DR. APÁTI ISTVÁN
DR. APÁTI ISTVÁN
DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt rátérnék a törvénymódosító javaslattal kapcsolatban kialakított álláspontunk ismertetésére, röviden visszatekintenék nemcsak az elmúlt nyolc év, hanem az elmúlt húsz év történéseire, az MSZP-, Fidesz-, illetőleg a jobb- és baloldali vagy a magukat jobb- és baloldalinak nevező kormányok olyan cselekedeteire, olyan törvényeire, amelyek gyakorlatilag teljesen lezüllesztették, tönkretették, lenullázták a közigazgatást, különösen a helyi önkormányzati igazgatás szintjét.
Ha tetszik önöknek, ha nem, kénytelenek lesznek most végighallgatni azzal kapcsolatos okfejtésemet, hogy az elmúlt években, igaz, hogy különösen az elmúlt nyolc év fejelte ezt meg, azért tették tönkre az igazgatást vagy a közszolgálati életpályát, vagy amit önök annak neveznek, mert gyakorlatilag minden biztonsági elemet, minden pluszjuttatást, -javadalmazást kiiktattak, kigyomláltak a rendszerből, és feltették az i-re a pontot azzal, hogy tavaly év végén elfogadták azt a gyalázatos törvényt, amelynek eredményeképpen két hónapos felmentési idővel, indoklás nélkül el lehet küldeni a köztisztviselőket; a kormánytisztviselők vonatkozásában az Alkotmánybíróság már megálljt parancsolt a forradalmi lendületnek.
Csak itt szeretném megjegyezni, hogy a köztisztviselők védelmében és a független közszolgálat érdekében Bertha Szilvia képviselőtársammal együtt január 21-én az Alkotmánybírósághoz fordultunk, és a múlt heti alkotmánybírósági döntés hatására úgy érezzük, hogy jelentősen megnövekedhet annak az esélye, hogy a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény vonatkozásában hasonló döntést hoz az Alkotmánybíróság. Tehát talán jobban teszik önök, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, ha azon kezdenek gondolkodni, hogy hogyan lehet alkotmányos módszerekkel megszabadulni vagy felmenteni azokat a köztisztviselőket, akik esetleg valóban alkalmatlanok a feladataik ellátására. Ebben a vonatkozásban számíthatnak a Jobbik segítségére, hiszen mi magunk is gőzerővel dolgozunk az ehhez kapcsolódó javaslatokon.
De hogy visszatérjek az eredeti gondolatmenethez: ha csak az elmúlt néhány évre visszatekintünk, megszüntették a 13. havi juttatást, gyakorlatilag nincs már ruhapénz, nincs semmi olyan pluszelem, amely miatt vonzóvá válhatna a közszolgálati életpálya. Ezzel szemben van olyan megalázóan alacsony fizetés, hogy több kollégám, akár Mátészalka környékén, akár mondhatnám Szabolcs-Szatmár-Bereg megye jó részét, olyan illetményért kénytelen dolgozni és elviselni a nem kevés napi stresszt, ami rá hárul, hogy gyakorlatilag egy teljes munkaidőben foglalkoztatott közmunkástól nem sokkal keresnek többet ezek az emberek. Ha önöknek kellene ennyi fizetésből megélniük és eltartani a családjaikat, akkor valószínűleg meggondolták volna, hogy milyen törvényeket hoznak és milyen illetményeket határoznak meg. Mondjuk ki őszintén és nyíltan: hiába toldozgatjuk-foldozgatjuk a Ktv.-t, jelen pillanatban a közszolgálati életpálya ma Magyarországon annyit jelent, kiszámolhatják, hogy ha egy köztisztviselő - főleg ha helyi önkormányzati, helyi igazgatási szinten kíván tevékenykedni - a húszas évei elején lép be a rendszerbe, harminc-negyven év múlva milyen megalázóan alacsony fizetést vihet haza; ez sok minden, csak nem valós közszolgálat és nem valós közszolgálati életpálya. Természetesen némileg más a helyzet a központi igazgatás szintjein vagy a minisztériumok vonatkozásában, itt esetleg bővebb a kassza, nagyobb lehetőségek rejlenek, ha valaki itt tud elhelyezkedni, de magas szintű politikai kapcsolatok nélkül ezeket a pozíciókat nem nagyon lehet megszerezni.
Rákanyarodva a 2241. számú törvényjavaslatra, valóban többen elmondták már előttem, hogy már a megnevezés is megtévesztő. Mindig döbbenten állok az előtt, hogy egy elképesztő államapparátus dolgozik az önök keze alá. Rengeteg szakértőjük, szaktanácsadójuk van, és mégis ilyen zűrzavar, ilyen kapkodás uralkodik a kormányzati munkában. Mi akadályozta meg önöket abban, hogy legalább egy megfelelő elnevezést válasszanak ennek a törvényjavaslatnak? Ha fellapozzuk, akkor látjuk, hogy nemcsak a köztisztviselői jogállásról szóló törvényt módosítja, hanem érinti ezenkívül még a kormánytisztviselők jogállásáról, a prémiumévek-programról és a különleges foglalkoztatási állományról, a megyei és fővárosi kormányhivatalokról, illetőleg a kormány tagjainak és az államtitkároknak a jogállásáról szóló törvényeket is, tehát összesen öt törvényt érint, öt törvény különböző rendelkezéseit módosítja, önök mégis az öt közül csak az egyikről gondolták, hogy fontos elnevezni.
