DR. NEMÉNY ANDRÁS
DR. NEMÉNY ANDRÁS
DR. NEMÉNY ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mint már az előbb a bizottsági kisebbségi vélemény ismertetésekor elhangzott, az egyik és elsődleges problémánk ezzel a törvénymódosítással az, hogy rossz és félrevezető a cím. Hiszen ez több törvény módosítását jelenti, és semmiképpen sem korrekt, hogy nem soroljuk fel ezeket.
Csak hogy érzékeltessem, azért fel is olvasnám, hogy melyik törvényekről van szó akkor, amikor egy törvényt nevez meg a cím. Tehát az alaptörvény, a '92. évi XXIII. törvényen kívül a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló '97. évi LXXXI. törvény, a prémiumévek-programról és a különleges foglalkoztatási állományról szóló 2004. évi CXXII. törvény, a fővárosi és megyei kormányhivatalokról, valamint a fővárosi és megyei kormányhivatalok kialakításával és területi integrációjával összefüggő törvénymódosításokról szóló 2010. évi CXXVI. törvény, a központi államigazgatási szervekről, valamint a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény, és nem utolsósorban a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény - tehát mindezeket a törvényeket egy törvénycímben próbálta szabályozni a jelen törvénymódosítás. És ez nemcsak formai probléma, ez tartalmi probléma is, erre a későbbiekben még kitérek.
Más tartalmi problémák is vannak. Aggályos az, hogy a kormány külön rendeletben és csak később kívánja meghatározni a közigazgatási alapvizsga alóli mentesség feltételeit. Megtehetné ebben a törvényben is - nem teszi. A kérdés kérdés marad: vajon miért nem? Mi egy módosítás keretében meg fogjuk kísérelni a tartalommal való kitöltést, hogy ne maradjanak kérdőjelek e tekintetben sem.
Problémás a kormánymegbízottak alapilletmény-eltérítési, -megállapítási jogköre, ami torz eredményeket hozhat, hiszen egy kormánymegbízott sohasem ismeri közvetlenül a munkavállalókat és azok elvégzett munkáját. Még akkor is így van ez, hogyha ezt egy javaslatra teszi. Ő nem lehet mindenható, nem tudhat mindent - nem szerencsés ez a szabályozás. Mint ahogy nem szerencsés az sem, hogy a kormánymegbízottak alapilletmény-eltérítési lehetőségének határideje kitolásra kerül. Ez a mi álláspontunk szerint nem jelent mást, mint hogy a kormány most sem tudott időben felkészülni, és nem látta előre azokat a feladatokat, amiket e tekintetben el kellett volna végezni.
(9.00)
Egypár szó az új vizsgáztatási rendszerről is. Álláspontunk szerint ez a vizsgáztatási rendszer felpuhítja a már meglévő, magas szintű központi kiválasztórendszert. Álláspontunk szerint a törvénymódosítás kapcsán a szakmai színvonal csökkenése várható. Így lehetőség lesz arra még inkább, hogy rokonok, ismerősök és barátok kerüljenek be a rendszerbe. És most is úgy van, ahogyan mindig, a sokat emlegetett emberek járnak rosszul, hiszen ha a szakmai színvonal csökken, akkor az az ő veszteségük lesz az ügyintézés során.
Összességében a törvényről elmondható, hogy ebben a formájában értelmetlen ez a módosítás, hiszen értelmetlen akkor, ha egy kormányrendelet az érdemi részét bármikor megváltoztathatja. Azt gondoljuk, hogy nem más ez, mint egy újabb üzenet a kormánytisztviselőknek, hogy akik jól viselkednek, azokat megsimogatjuk, akik rosszul, azokat megbüntetjük.
De hogy ne hagyjuk ezt a dolgot ennyiben, és mégis próbáljuk valamilyen módon megmenteni ezt a törvénymódosítást, magunk is módosító javaslatokat tettünk hozzá. Az első, amit már többször említettem, magára a címre vonatkozik. A törvényjavaslat címét a szabályozás tartalmához és tárgyához kívánjuk igazítani. Azt szeretnénk, ha az új cím a köztisztviselők jogállásáról szóló ’92. évi XXIII. törvény egyes közszolgálati tárgyú törvényeknek a közszolgálati jogviszony létesítésével, fenntartásával és megszüntetésével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat lenne.
Az Alkotmánybíróság több alkalommal foglalkozott a salátatörvényekkel. Azt mondta, hogy alkotmányos követelmény az, hogy a jogszabály szerkesztése és módosítása ésszerű és áttekinthető legyen. Ennek a törvénynek a címe nem is utal arra, hogy több törvénymódosításról van szó. Nehezen követhető, így végső soron a jogbiztonságot veszélyezteti. Ezt kívánjuk helyreállítani az új címadással.
A második módosítási javaslatunk: a kormány a jelen törvénymódosítás keretein belül meg akarja vonni a 40 éves jogosultsági idővel rendelkező és az előrehozott öregségi nyugdíjba vonuló nőktől a jubileumi jutalmat. Nem ezt ígérte a kormány. Hiszen a törvényjavaslat eredeti vitájánál - emlékezzünk csak vissza - mennyi szó esett arról, hogy tovább szigorodtak azok a feltételek és egyre kevesebb az a jogosult, aki megkaphatja ezt a kedvezményt. Ha már csak kevesebb jogosult lesz, és azoktól még a jubileumi juttatást is elvonnák, akkor mi értelme van végső soron ennek a törvényjavaslatnak? Nem erről volt szó, és szeretnénk ezen egy módosítással segíteni. Ezért aztán ez a módosításunk vissza kívánja állítani a jubileumi jutalmat, hogy továbbra is kapják a jogosultak.
