BERTHA SZILVIA
BERTHA SZILVIA
BERTHA SZILVIA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy először a törvénymódosító javaslat saláta jellegéről hadd ejtsek pár szót. Nagyon kedvelt módszere a kormánynak, hogy olyan törvénymódosító javaslatokat vagy törvényjavaslatokat nyújt be, amelyek egymástól teljesen eltérő törvényi területeket próbálnak szabályozni vagy módosítani. Ez teljes mértékben érthetetlen, hiszen azt várják el ezáltal a képviselőktől, hogy vagy megszavazzanak olyan dolgokat, amivel nem értenek egyet, csak mert más részek helyesek, vagy pedig szavazzanak le olyan dolgokat, amikkel valójában egyetértenek.
Ez egy nagyon jó kommunikációs fogás, csak az ország érdekét és a jogalkotás biztonságát azzal szolgálnák, ha ezeket külön-külön törvénymódosító javaslatként nyújtanák be, és külön lenne lehetőség ezekről vitázni és szavazni. Ez a probléma ezzel a törvénymódosító javaslattal, ugyanis egyes részeivel valójában egyet lehet érteni, azonban nagyon sok részével probléma van, ezért összességében véve elfogadhatatlan.
Vegyük sorra, hogy milyen problémák vannak! Az első a 40 éves jogosultsági idővel rendelkező nők nyugdíjba vonulása. Itt az egységes jogértelmezésre hivatkozva nyújtottak be különböző módosító javaslatokat. Az egységességre nagyon szeret hivatkozni a kormány, ezt már megtanultuk a kormánytisztviselők, illetve köztisztviselők jogállásáról szóló törvények módosításánál, csak az a baj, hogy az egységesítés általában mindig rosszabb irányba befolyásolja az addigi szabályozást, tehát valamilyen szempontból további hátrányba hozza azokat az embereket, akikre vonatkozik.
Ez figyelhető meg most is, ugyanis most az előrehozott öregségi nyugdíj kategóriájába sorolták be ezzel a 40 éves jogosultsági idővel rendelkező nőket, akik nyugdíjba vonulnak, holott előtte az ígéret arról szólt, hogy teljes jogú nyugdíjat fognak kapni. Azáltal, hogy az előrehozott öregségi nyugdíj kategóriába kerültek, most elveszítik a jogosultságot bizonyos kedvezményekre, például a jubileumi jutalomra. Tehát ezzel - el lehet mondani megint - a kormány az egyik kezével ad, azt hangosan harsogja, közben már azt keresi, hogy a másikkal honnan tudja elvenni azt, amit valahogy adott annak a rétegnek.
Itt felmerül a kérdés, hogy korrekt eljárás-e különbséget tenni ilyen módon azok között, akik akár évtizedeket is ledolgoztak köztisztviselőként, pusztán azon az alapon, hogy milyen módon vonulnak nyugdíjba. Ez mindenképpen diszkriminációnak minősül, ugyanis ha valaki valamiért megdolgozott, azért ne legyen megbüntetve, hogy igénybe vesz egy másik kedvezményt. Úgy látszik, hogy ezzel a 40 év utáni nyugdíjba vonulási lehetőséggel a kormány minden korábbi kedvezményt egyoldalúan elvesz tőlük.
A következő probléma, ami már a közigazgatási résszel függ össze, megint a gumiszabály jelleg. Itt előkerül a “különösen indokolt” kifejezés. Ezt is nagyon szereti a kormány alkalmazni, holott ez jogalkotási alapelveket is sért, hiszen az egyértelmű megfogalmazás a végrehajtás szempontjából nagyon fontos, hogy ne az legyen, hogy mindenki a saját kénye-kedve szerint értelmezzen egy jogszabályt attól függően, hogy abban a helyzetben a saját érdeke éppen mit szolgál, hanem egységes szabályozás legyen az országban. Az ilyen megfogalmazások, hogy “különösen indokolt”, annyira ködösek, hogy bizonytalanná teszik a jogalkalmazást.
A következő probléma az illetményeltérítés határidejének és módjának az átalakítása. Eddig a hivatali szerveknél január 31-e volt a határidő, az önkormányzatoknál pedig március 1-je. Most egységesen kitolták április 30-ra ezt a határidőt, tekintettel az újonnan létrehozott szervezetekre. Ezeket az új szervezeteket többségében a régi köztisztviselőkkel töltik fel, tehát valójában az ő munkaminőségük megítélhető lenne, tehát nem szükséges április 30-ra kitolni. Ezzel a határidő-módosítással csak azt érik el, hogy azok, akik már eddig azt gondolták, hogy nyugodtak lehetnek az ez évi illetményeltérítésüket illetően, most három hónapig még retteghetnek, hogy mikor jelenik meg egy kormánymegbízott, aki majd felülbírálja, hogy ezért, azért vagy amazért, például politikai pártállását illetően ő nem alkalmas arra a pozitív illetményeltérítésre. Itt megint jön a probléma, hogy egy kormánymegbízott, akit fölülről delegálnak, és fogalma sincs, hogy az adott kormánytisztviselő vagy köztisztviselő valójában milyen minőségű munkát végez, ő mondja majd ki a végső szót az illetmény eltérítéséről.
A bizottsági vita során elhangzott, hogy a kormánymegbízottnak valójában a gazdasági felelősséget kell hordoznia, csakhogy ezt azért nem tudjuk elfogadni, hiszen ebben az esetben egy egységes illetményeltérítést lehetne alkalmazni, ugyanis, ha nincs pénz, akkor ne személyenként kelljen megítélni azt, hogy kire van pénz és kire nincs pénz, hanem az illetményeltérítés általános arányát kellene csökkenteni, nem pedig személyre szabottan.
Ezzel a kormánymegbízotti pozícióval gyakorlatilag az egész illetményrendszert egy olyan politikai befolyás alá helyezik, amivel tovább növelik a kormánytisztviselők, illetve köztisztviselők politikai kiszolgáltatottságát. Bár ezt folyamatosan tagadják, de ha olyan törvényeket hoznak, amivel lehetőséget teremtenek erre, akkor biztos, hogy lesznek, akik ezzel élni is fognak, és erre fogják felhasználni ezeket a szabályokat.
Az alapvizsgával kapcsolatban Apáti István képviselőtársam fogja elmondani a Jobbik álláspontját, és a módosító javaslatokat is ő fogja részletesen ismertetni.
Köszönöm a szót. (Taps a Jobbik soraiban. - Szórványos taps az MSZP soraiban.)