(9.50)
Ezért a Jobbik egyik módosító javaslatában megtalálható az a felvetés, hogy érdemes lenne ezt átkeresztelni a közigazgatásban történő foglalkoztatást érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslatra, hogy legalább az elnevezés már hűen tükrözze a tartalmat. Ezen kívül is számos sebből vérzik ez a javaslat, bár kezdeném azzal a konstruktív ellenzékiség jegyében, amit támogatni tudunk.
Egyetértünk azzal, hogy a versenyvizsga nevű agyrémet meg kell szüntetni, hatályon kívül kell helyezni, és vissza kell hozni a jól bevált közigazgatási alapvizsga intézményét. Azt is el kell itt mondanom, hogy a közigazgatásban tett átalakítások - és most inkább az elmúlt húsz meg az elmúlt nyolc év helyett az elmúlt négy évre próbálok fókuszálni -, olyanok, mint a kiagyalójának, szellemi forrásának a nemi identitása, teljesen torz és teljes mértékben elfogadhatatlan. Nyilvánvaló önök számára, hogy kiről beszélek, akinek ezúton is jó egészséget és boldog házaséletet kívánok. Teljesen tönkretette, felforgatta a közigazgatás rendszerét a teljesítményértékeléstől kezdve, akár egyébként olyan elemeket akart behozni, amelyeknél nem vette azt figyelembe, hogy a versenyszféra módszereit, eszközeit nem lehet átültetni egy az egyben a közszférába.
Tehát ha csak idáig terjedne a módosító javaslat, akkor azt mondom, hogy ezzel egyetértünk, és ezt ki is pipálhatnánk, nyugodt szívvel megszavaznánk. Viszont önök ettől továbbmennek, és jellemző módon fellazítják a jogrendszer több elemét is. Kezdeném azzal, hogy miért kell, mondjuk, kormányrendeleti szintre delegálni azt a hatáskört, hogy meghatározzák a közigazgatási alapvizsga alóli felmentés eseteit. Miért nem lehet ezt egy taxatív felsorolás keretében rendezni a törvény keretei között?
Vagy mondhatnám azt az elég szokatlan, bár önök által sajnálatos módon gyakran alkalmazott és nagyon kedvelt megoldást, hogy az OKV elnöke különösen indokolt esetben felmentést adhat az alapvizsga vagy a szakvizsga kötelezettsége alól. Kérdezném, hogy mi minősül különösen indokolt esetnek. Legalább akkor erre meg egy példálózó jellegű felsorolást illett volna elhelyezni a javaslatban, hogy különösen indokolt esetnek minősül, ha - és itt jöhetne az a felsorolás, amit önök ennek tekintenek. A legegyszerűbb az, ha ezt kivesszük belőle, mert a diszkrecionális jogkör indokolatlan kiterjesztő értelmezésével találkozunk itt. Valószínűleg hogyha politikai meg egyéb érdekek azt indokolttá teszik az önök számára meg az önök érdekében, akkor majd mindent bele lehet ebbe a gumifogalomba suvasztani. Egyébként sem tesz túlságosan jót a jogállamiságnak, meg nem szolgálja a jogbiztonság követelményét az, hogyha ilyen indokolatlan tágításokat lehetővé tevő gumifogalmakkal operálnak, illetőleg ilyen megoldásokat alkalmaznak.
Érdekesnek találjuk azt is, hogy a jegyzői, főjegyzői, vezetői kinevezés esetében el lehet tekinteni a közigazgatási gyakorlattól. Ehelyett a Jobbik Magyarországért Mozgalom azt javasolja, hogy nyugodtan kerüljenek be ezek a kollégák a rendszerbe, viszont legkésőbb a kinevezésüktől számított egy éven belül kötelező legyen számukra a közigazgatási szakvizsga letétele. Ez nagyjából arra a javaslatra vagy arra a jelen pillanatban is életben lévő szabályra vonatkozna, mely szerint jegyző, főjegyző vagy aljegyző kinevezésénél ötezer lélekszám alatti, nem városi rangú települések esetében eltekinthet a képviselő-testület a gyakorlati idő meglététől, és amennyiben a kinevezett vezető nem rendelkezik még a kinevezés pillanatában, időpontjában közigazgatási szakvizsgával, azt egy éven belül le kell tennie. Ha ezt nem teszi meg, akkor a jogviszonya - nemcsak a kinevezése, a jogviszonya - a törvény erejénél fogva megszűnik. Tehát ezt a logikát követné a mi javaslatunk is, amelyet szintén megfontolásra érdemesnek tartok.
