DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Ennek a nagy jelentőségű törvényjavaslatnak az általános vitájában már részletesen kifejtettük az álláspontunkat, amelyet röviden úgy lehet összefoglalni, hogy 2006 ősze után az igazságtétel elmaradhatatlan, és ennek pedig három fontos eleme kell hogy legyen. Egyrészt a törvénysértő elítélések, illetve az elítélések körét egyáltalán felül kell vizsgálni, és ahol lehet, a jogkövetkezményeket meg kell szüntetni, a jóvátételt meg kell adni, ez a tavaly nyáron hozott országgyűlési határozattal megtörtént, harmadsorban pedig - végül, de nem utolsósorban - az elszámoltatásnak kell megtörténnie mindazon felelősök felelősségre vonásával, akik ezekben a gyalázatos cselekményekben részt vettek felelősként akár politikusként, akár pedig rendőrparancsnokként vagy akár adott esetben olyan ügyészként, akik törvényes kötelezettségüket megszegve terjesztettek elő indítványokat olyan esetben, amikor azt nem kellett volna.
Öt módosító javaslatot nyújtottam be. Mind az öt módosító javaslat, amely beérkezett, tőlem származik. Ebben a vitaszakaszban az 1. és a 2. pontban benyújtottakról beszélnék. Ennek a fő lényege az, amit az általános vitában is képviseltem, mégpedig a következő, hogy ez a törvényjavaslat egy szükséges, de nem elégséges eszköz arra, hogy az egész elmúlt nyolc év törvénysértéseit, alapvető szabadságjogokkal kapcsolatos állami törvénysértéseit helyre tegyük. Tehát minden olyan időszakban, amikor a jogállamiság medréből olyan rendszerességgel és olyan típusossággal lépnek ki az állami szervek, mint jelen esetben ez megtörtént az elmúlt nyolc évben, nem mehetünk el törvényalkotóként amellett, hogy ezek a típusú elítélések, amelyekről Balsai István képviselőtársunk javaslata beszél, nem csak 2006 őszét jellemezték. Kifejezetten felhívom a figyelmet arra, hogy 2002 és 2010 között az emberi jogi bizottság az általam előkészített jelentést tavaly december 8-án elfogadta. Ez a jelentés részletesen végigtekinti azt a közel 30 kirívó szabadságjogi jogsértést, amely gyülekezési jog gyakorlásával kapcsolatosan volt megfigyelhető. Ugyanaz a logika történt meg itt is, mint 2006 őszén, bár kétségkívül 2006 ősze volt a legvéresebb példa.
Hogy idézzek e jelentés első bekezdéséből, mindenképpen szeretném, ha ezt meghallgatnánk, és utána ennek szellemében vizsgálnánk tovább a kérdést. A 2002 májusa és 2010 májusa közötti időszakban működött szocialista kormányok időszaka alatt a hatalom képviselői az alapvető politikai szabadságjogok, véleménynyilvánítási szabadság, sajtószabadság, egyesülési és gyülekezési jog gyakorlását a saját hatalmuk fenntartása érdekében korlátozták, követtek el ezen a téren durva jogsértéseket. A törvények uralmának jogállami alapelvét felülírta a hatalom mindenáron való megőrzésének pragmatikus célja, amelynek a hatalom több esetben a jogalkotást és a jogalkalmazást alárendelte.
És most jön a döntő lényeg: az ellenállás tömegessé válásával és erősödésével az állami szervek jogsértései fokozódtak. 2006 őszén érték el csúcspontjukat. 2006 ősze után is folytatódott a jogsértő emberi jogi gyakorlat és jogértelmezés, amely a 2006 őszi brutalitás szintjét nem érte el. Bár 2006 őszéhez mérhető súlyos következményű, végletekig durván és véres rendőri fellépésekre nem került sor, azonban az alapvető szabadságjogok érvényesülése ekkor sem felelt meg a nemzetközi egyezményekben és a hazai jogszabályokban előírtaknak.
Ezt követően a jelentés azt a közel 30 esetet végigtekinti, amely között olyan is van, amely többek között a magyar rendészettörténet legnagyobb létszámú előállításával járó 2009. július 4-i, bajtársiasság napjának nevezett rendezvény, ahol 216 ember előállítására került sor. Közülük nagyon sokakat egyébként szabálysértési eljárásban elítéltek, a felelősségüket megállapították, függetlenül attól, hogy a bíróság azóta kimondta, hogy a tüntetés feloszlatása jogellenes volt.
Mi a teendője itt a jogalkotásnak? Álláspontom szerint az, hogy ezt a helyes és egyébként jó irányú javaslatot terjesszük ki hatályában azokra a személyekre tehát, akik ebben az egész elmúlt 8 éves időszakban vettek részt alapvető joggyakorlás keretében a rendszer ellen tiltakozó mozgalmakban, és ebben a minőségükben ilyen eljárásuk közben került sor ellenük olyan eljárások lefolytatására, ahol ugyanúgy, mint ahogy 2006 őszén, eljáró rendőrök olyan vallomásokat tettek és olyan jelentéseket készítettek, amelyek bizony a közhitelesség elvének - finoman szólva - nem feleltek meg, vagy nem azok készítették, akik eleve eljártak.
(19.50)
Egyébként jogvédőként ezt figyeltük meg, ez volt a tipikus, tehát akik a kényszerintézkedést foganatosították, azok nem vettek részt az esemény adminisztrációjában, totális káosz jellemezte az adminisztrációkat, vagy pedig más oldalról totális rosszindulat, mégpedig annak érdekében, hogy a jól ismert, jellegzetes figurái az ellenállási mozgalomnak mindenképpen horogvégre kerüljenek. Ezt bizony elég eredményesen végezték ebben az időszakban, több száz ilyen elítélésről van szó.
Tehát a javaslatom arra irányul, hogy ezt az időszakot is emeljük be a törvény hatálya alá, és éppen ezért a törvény elnevezése is a 2002 és 2010 közötti, gyülekezési jog gyakorlásával összefüggő elítélések orvoslásáról szólna. Másrészt a javaslatnak van egy olyan része is, amely a saját beismerő vallomást is kiemeli abból a körből, amely egyébként nem teszi felülvizsgálhatóvá az elítélést.
Végül, de nem utolsósorban, akik nem tartoznak ezen körbe, akik mentesíthetők lennének, azok számára közkegyelem érvényesítendő, és ezt viszont, ha lehetőségem van, akkor a következő felszólalásomban fogom még kifejteni.
Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)