A harmadik módosításunk arra vonatkozik, talán a legfőbb tartalmi problémára, hogy a kormány külön rendeletben, később kívánja meghatározni a közigazgatási alapvizsga alóli mentesség feltételeit. A kormány döntésének kereteit, úgy gondoljuk, magában a törvényben kell szabályozni. Erre teszünk javaslatot. Tartalmi szempontból ezt a mozgásteret a legszűkebbre kívánjuk venni, ezért nem általában a mentességekről beszélnénk, hanem konkrétan meghatároznánk azokat a felsőfokú iskolai végzettségeket, amelyek megszerzése mentesít a közigazgatási alapvizsga alól. Tehát úgy fogalmaznánk, hogy csak a felsőfokú iskolai végzettségek felsorolása tekintetében lenne egy későbbi kormányrendeletben mozgástere a kormánynak. Azt gondoljuk, ez azért fontos, mert végső soron a jogbiztonság követelménye így tud teljesülni.
A negyedik javaslatunk a hatálybalépést egységesíti. A mostani javaslat szerint az alap- és a szakvizsgarendszer módosításai 2011. szeptember 1-jén lépnek hatályba. Míg a törvényben van egy javaslat, hogy a kihirdetést követő 8. napon az OKV elnöke különösen indokolt esetben engedélyezheti a közigazgatási szakvizsga teljesítését kétéves gyakorlat hiányában is. Vajon kinek kíván kedvezni a kormány a korábbi hatályba léptetéssel?
Elég sok szó esett már itt a Házban arról, hogy egyes törvényeket személyekre szabnak. Mi nem szeretnénk, ha ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán is ezzel lehetne vádolni a kormányt, ezért a javaslatunk szerint egységesítenénk 2011. szeptember 1-jére a hatálybalépést.
Végül egy utolsó módosítás; ez nem kapcsolódik szigorúan szorosan ehhez a törvényhez, de ha már fölnyitásra került, nem szabad elmenni mellette, hogy az Alkotmánybíróság február 15-ei döntése milyen következményeket von magával. Az Alkotmánybíróság február 15-én alkotmányellenesnek mondta ki azt a rendelkezést, amely lehetővé tette, hogy a munkáltató a kormánytisztviselőket szabadon, mindenféle ok és indokolás nélkül felmenthesse. Az, hogy a törvény a felmentési okokat és a munkáltató indokolási kötelezettségét nem szabályozta, a közigazgatási döntések pártpolitikai semlegességét, befolyástól való mentességét, függetlenségét és ezzel együtt a törvényességet veszélyezteti, mondta ki az Alkotmánybíróság.
A kormánytisztviselőtől nem várható el az, hogy nyíltan kiálljon szakmai és politikai álláspontja mellett, megtagadja a jogsértő utasítással szemben az engedelmességet, ha azzal munkáját veszélyezteti - írja a határozat indokolása. A felmentés korlátainak megszüntetése és az indokolási kötelezettség elhagyása sérti a jogállamiság elvét, a munkához való jogot, a közhivatal viseléséhez való jogot, a bírósághoz fordulás jogát és az emberi méltósághoz való jogot is.
Az Alkotmánybíróság 2011. május 31-éig biztosít határidőt a jogalkotónak arra, hogy a hiányzó szabályokat pótolja. Törvényben kell tehát rögzíteni az Országgyűlésnek azokat az okokat vagy körülményeket, amelyek fennállása esetén sor kerülhet egy kormánytisztviselő felmentésére. Ha a munkáltató talál is okot az elbocsátásra, a döntését indokolnia kell, és bíróság előtt meg kell védenie ezt a döntést.
Az alkotmányellenesség orvoslásával álláspontunk szerint nem szabad május 31-éig várni. A kormány által benyújtott törvényjavaslat lehetőséget ad a felmentési szabályok mielőbbi alkotmányossá tételére. Épp ezért mi most jelen törvénymódosítás kapcsán kísérletet teszünk arra egy benyújtott módosítással, hogy megtegyük ezt a szükséges módosítást, és visszaállítsuk az alkotmányos helyzetet. A törvénymódosításunk lényege, hogy szabályozzuk az indokolási kötelezettségét, annak módját, és szabályozzuk a kormánytisztviselő általi lemondás eseteit, hiszen erről külön szólt az Alkotmánybíróság. Azt gondoljuk, hogy csak szándék kérdése, hogy ez a törvénymódosítás keresztülmenjen. Ha önök akarják, önök ezt meg tudják tenni.
Azt tudjuk, hogy tudnak gyorsak lenni, hiszen nem egyszer fordult elő az Országgyűlésben, hogy egy nap alatt lement az általános vita, részletes vita, a szavazás a módosító javaslatokról és a zárószavazás is. Csak önökön múlik, hogy milyen gyorsan állítják vissza és helyre az alkotmányosságot. Mi egy módosító javaslattal megpróbáltunk ebben segíteni. Úgyhogy csak azt tudom önöknek kívánni: hajrá miniszter úr, hajrá minisztérium, hajrá kormány, hajrá alkotmányosság!
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