Végül, de nem utolsósorban a szakmai gyakorlat és a vezetői gyakorlat kérdése egy másik törvényhely vonatkozásában. Önök vezetői kinevezésre elegendőnek látják, mondjuk, öt év közigazgatási gyakorlat meglétét, ezzel szemben mi egy sokkal differenciáltabb és véleményünk szerint sokkal alaposabb, precízebb megoldást tartunk alkalmazhatónak. Ez a javaslatunk pedig úgy szól, hogy legalább tíz év közigazgatási gyakorlatot vagy öt év közigazgatási vezetői gyakorlatot írunk elő.
Gondoljuk ezt azért, mert ha megnézzük a Belügyi Közlönyben a különböző álláshirdetéseket, különböző pályázati lehetőségeket, akkor mindannyian látják, hogy egyre inkább a magasabb gyakorlati idő, illetőleg a valamivel alacsonyabb tartalmú vezetői gyakorlati idő irányába kezdenek elmozdulni azok a munkáltatók, legyenek ezek önkormányzatok vagy központi igazgatási szervek, amelyek jól képzett vezetőket szeretnének kinevezni. Ezért is lenne fontos, hogy ezt a megoldást alkalmazzuk.
Hozzáteszem, és ezt tudom magamról is, hogy bizony azért ha valaki a húszas évei elején, mondjuk, 20-23-25 éves korában bekerül a közigazgatásba, az nem biztos, hogy jó, ha vezetői székben kezdi. Nem árt ezt akár egy ügyintézői beosztásban, akár egy vezetőhelyettesi beosztásban, besorolásban kezdeni, hiszen valóban gyakorlat teszi a mestert, és jól tudjuk, hogy azért egy 23-24 éves fiatal emberre nem biztos, hogy akár nagyobb önkormányzatok vezetését, akár esetleg főosztály-vezetői vagy osztályvezetői feladatokat célszerű rábízni.
Természetesen nem vagyunk ellene a fiatalok rendszerbe való behozatalának, sőt ezt kifejezetten kívánatosnak tartjuk, de úgy gondoljuk, hogy ha valaki 23-24 évesen nem főosztályvezetőként kezdi, csak azért, mert mondjuk, közeli hozzátartozói országgyűlési képviselők vagy államtitkárok, vagy egyéb magas beosztású politikusok, akkor attól még nem történik semmi tragédia, néhány évet dolgozzon a rendszerben.
Sőt, régi javaslatomat most e Ház falai között is elmondhatom: kifejezetten kívánatosnak tartanám azt, hogy ha valaki, mondjuk, központi igazgatási szervnél, minisztériumnál kap vezetői kinevezést, ennek legyen egy olyan feltétele, hogy legalább, mondjuk, kettő vagy három esztendőt dolgozzon le, húzzon le a községi igazgatás vagy az alapfokú igazgatás szintjén, hiszen akkor tudja majd igazán, hogy mit jelent az igazgatás klasszikus értelme, amikor valóban kint terepen is dolgozott, és megismerkedett testközelből a mai magyar valósággal.
Röviden ezek lennének a módosító javaslataink, illetve a módosító javaslataink lényege. És végül, de nem utolsósorban, Szilágyi Péter képviselőtársamhoz kapcsolódva, megmondom őszintén önöknek, lehet, hogy a 24 órás intervallum miatt egy kicsit tájékozatlanabb vagyok, most hallottam először erről a titkosszolgálati megfigyelésről. Azért gondolják már végig, hogy a köztisztviselők ilyen megalázóan alacsony keresetért dolgoznak, különösen vidéken, ennek ellenére vagyonnyilatkozatot kell tenniük, titoktartási kötelezettség terheli őket, és most már ráadásul még a titkosszolgálatok is a nyakukon lihegnek. Nem tudom, hogy mennyire valós ez, kíváncsi lennék az államtitkár úr válaszára, hogy ezt pontosan milyen tartalommal gondolják.
Azt pedig nem tartom megfelelő válasznak, hogy egyes helyek már be vannak kamerázva, mert mondjuk, azért a kamerák meglétét meg a titkosszolgálati eszközök alkalmazását a köztisztviselőkkel szemben nehogy már azonos fajsúlyú dolognak tekintsük, tehát a kettő között hatalmas különbségek vannak, és ennek tükrében ezek a szemérmetlenül alacsony fizetések különösen vérlázítóak. Hiszen kérdezem önöktől, hogy ha most ezzel az ötlettel állnak elő, akkor vajon mit kell még kiállniuk, kibírniuk a köztisztviselőknek azért a gyakorlatilag néhány forintos fizetésért, amelyért gyakran bizony az egészségüket meg az idegrendszerüket is tönkreteszik, pláne hogyha most már a titkosszolgálatok is megfigyelik és lehallgatják őket.
Mondjuk, én 2005 óta vagyok a Jobbik tagja, mindig is gyanakodtam arra, hogy esetleg lehallgathatnak, megfigyelhetnek, de hogy most már ezt ennyire nyíltan és úgymond törvényesen és alkotmányosan lehessen tenni, ez egészen vérlázító, és természetesen ezt nem tudjuk támogatni.
Köszönöm. (Taps a Jobbik és az MSZP padsoraiban.)
