint, mondjuk, a közlekedési szabálysértések terén bekövetkezett jogszabályváltozásokat veszi górcső alá, a harmadik napon éppen egy önkormányzati rendeletet ismertetnek a részére. Kizárt dolog, hogy abban a jogszabályi dzsungelben, amely most a migrációs törvények között kialakult Magyarországon, legyen képes eligazodni. Ezért is tartjuk nagyon fontosnak azt, hogy már az alkotmányban is jelenjen meg egy önálló határőrség szervezetként, egy olyan specializálódott feladatokat ellátó rendészeti szervezet, amely nemcsak az államhatár védelmét biztosítja, hanem mélységi ellenőrzések révén a migráció területén hatékonyan fejtheti ki a tevékenységét.
Nagyon fontosnak tartjuk azt is, ami megjelent a Fidesz alkotmánykoncepciójában, hogy a honvédség, a rendőrség, a nemzetbiztonsági szolgálatok tagjait megfelelő ideig eltiltja adott esetben különböző közjogi funkciók betöltésétől. Azonban föl szeretném hívni a fideszes képviselőtársaim figyelmét arra - és nem ok nélkül teszem -, hogy az előző ülésszak alkalmával lex Borkai néven híresült el az a jogszabályi javaslat, amit önök kétharmaddal keresztülvertek az Országgyűlésen, majd amikor rájöttek arra, hogy érintett a saját emberük egy ötéves korlátozásban, akkor három évben korlátozták azt az időt, amíg ezek a volt katonák, rendőrök, nemzetbiztonsági dolgozók állást vállalhatnak. Ez, uraim, az alkotmánynak, az alkotmányosságnak, az alkotmány által megfogalmazott jogelveknek a lábbal tiprását jelenti.
Én kérem önöket - kétharmad ide, kétharmad oda -, ezt legyenek szívesek, ne kövessék el, az ilyesmivel ugyanis a magyar társadalom nem tud azonosulni, és ha több ilyen lépés is lesz az alkotmányozás során, akkor egyszerűen ez a magyar nép nem fogja a sajátjának tekinteni ezt az alkotmányt, és el fogja ezt utasítani, éppen azért, mert nem tud a hasonló módszerekkel, a hasonló eszközökkel azonosulni.
Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy a honvédség szervezeti berendezkedésénél megint csak jöjjön létre némi változás, és ezt alkotmányos védelem alá helyezzük, ha úgy tetszik. Ez pedig azt jelentené, hogy a jelenlegi felállás szerint vannak tartalékos katonák - műveleti, illetve védelmi tartalékosok -, vannak szerződéses katonák, és vannak hivatásos állományúak. Ezt a berendezkedést, ezt a szervezeti rendszert mi azért tartjuk rossznak, mert a szerződéses katonák esetén egy meghatározott időre, egy meghatározott időtartamra, egy meghatározott előrelépési lehetőséggel jön létre egy munkáltatói jogviszony a katonák és az őket alkalmazó állam között. Ez azonban nem biztosítja azt, hogy a katonák egy teljes katonai életpályát maguk előtt lássanak felemelkedési lehetőségként, nem biztosítja azt, hogy a magyar hadsereg valóban egy professzionális hadsereg képét mutassa, hiszen a katonák öt évre szóló szerződési idővel szegődnek el, tudják jól, hogy ha lejár ez az öt év, akkor megszűnik az alkalmazásuk, megszűnik a munkaviszonyuk, aztán a polgári életben kell hogy elhelyezkedjenek.
Éppen ezért javasoljuk azt - és ezt nagyon fontosnak tartanánk, ha az alkotmányba is belefoglalnánk -, hogy megjelenjen egy hivatásos katonaság az alkotmányban, illetve megjelenjenek ezek a bizonyos tartalékosok. Magával a tartalékos rendszerrel, amit Hende miniszter úr fölállított, mi egyetértünk, a védelmi tartalékosokkal is, a műveleti tartalékosokkal is. Azzal azonban nem értünk egyet, hogy a haderő egy jelentős részét a katonai felemelkedésből kizárjuk, egyszerűen azért, mert szerződéses katonáknak minősítjük őket, és ilyen módon nem nyílik meg előttük a katonai életpálya lehetősége.
Nagyon fontosnak tartjuk azt, amiről már korábban vitáztunk itt az Országgyűlésben: szintén nagyon fontos megjeleníteni az alkotmányban, hogy hazafias nevelést kell hogy kapjanak a katonák. Emlékezzenek csak vissza, tisztelt fideszes képviselőtársaim, amikor még itt a szocialistákkal vitáztunk a honvédelmi törvény vitája során, őket bizony a sikítófrász kerülgette, amikor fölvetődött az, hogy bizony a Magyar Honvédség tagjai hazafias nevelést kell hogy kapjanak; ők ugyanis úgy gondolják, hogy a katona olyan, mint egy pénznyelő automata: bedobom a pénzt, aztán a másik oldalon jön valami. Vagy jön, vagy nem jön, mindenesetre így működik. Az ember nem így működik. A honvédség, a hadsereg különösen nem így működik. Ugyanis, ha belegondolunk abba, hogy mi az, amit kérünk mi a katonáktól a fizetésükért cserébe, az bizony nem kevesebb adott esetben, mint hogy kockáztassák vagy akár fel is áldozzák az életüket. Nincs az a pénz, amiért egy katona olyan nagyfokú életveszélyt elvállal pusztán csak pénzért, hiszen nagyon könnyen elveszítheti az életét, vásárra viszi a bőrét.
Ezért is tartjuk nagyon fontosnak azt, hogy a katonaság tagjait, a honvédeket megerősítsük a hitükben, megerősítsük a hazához való ragaszkodásukban, ugyanis ez lesz az az érzelmi-szellemi töltet, ami őket egy válságos helyzetben túlbillentheti a holtponton. Nem a zsold ígérete, hanem az az érzelmi ragaszkodás, amely ilyen módon megnyilvánul.
Különösen fontosnak tartjuk ezt akkor, amikor most, a negyedik generációs hadviselés korát élve azzal szembesülünk szerte a világban, hogy sokkal erősebb haderővel rendelkező országok egy adott országot megszállva nem képesek tartós berendezkedésre, csak azért, mert az a lakosság, amelyet megpróbálnak leigázni, különböző szellemi összetartozási kötelékeinél fogva - ez lehet etnikai, lehet vallási kötelék - egyszerűen elutasítja a hódító hadsereget, és nem engedi neki, ha kell, akár katonai erővel is megakadályozza abban, hogy berendezkedjék.
Nagyon fontosnak tartjuk azt - és itt a Magyar Gárda példája lebegjen mindannyiunk szeme előtt -, hogy a honvédségnek és a rendőrségnek egyaránt megteremtsük a társadalmi beágyazódottságát.
(12.00)
Ez azt jelenti, hogy sem eredményes honvédelem, sem eredményes rendvédelem nem képzelhető el a polgárok aktív, hatékony támogatása nélkül. Márpedig az ilyen szerveződéseket, erre volt példa egyébként a Magyar Gárda is, az államnak méltányolnia és minden lehetséges eszközzel támogatnia kell.
Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)
