DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Először is államtitkár úrra reagálnék. Nem tudom megállni, elnézést, de egy kicsit mulatságos, amikor kormányzati oldalról 2010. október 26-át követően érvként hangzik el egy korábbi alkotmánybírósági döntés. Önök tavaly októberben azzal érveltek, hogy az Alkotmánybíróság döntése azért nem érdekes, mert az már a régi rend alkotmányáról szól. Megjegyzem: köztük egy 2010. júliusi alkotmányos passzusba ütközőnek látták az egyik törvényüket. Tehát ez elég furcsa, hogy most viszont hivatkozási alap az Alkotmánybíróságnak egy 15 vagy éppen 18 évvel ezelőtti döntése, de mindegy.
Szilágyi képviselőtársammal tulajdonképpen egy filozófiai vitám van, mert ön azt állítja, egyébként joggal, hogy a jog és az igazság nem mindig esik egybe egy jogállamban. Csak az a helyzet, ez most lehet, hogy nagyon kiábrándító, de szerintem jogállamban nem tud előállni olyan helyzet, hogy százszázalékos bizonyossággal a jogot és az igazságot mindig meg lehet feleltetni egymással. Pontosan azért, mert létezik egy procedurális igazságosság. Nem önmagában valakiből kinyilatkoztatik az igazság, hanem meghatározott törvényben rendezett eljárásokon belül lehet megközelíteni az igazságot.
Szerintem két dologban talán egyet tudnak érteni, ha nem is mindenki ebben a Házban, de talán a legtöbb párt. Az egyik az, hogy 2006 őszén valóban itt az államgépezet kilépett a jogállami mederből; a másik pedig: talán azért azt is tényként lehet leszögezni, hogy például 2006 őszén, szeptemberben, októberben voltak jogellenes cselekedetek az utcákon. Hogy minek mi volt az indítéka, a motívuma, ez egy másik kérdés, de hogy voltak jogsértések az utcákon, azt gondolom, ezt senki nem tagadja.
De ha idáig eljutunk, s ezek után pedig megpróbáljuk ezeket az ítéleteket valamilyen módon sorba szedni, akkor maximum addig tud elmenni egy Országgyűlés, hogy azt tudjuk mondani, hogy feltehetően igen - és itt persze egyetértek Gaudi képviselőtársam diagnózisával, amit elmondott az őszi különböző nyomozati cselekményekről -, rendkívül sok embert megaláztak rendőri szakban és később a gyorsított eljárásokban, így van; de annyit tudunk kijelenteni nagy bizonyossággal, hogy feltehetően tömegesen voltak megalázó, jogsértő eljárások.
Más valamit pedig nem tudunk kijelenteni, amit Zagyva képviselőtársam elmondott, hogy senki nem volt bűnös, akivel szemben intézkedéseket alkalmaztak. Ez biztosan nincs így. Ez akkor sincs így, ha a jogsértések egy részét történetesen egyébként jogsértő állampolgárokkal szemben követték el, mert a történet nem fekete-fehér. Rengeteg jogsértés, például 2006. október 23-án is olyan emberekkel szemben történt, akik maguk is túllépték a törvényes kereteket.
(20.40)
Pontosan azért voltunk akkor is fölháborodva, mert egy jogállamban a rendőrség még a törvénysértő emberekkel szemben is köteles betartani a törvényt, még a jogsértő emberekkel szemben sem lehet olyan megalázó bánásmódot alkalmazni, mint amilyen bánásmódot a szocialista rendőrség egyébként alkalmazott vagy éppen a bv-intézményekben a büntetés-végrehajtás alkalmazott.
Viszont a logikai bukfenc ott van, hogy ha az a kijelentés, hogy feltehetően tömegesen voltak jogsértő eljárások, magában foglalja azt is, hogy nem jelenthetjük ki, hogy valamennyi olyan eljárás, amely egyébként ennek a törvényjavaslatnak a célkeresztjében van, mindegyik jogsértő lett volna.
Magyarul, ha ezt a törvényt elfogadja az Országgyűlés, szintén nagy logikai bizonyossággal állíthatjuk azt, hogy jó néhány olyan esetben is kimondja az Országgyűlés a semmisséget, jó néhány olyan ítéletet is felül fog bírálni, amelyek esetében feltehetően alaposan járt el a bíróság. Pontosan azért tartom fontos körülménynek azt, hogy nemcsak hogy hatásköre nincs az Országgyűlésnek arra, hogy bírói ítéleteket felülbíráljon, bizonyos típusú bírósági eljárásokat eleve törvénytelennek minősítsen, hanem lehetősége sincsen arra, hogy egyébként megvizsgálja az egyes eljárásokat, hogy azokban történt-e törvénysértés vagy sem.
Magyarul, egészen valószínű, hogy ha ezt a törvényt elfogadja az Országgyűlés, akkor nem tudjuk bizonyossággal megállapítani részben azért, amit a jobbikos képviselők elmondtak, nem tudjuk nagy bizonyossággal megállapítani, hogy egyik vagy másik eljárás volt-e jogsértő, de azt biztosan tudjuk, hogy itt olyan eljárások tekintetében is ki fogja mondani a semmisséget a parlament, amik történetesen megalapozottak voltak. Ilyet nem lehet csinálni.
Lehet közkegyelmet adni olyan esetben, amikor az állam elismeri azt, hogy az államgépezetben zavar volt, amikor az államgépezet kilépett a jogállami mederből, erre megfelelő reakció a törvényhozás részéről a közkegyelem, és ki lehet vizsgálni, az elszámoltatási kormánybiztosnak ki lehet vizsgálni azt, hogy pontosan milyen jogsértések történtek, hol történtek törvénytelen felettesi vagy éppen politikai utasítások, és ezekben az esetekben a megfelelő jogi konzekvenciákat le lehet és le kell vonni.
Köszönöm szépen.
